SNP újratöltve: Sároskőszeg-Felsővízköz
A 2022-es év utolsó nagyobb túrája volt ez számomra, 6 nap alatt jártam be immáron másodszorra az SNP északkelet szlovák szakaszának döntő többségét. A szállásom az első bejárásnál már megismert bártfai iskola kollégiumában volt, az időjárás szerencsére végig jó volt (a második napon volt csak egy kis eső), amely jócskán megszépítette az amúgy is szép színes őszi erdőkben való túrázást.
Ezúttal sem ismétlem meg a túra útvonalának részletes leírását, hiszen ezt már korábban megtettem, sokkal inkább az első bejáráshoz képesti eltérésekre és az egyéb élményekre helyezem a hangsúlyt.
Az 6 napos túrámat napi bontásban, gazdag képanyagokkal teszem még jobban átélhetővé.
Előzmények:
Sároskőszeg-Cemjata: https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143218460&t=9012640
Zboró-Bártfa: https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143379958&t=9012640
Zboró-Felsővízköz: https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143407777&t=9012640
Ternye-Bártfa: https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143657775&t=9012640
Ternye-Cemjata: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143832364&t=9012640
- 1. nap: Zboró-Bártfa (Zborov-Bardejov)
Régen vonatoztam már Szlovákia felé, ezt a szüleimnél Budapest mellett alvást követően követtem el a Keletiből a reggeli 6:30-as vonattal. Az IC182-es vonat közlekedése már nem teljesen a régi: Miskolcig a sátoraljaújhelyi kocsik is vonattal együtt közlekednek (hol vannak már a régi gazdag szép idők, amikor még külön újhelyi gyors indult 6:00-kor a Keletiből), ahol a hátsó stokk leakad, majd a kassai vonatrész 3-4 kocsival közlekedik tovább. A régi napi 2 vonatpár helyett szerencsére már lényegesen nagyobb kínálatból lehet választani, minden második órában közlekedik egy „Hernád” névre hallgató Intercity Kassára. Szikszón a szemből jövő késett Hernádra vártunk, így a bő 20 perces buszos csatlakozásom Kassán egy ideig veszélybe került, de utána sikerült behozni egy kis késést, így rendben elértem a buszt. Most is és az előttem álló napokban is főleg a buszokat választottam az utazásaimhoz, mivel már szabadjegy híján a tarifa mindkettőnél megegyezik számomra, tehát ugyanúgy teljesárúval kell utaznom. 12 óra után pár perccel szálltam le a buszról a finoman fogalmazva is retró bártfai buszállomáson, majd siettem a szállásomat jelentő Jána Andráscika iskola kollégiuma felé a Pod Vimbargom utcába. 5 éjszakára 90 eurót fizettem az idegenforgalmi adóval együtt, a mai árakhoz képest (Magyarországon már 10000 alatt biztos nem találnak hasonló helyen szállást) elég jónak mondható ez az összeg, a pecsételést a füzetbe is elintéztem egy füst alatt. A kassai Hostel Barnora emlékezető kettős szoba egyikét kaptam meg a 4. emeleten (folyosóról egy ajtó mögött 3 másik rejlik: a közös fürdőszoba/wc és a két szoba ajtaja), szerencsére az egész emeleten végig egyedül voltam, nyugalomban. Ezután a szálláshoz legközelebb található „OC” névre hallgató buszmegállóba mentem, majd a pár percet késő svidník-i busszal mentem Zboróba. A nagy területű, de szegényes falu központjában található kocsmában pecsételtem, pár szavas beszélgetés során mondtam, hogy túrázok, a pultos hölgy mosolygott, az egyik asztalnál az egyik férfi vendég a kezét nyújtotta, ezután én is elbúcsúztam, jól esett ez az indítás. Aszfalton hamar elhagytam a falut, majd a főútról jobbra egy keréknyomra tértem, melyen egy jó darabig haladtam a nap legmagasabb pontja, az Esztebneki Magura felé (Stebnická Magura, 900 m). Útközben egy szigorúan engedéllyel rendelkező roma csapat fagyűjtésébe botlottam bele (talicska, babakocsik, minden játszott). A keréknyom végén jobbára tekergős ösvényen érkeztem meg a csúcsra. 2017. márciusi első bejárásomkor itt nem gyenge hómennyiség akadályozott a haladásban, örültem, hogy ezúttal a környék szebb oldalát is megláthattam. A Magura csúcsán álló 1976-ban épület tv toronnyal szemközt pihenő és sütögetőhelyek találhatóak, a pavilon oszlopán meglepetés pecsétet is találtam. Itt alapjáraton az útjelző tábla szövegének a leírása az igazolás módja (ún. „opís text”), de egy helyi plusz pecsét is szépen mutat a szöveg mellett. Bártfafürdőre ezúttal a kijelölt úton jutottam el világosban, szép volt ezt a részt is rendesen bejárni. Útközben az 1952-ig álló Berzeviczky torony/kilátó (a tájékoztató táblán magyar képeslappal!) és a Čerešňa széles nyerge (bivakhely) volt