Igen. Gondolom José nem a csak megdugásra gondolt, na mindegy. Értem, hogy mit mondasz, én másról beszéltem stb. Amúgy többször dughattam volna meg nőt, pedig nem vagyok épp tapasztalt, és pont akkor kerültem olyan helyzetbe, amikor kurvára nem "bántam" sehogy a lánnyal. Leszartam magasról az egészet, lehet, hogy végső soron ez "bánás", nyilván, mert laza menő mittomén mi voltam. De ennek semmi köze nincs a tapasztaláshoz, egyszerűen felfogás meg némi alkohol kérdése (bár amikor elkezdtem """nyomulni""" fél doboz sörök voltak bennem). A testi tapasztalat lett volna jó, akkor egy ilyen dugás nem úszik el (a másiknál meg megveretett a csaj ""faszija""). De a testi dolgoktól mindig féltem, ezen nem segített volna koedukáltabb környezet. Egyszerűen fóbiás típus vagyok. Ezt próbálom nyomni (persze lehet Magyarország nem ilyen hely, nem tudom, nyilván mert nincs tapasztalatom), hogy ha valaki amúgy oké szociálisan, akkor nem kell a nőkkel máshogy bánni.
Tudom, hogy félreérthető vagyok. "akkor férfi-női viszony kialakítása célszerű, ha meg nem akar dugni, akkor elég az ember-emberi viszony". Szerintem a férfi-női viszony kialakításához nem kell több tapasztalat, mint emberi-emberi viszony kialakításához.
Mindegy, nem tudok fogalmazni, ellentmondás van ebben a HSZ-ben is, hátha később össze tudok már rakni egy tetvedék HSZ-t.
Írtam fél oldalt de megint elszállt. Röviden. A koedukált suliban nem az a lényeg, hogy jársz e onnan valakivel vagy sem, hanem hogy megszokd, hogy a másik nem ott van. Nincs gombóc a torkodban , nem szárad ki a szád, nem akarsz elszaladni, ha más nemű emberrel beszélsz, mert már megszoktad kamaszkorodban. . Ahogy te írtad ember-ember kapcsolatban .
Én a tapasztalatról írtam. Persze, ha CSAK megdugni akarod, akkor kell a játszmázás, ami tapasztalat igényes. Ha NEM CSAK megdugni, akkor is jól jöhet, de hosszabb távon szarabbul jársz. Írtam, hogy nem a "csak megdugni" témára gondolok. Oké, Magyarország elmaradott hely, lehet, hogy igazatok van. Az ilyenek emberek/nők hidegen hagytak mindig is.
Szóval ez nem egészen van így. Ha egy férfi meg akar dugni egy nőt, akkor férfi-női viszony kialakítása célszerű, ha meg nem akar dugni, akkor elég az ember-emberi viszony. A kettő között van némi (nemi) különbség.
Szóval: nyilván alapvetően befolyásoló, ha nincs nő a közelben. Nyilván nem jövök össze akkor senkivel. Amit próbálok már 3 HSZ óta kinyögni: szerintem annak nincs akkora hatása, hogy nincs sok tapasztalat a "másik nemmel". Szerintem az élettapasztalat és társas tapasztalat (haverokkal, családdal) sokkal többet számít egy párkapcsolatban és párkapcsolat kialakításában, főleg egy olyanban, ahol nincs helye a játszmázásnak, manipulálásnak (amit sokan neveznek "tapasztalat a másik nemmel"-nek, ettől "tapasztalattól" meg a hideg kiráz, és messzire futok az ilyenektől). Szóval lehet, hogy egyeseknél inkább negatív a hatás..
Azt meg, hogy mit hova hogyan kell dugni, rakni stb, nem nevezném épp húde komoly tapasztalatot igénykő dolgoknak...
"Az okokat leírtad. Igenis kötelezném az ilyen iskolákat arra, hogy koedukált programokat szervezzenek, mert pont az inprintálódási szakaszban a kamaszok nem szereznek tapasztalatot a másik nemmel és ez az egész életükre kihatással lehet."
Ez szerintem túl van értékelve. Nem hinném, hogy az ilyen körülmények szignifikánsan több magányos férfit termelnének ki, mint bármilyen más körülmények (nyilván nem extremitásokról beszélek). Ha egyáltalán ez ok, és nem csak nehezítő körülmény egy eleve nehezen ismerkedő ember számára (főleg, hogy magán az aktuális körülményeken túl (kevés lány a közelben) nem is biztos, hogy bármiféle egyéb következménye is lenne az iskola után. Vagy épp, hogy végeredményben jobb, hogy pl nem korán vesztik el a fiatalok a szüzességüket.).
Nem hiszem, hogy lányosabb szakokon több "sikerem" lett volna. Arról nem is beszélve, hogy nem kényszerből mentem olyan szakokra (tehát okom volt rá, nem feltétlenül az elzárkózás, de lehet, hogy volt köze hozzá. Vagy csak következményei egy másik dolognak).
