És arról, hogy hogyan látta a világot egy polgárasszony.
Na ez most végleg felpiszkálta a fantáziámat, imádom az ilyen könyveket .Rengeteg memoár és leveles könyv maradt fenn a felsőbb körökből, amik persze jók forrásnak, de nekem mindig is tetszett az, hogyan látgatták őket az egyszerű emberek.
Bocs, hogy csak most írok, de nem voltam net közelben.
A könyv isteni nekem nagyon tetszett, Főleg mivel nagyon gazdag kép anyagban. A többiek nagyon jól összefoglalták , hogy sok érdekesség van Ferenc József és családjával kapcsolatban .És arról, hogy hogyan látta a világot egy polgárasszony.
Rákattintottam, nem gondoltam, hogy Ferdinánd, azt hittem, valamelyik főherceg.
Totál megváltoztatta a festő a portén a valósághoz képest.
Szinte jóképű.
Azt hiszem a Habsburg Lexikonban olvastam, hogy a menyasszonyjelöltjének, Mária Annának egy jól sikerült portré mutattak róla, és ő mit sem sejtve mondott igent, azt hitte a valóságot látja. Aztán jött a nagy találkozás és ő szegény megdöbbent.
Tudod az tényleg érdekes, hogy Rudolffal is lehetett volna. Mikor ezt a képet Annáról megláttam, az volt az első gondolatom, hogy jé, mennyire emlékeztet Mitzi Kasparra. Mármint nem az arcvonások, hanem az összhatás, uyanaz a buja érzéki arc és öntudatos határozott tekintet.
Mindenesetre akkor ezek szerint apa és fia legalább abban az egyben hasonlók voltak, hogy szerették az ilyen nagyon is megfogható és realista nőket, akik nem libegtek a felhők közt.
Schartt is azzal tette magát azt hiszem pótolhatatlanná, hogy a hétköznapok asszonya volt, akinek gondja volt a császár napi szükségleteire.
De előttük volt egy hosszabb kapcsolat is amiről nem olyan régen jelent
meg egy könyv egy leszármazott írta, élvezhetetlenűl unalmas, de itt is több gyermek született
Ferenc Józsefnek sok szeretője volt, akiket jól ismerünk. A történeti kutatás számára azonban a császár kapcsolata Theresia Pointingerrel, a sóhercegnővel újdonságként hatott, pedig az asszony hét gyermeke közül kettőnek Ferenc József volt az apja. A szerző - szintén Pointinger - ükanyja sok éven át tartó titkos szerelmi viszonyát meséli el családi fotókkal és korabeli naplórészletekkel illusztrálva.
"...de Nahowski még "megvolt" amikor már Schratt is volt, tehát volt átfedés a két viszony közt.Ebből volt is egy kis balhé, de erről inkább azok tudnának beszélni, akik olvasták Anna könyvét." Balhé :D
FJ tudtommal egyáltalán nem foglakozott a neki tulajdonított házasságon kívüli gyerekekkel személyesen.
A törvényesekkel szemben is tartózkodó volt, legalábbis Rudolffal biztosan és Valériával is addig, míg az meg nem kérte, hogy beszéljenek egymás közt németül.
Általában a dokumentált megnyilvánulásai a gyerekeivel szemben mind távolságtartásról árulkodnak, de ez nem volt szokatlan abban a korban. A "viktoriánus" családfő soha nem közvetlenkedett a sarjaival.
A házasságon kívüliekkel valószínűleg az udvari emberek foglalkoztak, de ők is csak pénzügyileg, illetve, ha a konkrét gyerek bonyoldalamt okozott valahol.
Érdekes, hogy Schratt Katalin fiával, akinek Kiss Miklós báró volt az apja, viszont sokat törődött. Bár ez talán inkább Kata iránti figyelmesség volt részéről, de a levels könyvben gyakran érdeklődik "Tóni" minden betegségéről és előrehaladásáról.
A Nahowskit még nem olvatam és a dátumokkal amúgy is komoly gondjaim vannak, így nem tudom, mettől-meddig volt gyik és másik, de Nahowski még "megvolt" amikor már Schratt is volt, tehát volt átfedés a két viszony közt. Ebből volt is egy kis balhé, de erről inkább azok tudnának beszélni, akik olvasták Anna könyvét.
Filmes emlékeinkből tudjuk, hogyan horgászta ki magának Ferenc Józsefet a kis tó mellett, majd milyen romantikus és szövevényes úton szerettek egymásba a hegyekben andalogva. Ennek történelmi hűségét erősen vitatom, de kedves filmes történet, szóval hagyom magam elvarázsolni....
(Takács Nóra)
Ezt épp most találta Neytiri, gondoltam ideidézem ezt a részt bevezetőnek.
Mivel azt gondolom, hogy az életrajz- és memoáríróknak sokkal kisebb a szerepe a Sisi kontra Zsófia rossz viszonyról kialakított kép létrejöttében, mint ennek a kétségkívül cuki, de mégis csak nagyon hiteltelen és helyenként kimondottan butácska trilógiának.
A filbeli Zsófia durván arrogáns, kegyetlen és nagyképű figura, hijján minden jó érzésnek és diplomáciai érzéknek.
Igazi sárkánykígyó.
Aki csak kicsit elmélyül a dinasztia 19. századi történéseiben, az hamar rájön, hogy ez mennyire torz kép.
Bevallom, sokáig én is értetlenül figyeletm a könyvekben az olyan részletekt, amikben FJ és öccsei a "drága Mamáról" beszélnek és még fel is háborodtam, amikor kétezer-valahányban itt MO.-n felavatták a róla elnevezett folyami hajót - azt hiszem Habsburg György jelenlétében.
De minél többet olvastam annál világosabb lett, hogy a helyzet koránt sem ennyire árnyalatok nélküli, pusztán csak fekete-fehér. (Már ti. Zsófia a fekete és Sisi a fehér)
Ilyen emberek nincsenek.
Mindketten sokat tévedtek és hibáztak, és attól tartok, kettejük közül Zsófia volt az, aki ezt be is látta és megbánta a tévedéseit.
Legalábbis erre enged következtetni, hogy viszonylag gyorsan visszavonult az "ultimátum" után, (amivel kapcsolatban szintén vannak kétségeim és fentartásaim)