említésre méltó. Innen szelíden lejtő széles ösvényen érkeztem meg Bártfafürdőre északkeleti végébe, konkrétan a fürdőhöz. A hangulatos és nyugalmas utcákon többnyire régi típusú házak és üdülők váltogatják egymást, többnyire jó állapotúként. Egy hotelben és utána egy kocsmában sikertelenül próbálkoztam a pecsételéssel, végül egy puccos másik hotelben, az Alžbetában sikerült. Jó lenne ezt a pecsét kérdést rendezni a túraútvonalon, mert ez egy visszatérően problémás pontja az igazolásnak. Rohamosan közeledett az este, de mivel a kapott pecséten nem konkrétan céges volt (Erzsébet királynő sziluettje és mellette, hogy Bártfafürdő) , így beszereztem egy továbbit is, amelyet szintén csak a második helyen, az Alexander hotelben tudtam kapni (előtte egy kávézóban a két leányzó kicsit furcsán nézett rám és nem tudtak segíteni). Innentől nagyjából az első bejárással már megegyező fényviszonyok között haladtam, Bártfafürdő és Bártfa határán még az utolsó fényekben sikerült háttérben a Csergővel képet csinálnom, majd már holdvilágban értem el a várost. A cél előtt nem sokkal kezdtem el a talpamat kicsit érezni, pedig az eddigi távrekorder bakancsom nem volt kényelmetlennek mondható. Kaufland-ban bevásárlást követően a szemközti Decathlon-ban vettem egy lúdtalpbetétet (a magashegyi bakancsom javításon volt még ekkor és a talpbetét elkavarodott, így nem tudtam elhozni a túrára), azt hittem ez majd megoldja a problémát. Ezután érkeztem meg a szállásra, ahol főzővel csináltam vacsorát (minden este főzőztem, legalább egy leves erejéig), majd ledőltem. A 18 kilométeres túra teljesen jó volt átmozgatásnak, másnap már eggyel húzósabb rész várt rám.
1. Zborót elhagyva
2. szelíden emelkedős úton a Magura felé
3. váltás keréknyomra
4. ösvényen a csúcs előtt, sokkal nagyobb élmény volt így, mint hóban kerülgetni az utat
5. Esztegneki Magura csúcsán, 900 m
6. tv torony a csúcson
7. hangulatos lefelé vezető úton
8.-9. Berzeviczky kilátó helye és a táblán lévő magyar nyelvű képeslap!
10. Čerešňa nyeregnél
11. Bártfafürdő előtti részlet
12. Bártfafürdő nyugalmat árasztó része
13. rövid kitérőt tettem a skanzenhez, de a fatemplomról csak ilyen távoli képet tudtam csinálni
14. Bártfa a láthatáron, háttérben a Csergő-hegységgel
- 2. nap: Felsővízköz-Zboró (Svidník-Zborov)
Szerencsére egyik nap sem kellett korán kelnem, a reggeli rutin után 8 óra előtt indultam el, a tegnap már megismert OC megálló felé Bártfán. Az érkező busszal Felsővízközig utaztam. Mivel innen a túra már másodszorra is megvolt Dukla felé, a pecsét is a füzetemben volt, így nem volt más hátra, mint a 29 km-es túrát megkezdeni. A finoman fogalmazva is sok szocialista örökséget őrző várost hamar elhagytam, majd egy darabig aszfalton haladtam, majd emelkedős keréknyomra tértem. Az első bejárásnál itt már sötétben haladtam, sokkal jobb volt ezúttal az őszi színes erdőben haladnom. Egy munkahelyi telefon zökkentett ki a ritmusomból, jó pár órával később pedig otthonról jött több hívás mely hétköznapi apró problémákról szólt, ezek így többször is hátráltatták kikapcsolódásomat, a lassacskán újrakezdődő talpfájdalomról nem is beszélve. Az Ostrý vrch kilátópontja előtt esőbeállókban bivakolási lehetőség van, a kilátópont ezúttal is szép volt (első alkalommal kb itt értek az utolsó fények). Lankás emelkedőn értem el a Fekete-hegy (Čierna hora, 667 m) lapos csúcsát. A Najvyššie mozgalom részét képező dombon egy bivakház és egy megmagasított kilátó áll a kirándulók és túrázók rendelkezésére. A kilátó magasítása jó ötlet volt (kivitelezése kicsit érdekes, de működik), sokkal jobb a kilátás magasabbról. A bivakházban található pecsétet használtam (szintén „opís text”-es igazolópont), majd igazolófotó (Najvyššie 2. bejárás) készítése után hagytam el a csúcsot. A következő jelentősebb pont a Makovica csúcsa előtti letérés (falevelekben keresgélni kellett) volt, majd ezt követően már a domb oldalában haladva tettem egy kis kitérőt a közeli Altánok bivakházhoz. A ház teljesen használható, ám a forrásról ez akkor nem igazán volt elmondható. Kiskurima (Kurimka) határában kezdett el esni az eső egy rövid időre. Az aszfaltra térve a falu táblájánál csináltam egy igazolóképet biztos, ami biztos. Beljebb haladva a buszmegálló környékén nem láttam semmilyen lehetőséget a pecsétszerzésre, így csináltam a smerovník-al (útjelző tábla) is egy közös képet igazolásként. Beljebb menni és pecsétért szaladgálni nem sok kedvem volt (félidő/féltáv arányt nem akartam borítani), ezt az első bejárásnál már megtettem, talán másodjára is hihető lesz, hogy itt jártam, főleg a plusz pecsétek mellett (ezen kívül az útjelző „opís text” is lehetőség, ugye). A Kurimka utáni rétet követően szuszogtató emelkedőben érkeztem meg a lankás gerincre amelyet Andrejová előttig követtem, egy zápor kíséretében. A sűrű lombok miatt nem volt vészes az eső, de reméltem, hogy hamar eláll. A falu melletti dombon lévő adótoronyra világosan emlékeztem, az erdők közötti rét amelynek a szélén áll sem változott semmit. Ismét az erdőbe lépve először gombákkal (sok ilyen alkalom volt a teljes túrán) majd egy foltos szalamandrával találkoztam. A kis sárga foltos szalamandra igazán tetszetős volt, az Országos kéken Nagyhuta előtt is találkoztam egyszer egy távoli testvérével, ezen kívül talán még egy alkalom volt, tehát legfeljebb a harmadik ilyen alkalmam volt bő 9 év alatt, tehát nem túl mindennapos. Teljesen fekete rokonaival viszont az Alpok magasabb hegyeiben ködben és eső előtt/közben/után sokszor találkoztam már. A térképen Kohútovnak jelölt ponttal a valóságban nem találkoztam. Erdei túrám következő állomása a Spálený vrch igazolópontja volt 642 méteres magasságban. A magányos smerovnik szövegét immáron másodjára használtam fel igazoláshoz. Innentől már főleg lejtésben haladtam egy-egy korábban irtásos részt is érintve, majd jókora lejtő következett, itt már eléggé fájtak a talpaim és nagyon úgy tűnt, hogy a tegnap vett talpbetét önmagában nem fogja orvosolni a problémát. Tanácstalan voltam az előttem álló napok kapcsán emiatt, mert azért eléggé tönkre tudta tenni az ember kedvét a lépésenként ismétlődő fájdalom, mellyel még ebben a formában túráim során sosem találkoztam. Andrejová előtt leértem az aszfaltos útra, majd a kis falucskáig haladtam tovább. Szerencsére itt nem kell igazolni (azért a cirill betűs település vége táblát lefotóztam), fotón/smerovnik-on kívül nem is lehetne mással, erről egy kitett laminált lapon szöveg tájékoztat (Kedves turisták, itt nincsen semmilyen bolt és kocsma sem, a legközelebbi 3 km-re található vagy Zboróban). A kis patakon átkelve hagytam el a rövid ideig érintett falut, majd tehénlegelő után értem el újra az erdőt, közben be is sötétedett. A zborói vár előtti elágazásban ezúttal a piros jelzéseket követve, a Kohász kék Ózd előtti részéhez hasonlító ösvényen értem el Zboró szélét. Sétálós korábbi elmondásai és az én 5,5 évvel ezelőtti távoli képeim kapcsán most egy nem egyszerű rész következik, fel voltam készülve a putrikra, de a valóság még engem is megdöbbentett. A Zákutie nevű rész egyik utcájában halad a túra, közvilágítás nincsen, csak a házakból kiszűrődő fények adnak némi minimális világosságot. A lakosság ránézésre 100% cigány, a gyerekek össze-vissza szaladgáltak és ordítoztak a az utcán, elég élénk volt még mindenki a sötétség ellenére is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a falu felől érkező és az utcában lévő emberek a gyér világítás miatt nem tudtak a kötekedésre, kéregetésre rákészülni, egy akadály nélkül tudtam leküzdeni az egész túraútvonal legnyomasztóbb pontját. A falu hosszú utcájának végén érkeztem meg a központba (jobbról a tegnapi pecsételőhelyem), majd mentem a buszmegállóba. Jobb volt ezúttal fordítva irányba bejárni a túrát, az első, még fájdalommentes szakaszra jutott a több attrakció még a nagyobb lendülettel. Az utolsó előtti busz, amit kinéztem nem közlekedett le, így már jócskán egy órát kellett várnom összesen mire az utolsó busz befutott a megállóba. Fél 9 körül érkeztem meg a szállásra, lábfájásommal kapcsolatban egyre tanácstalanabb voltam. A másnapi rövid túra kapcsán nem aggódtam, de holnapután 32 km-es Csergős rész már komolyan kezdett aggasztani.
15. Felsővízköz déli körforgalma előtt szálltam le a buszról és indultam el a mai szakaszra
16. átkelés az Ondava folyó felett
17. kilátás az Ostrý vrch (Éles domb) kilátópontjától kelet felé
18. gyilkos galóca
19. a Fekete-hegy csúcsán, 667 m
20.-21. a kilátás részletei észak és nyugat felé
22. Makovica csúcsa előtti letérésnél, a táborhelyet már korábban megnéztem, ezúttal haladtam tovább
23. a bal oldali dombság gerincén haladtam tovább Kurimka után
24. csendélet a távolban esővel, mely közeledett
25. érkezés Kiskurimára
26. visszatekintés a hangulatos falura, nem egy idegbeteg hely
27. az adótorony utáni rét széléről visszanézve, csöpögő esőben
28. foltos szalamadra!