Kurvára idegesít, hogy nem tudom megfogalmazni, mi a faszt gondolok, mindegy.
Én gimnáziumban meg egyetemen is fiús szakon voltam, bár a közelben lehetett volna nőt találni eleget. Szóval nálam pont ezen nem múlott semmi.
Szerintem a legfontosabb, hogy belássuk, hogy a nőkkel nem kell "bánni", nem angyalkák, nem kell hímestojásként bánni velük, nem szabad félni, hogy jót mondok-e, nem szabad megfelelni akarni (a normális szociális viselkedésen kívül) stb (ha párkapcsolatot akarok, akkor szerintem ott már a legelején nincs helye játszmázásnak, meg a szavak megválogatásának stb. Ha nem passzolunk személyiségileg, akkor ennyi volt, nem érdemes harcolni (a körülmények passzolásáért viszont kell harcolni). Ha csak kefélni akarok, akkor nemtom mi van), megint kurvára nem tudok fogalmazni és valami modoros szar lesz a HSZ. Mindegy, szerintem nincs már a trubadúrfos korszak, én nagyon örülök neki. Az meg, hogy ugyanolyan lazán viszonyuljon valaki a lányokhoz, mint pl a fiúkhoz (ismerkedésileg), szerintem felfogás kérdése. Nyilván, ha senkivel nem megy az ismerkedés, az más dolog. Meg nyilván fiúkat nem taperolok/smárolok le/dugok meg, nemtom, hogy ezek mennyire tartoznak az ismerkedés és a koedukált oktatás témakörébe...
Tegnap nem ment át a hsz , bármit csináltam. Azt akartam írni, vagyis írtam is csak mindig az égbe szállt, hogy tegnap napközben pont ezen gondolkodtam, még mielőtt olvastam volna amit írtál. Ismerek egy csomó srácot akik fiú középiskolába jártak. Mindegyik későn kezdett el csajozni, vagy el sem kezdett. Az okokat leírtad. Igenis kötelezném az ilyen iskolákat arra, hogy koedukált programokat szervezzenek, mert pont az inprintálódási szakaszban a kamaszok nem szereznek tapasztalatot a másik nemmel és ez az egész életükre kihatással lehet. Alighanem a mi Josénkat is vastagon érinti ez a probléma. Lehet, hogy pusztán ez a problémája.
Azzal én nagyon egyetértek,hogy a körülményeknek meg kell lenni!Mi pl a gimiben szinte csupa lányosztály voltunk,de nem ám hogy szerveztettek volna a tanarak velünk egy közös teaestet/diszkót a szomszédos csupa fiú matekos osztállyal!Nem tanultam meg "fiúzni",a fiúk se igazán tudtak udvarolni.És a munkahelyeken ugyanez van,el vannak különülve a női és férfi szakmák.
Én utcán/strandon soha nem tudtam ismerkedni,rizikósnak tartom,hogy egy tök vadidegennel.Bárki lehet,magamat is beleértve( a másik szemszögéből.)
,,Tudod, mi a barátság? A barátság a szeretet legmagasabb formája. Ha szerelmes vagy, akkor biztosan ott van a nemi vágy is - a barátságban minden nemi vágy eltűnik. A barátságban a durva eltűnik, teljesen kifinomul.
A barátság nem azt jelenti, hogy használod a másikat, még csak nem is azt, hogy szükséged van rá - a barátság azt jelenti, hogy megosztod a másikkal amid van....
A szerelem kapzsiság...
A barátság megosztást jelent...
Próbálj ki néhány nagyszerű kísérletet a barátsággal. Próbáld ki egy rózsabokorral és láss csodát, lassan, lassan létrejön a barátság - mert az ember sosem barátsággal közeledett a növényekhez, fákhoz, ezért azok nagyon bizalmatlanok az emberrel szemben...
Ma már tudományos vizsgálatok mutatják, hogy ha fejszével a kezedben közelítesz egy fához, hogy kivágd, akkor a fa elkezd borzongani, hideglelése lesz. Félni kezd, pánikba esik. Még hozzá se nyúltál, de már maga a szándék - mintha a fa érezné a szándékodat!
Most hogy olyan finom műszereink vannak, mint a kardiográf, mérni lehet a fák érzelmi jeleit is. Ha a fa örül, boldog, akkor van egy bizonyos ritmusa a diagramon, ha a fa fél, akkor egy másfajta ritmus jelentkezik. Amikor a fa érzi, hogy egy barát közeledik, akkor örvendezik, táncol, majd kiugrik a bőréből, a grafikonon látszik a tánc.,,
Eddigi életem több mint háromnegyedét Pesten éltem le. Néhány éve költöztem csak vidékre. A tanfolyam is Pesten volt. Az én tapasztalatom, így , hogy van összehasonlítási alapom éppen az, hogy a falusi , kisvárosi emberek klikkesedőbbek, nehezen megnyílóak. Itt a faluban csak azért beszélgetnek az "idegenekkel", mert roppant kíváncsiak és nagyon szeretnek pletykálni. Nem bántásból mondom, mert van ennek valami bája, de mély barátságokra itt elég nehéz lenne szert tenni. Igaz nem is célom. Itt a házasságok is számomra furcsán köttetnek. Itt képesek azért összeházasodni fiatalok, mert a szüleiknek egymás mellett van a szántóföldjük. Azt hittem ilyen csak a regényekben van. Szép a szerelem , mi ?
