Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
YS S01E08 többször nézősen jó lett. A kiscsaj (szerepe) egyre jobban növi ki magát. Szegény Georgie karaketere viszont sajnos megállíthatatlanul laposodik.
Szóval a zenei torta ugyanakkora. Egy jó lemezfelvétel csak az inyenceket, meg a kritikusokat érdekli, de a nagyobb bevételt hozó koncerteket ahol fontos a teltház, már csak a sajtó által becsalogatott nézőkkel lehet elérni? És talán nem tapsolnak bele. ;)
Ezen ruhák egyike sem bejövős nekem (maximum nem zavar a műélvezetben).
Az első kettő kifejezetten ronda.
Tán az utolsó kettő, ami még jobban elfogadható.
Meg nyilván fókuszban van Yujánál, hogy hogyan lehetne minél több anyagot kispórolni a ruhából, lépésről-lépésre haladva. :)
Én csak az általam linkelt videón látható ruhát védtem, azt én per mostanáig elfogadhatónak tartom, nemcsak szimplán tetszik nekem.
Viszont azt azért mondjuk ki, hogy a csajok alapból szeretnek üzenni az öltözködésükkel.
És minél merészebb az üzenet annál merészebb lehet az öltözködés.
Nem Yuja találja ki ezt, hanem csak reflektál a világra, hozzáadva egyéniségét meg persze saját exhibicionizmusát.
Ebben élünk, az lenne a meglepő, ha nem így lenne.
Benne van a ringlispilben, nincs megállás, csak gyorsítás.
Nézőként megállítani, visszafordítani nem tudjuk: pörög a világ, mohón generálja a minél nagyobb változást, termékeny táptalaja van minden vadhajtásnak.
Vagány produkciókhoz vagány öltözet, és mindig újabb és újabb és merészebben és még merészebben
(pont mint az avantgarde vadhajtásának szárbaszökkenése és kifulladása)
Kikerülhetetlen a túlspilázás majd visszanyesődés (hiszen ezekbe a képen látható rondaságokba is bele lehet fásulni hosszabb távon)
Reméljük kinövi: mert lássuk be kétségtelenül nagyon fiatalon brutális nagy reflektorfényt kapott (amúgy megérdemelten).
Azt is lássuk be Yuja a pianisták között olyan magaslatokban van, mint például Magnus Carlsen a sakkban.
(Nyilván nem azt mondom, hogy Yuja a világ legjobb zongoristája, ennyiben nem áll az analógia, csak az ünnepelt krémben van benne)
Arról perlekedünk itt, hogy elég-e 100 ponttal vezetni egy rangsort, vagy csavarva a dolgokon cél a 200 ponttal vezetés.
Lubickol a merészkedési lehetőségekben, mutatva, hogy ez is belefér még neki, komolyan gondolja a "200 pont" megcélzását
Tétje már nincs a dolognak, csak veszélye, amit kit tudja mennyire lát át.
Majd megnézzük őt is mire jutott, mint manapság Kennedyt. :)
Régen a művészek szépen végigehették a menüt életük évtizedei alatt, gyomorfekély nélkül, sőt egészségesen is.
Ma annyira minden egy pillanatba sűrűsödik, koncentrálódik, annyira intenzív a tombolás, habzsolás (nyomában felületesség), a hullámvasút.
Teljességgel ködbevész az évtizedes művészpályáknak csak a lehetősége is.
Örök memento Kocsis is, aki idő elött halt meg, utolsó 5 évének brutális egészségügyi tünetei között.
Pedig ő nyugodtabb világban emelkedett fel, a világi őrület csak az ÁHZ-val jött az életébe.
Yujáék kötosztályának a hosszúság kontrollálása nem adatott meg, ezért intenzításban, töménységben tombolják ki magukat (önveszélyes módon).
azért ezekben az esetekben bármennyire is illik az egyéniségéhez, nem igazán konvencionálisak... azt gondolom, ha valaki azt akarja, hogy komolyan vegyék, akkor nem illendő így felöltözni. Emlékezz vissza a Pretty Woman nőjére, így akkor öltözött, amikor strichelt az utcán.