29. Spálený vrch igazolópontja, 642 m
30. időnként fenyőfák is keveredtek a lomhullató társaik mellé
31. a lejtő végén az aszfaltúthoz érkezés előtt Andrejová határában
32. cirill betűs tábla is megjelent
33. Andrejovát elhagyva
34. színes fák a legelő szélénél
35. tájkép csata után, avagy érkezés Zboró elit negyedébe, a többit ezek alapján el lehet képzelni
- 3. nap: Cemjata-Sároskőszeg (Cemjata-Kysak)
Verőfényes napsütésre ébredtem a bártfai szállásomon, ez szerencsére ki is tartott a nap folyamán. A 8 órakor induló busszal az eperjesi buszállomásra utaztam, majd átszállás után jutottam el a város külterületén található néhány házból álló településrészhez, ¾ 10-kor. Kellemes meglepetésként az idősek otthonának bejáratával szemben nyíló kapuból az épületre szerelt ládából elérhetővé vált egy pecsét! Hiánypótló volt ez itt, első bejáráskor nem is szaladgálást jelentett itt pecsétet szerezni, az akkor nyitva tartó büfé most ránézésre igencsak zárva volt. A főút jobbos kanyarjánál tértem le az aszfaltról és léptem az erdőben. Szelíd emelkedő után jutottam el az Ördög-szikla (Čertov kameň) útjelzőjéhez. Nem sokkal később kitérési lehetőség is adódott a sziklához, mellyel nem éltem, ezt utólag kicsit bánom, de szerettem volna elérni a kiszemelt vonatot visszafelé, nem ártott a lábammal a másnapi Csergőre rápihenni. Hosszú jelző után érkeztem meg Jánóba (Janov), majd nem sokkal később Radácsszentimrére (Radatice), ahol a polgármesteri hivatalban tudtam pecsételni. A templom utáni buszmegállóba ültem le kicsit ejtőzni, talpaim állapota nem akart javulni. A falut emelkedős, de szép kilátást nyújtó rossz minőségű keskeny aszfaltos úton hagytam el, majd fenyők kíséretében értem el Lubóc (Lubovec) határát, majd konkrétan a falut is. Itt szintén sikerült a hivatalban pecsételnem, így a füzetet el is tudtam mára tenni, letudtam az igazolást a mai napra. Talpfájásom ellenére jól haladtam, Lubóc után egy valamikori bányaterület mellett haladtam el a nagyfeszültségű vezetékek alatt, majd erdőszélen vezető ösvényen értem el az egykori, de mára erősen lepusztult Propok malmot (Propokov mlyn). A Sapotnica patakon kis fahídon keltem át, előtte ha az ember továbbhalad akkor elérhető az itt álló néhány lakott ház, de a behatolást magánterületre figyelmeztető tábla tiltja. Az aszfaltos utat elérve (smerovnik) már éppen kezdtem jobban érezni magam, amikor a zsákom zipzárja melletti varrás elpattant és szépen lett egy pár centis lyuk rögtön…hát miért is ne. Szerencsére pont volt nálam egy biztosító tű (amit a másodlagos telefonom SD kártyáinak cseréjéhez hoztam eredetileg), amivel egy időre el tudtam hárítani a további szakadást. A szép őszi színekben haladtam tovább a Sopotnica-völgyben, hamarosan elértem az erdőt is, mellettem balra a patak egyre vadregényesebb részeken haladt át, jobbra pedig egyre több lett a szikla egy-egy részen. Jól tudtam haladni a végig lejtős úton (itt első alkalommal szűz hóban haladtam a másik irányban, egy egy napos túra erősen limitált időkeretén belül), néhol még futottam is egyet-egyet, így a kiszámolt időkereten belül elértem a völgy végét, amely a Hernád mellé vezetett. Az aktuális pontról (Sopotnica, ústie) jól kivehető volt a Jánosík kilátószikla (Jánošikova basta), amely Kassa-Sároskőszeg szakasz része. Továbbhaladva a szűkös aszfaltos úton (a beláthatatlan balos kanyarban kürtre figyelmezető tábla) elhaladtam egy nagyobb tábor mellett, majd ösvényre léptem amely a Hernád mellé vezetett le. Szép volt a folyó, 1-2 helyen le is mentem mellé. Szép időben, bőven előbb haladtam mint terveztem, az őszi erdő ezúttal is a legszebb arcát mutatta, de örömömet mégis jócskán mérsékelte a napok óta tartó talpaim fájdalma. Nem sokkal később már szinte odacsaptam a bakancsaimat a földhöz, mert abban a szögben kevésbé fájtak a lépések az úton amely már Sároskőszeg hétvégi házai között vezetett. Kiértem az Abos (Obišovce) határát jelző táblánál egy főbb aszfaltos útra, ezt követtem a vasútállomás előtti elágazásig, közben jómagam is átkeltem a Hernád felett, nem csak a szomszédos Kassa-Pozsony vasúti fővonal vágányai. Az állomáson próbálkoztam 15%-os kedvezményű Railplus vasúti jegyet venni, de kiderült, hogy ez csak nemzetközi jegynél játszik (és abban az esetben sem érné meg, mert ha jól tudom jelenleg az összes magyar-szlovák határátmeneti jegyre él 40%-os kedvezmény), így maradt