Úgy beszélsz mintha valami rögeszmém lenne a szerencse.Meg mintha nem olvastad volna, vagy már el is felejtetted amiket írtam.Vagy zavarja a szemedet a "szerencse" szó?Akkor mondjál jobb kifejezést arra hogy nem rajtunk múló körülmények amik kedvezően alakítják a pártalálást.Vagy azzal van a bajod, hogy nem hiszed el hogy nem rajtam múlik?
Szép dolog a segíteni akarás, de hogy hasznos is legyen a segítség, az nem ilyen egyszerű.
Nyílván mindenkinek más az értékrendje, érzései stb. Ezen senki sem vitatkozik. Az én életemben meg szerintem legtöbbünkében azért ez úgy volt, hogyha elmenrünk valahova ahol sokan voltak kötöttünk ismeretségeket, időnként barátságokat is. Nemrég részt vettem egy tanfolyamon, ahol szintén sikerült megismerkednem nagyon szimpatikus emberekkel , amiből még barátság is lehet. Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy a két hónapos tanfolyamon több párkapcsolat is kialakult. Ezeknek az embereknek mondjuk igencsak egy volt az érdeklődési körük, nem mintha vissza akarnék kanyarodni az közös téma tárkörhöz. Én tényleg mindent elmondtam amit tudtam. Belátom, hogy a Te eseted speciális. Ezek után valóban csak Szjózsi tanácsát ismételhetem, bízz a szerencsében !Azért, ha összejön a nagy ő, kérlek írd meg! Minden jót! Drukkolok!
Oké, ha ennyire ragaszkodsz a szerencséhez, akkor fogadd el, hogy rajtad nem lehet segíteni! Végülis mindenkinek egyszerűbb így: kangának sem kell tépnie a száját ... a billentyűzetet feleslegesen. Neked sem kell tenned semmit, csak várni a szerencsére.
Gondolod? Hát ha Te mondod. Remélem egyszer a sok teendő után az a KEDVES valaki
egy pillanatra leül a gép elé, és szán rám egy kis időt.
Olyan ez, mint amikor egy kimagasló értelmiségű ember (pl.: Móricz) járja az országot és mindenki szeretne vele egy perc erejéig leülni, kellemesen társalogni.
Csak az irigy emberek kerülik, mert tudják, hogy többet tud náluk....
Hát mert egyszer minden kisgyerek eléri azt a távoli kilincset.... talán egyszer én is kapok néhány percet Tőle...
Senki sem azért boldog, mert vannak nála szerencsétlenebbek.
Vannak érzések, amiket már megint figyelmen kívül hagysz. Neked nincsenek, vagy másoak, vagy gyengék.Te boldogségodnak ez a kulcsa ezek szerint.
Erről is már egyszer beszéltem, hogy hiperaktívan mondenhová elmgyek ami csak az időmből kitelik, akkor sem lesz elég sok csaj akivel talkozok. Ha egyáltalán a sokaság segítene.
Tudom hogy sok időt szántál arra hogy írsz nekem vissza, de akkor sem ilyen egyszerű segíteni.Sok éves tapasztalatom hogy ehhez nem nagyon ért senki. Akinek szernecséje van annak sikerül és nem igazán szakad meg érte hogy sikerüljön neki.
Ez nagyrészt nem rajtam múlik, tévedés az hogy rajtam múlna, ha nincsenek meg a körülmények, akkor minden hiába.Ha mindne rjatam múlna akkor le lehetne írni pontról pontra hogy ezt emg ezt csináljak és akkor sikerül.
Nem látsz bele senki fejébe! Nem tudhatod, hogy semmibe vesz e, amíg azt nem mondta valaki ! Talán vannak kötelezettségei és éppen nem ér Rád! Ami késik nem múlik... szerintem.
Az teljesen más ügy, ha tetszik valaki. Most sem kamuból vagyunk együtt a barátnőmmel. Én arról beszéltem, hogy ha nem tetszik senki (ahogy leszűrtem a HSZ-eidből nálad ez épp van), akkor baromira nem érdekel, hogy nincs. Amikor érdekelt (amit írtam, hogy amúgy is fosul voltam), akkor kurvára utáltam látni a boldog párocskákat. De normál esetben leszartam magasról.
Szerintem az első HSZ-emben világosan fogalmaztam, a másodikban valóban nem szögeztem le, hogy "ha nem tetszik senki".....