Egy Kardashian öltözhet így, vagy lady Gaga, de nem egy olyan valaki, aki mélynek szánt gondolatokat, érzelmeket akar közvetíteni (szvsz) annyiban elfogadható, hogy még "túl fiatalka", még nem komolyodott meg.
Még, ha mostanság ez is a tendencia az érvényesülés világában
Kultúrtörténeti évfordulók december 17-én: 1749: Megszületett Domenico Cimarosa itáliai zeneszerző 1800: Megszületett Czuczor Gergely költő, nyelvtudós 1974: Megszületett Lajkó Félix magyar nemzetiségű világzenei hegedűművész és zeneszerző.
Teljesen leszorítani sem jó a melleket, mert az inkább rossz, kivéve rövid ideig sportoláshoz, mert akkor az intenzív mozgás miatt nem jó.Kathia szerintem nagyon rájátszik a nézettségre, kicsit túlzásba viszi a mozgást és a mimikát.
Hát elég nagyon mellei vannak Kathiának, temészetes, hogy ugrabugrálnak intenzív mozgásnál, alapértelmezésben, nem?
Két út lehet, amiét én el tudok képzelni:
- Vagy brutális cicifix és vastag ruha
- Vagy ugrabugrálás bevállalása vékony ruha érdekében.
Pont mint Yujánál (ezért sem tekintem elfogultnak magamat) én ezt abszolút helyénvalónak érzem itt is. Nekem férfiként pont, hogy fáj az ugrabugrálást látni, nem erre van kitalálva a női mell, szvsz. Azaz éppenhogy kontraproduktív is lehet amit Kathia művelne a nézettségnövelés érdekében (ha ez lenne a dolog hátterében).
Nem. Én Yujánál azt hangsúlyozom, hogy az öltözéke harmoniában van lényével, miközben Yuja harmoniában a zenével is. Az összkép zárt és megnyugtató (számomra). Yujának valahogy fel kell öltöznie, az egyéniségének megfelelően. Ha úgy tetszik ez egy szükséges rossz. Nem vehet fel habos-babos molettesítő ruhát. Én nem szeretem a miniszoknyát (mint műfajt), de ha valakin jól áll az Yuja. Egy ilyen törékeny nőnek ez áll jól. Az egyetlen amin vitatkozunk, hogy a szoknyának kell-e pl.: öt cm-rel hosszabbnak lennie, meg kell-e ennyire testre feszülnie, szvsz.
Kennedy meg mivel nem tud megküzdeni a zenével (hitelesen) és így Vivaldi neki nem "elég", ezért keres és talál hozzá külsőségeket a figyelemfelhíváshoz, ami fontos: a nagyon messzi távolból!!!!!. Yujának kell öltöznie és eléggé behatárolt mit vehet fel, mint nem. Addig Kennedy-n nincs ilyen presszió, ő saját magától hozza a hülyét. Plusz előbb legyen jó hegedűs aztán hozza a különcségeket. Különc zenészek világéletben voltak, de ők előbb teljesítettek és nem tudáshiányt fedtek el, amiről te is próbáltál korábban beszélni.
Kathia annyiban lehet szerintem csak "középszerű", hogy a középmezőny szinvonala is radikálisan nőtt és a csúcsokat elképesztő egyéniségek ostromolják. Kathia "hibátlan" (nyilván rossz Brahmsa mindenkinek lehet), de az őrült és nagyon magas szinvonalú versenyben, egyelőre nem tud mivel tétet emelni (még Lisitsa szintjét sem érte be, szvsz). De trónkövetelői státusza vitathatatlan szerintem, meg van még ideje fejlődnie, sőt potenciál is van benne. (Most csak zenéről beszélve, nyilván).
Yuját én abszolút top-pianistának látom, úgy is, hogy nem minden felvétele való a szívemből. És hozzá emberileg is kimagasló (pl.: közönséghez való viszonyulásában), szemben egy Lisitsával például.
