Hát igen, egy külső szemlélő sokat tud dobni a technikán. Én belül úgy érzem, hogy csak úgy hasítom a vizet, gyönyörű mozgással, még Darnyi is tőlem kérhetne autogrammot.
Aztán levideóztattam magamat a gyerekkel. Erről nem akarok semmit mondani. :o)
Nekem az asszony az edzőm Múltkor azt tanácsolta, hogy esetleg zárjam össze a lábamat gyorsúszáskor és ne terpeszállásban tempózzak. Hihetetlen gyorsulást jelentett ez az "apróság" :)
Na, a mai 10 km nem jött össze. Gondoltam, hogy ilyen ultra távon már inkább kihagyom a szokásos dombot, ami elém tornyosul rendszeresen. Az volt a terv, hogy megkerülöm a dombot. Sajnos akkora kerülőt tettem, hogy eltévedtem. A GPS is csak olyanokat írt ki, hogy ... erdő 23/D, ...szántó 11/C és hasonlók.
Szerencsére két futó jött szembe, akiktől megkérdeztem, hogy merre van a főút. Nem tudták :)
Kicsit meglepődtem, de arra gondoltam, hogy azért az nem semmi, hogy annyira messze el tudok futni, ahol mát nem tudják az emberek, hogy merre van a főút :)
Futottam tovább. Jött egy erdész dzsipóval és megkért, hogy ne engedjem olyan messzire futni a kutyámat, mint tegnap.... Életemben nem jártunk még arra és trükkösen tőle is megkérdeztem a főutat, hogy eltereljem erről a kutya dologról a figyelmét. Megmondta, hogy hol a főút és hazataláltam. Csak 7 km lett a táv és már nem volt kedvem nekiállni még egy körnek, de ez volt az egyik legkirályabb futóterep, amin valaha futottam.
Nem is tudtam, amikor ideköltöztünk, hogy ennyire jó helyre hozott a jó sorom. Mekkorákat fogok én még itt futni. Most már van 5, 7 és 8 km-es köröm, aminek azonos az eleje és mindegyiket ki tudom bővíteni egy 1km-es mezei futókörrel, amivel tetszőleges távokat tudok kialakítani. Aztán meg lehet több kört is futni, ha már bírom.
Nekem is ezt forszírozza most az úszóedző. A technikám, hát olyan amilyen, azon is próbálunk javítani, de a rossz testtartásom a vízben rossz vízfekvéssé változik, nem túl mobil a vállam, satöbbi, satöbbi, szóval ezek mellett azt mondta, hogy az a fontos, hogy megtanítsam főleg a lábamat úgy tempózni, hogy a lehető legkevesebb oxigént használja el a kartempóm elől. Vagyis deszkázás, meg mindenféle gyakorlat kartempó nélkül, vagy nagyon kevés kartempóval, pörget a láb, és minél kevesebb levegővétel. Gyakorlatilag úgy érek át a 25-ös medence másik végére is, hogy majd megfulladok, és hosszú másodpercekig kell lihegjek mint állat, hogy egyáltalán életben maradjak... a harmadik-negyedik ilyen után meg már igazából nem is akarok élni. :o)
Szóval jó dolog ez a mesteréges légszomj, nyilván ez is "edz" valamit a maga módján.
Ez kicsit off volt, de sebaj, a témához kapcsolódott. :o)
Igen, azért. Mondjuk jelezték, hogy pont ne fulladjak meg azért, mert akkor kárba vész a befektetett energia :)
Sokat használt amúgy a dolog. Gyorsúszásban pl. pont emiatt nem tudtam huzamosabb ideig úszni, mert nem bírtam még a 3 tempós váltott légzést sem. Most addig úszok így, amíg meg nem unom...
El kellene mennem egy ilyen vizsgálatra megint, ha lesz valami jóÓccó kupon mondjuk...
A dokit nem lehet megkérdezni, akár telefonon/mailben?
Nekem amúgy az ajánlották egy hasonló vizsgálat után, hogy ússzak olyan tempóban, aminél már majdnem megfulladok, de aztán mégsem. Mivel a víz alatt bajosan veszek levegőt, az úszás rászoktat arra, hogy terhelés alatt kevés, de hatékony belégzést végezzek és ne aprókat, ahogy szoktam.
Persze, ha már ilyen kiváló a légúti állapotod, akkor nem tudom, hogy mit kell tenni. Nekem pont a vitálkapacitásomat mondták kisebbnek az átlagnál a rossz légzési szokásaim miatt.