a teljesárú. Ennél a túránál sem bántam meg az ellenkező irányt, ezúttal a kevesebb szint volt az előnyős helyzet. A 4 perc késéssel érkező 15:53-as, két órával korábbi vonatot sikerült elérnem, mint amire számítottam, ez ritka dolog, fájós lábbal főleg, bő 22 kilométert 5 óra 40 perc körüli menetidővel tettem meg. Eperjesig a még 3 működő Pantográf szerelvény egyikével sikerült utaznom, örültem neki, lehet ez volt az utolsó lehetőség erre közforgalomban. Eperjesen levideóztam a régi szerelvény indulását (azért hiányozni fog az itteni vaspályákról, utódjában a Regiopanther-ben (ahogy én nevezem: „régiópancser”) nem sok fantáziát látok, olyan mint egy modern motorvonat bárhol máshol, sokkal kisebb utazási élménnyel…persze valószínűleg az ingázók jobban örülnek neki, mint én), majd a Bártfáig közlekedő 861-es motorvonatra szálltam fel (mekkora királyság lehetett Bz-zni ezen a vonalon régen). Ülő helyzetben a talpaim már nem fájtak, a talpbetétek cserélgetésén és a sűrűbb pihenőkön kívül más ötletem nem volt a helyzetre, a másnapi Csergős túra kapcsán megmondom őszintén nem voltam nyugodt. 17:34-re érkeztem meg Bártfa erősen szoci állomására, majd a kolesszal szembeni boltokban és ezt követően a Kaufland közelében lévő boltokban összesen a hatodik nekifutásra sikerült tűt és cérnát vennem a hátizsákom cipzárjának megvarrásához. Kaufland-ban vettem egy-két dolgot, ekkor tűnt fel a bejáratnál lévő sor: a pet palackokat és az fémdobozokat az ott lévő leadóponton lehetett visszaváltani, így a nem rég ezekre bevezetett betétdíjat így lehet visszanyerni. Ugyancsak rájöttem, hogy az önkiszolgáló pénztárnál egyszerűbb a procedúra, ha magyar nyelvűre átváltom (így már nem is nehéz a szlovák nyelv, ugye). Vásárlást követően tértem vissza a szállásomra.
36. végre a pecsételés kérdezve Cemjatán rendezve van, remélem a tendencia folytatódni fog!
37. Ördög-szikla leágazása előtti smerovniknál
38. Jánót elhagyva
39.-40. Radácsszentimre látképe a polgármestei hivatalban kifüggesztve, majd kicsivel később a falut elhagyva és egyúttal visszatekintve
41. rövid fenyves Lubóc előtt
42. Lubócon elhagyva
43. valamikori bányaterület mellett elhaladva
44. "szépekre süt a nap"
45. őszies hangulat fokozódik a Propok malom útjelzője után
46. Sopotnica-völgyében szépen tekereg a patak
47. a völgyi túra folytatódik
48. szemben fent a Jánosík kilátószikla sejthető, sajnos ellenfényben nem volt éppen előnyös fotózni
49. dudálásra figyelmeztető tábla
50.-51. Hernád partjánál 1.-2.
52. Abos vége
53. Sároskőszeg állomás, a túra végpontja
54. kezdődik az Eperjesig tartó Panfográfos élményutazás
55. Bártfa szocialista állomása, ezen a túrán nem sok vasúti témájú kép készült
- 4. Ternye-Hervartói elágazás (Terňa-Hervartov, rázcestie)
Nem idáig terveztem a túrát, de a talpfájásom miatti durva időveszteség miatt, csak idáig sikerült eljutnom. Na de nem a nap végével akarom kezdeni a beszámolót. Az egyik korábban kelős nap a mai volt, fél 6-kor már talpon kellett lennem, hogy a 6 órási busszal be tudjak menni Eperjesre. Sajnos hiába létezik egy sokkal rövidebb út is Demétéről (Demjata) Ternyére, de sajnos ez az útirány nem túl frekventált, az első bejárásnál sem jött a napi egyetlen busz sem, így már alapból az eperjesi kerülővel terveztem. Eperjest megközelítve egyre inkább hízott a kocsisor, alakult a dugó, így komolyan veszélybe került negyed órás átszállásom a Šafárikova temetőnél. A sofőr tudott németül, így kiveséztük, hogy ez itt reggel teljesen normális és talán elérem a csatlakozást. Nem sokon múlott, de sikerült, így már fél 8 előtt leszálltam Ternyén és polgármesteri hivatalban pecsételés után neki is álltam az előttem álló kilométereknek és persze a Csergő- hegységnek. A felkelő nap szépen megvilágított a környéket, dél felé nézve a holnap érintett Lysá Stráž is szépen megmutatta magát, a jó kilátás pedig a faluból kiérve fokozódott, majd erdőbe tértem be. Továbbra is az aszfalton maradva haladtam tovább, majd egy az út bal oldalán álló keresztnél lévő padnál ültem le reggelizni, majd nemsokára elértem Radoskő (Hradisko) falucskáját. A néhány tucat házból álló hangulatos falu az első alkalommal is tetszett, a buszos menetrendi kínálat mondanom sem kell, hogy nem túl vastag: iránytól függően napi 1-4 járat és az 1 például csak szombaton közlekedik, a többi is tele van korlátozásokkal. Egy emelkedő után el is