Ami kettőnk gondolkodása között probléma és megoldás lehet az másirányú, szvsz. És ezt egy teljesen hasonló témájú, de ettől a topiktól teljesen független párhuzamos diskurzusom világítja meg legjobban - a beszélgető partnerem kitalálható, ha valaki nagyon figyel és összpontosít :) (viszont semmiképpen ne nevesítsük itt, mert nekem szánta a sorait).
Az állítás amivel nem értek egyet: "...a sikerhez bizony szexus / szexuális kisugárzás / megjelenés is kell, az ÖSSZES koncertplakátos fotót ha megnézed, a pasik macsó /határozott megjelenést produkálnak, és a csajok is természetesen gyönyörűek, dögösek stb. A sikert VALÓJÁBAN nem a zene hozza, hanem EZ a megjelenés. Manapság elsősorban stylist-ra van szükség a szólóhangszeres karrierhez.... Kell VALAMI ami felkelti az érdeklődést ÉS kell egy megnyerő / “sikeres” / “szexis” megjelenés. Az a helyzet, hogy maga a zene manapság már másodlagos. Persze, - egyébként magas és egyre magasabb minőségű -, alapnívón felül (mert ha valami érzékelhetően nem jó, az nyilván kiverné a biztosítékot)"
Szóval én nem értek egyet sem evvel, sem pedig avval, hogy Yuja a nagy versenyben (extrapolálva) bedobja magát kvázi prostituálódás jelleggel, abból főz amije van alapon. Az én szememben első a zene, sőt a második és harmadik is, különben nem ölnék ennyi energiát kottás videókba. Huszadikként (oké, Yuja esetében negyedikként) nyilván hat rám is a külső. De ez csak egy X+1-dik totálisan alárendelt mellékszál, a még komfortosabb élvezetekhez. Korábbi hozzászólásomban én is írtam: látom a visszaélés lehetőségét (ezért el is vetem a módszertant), de Yuját érzem akkora művésznek, hogy ezt a ruhát megengedheti magának - praktikumot és hozzá mai viszonyrendszerben tekintve a dolgot - kifogásolható rossz mellékíz nélkül (női közönség elött is). Egészen egyszerűen mellékhatásnak szeretném érzékelni csak azt (keresem az érveket hozzá, amit te elfogultságnak látsz, érzékelsz nálam), hogy közben erotikus, vagy a közbeszédet befolyásolja/növeli a virgácsairól való megemlékezés.
És innen egyenes az út a konklúzióhoz. Nincs szükség eröltetett pluszra. Yuja esetében egyelőre nem tekintem védhetetlen plusznak a ruháját. Tény és való sok Vivaldi-lemezt adott el Kennedy és meg lehet nézni hol tart ma: kit fogadnak el jobban a férfiak Kennedyt vagy a nők Yuját.
A internetes társkeresésben aztán végképp nagyon nem értünk egyet és ezt valós effektív Honfoglalós tapasztalat mondatja velem. Totálisan teljesen hamis a kép, amit egy arctalan emberrel kapcsolatban épít fel magában az ember: brutálisan esélyes (garantált!) a potenciális csalódás személyes találkozásnál. Én azt mondom, legelső a találkozás utána jöhet minden más, egészen egyszerűen a gyarló emberi agyműködés miatt. Szóval a "kémia" mindent überel, nagyon nagy százalékban. dr.Helen Fishernek ezért lehet komoly igazsága antropológusi megközelítéseiben.
Hát, én sem nézem meg... nem is pozicionálok :) amikor szemből közelit filmeznek róla, akkor nem kibuggyan, csak ugrabugrál, ahogy a nő is. De lehet nem ez az a felvétel, még régebben néztem, de az viszont tuti, hogy ebben a ruhában volt. :) én nem bírom a csajt, csak ennyi....
