Itália művészete sokszor volt a kor élvonalában, az etruszkok, a rómaiak, a reneszánsz, a barokk kora, de még Mussolini korabeli építészet is monumentális alkotásokat hozott létre.
1 Jézus nem irta le gondolataiat, szóban terjesztette tanitásait, ennek oka az volt, hogy tanitványainak többsége nem volt irástudó.
2 A Krisztus utáni 2 évtizedet a Parorussia várása (Parorussia: Jézus ujboli eljövetele) jellemezte, ekkor nem készültek feljegyzések
3. Az első század második felében elkezdtek kihalni a szemtanuk és ugy tűnt, Jézus tenitása elveszhet, ha nem foglalják irásba. Ekkor születtek meg a szemtanuk beszámolói (apostoli levelek, evangélioumok).
4. A szemtanuk halála után az 1. század végétől a második és harmadik századon át, a "szent" iratok keletkezése nem állt meg, sőt felgyorsult. Ennek a tényleges eseményeknek körülbelül annyi köze volt, mint Mátyást körülvevő legendáknak a király valódi tetteihez.
5. A második századra ahány gyülekezet, annyi "dszent irat" létezett. Jézus tanitását az a veszély fenyegette, hogy a káoszba fordul és a "Szent Iratok" tömegében akár ellentétére is fordulhat.
SINOPEI MARCION valamikor 130 és 144 között ismerte fel a rendteremtés szükségességét: azaz, csak az eredeti, a szemtanuk beszámolóját tartsa meg a kereszténység, a többit mint nem gitelest selejtezze le.
Ezzel megindult a kanonizáció folyamata aminek végeredménye Kr. u. kb 410-re a VULGATA vagyis a letinra forditott Biblia Csáktornyai Szent Jeromos által.
A Vulgata előtt mintegy Kr. u. 300-ra készen állt a Vetus Latina ami jobbára egyezett a mai Bibliával (a Vulgata-val).
Azaz a kanonizáció folyamata mintegy 250 évet vett igénybe.
A másik fontos, a gonszticizmus melletti eltérés a II. századi keresztény gondolkodásban
SINOPEI MARCION
Marcion 85 és 160 között élt.
Amit életéről tudunk: fiatal arisztokratam a pontusi püspök fiaként látta meg a napvilágot, ifjukorában tengerre szállt, hajózással foglalkozott. Rómában, 130-ban, csatlakozott a kereszténységhez és mint ifju airsztokrata, hatalmas 200 000 szeszterciusos adománnyal támogatta Jézus épülő egyházát (tehát tévedésben van, aki azt gondolná, hogy Nagy Konstantinig az állandó üldöztetés jelelmezte a kereszténységet).
Marcion ellenségei azt tartják, Marcion tanára nem volt más mint Simon mágus, akit Péter apostol Nero szeme láttára legyőzött.
A kereszténység ortodox irányzatának becsületére vált, miután Marcion tanitását 14 év mulva visszautasitották, valamennyi 200 000 sesterciust hiánytalanul visszakapta. 144-ben visszatért Kis-Ázsiába.
Marcion tanitásai:
1 Rájött hogy az Újszövetség és az Ószövetség olyan mint tűz és viz, tehát első teendőnk, csapjuk ki a teljes Ószövetséget a keresztény tanitásból. A Szent Pál-i gondolat radikális továbbvitele (lásd amit irva volt itt a Jeruzsálemi zsinat alatt).
2 Ő is azt vallottta, a Judaizmus istene és Jézus Mennyei Atyja két különböző személy. Mig a Mennyei Atya az univerzális mindenek föött való és mindenhol jelen való Isten, addig a világot egy démon teremtette, aki Izrael Istene.
3 Jézus a Mennyei Atya fia.
4 Az egyetlen igaz Apostol Szent Pál.
5 Jahve nem az a Mannyei Atya akiről Jézus beszélt.
6. az Ótestamentum istene, akit Demiurge-nek, az anyagi univerzum alkotójának nevezte, zsidó féltékeny törzsi istenség, aki szenvedéssel és halállal az emberiséget bünteti. .
7. Az evangéliumok közül egyet ismert el: AZ UR EVANGELIUMAT (lényegében Lukács evangeliumával egyezik).
Marcion tanitásait az egyház 144-ben elutasitotta.