hagytam a kis falut, majd a közeli púpok vették át a főszerepet. Keréknyomon haladtam először nyíltabb terepen, majd beértem az erdőbe. A színek a napfénnyel együtt fantasztikusan hatottak, ez a markáns, szép őszies hatás igazán sokat dobott ezen a túrámon is. Úgy jó 7 km kezdtem el érezni a talpaimat ismét, de ekkor még reméltem, hogy a sötétedésre Bártfára érkezést még tartani tudom. A Csergő ház előtt álló hétvégi házaknál álltam meg egy kicsit több időre pihenni, egy macska folyamatosan nyávogott itt, ránézésre pedig volt gazdája. A Csergő háznál (Chata Čergov) terveztem egy ebédszünetet tartani, de a teljes bezártság és kamerával megfigyelt tábla meg az árnyékban lévő padok elvették a kedvemet, így a smerovnik lefotózása után (pecsétes vagy „opís text” igazolópont, mindkettőt megengedi a füzet), haladtam is tovább. Szelíd emelkedő következett egy fenyvesen keresztül, itt első körben ködben jártam, ezúttal jobb volt a helyzet. A Csergő 1050 méteres lapos csúcsán lévő nagy keresztnél találkoztam egy zenét hallgató (koca) turistával, kitérési lehetőség adódott volna innen egy közeli forráshoz és bivakházhoz, de vízzel jól álltam és igyekeztem erőimet leginkább a túra lényegére fordítani, tudtam, hogy számít az idő a talpaim miatt. Az 1050 méteres csúcs nem a Csergő-hegység legmagasabb pontja, az a pár kilométerre északnyugat felé található Mincsol (Minčol), 1157 méterrel, mely a Najvyššie túramozgalom része. Hangulatos ösvényen jutottam el a szintén hangulatos őszi színekben pompázó Chochul’ka elágazásig. Innen lejtő következett egy rétre, majd újra felfelé vezetett az út a Priehybky 942 méteres, majd a Bukový vrch 1019 méteres magasságára. A lábaim állapota egyre inkább nehezen volt elviselhető, ezért kezdtem keresgélni az alternatív lehetőségeket. Végül úgy döntöttem, hogy a holnaputáni Kassa környéki túrát beáldozva (eredetileg a Hilyóból mentem volna a Lajoska házig és úgy Čermel-ig, majd a menetrendi nehézségek miatt ezt átterveztem Jahodná-Čermel-re) inkább ma előbb megszakítom az utat és a Hervartó elág.-Bártfa szakaszt a hazatérésem előtt gyorsan bejárom. A következő jelentős pont a Žobrák kilátói voltak, ezúttal szebb kilátásban volt részem, mint korábban. Innen nyaktörő lejtő következett először keréknyomon, majd ösvényen Hervartóig, közben jó pár pihenőhely és bivakhely épült az út mellé. Leérve Hervartóba már igencsak nehezemre esett a gyaloglás, többször is megálltam. A falu nevezetessége az Assisi Szent Ferenc fatemplom. Ezúttal is körbejártam, megnéztem, lefotóztam, majd az első körhöz hasonlóan ezúttal is a kocsmában kaptam pecsétet a füzetembe. A hátralévő aszfaltos rész az elágazásig már eléggé nyögvenyelős volt (visszanézve a Csergő szépen mutatott a naplementében), de sikerült időben teljesítenem. A 16:53-as busz kis késéssel érkezett, türelmetlen végző kanyaros sofőrrel lendületesen haladtunk Bártfára, miután jómagam és a másik 2 utas is leszállt félretette a buszt és már ment is hazafele. Nem irigyeltem, láthatóan a többiek is eléggé ki vannak égve, arrafelé sem éppen rózsásak a kilátások. Hirtelen jött szabadidőmet nem nagyon tudtam mire fordítani, párommal beszéltem telefonon és végül arra jutottam, hogy bemegyek a szállással szembeni Stop Shop boltegyüttes egyik hirtelen legrelevánsabbá váló boltjába, a Sportissimoba. Tegnap már jártam itt cérna után kutatva, de ezúttal túracipőt jöttem nézni. Hamarosan találtam is egy nekem tetsző darabot, jó áron (35 euróért), amelyet felpróbálva világosodtam meg: azért fájt a lábam ennyit és ennyire, mert a bakancsom nem fogta már rendesen a bokámat, elöregedett és emiatt lötyögött a lábamon és emiatt a talpam folyamatos igénybevételnek volt kitéve, nem is csoda, hogy erős fájdalmakkal jelezte a gondot. Én azt hittem a talppal és a talpbetéttel van gond, de ennél triviálisabb volt baj, de ez a terepen számomra nem volt egyértelmű. Az új cipőt felpróbálva, majd a bolt előtt használatba véve szinte éreztem, ahogyan a talpam felsóhajt, a régi bakancsomhoz képest (amelyet a bolt előtti kukába iktattam) egy álom volt benne menni, másnap még éreztem egy kis „utórengést” halványan, de a problémám egy csapásra meg is szűnt. Egyúttal sajnáltam is ezt a Csergős napot, hogy emiatt nem sikerült a legjobban, de legalább a probléma meg lett oldva. 32 helyett csak 24 kilométert mentem, így bőven volt időm a pihenésre a szálláson.