Na, elolvastalak... hát a vége nagyon ellentétes az én elgondolásomhoz ;)
Pedig Kennedy nagyon is jó példa. Yuja kapcsán pozitívan, míg Kennedy kapcsán negatívan vagy elfogult, miközben mindkét esetben ugyanarról beszélsz, csak épp ellentétesen.
Szóval mert Yuja nő, és még kellemes jelenség is, azért ő ezt tovább hangsúlyozhatja a külsejét kiemelő öltözékkel, míg Kennedy, aki meg férfi, és egy fokkal szebb az ördögnél, ne tegyen semmi pluszt a figyelemfelkeltés érdekében :) miért is ne tehetne?
Itt nem csak konkrétan Yuja Wangról van szó, értelmezésemben Khatia is középszerű, legalábbis amikor én láttam-hallottam őt, tán Rahmanyinovot adott elő, nagyon nem tetszett. Miközben a nőiességével akar kitűnni az amúgy erős mezőnyből.
Van akinek szüksége van pluszra, van akit elfogadunk úgy, ahogy van.
Még a párválasztási levezetéseddel sem tudok azonosulni ;)
Gondolj bele, pl. az internet esetében. Egy-egy beszélgetés kapcsán megismerik egymást emberek, azaz egymás lelkét, gondolkodásmódját előbb ismeri meg a másik, így akár egy találkozás során már ezzel a belső értékkel lehet "előnyhöz" jutni. Miközben lehet szóba sem állna élőben az illetővel a másik....
A külső számít, de nem az egy párkapcsolat alapja. Még nő esetében sem. Vagy szomorú, ha a férfi azért választ magának egy nőt, mert az szép, meg ápolt...
- Döbbenetes, hogy a XXI.században, egy drága többkamerás felvételnél a rendező és vágó ennyire ne tudja hogyan kell megvágni egy Beethoven-zongoraversenyt.
- A zenekar Mehtával, erőtlen és harmatgyenge volt, semmi élet nem volt a játékukban (1,3.tétel alapján)
- Kathia óriásit gurított, erőteljes, ütős szólót nyomatott. A zenekarral szemben abszolút megnyerte a zongoraversenyt :)
- III.tételben a szokásos trendi, korigénynek megfelelő túlgyorsítás eljött (Wang, Berezovsky és Matsuev után én már semmin nem lepődök meg). Ez ugyan nem az én ízlésem (ugyanis hiába titáni Beethoven, még sem romantikus zongoraverseny), de a korrektség jegyében meg kell jegyezni, hogy zeneileg a legtöbbet hozta ki a hátrányos helyzetből és már ez is valami.
- Mindezzel együtt az a fajta lelkesedés, ami Wang irányába megvan, Kathia irányába eddig nem jött össze nekem. Nem rossz, nem rossz, jár az elismerés is, de ez ma már kevés a lelkesedéshez, rajongáshoz.
- Sajnos nem bírtam figyelni a mellkibuggyanást, lekötött a zene :) Viszont másodjára nem valószínű, hogy megnézem a videót: max bepozicionálás után..... ;)
Inkább olyasmit mondanék (még nem végigolvasva a gondolataidat), hogy ne a külső vonja el a figyelmet a tartalomtól. Ne azt figyelje a férfi közönség, hogy milyenek a lábai, mozgás közben, hogy hogy lifeg a melle (ezt nem konkrétan) hogy belátni-e, hanem belemélyedni a zene élvezetébe.
El kéne vonatkoztatni. Pontosabban a látvány legyen kellemes, lehet kisugárzása, sőt az szükséges is, de ne az erotika határozza meg .
Úgy legyen érzéki, hogy közben ne legyen közönséges. Egyébként Petyus példája nagyon jó erre pozitív értelemben.
Mint ahogy mondani szokták: a kevesebb, néha több...
De ez a stílus manapság tendencia. Egy üzleti tárgyalásra sem való bizonyos öltözékben megjelenni... és végülis még egy példa, ami eszembe jutott öltözködésre a Pretty woman c. film... :)
Pláne az egyik Beethoven zongoraversenyes videóban, ahol úgy dobálja magát, hogy majd kiesnek a mellei....