Legfontosabb máig ható ténykedése:
MARCION JÖTT RÁ ELŰSZÖR HOGY A KÁOSZBAN RENDET KELL RAKNI
Osztályozta tehát a szent iratokat ugymint szemtanuktol való eredeti beszámolók és apokrifek, azaz utólagos legendák, akik a szemtanuk apostolok, evangelisták, halála után születtek.
MARCIONNAL KEZDŐDÖTT MEG AZ UJSZÖVETSÉG KANONIZÁCIÓJA AMI A BIBLIA LÉTREJÖTTÉHEZ VEZETETT.
(Dido Carthago királynőja, aki beleszeret Aeneas-ba a Trója alól Róma felé menekülő hadvezérbe, alább mikor Aeneas elhegyja, Dido öngyiolkossági jelenetét irja le Vergilius, mégalább ugyan ez Purcellnél)
legbelső házába beront s föllép a hatalmas
nagy máglyára vadul, már rántja a trójai pengét,
melyet ajándékul nem ilyen célokra kapott ő.
Itt, amidőn meglátta a trójai mezt meg a meghitt
nászágyat, könnyek közt késlekedett a szivében,
majd párnáira vetve magát, végső szavakat szólt:
„Drága ruhák ti, amíg engedte a sors meg az isten,
íme fogadjátok s oldozzátok föl a kíntól
lelkemet. Éltem, a sors-kijelölte utam befutottam,s most ez az árny, e magasztos, elindul a lenti világba.
Nagyhírű várost alapítottam, falait mégláttam, megbosszultam uram, büntettem a bűnöstestvért;
boldog, igen boldog lehetek, ha a dardángálya e révbe nem ér.”
Szólott s párnáiba fúrtaarcát. „Meghalok ím bosszulatlan – mondta –, de haljak
csak meg: jólesik így, így menni a lenti homályba.
Ezt a tüzet hadd lássa a tengerről a kegyetlendardán, hadd kísérje halálom bal jele útján.”
Szólt, s látták a cselédek, amint lerogyott az acéltól
szó közepén, s vértajtékos kardját meg a vérrel
fröccsentett kezeit. Jaj kél magas atriumokban;
tombol a megrendült városban Fama, panasztól,
asszonyi sírástól, jajszótól zúgnak a házak,
és visszhangzik az aether a rettenetes zokogástól.
Éppolyan ez, mint hogyha az ellensége betörved
úlná Carthagót vagy az ősi Tyrust, s özönölve
árasztná el a láng isten s ember palotáit
Ez a jelenet ihlette az Operairodalom egyik legszebb áriáját, 1689-ből
Más nem Valentinusi (ezt lásd lejebb) gnosztikus rendszerben rendszerben rokon koncepciót találunk, ám enyhe eltéréssel. Itt Krisztus és Sophia testvérpárként jelennek meg, Krisztus képviseli a magasabb, Sophia pedig az alsó elemet. Amikor ez a világ született Szófiából szenvedélye következtében, két Aón, Nous (elme) és Aletheia (igazság), az Atya parancsával, két új Aont, Krisztust és a Szentléleket hozott létre; ezek visszaállítják a rendet a Plerómában (lásd kettüvel lejebb), és ennek következtében minden Aeon kombinálja a legjobb és legcsodálatosabb tulajdonságait (Aeon, kicsit emlékeztet az X-.menekre ebben a relációban), hogy új Aeont (Jézus, Logos, Soter ) hozzon létre, az „első gyümölcsöket”, amelyeket a Mennyei Atyának ajánlanak. És ez az égi megváltó-Aeon most házasságot köt az elesett Aeonnal; ők a „menyasszony és a vőlegény”.
Ez a mítosz összekapcsolható a Názáreti történelmi Jézussal, ha tovább összekapcsolja azt, hogy Krisztus, miután egyesült a Szófiával, a kereszteléskor a földi Jézusba, Mária fiába ereszkedik, és az emberek Megváltójává válik.
Csak hogy látni lehessen, hogy nemcsak Sophia, Krisztus, Horus, Anthropos Aeon létezik, hanem még sok más is Logos, Zoé, Theletos, Eon Jézus, Monogenes Aeon etc.
1. A kereszténység önmaga káoszába fordul: ujabb és ujabb keresztény irányzatok jelennek meg és teljes lesz aznideológiai, teológiai káosz.
