Kényszerűségből, érdekességből, esetleg élvezetből? Próbáltad már, meddig tudod visszatartani, a végsőkig? Amíg nem bírod tovább, amikor úgy érzed, bepisilsz? Próbáld ki, írd le, mit érzel. Ki bírja legtovább?
Köszi a kérdésed,Alf! úgy néz ki a dolog hogy most már meg maradok! Volt egy daganat,a homlok üregemben és azt vették ki nem oly régen [huh irtó szar volt] Ma már jól vagyok és minden nap egyre jobb![már rosszalkodásra is merek gondolni] Nagy gratula neked a képekért! A felvételek szinte művésziek! Meg próbálok egykét bepisis csajt rábeszélni hogy fórumozzanak is! De semmit sem ígérek! Kösz hogy írtál
Pisiljünk? Be?
Vajon titkolható-e? Mondjuk a „dolog” sötétben történt, de hát már kivilágítva kell hazatérni. Meglátás: ha egy fiú nem bírja már tovább, akkor az a nadrágja elején és a combja között látszik, míg, ha egy lány, akkor – ha kellően visszafogott – a szoknyája hátulján.
Velem is előfordult ugyan, de én inkább az egyszerűbb – visszataszítóbb? – megoldást választottam. Ehhez érdemes tudni, hogy bizonyos szép tabletták szájszárazságot okoznak, sok folyadékot kell inni, ennek meg halaszthatatlanul sürgető eredménye is van.
Egyszer, kora reggel (heves éjszaka után – mondanám, álomteli, de ennek éppen az ellenkezője igaz) valahol Ferencváros külső területén találtam magam egy buszmegállóban.
Kellett volna vécé – égen-földön nem volt. Egy újságos pavilon volt a közelben. Visszatartani tovább nem tudtam: mögéje álltam, hatalmas megkönnyebbülés (a régi mondás szerint: kezemben a jövőm). Közben a fejemet hidegen, elfogulatlanul forgattam körbe-körbe, reméltem, senki se (ki se) közelít.
S mégis! Egy fiatal nő kivált az ácsorgók, buszra várók közül, felém jött szigorú pillantással. Még a szempillája is feketén repdesett. Nem mozdultam, nem mozdulhattam. Utóbb tudatosult bennem, hogy azt hihette, ott a hátsó zugban talán rablásra készülődöm, de amikor meglátta a félreállásom okát, akkor zavartan elkapta a fejét, visszatért a türelmesen álldogáló kicsiny csoport körébe.
Talán nem ide tartozik (?). Nekem nem is annyira a bepisiléssel volt problémám, hanem, már réges-régen (hét-nyolc éve?) a pettinggel. A petting eredményével. Az nem olyan könnyen-hamar válik láthatatlanná.
Frissen tapad-ragad, lassan szárad. Kezdetben még a lány előtt is titkolni kényszerültem (vagy úgy hittem).
Ma már csupán megértő mosollyal emlékezem, milyen „cirkuszi” mutatványokkal takargattam farmeros-nedves ölemet.
Mriya, inkább abbéli tervembe, hogy egy nagy városligeti tartogatást tervezek amikor egyedül leszek, egészen a végkimerülésig, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy mindenki szeme láttára elázok, amikor már nem tudom visszatartani. Viszont, ha ismernék egy olyan csodafegyvert, ami segít abban, hogy a bepisilés megindulásának pillanatát kritikus helyzetben még 1-2 percig kitóljam - hogy az emberektől legyen időm kicsit eltávolodni - akkor bátrabb lennék. Azt szeretném kérdezni, hogy Neked van-e valami bevált technikád arra, amivel vészhelyzetben, teljes végkimerülés esetén is meríthetsz annyi rejtett tartalékot magadból, hogy még legalább további 1 percig vissza tudd tartani a pisilést? Ha tudsz ilyet, kérlek tanítsd meg nekem ezt, mint edző a tanítványának. És, ha mégis megtörténik a nehezen elkerülhető, akkor kérlek meséld el, hogy miként viselkedjek, mozogjak az emberek között, amikor teljesen bepisiltem? - Maradjak nyugodt, gondoljak valami egészen másra? Mit tegyek, hogy ne vegyék észre? Vannak ötleteid? - Ha igen, kérlek mondd el!