Ezt kaptam a komplex vizsgálatom után: "A légzés funkciós vizsgálat az átlagos vitálkapacitást mutat. A dinamikus spirometriás értékek és a terhelés alatt elért ventillációs mutatók kiváló légúti állapotot jeleznek. Légzéstechnikai és légzésfunkciót javító fejlesztő gyakorlatokkal teljesítményén sokat javíthat. A vizsgálatot a maximális oxigén felvételt jelző plató elérése után fejezte be. Jelenlegi maximális oxigén felvétele, vO2 max 41,17 ml/kg/min- cVO2 53,51 ml/kg/min volt, amit 11,76/247 met/watt terhelésnél, 9,80 mmol/l laktát szintnél ért el. Az anaerob küszöb a maximális oxigén felvétel 94 %-nál, 182/min. pulzusszámnál jelentkezett."
Milyen "légzéstechnikai és légzésfunkciót javító" fejlesztő gyakorlatokból lehet válogatni (miután már ennyire kiváló az ember légúti állapota)?
nem hiszem, hogy gyors magas pulzusú futásnál bárkinek lenne alakma légzésre lépésenként külön odafigyelni. ez magától kialakul egy idő után, ahogy írod, rutinná válik, de nem kell tudatosan odafigyelni, hanem sokszor kell csinálni, és magától beáll. ilyesmivel még csak ne is idegesítséteka kezdőket, hogy lépésenként ki-meg belégzéseket kell nekik számolni, mert nem igaz. :D
Nekem kellett, aztán megszoktam. Mostanában lassabb tempónál beállok egy nyugodtabb ritmusra, de ha váltok, akkor oda kell figyelnem, hogy a légzés is rendben legyen. Orron meg nekem nem megy, a focilabda okozta hatás nálam nem elvi lehetőség volt :-)
Ja igen, és szájon át. Orron át belégzés, kiváltképp, ha még valami miatt - pl kis nátha, ami a téli futásoknál nem ritka, vagy focilabda okozta ferdülések :-))) - az orr be is van szűkülve, szerintem nem tartható hosszan. Biztos van ellenpélda is, persze.
Szerintem érdemes odafigyelni. Utána már rutinná válik a helyes technika. A gyors, magas pulzusú futáshoz a 2/2 leosztást javasolják (2 lépés belégzés, 2 lépés kilégzés), de nekem a 3/3 illetve a 3/2 vált be, valszeg a nagyobb testsúlyom miatt. Épp alacsonyabb pulzusú, 155 alatti, futásnál, beszélgető tempónál elegendő nekem a 2/2, efölött viszont visszaüt, ha sokáig nem figyelek oda.
Ez azért eléggé egyénfüggő. Nekem is szúr mindenhol, ha hagyom. Rossz szokásom, hogy sok aprót lélegzem. Ez akkor, amikor nem sportolok éppen, akkor nem gond, de azzá válik, ha pl. futok. Oda kell rá figyelnem egy kicsit, mert még a pulzusom is gyorsabban felugrik, ha nem ügyelek tudatosan a légzésre, főleg futás elején. Később már tökmindegy :)
Van, akinél ez ösztönből jól működik, van, akinél nem.
Egyeseknél a tesztoszteron termelődik rendesen, másnál meg a légzés van rendben ;)
ezzel a légzéstechnikával kár szarozni, futásnál úgy lélegzik az ember, ahogy csak bír, nincs jó vagy rossz módszer, hagyni kell hogy a szervezet csinálja a dolgát.
Azt hittem,hogy már csak holnap olvasom el, de közben holnap is lett. GRATULA és némi irigykedés.... de csak azért, mert nekem a hasamon is görbül a qr kód ;)
Kettő kérdésem volna, amit szeretnék nektek feltenni.
Az első az, hogy van-e bárkinek is tapasztalata itt az ízületi gyulladásokkal kapcsolatosan, azon belül is a synovitis-szel? Sajnos nemrég begyulladt a térdem (valószínűleg munka+futás kombója), ami miatt abba kellett hagynom a futást, sőt még a munkát is. Felszúrták a térdemet, de még mindig érzékeny, futásra alkalmatlan, és a dolog még azzal is jár, hogy a sípcsontomban szintén fájdalom jelentkezik, amikor terhelés éri. A doki szerint a térdgyulladás következménye. Most utókezelésekre járok, gyógyulgat, azonban nem tudom, mennyi időbe telhet a teljes gyógyulás, hogy újra futhassak. Netán valakinek volt már ilyen jellegű problémája, és tudna információval szolgálni, mennyi idő múlva bízhatok abban, hogy újra futhatok? Esetleg saját tanács, hogy mivel tudom segíteni a gyógyulást? (Lóbalzsam, fekete nadálytő-árnika krém, Voltaren kenőcs: ezeket használom.) Embertelenül hiányzik a futás, csak sóvárogva nézem a kis Adidasomat. :)
Annyi bizonyos, hogy az aszfaltot jó ideig kerülni fogom, pedig félmaratonra készültem.