2. Ezzel párhuzamosan emberek 10 ezrei adják a halálukat Jézusért és a hitért.
"CSAK MÁRA MÁRA AZ NEM VILÁGOS, HOGY MI IS EZ A HIT?"
Nézzük akkor a 2. század során felmerülú a kereszténységen belüliirányzatokat.
VALENTINIANUS GNOSZTICIZMUS
Valentinus, a 2. században Rómában fellépett egyiptomi keresztény gnoszticista tanitó. Jelentős tömegeket tudott maga köré gyűjteni egész birodalom szerte.
Valentinus kiemelkedő intellektus 100 és 180 körül élt, valahol Egyiptomban születettt, Rómában máködött, majd Alexandriában halt meg.
A Valantinianizmus a kereszténységen belül működő keresztéyn irányzat, de azért ne boruljatok meg ha az alábbiakat olvassátik.
A Valantinianizmus lényege.
Az univerzális isten a mennyie Atya nem a világ teremtője, a viléág teremtője egy más isten, aki igazábol egy démon. Az anyag az rödög a szellem a tisztaság.
Részleteiben.
Kezdetben volt és van a Pleroma (szó szerint "teljesség"). A Pleroma középpontjában a mennyei Atya vagy Bythos volt/van, mindazon dolgok kezdete, akik a néma és a szemlélődés korában harminc Aeont etettek ki magukból. Az Aeonok a földi erények-gyengeségek mennyei archeotipusai.
A Pleromábol kiványcsiságuk vagy bűnös vágyaik során kiesett Aeonok felelősek a materializálódásrét.
Ezek egyike a Demiurgeaz anyagi viléág megteremtője. Ő, az ószövetségiek által tisztelt Isten. Demiurge a zsidók istene az anyagi világ teremtője (A mennyei Atya egyfajta ellentétpárja).
Az Ember: az anyagi világ legmagasabb szintű lénye, aki nem a hit hanem a gnozis utján léphet a megváltás utjára. A gnozis utja: a megváltás utja: az Atya: a Bythos felismerése (nem a Demiurge). A megváltáspedig Demiurge anyagi létének elutasitása visszajutás a szellemi létbe a Pleromába aminek a közepén az Atya (a Bythos) áll.
Az Aeonok égi világa a mennyei rendszer:
főbb Aeonok:
SOPHIA Aeon
Sophia a bukott Aeon (Lucifer?) női természetű aki aláhullott
Sophia az aeonok közül a legfiatalabb. Sietve visszatér az Atya mélyébe, és arra törekszik, hogy utódokat hozzon létre konjugális közösülés nélkül, de csak egy abortuszra, egy formátlan anyagra tellett. Ezt követően kivetik Pleromából és az anyag ősi alrétegébe taszitják. A valentiniai rendszerekben Sophia bukása kétszeresen jelenik meg. A magasabb Sophia továbbra is a felső világban marad, miután zavart keltett, és miután kitárta és megbánta; korai utódját, Sophia Achamoth-t eltávolítják a Pleróma-ból, és a dráma többi részének hősnővjévé válik. Ez a bukott Sophia a világ kreatív erejévé lesz.
Sophia Achamoth, vagyis „Alsóbb Bölcsesség”, a „Magasabb Bölcsesség” lánya, lesz Demiurge anyja, akit az Ószövetség Istenével azonosítanak.
A gnosztikusok Sophia gyermekei; tőle a mennyei mag, az isteni szikra, leereszkedett ebbe az alacsonyabb világba
ANTHROPOS Aeon
Férfi Aeon, amely egyszer története hajnalán ugyancsak az anyagba süllyedt, de ujból felragyogott és felemelte magát a Pleroma tökéletességébe. Az égi Anthropos nem más mint a Primal Human azaz az elsdőleges, a lényegi ember. Az Anhtropos már nem az anyagi világba süllyedő kreatív hatalomként jelennek meg, hanem a felső világ égi Aeonjaként (vagy akár a legfőbb istenkénti egyesülésben), aki egyértelműen meghatározott kapcsolatban áll az elesett Aeon felé (Sophia). Ádámot Anthropos nevében hozták létre. Az ANTHROPOS ember fölötti ember (lásd Nietzsche) az anyagtól különálló tiszta elme, mint aki az Istentől (Bythos) származik, és az anyaggal való érintkezés még nem rontotta meg.