Az előző sorozatban különféle vadászgépek rótták a köröket, és megörökítettem egy MIG-et olyan szögből, amilyenből egy F-16-os pilótája szeretné látni a levegőben.
Megpróbálom megmutatni néhány fotón keresztül, hogy milyen gépek röpködtek a nagy attrakció, a C-17-es bemutatója előtt. Ha sikerül, akkor diadalittasan megmutatom a c-17-est is.
Amikor sokáig nem jövök, akkor sincs semmi gáz. Előbb-utóbb visszatérek.
Bár igaz, néha érzem, hogy mi túlságosan egyedi példányok vagyunk. - Túl kevesen vagyunk. A lányok pedig még kevesebben vannak. Olyan kevesen vannak, hogy már-már nincsenek is... Csakis azért nem lehet mondani, hogy nincsenek, mert itt van közöttünk Mriya. Ő egymaga képviseli itt a női nemet. ( Kitűnően teszi!) Írok is Neki valamit, és megpróbálom feltölteni a tegnapi képeket.
Mriya drágám olyan szép ez a topik! Olyan jó itt lenni nálad! Megjegyzem egyetlen percre sem voltam hűtlen hozzád! De mit is tudnék hozzá tenni ezekhez a meseszép idézetekhez és képekhez? El olvasni nézegetni elmerengni stb ...és hálát rebegni feléd amiért ennyire művészi ennyire gyengéd és ennyire nőies vagy Olyan csodálatos vagy, olyan jó hogy vagy nekünk! Szeretünk téged! [mi akik hűséges olvasóid vagyunk] Nem szeretnék új pisi királynőt választani! Maradj csak továbbra is a trónusodon, ott ahová emeltelek! Szegényebb volna a világ nélküled!
Meg próbálok válaszolni a kérdésedre[férfi önkielégítés]
Igen mi férfiak is el tudjuk rontani,és ép úgy ahogy te magad is fogalmaztál. Elég a másodperc tört része egy zavaró hang egy rossz mozdulat és huss oda a varázs csak a látható jele maradt a törölközőmön, és nem marad más csak a víz+a szappan. [de vannak meseszép pillanatok is ám] és hatalmas ejakulációk,amikor az ember a csillárt majd le lövi a helyéről! :} Az élmény nagyon meghatározó,és a vágy,a nő hiány! olyankor nincs szorítás nincs sebesség csak a gyengéd méla masszázs,és valamilyen ábrándozós burok amely kizárja a külvilágot,és körbe ölel mint egy rózsaszín köd. Majd jön a vég kifejlet az el lazulás a tisztálkodás és puff már vissza is zökkentél a külvilágba! Itt vagyok tehát neked,soha nem is mentem el és olvasgatlak,és csodállak és várom az új írásod,és ha lesz kérdésed akkor válaszolok majd! pussz:L :}}
Régen látogattam ide. De hiányzott a fórumozás, és hiányoztál Te is.
Ugye jól tettem, hogy így tettem?
Tudom, hogy szereted a repülőket és, hogy a Mriya nevedet egy termetes orosz (szovjet?) teherszállító gép nyomán kölcsönözted magadnak.
Te láttál már közelről egy igazi Mriyát? - Úgy gondolom, hogy csak úgy állni, parkírozni valahol..? - Vagy még inkább látni közelről szállni..? - Sőt! - Vele szállni.... - Na jó, azt már nem kérdezem meg, hogy vezetted is-e...? ( Bár ki t....?) :)
- Én nem vezettem, nem is utaztam rajta, viszont nemrég, a repülőnapon láttam a fejem fölött elhúzni egy Mriyához hasonló, bátor kiállású légijárművet, a lezuhanásairól híres Boeing cég C-17- es katonai teherszállítóját.
Most speciel nem zuhant le, sőt (mértem) 11mp alatt képes volt felszállni (amihez kb. 200-ra kell gyorsítani, vagyis 0-200-ra jobban gyorsul, mint egy Porsche).