A másik kérdésem technikai jellegű, mert bár a légzéstechnikámmal úgy ahogy elégedett vagyok, de csak az orr-száj légzés megy. Nem is volna ezzel bajom, csak szerintem több levegőhöz jutnék, ha száj-száj légzésre állnék át. A sérülésem előtt kb. 13 km-ig tudtam tartani az 5:10-5:20 tempót csak orral, de kíváncsi lennék, mire lennék képes, ha mindezt szájjal tenném. No persze ennek a formámnak már annyi, mivel már 1 hónapja egy m-t sem futottam. A gond az, hogy pár perc lefogása alatt elkezd szúrni, majd eléd durván fájni a gyomorszájam tájékán a hasam, és hiába próbálkozok lépésszám-váltással, hiába próbálok még jobban figyelni a légzésre, már olyan mértékűvé válik a fájdalom, hogy kénytelen vagyok visszaváltani az orr-szájra újra. Ezután pedig elmúlik a fájdalom. Mi lehet az oka? Mit nem csinálok jól?
Én pont találkoztam vele, amikor jött ki a pályáról, egy nagyon helyes lányka volt, és panaszkodott, hogy meg akart hívni egy kávéra, de nem tudta elmondani, mert nem ért utol.
Biztosan tudnék akár 6-7 méteren keresztül is kemény ellenfél lenni. :) Jövőre kipróbáljuk...
Holnapra nagy terveim vannak. 10km-t fogok futni. Nem, nem kell hüledezni komolyan gondolom :).
Ma meg rákészülök egy kis úszással.
Ja, nézegettem a régi futós papírkáimat. Találtam olyat, amikor a maratonra készültem és a XVI. kerülettől szinte sarkonként föl van írva, hogy a Margitszigethez vezető úton hol hány km-nél tartok.
A legjobb az volt, amikor edzésként kiszaladtam a Szigetre (9,7km), majd futottam két kört, (annyi, amennyi) majd hazaszaladtam. Lehet, hogy biciklivel most is meg tudnám csinálni... csak a szállás drága a Szigeten éjszakára...
Nekem még előző életemben történt, hogy egy 400-as pályán futottam n kört.
Éppen az n-1. körben jártam, amikor hallottam, hogy rám ragadt valaki és éreztem, hogy velem húzatja magát. Ilyen azért ritkán fordult elő velem még soványmalac koromban is.
Megtisztelő volt, úgyhogy elhatároztam, hogy nem lesz rám panasz. Finoman gyorsítottam egy kicsit. Ő is. Jött az n. kör, gondoltam nem állok ki, mert még húzom egy kicsit, ha már így összejöttünk. Megint gyorsítottam.
Egyre jobban hallottam, ahogy a nyakamban a levegőt veszi, de nem mertem hátranézni. Pár kör múlva már rohadtul kezdett végem lenni és akkor már nem segíteni akartam, hanem menekültem. Kitaláltam, hogy nem én fogom előbb abbahagyni a futást. Rohadjon meg! :) Egy picit próbáltam nyújtani a lépéseimet, mert lehetett hallani, hogy kb. 300m van hátra az életéből... Nem annyi volt... Nem tudom, hogy összesen hány kört menekültem így, de aztán az egyik kör végén hirtelen megszakadt a lihegés a nyakamban. Kiállt. :) Én még ráhúztam egy 3, 3 és fél métert a mihez tartás végett és kiálltam én is. Annyira kifutottam magam, hogy nem is bírtam hátranézni, hogy ki volt az illető.
Ehhez képest a vasárnapi Midicittán egy olyan 65 év körüli nénit a 3. km-en tudtam csak megelőzni. Nagyon durva oldalirányú gerincferdülése is volt neki nehezítésként és én alig bírtam megelőzni... Meg is tapsoltam, de nem érdekelte. Nagyon összpontosított.
Ki vagyok váncsi legközelebb kivel fogok versenyezni...
Az utolsó futás, amin indultam, egy félmaraton volt. Ősz vége volt, hideeeg volt és nyíííírkos, aztán a Szigeten el is kezdett esni az eső, és volt, mikor esett is becsülettel, és csak a vége előtt váltott át szemerkélésbe. Viszont együtt tudtam futni egy nagyjából azonos erőnlétű sráccal, és tartottuk egymásban a lelket... csak akkor szólaltunk meg, amikor a másik lankadt... és egyszer csak célba értünk.