KRISZTUS Aeon
Sophia mellett áll egy férfi, a megváltó. Krisztus a bukott Sophia fia, akit így emberré lett. Sophia a szeretet ürügyén arra törekszik, hogy közel álljon az elérhetetlen Bythoshoz, és megértse nagyságát. A magasabb lény iránti vágyakozásán keresztül előhoz egy Aeont, Krisztust, aki magasabb és tisztább, mint maga, és egyszerre feltámad az égvilágba. Krisztus sajnálja a Sophia-ból született abortusz anyagot, lényegét és formáját adva neki, miután Sophia megpróbál újból az Atyához emelkedni, de hiába. Krisztus rejtélyes alakjában ismét megjelenik az ősi ember eredeti elképzelése, aki az anyagba süllyed, de újra felemelkedik.
HÓRUSZ Aeon
Horusz feladata az, hogy elválasztja a bukott Aeonekat az Aeons felső világától. Ugyanakkor egyfajta világ-kreatív hatalommá válik, aki ebben a minőségben elősegíti a rendezett világ felépítését, a világrend megtartásáért felel. Staurosnak (kereszt) is hívják, és gyakran találkozunk Stauros alakjára való hivatkozásokkal. A gnosztikus Hórusz alakjában mintha a Szentlélek megtestesülését látnánk?
Ezek az Eclogák dialogusos pásztorköltészeti formában jelennek meg.
Ha a népi magyar pásztorköltészettel összeveted, akkor kissé furcsa lenne a magyar juhászoktól ezt hallani:
"Kréta, Oaxes gyors folyamával, avagy scytha tájak,
mást a világtól elszigetelt nép hív, a britannus.
Annyi sok év múltán, ó, hon, valahára határod
s csöpp hajlék te, füves fedeled meglátom-e vajjon?"
Hmm.....
Tityrus és Meleboreus juhászok. Egyikük fiatal és most éppen nagyon szerelmes, másiknak meg már ősz a szakálla. Mindketten juhászatbol élnek Róma határain és néha néha bemennek a városba eladni a termékeiket, bárányt, gyapjüt vagy ami épp van, tejet, sajtot.
Niylván Vergilius sem hülye és pontosan tudja hogy beszélnek a kora császárkor juhászai (kb mint a magyar pásztorok) véletlen sem ógörög mitológiai képekben.
Olybá tűnik, mintha Vergilius ez esetben saját hangulatképeit két filozofus szájába adná és párbeszédes vers formájában irja le.
Van ennek egy hires vonatkozása.
Cseh tamás ugyanezt a párbeszédes formát választotta költői-zenei mondanivalójának kifejezésére.
Két alakot választott ki ő is, két köznapi pesti figurát.
Mig Vergilius Tityrus ls Meleboreus alakját termtette meg, ugy Cseh Tamás Antoine-t és Desire-t.
VIgyázz: KÁOSZELMÉLET! Olyan "sosincs", hogy egy dolog változik meg, a többi marad, ha valami megváltozik ezeknek a következményeinek sora és ezeknek valamennyi elágazása (kb végtelen számu) mind megváltozik. Egyes események kioltják egymás hatását, mások pedig éppen szuperponálnak.
ezt érdemes megnézned, ahhoz hogy a választ az ilyen kérdésekre megértsd:
A korai pápák közül az első században Péter, Linus, Anakletos és Kelemen volt emlitve, ők a leglényegesebbek, természetesen voltak többen is.
Kr. u. 33 táján elhangzik a „Tu es Petrus” és Jeruzsálemi fogsága után (első, zsidó keresztényüldözés, kitérőkkel a Jeruzsálemi zsinat után) 50 környékén Péter Rómába ér.
Megkezdi a Római egyház szervezését.
Nem könnyű mert rengeteg téritővel (Simon mágus történeteÜ és kultuszokkal kellett megbirkozniuk.
Eközben az apostolok pedig a keresztény közösségek szervezését végezték az akkor ismert világban a Birodalomban és a Birodalmon kivül. Nem könnyű munka, mert ehhez a főleg alacsony tanultságu apostoloktól megannyi nyelv ismerete volt szükségeltetett.
Az első évtizedek a Parorusszia (Jézus ujra visszatérésének) a várásával teltek, lényegében hosszu távra senki nem készült.