Könnyen és csendesen szállt fel, erölködésnek nyoma sem volt, és amint felemelkedett, meredeken emelkedni is kezdett, majd pár mp-el később bedőlt, és olyan éles fordulóba kezdett, mint egy vitorlásrepülő. Az egész olyan volt, mint egy hatalmas bálna, ami csak úgy úszik a levegőben.
A c-17-es bemutatójára a nap végefelé, 6 óra után kerűlt sor. Ezt sokan várták már, vagy éppen pont ezért jöttek, így a közönség a helyén maradt az óriásgép feltünéséig, ki-ki ott, ahol éppen befészkelte magát, pokrócot terített le, stb. Az emberek figyelme az égre szegeződött. Egész nap voltak bemutatók, de a du. 2 óra utáni program annyira zsúfolt volt, ammennyire csak lehetett. Egymás után szálltak fel a különféle vadászgépek. Az egyik kötelék még mennydörögve húzott el 900-al a fejünk fölött, amikor a másik alakzat már gurúlt rá a kifutópályára, hogy felszáljon. Szóval nem volt egy perc szünet sem, és az emberek (ugye sejted, mi jön most?!!!)valamint én is annyira lenyűgözve figyeltük a légiakrobaták flikkflakkjait, hogy az időérzékünket elveszítve minden egyébről megfeledkeztünk.
Én spec. kajával, és 3 flakon ásványvizzel teletömött hátizsákkal voltam. és amikor a kaja már elfogyott, de viz még volt bőven, akkor azt iszogattam, hogy ne kelljen hazacipelni. (Igen, akkor most jön a ...)
Öt ora felé, az olaszok bemutatója közben éreztem is az ingert, aminek természetesen nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Viszont elgondolkodtam azon, hogy csak én lennék egyedül..... - Vajon 200000 lelkes, a helyüket a távoli wc-k miatt el nem hagyó néző közűl rajtam kívűl hánynak kellhetett még....?
- Mikor az olaszok leszálltak, és jó egy percre csend lett, akkor egy kicsit választ kaptam a kérdésemre: - Bizony sokaknak kell már....
Egy lány mondta, hogy viszi a telefonját, ha nem találna vissza.. Egy másik tudni szerette volna, hogy mikor száll fel a C-17, mert ha most, akkor talán még kibírja. De volt aki mérgesen mondta a barátjának, hogy őt már nem érdekli a műsor, nem bírja tovább, elmegy és kész.
Biztosan sokan mérlegelték még csendben a helyzetet, miközben végül is többen a helyükön maradtak, hogy le ne maradjanak a nagy műsokszámról, és nem indultak el a fél km-re levő wc-k ig.
Nekem már fájt a nyakam a sok ég kémleléstől, és mikor vizszintesen kezdtem nézni, bizony sok izgő-mozgó embert láttam.
A C-17 még csak később következett. Egyszer felszállt, körözött, leszállt, majd ismét felszállt. Persze mindezt komótosan, szépen. Aztán indult vissza Pápára.
Mikor eltünt a messzibe mi mindannyian pá-pá-t intettünk neki.
Jóllehet, a programok még nem értek véget, az emberek mégis hirtelen sietni kezdtek valahová. Látni lehetett, hogy a tömeg célírányosan mozog, hiába világosította fel őket a műsorvezető a hangosbemondón keresztűl, hogy még nincs vége, el ne menjenek! - Ám ők csak mentek, ... meneteltek....
Mentem én is, hogy megmozgassam a tagjaimat, és nagy sokára megpillantottam azt a helyet, ahová a tömeg tartott.
Kb. 30 toi-toi előtt vagy ezer ember, lábát összekulcsolva, feszengve várt azonnali bebocsátásra. Többen is lettek volna, de felmérve a helyzetet, láthatóan inkább hazafelé vették az irányt. Akik így döntöttek, azokra biztosan várt még egy kis tartogatás, ugyanis a hatalmas laktanyán belül sehol sem volt buvóhely vagy bokor, de még azon kívűl se nagyon. Csak a hosszú busz utazás végén, a szántóföldi autóparkolónál lehetett a messzi erdősávban oltalmat találni.