Lássuk! Nincs ezzel semmi baj, a erotika kéz a kézben jár a zenével, persze, ne uralkodjon a zenei kifejezés fölött és ne a tehetségtelenséget palástolja. :)
Jó a topik. Meg látom egyedül vagyok a véleményemmel... ;)
Nem vágom, hogy miért IGEN a jazznél és miért NEM a klasszikus zenénél.
Hiába jól megkülönböztethetően "diszjunkt" (értsd jól) a két világ, ugyanott tanítják magas szinten, Fidelio is egy kalap alatt kezeli őket (koncertjeiket most csak pl.: MÜPÁ-ra szorítom le)
Arról nem beszélve, hogy szerintem abban a szűk ruhában zongorázni jóval nehezebb (figyelni kellhet a ruhára), mint hallgatóként öltönyben lenni.
(Régebbi korosztályokról beszélek, ma már nincs is "dresszkód").
Azaz valamiféleképpen a nehezített körülmények vállalásával adja meg a tiszteletet a közönségnek úgymond.
Mit értünk tisztességes felöltözésen vagy megfordítva mennyiben tiszteletlen Yuja ruhája.
Én ezt nem tudom megválaszolni, vagy nagyon sokat kéne gondolkodnom.
Nem értek egyet továbbra sem az ellenkezéssel, de megvédeni sem tudom perpillanat az álláspontomat ennél a pontnál.
Hangosan gondolkodva avval egyébként önmagában nincs bajom, hogy másnak nem jön be Yuja ezen ruhája (nyilván).
Pusztán csak az a kérdés, "bevállalható-e", hogy nekem tetszik, szorul-e indoklásra, megvédésre, különösen a Dvorak-os nő kontextusában (ahonnan az egész diskurzus indult).
Utóbbit lehet-e úgy kifogásolni (megjelenésben), hogy az előbbinél maga a probléma se merüljön fel (ahogy felmerült itt a topikban).
Ha félretesszük a "rossz" meg az "érzékeket megszólító" megjelenést, mi a helyzet a giccses megjelenéssel, ami nem "jó" vagy "rossz", mégis esztétikai kategória?
Ugye a "rossz" és "giccs" megítélése konkrét és szubjektív és mint ilyen érdektelen tárgyunk szempontjából.
Az "érzéki" megjelenés viszont magasabb szinten problémahalmazt definiál, potenciális inkorrekt eszköz-mivoltával (nézői kegyekért).
Nem az a gond, hogy Yuja ebben jelent meg, hanem jelenhet meg így egy zongorista egy klasszikus zenei koncerten.
Az extrapolálás sem segít a megoldásban: nyilván, ha pl.: meztelenül jelenne meg még nagyobb vitákat generálna.
Az sem kérdés, hogy Zuzana Ruzickova idejében fel sem merült ilyen ruha és nyilván el fog jönni az idő, amikor valóság lesz belőle.
(ahogy énekversenyen egy hölgyversenyző vetközni fog a sikerért /bukott TV2-s Sztárakadémia/)
Nyilván az még nem validál helyességet, hogy valami nem anakronisztikus, hanem "időszerű"/"korszerű".
Ha ördög ügyvédjét játsszuk, akkor nyilván hozható csomó ellenérv: húspiacosítás, figyelemelterelés a lényegről, női szépség "kiárusítása", árukapcsolás.
Szóval nehéz dolgom van védői oldalon, az már látszik. :)
Hajlok afelé a kompromisszum felé, hogy esetileg egyedileg Yujánál egyszer és először még csak-csak elfogadható, de trendként nekem is helytelenítenem kell a dolgot.
És kell színes lehessen annyira az élet, hogy egy Yujánál megengedje az ember, amolyan kivétel erősíti a szabályt alapon.
Valahogy akképpen, hogy az erotika mint effektív konkrét emberi vágy(fokozás) és mint művészi/esztétikai leképződés két különböző minőség/aspektus.