Lassan, azonban amint elkezdtek meghalni a szemtanuk, ugy Kr. u. 49-től igény merült fel Jézus tanitásainak irásba foglalása.
Négy központ emelkedett ki a keresztény világban: Jeruzsálem, Róma, Antiochia és Alexandria.
Megjelennek a szent iratok, először az apostoli levelek, a különböző gyülekezetekhez, majd az evangéliumok.
A négy központ közül a zsidó háboruban Jeruzsálem elbukik.
Róma elsősége még nem vita nélküli, de gyakorlatilag világközpont, mert Róma is világközpont lés a közösségek szolgálatára, naptárok, ünnepek meghatározása, lelki segitség, szervezési segitség, teológiai segitség Rómában áll rendelkezésre megfelelő műveltségű emberi enyag, Róma szellemi központtá válik.
Jeruzsálem volt természetesen az abszolut központ de az Titus háboruja során elbukik. Róma püspöke megindul a pápává válás folyamatában.
Szent Kelemen pápa a Korinthos szigeén (Görögország) élő közösségekhez szóló levele már pápai tekintélyről tanuskodik.
Kr. u. 64-ben Róma leég és megindul a második keresztényüldözés ezuttal Nérótól.
Ennek áldozatává válik Péter apostol és Pál apostol is.
A testeket nem felejtik és magánkultuszhelyet emelnek emlékükre ami majd később a Római Szent Péter és Szent Pál bazilika alapját képezik.
Szent Pálnak egy levele. A korintusi gyülekezethez irta, valszeg pont Rómából. Az első század legszebb irodalmi alkotásainak egyike. Szeretethimnuszként vált ismertté.
A római egyház korai történeténél tartunk és talán igy évkezdetekor, nincs szebb, mint ennek a kornak a legszebb alkotása:
"Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."
Szent Kelemennel le is zárult az első századi pápaság, röviden leirnám milyen eszmetörténeti folyamatok mentek itt végbe, két részben, ime a kezdetek
Az előzmények:
1. Az apostolok magukra maradnak és ott a kérdés hogyan tovább. Jáézus nem vallást adott, hanem magatartásmintát és a kérdés: hogy őrizzék meg és terjesszék a tanitást?
2. A kereszténység ekkor a zsidóság egy irányzata, amely „megfeszitett tanitóját siratja”. A nagy kérdés: marad tovább is ez, és idővel feledésbe merül, mint egy történelmi irányzat, vagy uj vallás keletkezik?
3. Szent Pál (Saulus) az, aki ugyan egy tarsusi sátorkészitő fia, de mint egyetlen római állampolgár (!) jártas a hellenizált világban. Tudja, ha a zsidó talmudi életszabályok 10 ezernyi törvényeit, amit a művelt hellenizált római világ nemhogy elutasitaná, de ki is nevetné "zsidó babonaságok" a világ elzsidósitása nem lehet ut, mert ez Jézus tanitásainak halálát jelenti. Erről azonban hogyan győzze meg a többi, izrael törvényeiben felnőtt apostolt akik csak a zsidó kulturát ismerik? Bizonyos mértékig Péter ugyan támogatja, de igen sok harc ami még reá vár.
4. Közben nyilvánvalóvá válik, hogy a keresztények Jézust megvallják, mint a megváltót és az Atya fiát. Ettől a pillanattól már nem lehet része a zsidóságnak és megindul az első keresztényüldözés. Ez nem római, hanem zsidó keresztényüldözés. Ennek első áldozata már a 30-as években, Szent István diakónus, protomártyr (figyelem, már akkor kialakulnak ez egyházi szervezetek csirái: diakonusi tisztség). Valószinű Saulus, a későbbi szent Pál is ott van és talán részt is vesz benn.
5. Kr. u. 49-ben, összeül az ELSŐ JERUZSÉÁLEMI ZSINAT az első egyetemes zsinat, az apostolok és Szent Pál (a népek apostola),
döntés születik
a zsidósággal való véleges szakitásról
és a világ evangelizációjáról az apostolok szétszélednek egséz Indiáig (Szent Tamás).
6. A „Jézus szekta” végképp eltűnik és a Jeruzsálemi zsinattal uj vallás keletkezett: megszületett a keresztény vallás.