Ami engem illet, én tartogattam hazáig, és közben megittam az összes vizemet, hogy minél jobban kelljen. Az utolsó 30 perc már igazi édes szenvedéssel telt. Nagyon élveztem. 80 mp-ig pisiltem.
Most azon tűnődöm, hogy Mriya (mármint Te) esetleg szintén ott volt Kecskeméten velem együtt? - Esetleg Neki (Mriyának) is nagyon kellett pisilnie, miközben az égre meredt? - Esetleg ott is állt mellettem, és tettszett Neki a műsor? - Ezért aztán nem ment el pisilni, és inkább visszatartotta...? Esetleg...
- Vagy, ha nem ott, akkor valahol máshol tartotta vissza, valamilyért....
- Elmeséli????
A képek ott készűltek. Remélem sikerül feltölteni.
Az első kérdésedre te válaszoltál (épp az imént is), a feleletet tőled tudom.
A lányok vastag-bő sugárban pisilnek, a fiúk csatornái szűkebbek, így a megkönnyebbülésük tovább tart, vékonyabban-hosszabban-erősebben.
Próbáld ki: néhány sör után a sörpartnerrel, ha együtt pisiltek!
Bugyidból (ha a tiéd) keveset látni. De milyen vonzó, a képzeletet felpezsdítő!
Öledben ritkás égszínkék levegő, levél, virág. Tiéd?
S tudjuk-láttuk, hogy az öled sima-borotvált (ha a tiéd volt). Tiéd volt?
Ami a képet különösen kedvessé (nedvessé, bocs), egyedivé tette, az a kövér-színtelen csepp volt az öblében. S hogy nekünk is mutattad.
Mindössze csizmában, harisnyában állani – ezért ez egy mély elkötelezettség, testetlen, kielégíthetetlenvágy jele.
S közben versre verssel feleltél (oldman2).
Hát igen, megtörténik néha hogy nyárra ketten maradnak ilyen helyeken vagy mégtöbben, dehát ez nem is a nagy fórumozások időszaka. Én is csak csendben olvasgatok itt, de belekotnyeleskedni nincs erőm. Mert mit is írhatnék? Rengeteg szépirodalom található itt, csodálatos versek, de hiába, mert bizony az ízlésemen még csiszolnom kell. Mert így egyszerűen képtelen vagyok befogadni akár egyetlen versszakot is. Csak sokkal érdesebb hangvételű sorok találnak meg itt belül. Például:
Öt évig laktam városodban költő, s nem láttalak sosem.
Négy fal között, csomós sötétben éltél távol és nem érdekelt e földi tartomány
s a folyton mást dajkáló diadal:
Immár a rémes sár ölében fekszel,
Esőtől nedves deszkaszál takar.
stb, stb.
Vagy az említett költő több verse,pl:
... Ancsa, én nem múlok el,
és ő is, a szőke, a balga,
tót temetőnek ölén kikél,
és fölnevet e dalba!
Ha jól emlékszem, valami ilyesmi. Ennyi elég is, mert a verselést sem szabad túlzásba vinni:-)
Sziasztok, lassan kezdődik a suli, sűrűbben tudok jönni! Vagy nem...
Pár évig?!
Amúgy igazad van, nem, ez a hely alkalmatos arra, hogy komolyak légyünk.
Meglepő talán? Mindenesetre érdekes – kevéske tapasztalatom szerint –, ha egy meztelen lány meglátja, hogy egy fiú nézi, hát nem az öle elé kapja a kezét, hanem a melleit takarja el. Oly kedves ilyenkor – ártatlan és gyönge!
Nem hinném, hogy új topikot kellene nyitni, esetleg ennek a címét lehetne megváltoztatni, mert az eredeti elnevezést a gyakorlat felülírta.
Ilyennyire a munkának élsz? Tébolyult péntek után eszelős hétfő … .
Tél? Ne tedd!
Egyedül lehetsz …
Egyébként, ismereteim-tájékozottságom szerint, sok szauna-kép van a neten – nocsak, búvárkodik a fiú? –: ilyeneket egy férfi még a kedvesének se ajánlhat.
Ha tükör, hát abba a fiú is belenézhet.
A szauna még mindig. Gondolom, tagadhatatlan álma egy férfinak, hogy előtte két (három) meztelen lány csacsogjon, látszólag fesztelenül, tudomást sem véve róla.