56. Ternye temploma a reggeli fényekben
57. visszanézve szépen látszanak a Lysá Stráž és a Stráž csúcsai
58. a színekkel továbbra is nehéz volt betelni
59. érkezés Radoskőre, Ternyéről végig új volt az aszfalt
60. Radoskő "központja"
61. nem meredek, de folyamatosan emelkedő úton haladtam egyre feljebb
62.-63. hangulatos őszi túra
64. Csergő ház
65. a ház és a csúcs közötti rövid szakasz részlete
66. Csergő, 1050 m, amely nem a hegység legmagasabb csúcsa
67. hangulatos fenyves szélén
68. Chochul'ka elágazásánál sárga levelekkel
69. tetszetős réten haladtam át
70. Šoltýsovapol'ana előtt
72. kilátás a Žobrák új kilátójából kelet felé
73. a bő 400 méter szintvesztéssel járó lejtő kezdete
74. Hervartó fatemploma és a mellette lévő régi típusú épületek, az utca túloldalán pedig az újabb építésűek, érdekes kontraszt
75. visszanézve Hervartóra és a Csergőre
76. utolsó része a napnak
77. Hervartói elágazásban
- 5. nap: Ternye-Cemjata (Terňa-Cemjata)
Nagyon hasonló volt ez a nap a tegnapelőttihez, ugyanis hála az új cipőmnek sikerült elég hamar végigjárnom, az elejét leszámítva amúgy sem volt egy túl nagy durranás számomra ez a szűk 20 kilométeres szakasz. Ráértem a későbbi busszal Ternyére érni, így elkerülhettem a tegnapi dugós helyzetet és többet is tudtam aludni. Leszállás után el kellett intéznem egy telefont, majd 11 óra előtt pár perccel indultam el. A patak melletti utcába tereltek a jelek, de elég volt egy jó darabig emlékezetből mennem. A Lysá Stráž 696 méteres jellegzetes tömbje egyre csak közeledett, egy nagyobb legelőnél kellett kicsit keresgélni a jeleket, de amúgy rendben ment minden. Az erdőbe érve az első smerovnik az „opís text” igazolópont. Az első bejárásnál megtettem a kitérőt a csúcsra, amit nem bántam meg, szép a kilátás róla, ezúttal viszont haladtam tovább. A következő útjelző egy kis rét után a Sedlo Stráže, ezt is lefotóztam, de a valódi igazolópont az előző. Az erdőben továbbhaladva értem el Kanaš-t, ez a falu az első bejárásnál igen végtelennek tűnt, ezúttal sem időztem itt sokat, tempósan áthaladtam rajta. Egy bukkanó után érkeztem meg 68-as főutat keresztezve a nagysárosi sörgyárhoz, ahol a portán a leányzó némi értetlenkedés után adott pecsétet a füzetembe. A kisváros számomra egyetlen markáns része (természetesen a vasútállomáson kívül) a központban lévő Torysa folyó feletti híd és közelében álló templom. Hamarosan magam mögött is hagytam Nagysárost, majd nem túl felemelő forgalmas „aszfaltozás” után érkeztem meg Kissárosra. Kissáros határában bő 5 év alatt kiépült egy lakópark, láthatóan erős az ingázó forgalom a környékről Eperjes felé. Ezt a települést is viszonylag hamar átszeltem, majd az utolsó házaknál néztem rá a menetrendre és ekkor láttam, hogy bőven van esélyem tegnapelőtthöz hasonlóan egy korábbi járat eléréséhez. A túra elején a Lysá Stráž környéke tetszett, ill. most a végén az erdei szakaszok egy része. Nyugalmamat csak egy lőtér és egy szeméttelep közelsége zavarta, majd hamarosan elértem a Cemjata felé vezető főutat, innentől már a lejtőn kellett besétálnom a végállomásra. A 15:59-es busz jött is rendben, a csatlakozást is elértem Eperjesen. A tegnap reggeli németül tudó buszsofőr volt ezúttal is, félút után miután kezdett üresedni a busz, az első ajtónál lévő dupla ülésre ültem át, váltottunk pár szót Bártfáig. Kauflanban vásárlás után tértem vissza a szállásomra, majd vacsorázást és összepakolást követően tértem nyugovóra.
