Amid continuing debate over the existence of Bigfoot and similar creatures, one geneticist claims he's found strong evidence that a woman who lived in 19th-century Russia may have been a yeti the so-called abominable snowman.
Discovered in a remote region of the Republic of Abkhazia, a towering woman named Zana was captured by local hunters in the 1850s and sold to a nobleman who "tamed" her and kept her on his estate as a servant until her death in 1890, according to local accounts.
A március havi UFO magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Hihetetlenben viszont a 70-72 oldalon van egy cikk Rettegett majomemberek címmel. Továbbá egy nyúlfarknyi hír a hatodik oldalon, a csupakabra Afrikában című. Örülök, hogy kedvencemet nem kell nélkülöznöm.
Van még néhány cikk, amit érdekesnek találtam, pl. a Vadnyugat X-aktái címűt, de ez nem ebbe a témakörbe tartozik.
Nem vagyok sem Nyomkereső, sem Derszu Uzala, de ezeken a lábnyomokon nem lehet lábujjak jelenlétét észlelni.(Hű, de szép mondatot hoztam össze!) Szóval, nem látszik sem sarok, sem talp, sem lábujj. inkább inkább háromszögre emlékeztet, lehet, hogy tényleg valamiféle patás állat.
Szó volt róla az X-aktákban is.és nemrég egy állitólagos tetemét is megtalálták,ha akarod belinkelem...vicc az egesz lény,mint a jeti,de legalább derülok egyet...
A csupakabra az egyik kedvenc kripóm. Sajnos azonban, -hasonlóan az UFO jelenséghez- itt sem szembesülünk mással, mint rengeteg beszámolóval, amit vagy elhiszünk, vagy nem. A Puerto Rico-i esetekben sok esetben kutyákra fogták a különböző állatok lemészárlását, azonban jó néhány esetben pont kutyák voltak az ádozatok! Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom mindenkinek elolvasásra David Corrales, "Chupacabras and other Mysteries" című, sajnos magyarul meg nem jelent könyvét.
Nagyon furcsa, hogy a jelenség kizárólag egy szigetre koncentrálódott, egy bizonyos időintervallumon belül, bár tudomásom szerint a "lény" felbukkant Dél- és Észak-Amerika egyes részein is.
A horgászathoz nem nagyon értek, de elképzelhető, hogy 5-600 évvel ezelőtt volt ideje egy harcsának jól megnőni, még akkor is, ha a 400 kiló némi túlzás. Az emlékezet aztán megőrizte a kapitális fogást, esetleg kissé tódítottak is hozzá. De ez csak feltevés.
Ellenben a H. magazinban is feltűnt az a 4 méteres harcsa sztori....... Mármint hogy egy ilyen lehet a nem létező Nessie. Én mint horgász közelítem meg ezt a kérdést. Mellesleg a lentebbi videóban egy 127 kg-os, 2.60 m-es példány látható amit a Pó folyóból fogtak, ami egy táplálékban gazdag, nagy harcsákról ismert víz. ( bizonyos részei ) A hivatalos világrekord tudtommal 149 kg, hossza 3 méter közelében sincs, ezt is a Pó-ból fogták. Egy 90'-es évek közepi horgász újságomban azonban szerepel egy 156 kg-os, 2.70 körüli harcsa, szintén a Pó folyóból, ez a legnagyobb, fotóval igazolt harcsafogás. Azt tudni kell, hogy ezek a halak nagyon bírnak enni, és akkor most finoman fogalmaztam. Szóval érdekes is lenne egy 4 méteres, kb. 200-250 kg-os harcsa, a táplálékban nem igazán bővelkedő Loch Ness-ben...... Amúgy a szkeptikusok is sokat hangoztatják ezt a kifogásukat Nessie-vel kapcsolatban, hogy mit eszik ott egy ekkora állat, és ez teljesen jogos kérdés is. Tehát szerintem ez megint egy bedobott gumicsont, ez a 4 méteres harcsa teória. Kb. akkora hülyeség mint az a középkori, németországi tóból kifogott krokodil méretű csuka. :D
Ami a Hihetetlent illeti, figyelmesebb áttanulmányozás után a 109 oldalon találtam egy cikket, ami talán a mi témánkhoz (is) illik. A címe Köd előttem, köd utánam, a legkülönösebb eltűnések. Ismertetem azt, ami minket érdekelhet. Eszerint 1900 december 20-án Skócia egyik szigetének Flannan világítótornyából eltűnt a háromfős személyzet. Az utánpótlást és a váltótársakat szállító hajó legénysége megvizsgálta a helyzetet. A három férfi úgy ment el, hogy a hűvös, viharos időben nem vett fel sem kabátot, sem kalapot. A kötelezően vezetett feljegyzésekben egy meghökkentő részt találtak, miszerint: A szél elállt, a tenger nyugodt. Isten velünk van. A másik őr ruhájában pedig egy notesz volt, amiben azt írja, hogy a tenger felől többször valamiféle búgó morajlást hallottak, és egy pikkelyes lényt láttak feltűnni, ami a parthoz közel úszkált.
Szerintem ez még nem indokolja az eltűnést, elvégre nem valószínű, hogy mind a hárman nekiálltak szörnyre vadászni, a toronyba pedig nem megy utánuk.
Számomra viszont ez a történet azért érdekes, hogy alighanem ez ihlette Bradbury: A ködkürt című novelláját.
Könnyen lehet, hogy az eredeti homályos és bizonytalan híresztelést alaposan kiszínezték. Mainapság pedig egyértelműen turistacsalogató lett Nessie-ől.
Számomra egy nagy emberszabású majom létezése (Bigfoot, Yeti stb.) sokkal elfogadhatóbb mint a Loch-Ness tóban élő állítólagos lény valósága. Sajnos Nessie története az évek-évtizedek alatt egyre hiteltelenebb és meseszerűbb lett, bár lehet, hogy csak azzá tették.
Folytatás a hihetetlen történetekből. 263 oldal. 1780-ban egy Mexikóban élő jezsuita atya Francisco Claverigo közreadta Storia Antica Meccica (Régi történetek Mexikóból) című könyvét. Ebben említ egy állatot, a Michoacán tartományból származó itcuinlitpotzotlit. A mellékelt képen egy terrier nagyságú groteszk lény látható, farka rövid, feje kicsi, nyaka úgyszólván nincs, a háta furcsán púpos, szőre alig van. Egyes kutatók szerint valami óriás rágcsálóféle lehetett, csak kipusztult. Az utolsó híradás Madame Calderon de la Barca 1843-ban megjelent, Élet Mexikóban című könyvében jelent meg. Azt írja, hogy látott egy példányt, amit a fogadós nevelt fel, de kifejlett korára olyan vad lett, hogy a gazdája lelőtte.
A 302 oldalon Domenech abbé egy történetélt idézi fel. Az abbé szerint a texasi Fredericksburg városában egy indián nő egy furcsa lényt tartott. Akkora volt, mint egy macska, de egészében inkább kecskére hasonlított. A fején rózsapiros szarv díszlett. A tulajdonos nem akart megválni tőle, de azt mondta, hogy ismer egy olyan helyet, ahol sok ilyen lény él, majd befog egy másikat. Aztán eltűnt. Szerintem azóta is nevet a markába, hogy jól átverte az ostoba, hiszékeny fehéreket.