Ilyet a (férfi)ember, már csak tapintatból, nem vall be a kedvesének.
Itt az ellenpélda a leskelődésre. Ama kukoricatábla környékén szívesen látatlan maradtam volna, hogy láthassam a meztelenre vetkőzött lányt akkor, amikor úgy hiszi, hogy senkise látja. Vajon mit csinál? A Napnak kitárja a testét? Mellét vizsgálgatja: szép-e? Csupasz ölébe téved a keze? Talán pisil is?
Szárazra a kezével simítja magát?
Szemből, hátulról, esetleg oldalról láthatom?
Mindeközben a férfi-mivoltomat az egyre fájóbb érzés mereven tanúsítja.
Most, hogy a visszameneteledet beígérted, nem tartasz attól, hogy – ott és akkor – egyedül nem leszel?
Legalábbis képzeletben.
Várnai Zsenihez.
Amikor ezt a versét írta, nálunk a szüfrazsettek (a női egyenjogúság harcos amazonjai – főleg Angliában) mozgalmáról csak olvashattak, a nőknek szavazati joguk nem volt. Nagyobb arányban csak a háború idején (az első vh.) foglalkoztatták őket. Regénynek, versnek a tárgyai voltak, nem az alanyai (szerzői).
És akkor! Ír egy nő! S ilyeneket!
Mentségem, hogy nekem is volt (Mo.-on) két ("koedukált") szauna-élményem, s az némileg hasonló volt.
Ott ugyan én mentem ki, a pisilés inkább csak ürügy volt, a hideg zuhany, az kellett.
S nem a szokás miatt.
Egyszer még megpróbáltam a szaunát: nem ment.
Ilyen az, ha valaki nem az északról-keletről jövő egészséges életmódra, hanem másokra, lányokra figyel.
Kóbor-lapos pillantások oldalast.
Nekik könnyű.
Nincs kínosabb annál, ha egy fiú-férfi takargatja az ölét (vagy hogy mondjam), bármennyire szükségszerű is. Bevallom, engem már az is meglegyintett, ott, akkor, amikor észrevettem, hogy a bejövő lánycsapat mindegyikének az öle frissen borotvált.
Velem persze nem törődtek, jól el voltak magukban, bezzeg én, mindhiába kucorodtam a sarokba, a legjobb helyeket átengedve.
Művészi aktoktól az életképekig
Jó, illő és üdvös (noha részvétlenségnek olvasható), hogy nem feküdtél le.
Az idézett blognál (A wc-ülőke és a férfiak) nem a tartalma, hanem a hozzászólok száma az, ami meglepett. Pestiesen (nálam: budaiasan) szólva: az a bizonyos 76 nem semmi.
A kétségtelenül szép és művészi igénnyel készült aktfényképek helyett, i t t szívesebben nézek a küldöttekhez hasonló zsánerképeket. Noha nyilván akárki előkeresheti őket, de az élmény fekvése, egészen más, ha egy fiatal lány adja.
Telhetetlen és kielégíthetetlen a férfiképzelet. Kissé talán csökött is.
Vagy csupán kíváncsi. Milyen jó lehetne, ha egy-egy képhez (akár csak egyhez) egy női leírást olvashatnék! Tehát, hogy ő hogyan éli meg, hogy végre a sötétben teljesen elengedheti magát (egyedül, vagy a barátnőjével együtt), aztán egy vaku felvillan. Sorjáznak rendületlen a kérdések: ki készítette a képeket? hogyan egyezett (egyeztek) bele a lány(ok)? Örült(ek)? Kivilágítva, nem elfeledve.
Ingeréről mintegy tudomást sem véve, a készítő ide-oda állt, hogy jobb, láttatóbb képeket csinálhasson. Az egyre sürgetőbb érzés smafu lett számára, ahogy két, széttárt combú lányt is láthatott pisilni, különben is már hatalmas volt a merevedése a farmerében. Naívan, ártatlanul úgy vélte: észre ezt senki se veszi.
Vagy hogy’ volt?
Érdekes ez a Fórum, már harmadszor dob ki.