78. Ternye központjából dél felé indultam útnak
79. Lysá Stráž közeledik
80. visszatekintve északkelet felé
81. erdei szakasz Kanaš előtt
82. egy hangulatos ház Kanaš-on
83. Kanaš Nagysáros része, lehet régebben is így volt, de nekem újdonság volt
84. nagysárosi sörgyár
85.-86. Nagysáros központja a templommal és a Torysa folyóval
87. visszatekintve a két Stráž-ra
88. Kissáros érdekes tornyú temploma
89. rövid hangulatos rész Kissáros után
90. Cemjata előtt a forgalmas úton haladva
91. Cemjata, végállomás
- 6. nap: Hervartói elágazás-Bártfa (Hervartov, rázcestie-Bardejov)
Az utolsó napra tudtam beilleszteni a tegnapelőtt kimaradt 8 kilométeres darabot a túrámból. Összepakoltam a nagyzsákomba, majd az iskola recepcióján hagytam és a kis zsákkal mentem a buszállomásra. 9 órakor indult a busz egy morgós sofőrrel Eperjes felé, de én nem sokat utaztam rajta, Klusovská Zábava elágazásig utaztam csak. Innen egy bő kilométerre a hervartói elágazás, de mivel az nem főúton fekszik, így jóval kevesebb buszjáratból lehet választani, konkrétan Hervaróra is így szombaton elég ritkás a kínálat. Hamar letudtam a rezsimenetet és becsatlakoztam a tegnapelőtt félbehagyott lépteimhez. Rövid aszfaltos rész után egy emelkedős keréknyomra tértem, amely Mihál’ov faluba vezetett fel. Háttérben szép rálátás nyílott volna a Csergőre, ha nem lett volna párás a levegő. Zömében felújított házak közé 1-2 régi hagyományos is vegyült az utcában, majd elérve a buszfordulót már egy szélesebb úton haladtam tovább. Jó volt végre világosban is látni a környéket, első körben itt már sötétben mentem. A falut elhagyva az út lejteni kezdett, szerencsére délelőtt nem volt nagy forgalom, így lehetett élvezni az őszi erdő hangulatát még egy kicsit. Rövid kitérőt tettem a Hotel Bellevue-be, az első kihalt hotelben mégis volt némi élet, egy kedves srác szívesen segített a pecsételésben. A nagy épület előttről szép kilátás nyílott a közeli Bártfára, a mai utam és az egész túrám végállomására. Ösvényen haladva értem el az út kanyarját levágó rövid szakaszt, majd ezután ismét elértem az utat és egy rövid rész után újra le kellett róla kanyarodnom. Innen már csak egy karnyújtásnyira állt Bártfa egyik panel lakótelepe. A házak között hamar megtaláltam a helyes irányt, majd a főtéren keresztül (Bártfa fő látványosságai itt találhatóak: műemlék házak, Sárosi múzeum, bazilika) értem el az észak felé vezető utat és érkeztem vissza az iskolába. Felvettem a nagyzsákomat, megköszöntem a megőrzést, majd immáron ma már másodszorra a buszállomás felé vettem az irányt. Ugyanaz a sofőr vitt vissza Kassára, aki 6 nappal ezelőtt elhozott onnan, ezúttal legalább sikerült pontosan sikerült adnia a visszajárót. Kassa előtt be is aludtam picit. Kassára megérkezve az állomásépületben található Lidl-be mentem, de túl nagy választék nem volt abból amit szerettem volna (leginkább kaját). A szemközti gyorsétteremben 2 szelet pizzát elrejtettem a gyomromba, majd a vonatra felszállva utaztam a Keletiig, majd onnan a szüleimhez mentem tovább a főváros mellé.
92. Klusovská Zábava elágazás, itt szálltam le a buszról
93. Hervartói elágazásban újfent, a rezsimenet végén
94.-95. visszanézva nyugat felé a Csergő irányába Mihál'ov határában párás időben
96. egy régi típusú ház Mihál'ov-ban
97. Mihál'ov főutcájában nyugat felé tekintve, jó volt világosban haladni itt
98. őszi színek, közeledett lassan a búcsú ideje
99. Bártfa látképe a Hotel Bellevue előtti területről
100. Bártfa karnyújtásnyira
101. Bártfa világörökség részét képező főterén
102. Bártfa smerovnikja az állomással szemben egy panelház előtt, lényegében ebben a magasságban értek össze a lépteim, nem sokkal később pedig ténylegesen is
Összességében tetszett a túra, a szálláson még ha nem is volt gatyarohasztó meleg, igazából fázni sem kellett, ár-érték arányban megérte. Az időjárással a második napi két kurimkai záport leszámítva semmi gond nem volt, elég patika idő volt végig. Az utazásokkal sem volt probléma összességében, mindent elértem amit akartam, a második nap esti járatkimaradás volt az egyetlen bosszantó történés, de az sem járt semmilyen végzetes következménnyel. Még annyit tudok elképzelni, hogy a buszváróba ülve a sofőr nem kellő körültekintés miatt továbbhaladt, én megmondom őszintén nem kémleltem végig az utat, örültem, hogy a helyiek nem túl nagy számban mocorogtak az utcán, nem bántam az észrevétlenségemet. De igazából ez a része mindegy is. Ami viszont nagyon bosszantó volt az a bakancs okozta helyzet és fájdalom, ami jócskán rányomta a bélyegét a napjaimra, pedig igazán minden adott volt az önfeledt haladáshoz. Valahogy nagyon hasonlított az egész a mostani életszakaszomra, valahogyan mindig jön valami nehézség, kihívás, agyalni való, jó lett volna kicsit jobban szabadulni a hétköznapoktól ebben a pár napban. A csillagtúrázás ugyancsak tetszett, elég régen volt már részem ilyesmiben, legutoljára a Najvyššie mozgalom kapcsán csináltam ilyen utakat. Terveztünk még a párommal egy közös túrát is Kassa környékére egy hónappal későbbre, de ez egy itthoni szükségszerűség miatt (fűtésszerelés) elmaradt, így ez a szlovák túra volt a 2022-es év utolsó több napos külföldi túrája számomra.