Valahgy akképpen, hogy míg normál esetben ruhadarabokkal is lehet erotikus kisugárzást fokozni
Úgy Yuyánál paradox módon a kihívóbbnak számító ruhája inkább a természetes paradicsomi szépséget, mint az erotikát hangsúlyozza.
Nigel Kennedy-t azért nem érzem jó példának, mert az ő öltözete (eröltetetten) "offtopik", tárgytól eltérő (plusz középszerű hegedűs, aki a külösőségekben keresi az újat).
Míg Yujáé "ontopik" (lényével van összhangban)
Igen, a férfi és nő szituja ebben is más.
Irányadó vezérfonál lehet férfiaknál pl.: Liszt, vagy éppen manapság Matsuev, ugye.
Akiknél zongora sem kell, már jegyvásárlásnál is tudható hogy valami markánsan, karakteresen, evilágontúli a minimális elvárás, Lisztnél ugye volt "bugyinedvesítés" is, ha még emlékszünk rá.
Azaz a férfi szólistának nem az öltözékben kell versenyezniük, hanem aurában, kisugárzásban, általános kiállásban, a másik nem kegyeiért vívott küzdelemben.
'Szegény' Yujának viszont mindenképpen meg kell jelennie aktuálisan konkréten ha beszélünk a zenén túli sikerről is.
Vegyük észre a jóképüség pláne adoniszi testi adottság nem kötelező, csak opcionális szempont (ahogy Yujánál is lehetséges szebb arcú pianista lány).
Pont úgy ahogy a való életben a párkapcsolatoknál is.
Vesd össze a férfi elég ha akár csak egy fokkal szebb az ördögnél ha egyébként intellektusban, humorban, kiállásban, kommunikációban lábról levevő.
Míg a hölgyeknél topprioritás a szépség, a báj, a csinosság (senki nem az eszét teszteli a lánynak először és aztán nézi meg magának).
Egyébként van egy Kocsis interjú, ahol Yuja Wangról beszél, méltatja a tehetségét, és épp azt ecseteli, hogy a mini szoknya nem polgárpukkasztó, a lényeg a tudás.... vagy valami hasonló :)
Rövid szoknyával nem az a gond, hogy funkcionálisan mennyire jó viselet, hanem inkább nem 'alkalmi' viselet egy klasszikus zenei koncertre... jazz előadónál már nem lenne zavaró. De ha elvárjuk a közönségtől is, hogy tisztességesen felöltözzenek, akkor az előadó is tisztelje meg ezzel a közönségét.
Más szemszögből ;) egy polgárpukkasztó hasonlat jutott eszembe: Nigel Kennedy :)))
Ugye mennyire ki nem állhatod részben a feltűnő öltözéke miatt. És azt most tegyük félre, hogy neked nem jön be az előadásmódja sem, mert ugye klasszikus zenében ővé volt a legnagyobb eladási szám azzal a bizonyos Vivaldi lemezzel...
Egy férfi nem tud úgy feltűnő lenni, nyilván, mint egy nő. És a mini szoknya, meg Khatia majd összes öltözéke nagyon erőteljesen látvány. Olyan feltűnő, nőiességet hangsúlyozó, ami már túlmutat a tehetségen :) egy átlagos tehetséggel plusz ilyen külsővel könnyebb érvényesülni....
:))))))))))))) azt gondoltam. Pláne az egyik Beethoven zongoraversenyes videóban, ahol úgy dobálja magát, hogy majd kiesnek a mellei.... nagyon tud vonaglani. Nekem alapból nem szimpatikus, talán a túlzott vonaglásai miatt, és az ahhoz képest nem jó játék is hozzájárul.
Azt azért elismerem, hogy ritka nőies alkatú, szép, és tudja is magáról, és az öltözködésével jól emeli ki mindezt.
De az előadásait nem érzem ugyanilyen átütő erejűnek :(
Én inkább maradok a mackós férfiaknál ;)
Matsuevet, vagy Berezovskyt szívesebben nézem-hallgatom :)