Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Így igaz. Először 2003-ban voltam ott, majd tavaly tavasszal, nyár elején. Nagy csalódás volt. 17 év alatt minden rohadt, semmit nem tettek az üzemeltetők az állag megóvásért. Az eszközök mellett nincsenek táblák a megnevezésekkel, a harcászattechnikai adatokkal. Össze vannak keverve a légvédelmi tüzéreszközök a tábori és a páncéltörő eszközökkel. Az egész egy nagy katyvaz, a kiállítás nélkülözi a szakértelmet.
Ha érdekli a haditechnika, és tudod kellőképpen fegyelmezni (a balesetveszély miatt) akkor okvetlen. Egyébként egyedül, vagy baráti társasággal, hogy ne untass senkit, és ne frusztráljon a "menjünk már", mert látnivaló van bőven... ;)
kicsit OFF, de vélemény érdekelne. Pintér Művek, Kecel. Érdemes a gyereketet elvinni oda? A weboldal elég jó, érdekesnek tűnik, márciusban nyit (ha lehet)...
Van egy "Lenti katonaság" című topic is, gondolom abban is elférne, amúgy úgyis eléggé döglött... Hátha vannak ott olyanok, akik érintettek voltak, vagy hallottak valamit a balesetről.
Már szerintem olvastam, de nem baj, ez részletesebb, meg már rég volt mikor olvastam.
Volt egy másik katonavonatos baleset is, abban alvó katonákkal teli vagonok valahogy elszabadultak és azok ütköztek. Gyakorlatról mentek hazafelé, nem lett volna szabad beszállniuk, de megengedték nekik, fáradtak voltak, éhesek, hideg volt. Vagy ez ugyanaz a történet, csak én és más írását olvastam és arra emlékszem?
Mivel pont egy hete volt az esemény szomorú évfordulója, gondoltam beteszem a történetet, hátha valaki még nem olvasta, vagy nem hallott róla:
1969. január 31-én 9-en haltak meg Herenden, amikor is 7:57-kor a Herend állomás IV. vágányán álló 1866/a sz. tehervonatba kb. 70 km/h sebességgel beleütközött az M40-217 pályaszámú mozdonnyal továbbított Szombathelyről Budapestre tartó 1807. sz. gyorsvonat.
Az 520-045 pályaszámú gőzmozdonnyal közlekedő, a Lenti Gépesített Lövész ezred (MN 6783) páncélosait szállító katonavonat mozdonya az ütközés következtében a közvetlenül utána besorozott kocsit maga alá gyűrte, az utána következő, katonák által elfoglalt 2 db Gub fedett teherkocsit pedig rányomta a negyediknek besorozott tankszállító kocsira.A tehervonaton utazók közül annak vonatvezetője és 8 katona a helyszínen belehalt sérüléseibe, további egy ember a veszprémi, egy pedig egy budapesti kórházban hunyt el, 28 katona súlyosan 16 könnyebben megsebesült. A gyors-vonaton 5 fő súlyos 17 könnyebb sérüléseket szenvedett, köztük a mozdony- és vonatvezető, valamint két jegyvizsgáló is.
Aznap reggel eseménytelen napra számítottak a herendi vasútállomáson. A Lenti Gépesített Lövészezred katonái egy gyakorlatról indultak haza, 6 óra 33 perckor 1866/a vonatszám alatt érkezetek meg Herend vasútállomás IV. vágányára. A mozdonyvezető szolgálati ideje lejárt, itt várta a leváltóját, azonban az a vonat, melyen a váltó mozdonyvezető utazott 5 percet késett, így a katonavonat, nem tudott időben elindulni. Ennek ellenére a még szolgálatban lévő éjszakás váltókezelő úgy számolta, hogy a katonavonat még a Szombathely felől érkező gyorsvonat előtt el tud menni. Gondolván, hogy a 1866/a számú vonat, még a gyorsvonat előtt elmegy, az éjszakás váltókezelő kiment, majd át állította a IV. vágányra terelő 5-ös számú váltót kitérő állásba, majd visszatérve az őrházba, a váltózár kulcsot az asztalra helyezte és a zászlóját rátette. Ennek tényét viszont már nem jelentette, figyelmét ez után pedig folyamatosan elterelték, először egy ács kereste a váltókezelőn az elhagyott pénztárcáját, majd megérkezett a nappalos váltókezelő, ám segítség helyett, az újonnan vásárolt kabátjával kezdett dicsekedni. Az asztalra pillantva észrevette a zászló alá került váltózár kulcsokat, de azok bilétáját a zászló miatt nem látta. Ekkor már közeledett a Szombathelyről érkező gyorsvonat, melynek mozdonyvezetője későn vette észre, hogy a váltó nem jó állásban van, ugyanis figyelme a vonat szolgálati menetrendjére irányult, mely le esett a helyéről, a vezetőállás padlójára. Mihelyt összeszedte, majd észre vette a váltó helytelen állását azonnal vészfékezett, ám akkor már késő volt. A gyorsvonat 70 km/h sebességgel ütközött neki a katonákkal teli vonatnak.
A mentés perceken belül elkezdődött, a mentők több kocsival érkeztek a helyszínre. A könnyebb sérülteket az állomás épületében látták el. A Veszprém megyei kórház a szerencsétlenség hírére minden intézkedést megtett a beérkező emberek gyors és szakszerű ellátásért. A súlyos sérültek közül huszonhetet katonai helikopterekkel a budapesti Központi Katonai Kórház baleseti osztályára szállítottak. A többi utasért fél órán belül a MÁVAUT autóbuszai jöttek és a veszprémi vasútállomásra vitték őket. Az első cikk, már másnap február 1-én megjelent az újságokban. Pár nappal később ismét megjelent egy beszámoló a Naplóban. Ebben a Veszprémi Kórházban zajló eseményekről írtak:
"A tragédia hírére az éjszakai ügyeletesek a helyükön maradtak, nappalosok hamarabb beérkeztek a munkába, de még a szabadságon lévők is hívás nélkül jöttek. A lépcsőkön ingajáratként hordták a nővérek a földszint és a negyedik emelet között a röntgenfelvételeket. A kórházi személyzet mellett ötven egyetemista jelentkezett, hogy szívesen segítenek. Nekik elsősorban a feljegyzések elkészítése lett a feladata, valamint ők továbbították a kórtermekbe a csomagokat, mivel a tömeg miatt korlátozták a látogatást, így sokan csak kintről üzenhettek a hozzátartozóiknak. Az akkor nyilatkozó orvosok szerint 1950 óta nem láttak ilyen nagy, megfeszített és szomorú munkát ebben a kórházban. A két nagy műtő és a négy kötöző folyamatosan tele volt, osztályozni kellett, hogy kit kell azonnal műteni vagy előnyben részesíteni. Nehéz döntés volt ez, hiszen egyetlen hiba éltekbe kerülhetett. Közben folyamatosan próbálták kiüríteni a kórtermeket, akit csak lehetett hazaküldtek. A telefonközpontosoknak is akadt bőven dolga. Egyszerre hárman is dolgoztak a sebesültek névsorának összeállításán és hozzátartozóik tájékoztatásán. A harmadik cikk a tragédia után egy héttel jelent meg. Ebben tájékoztatták az olvasókat a sebesültek állapotáról, valamint megköszönték az összefogást, ami a baleset kapcsán kialakult. A szerencsétlenség napján 271 embertől 79 palack vért szállítottak Veszprémbe. A kórházban több gyógyulófélben lévő beteg önként felajánlotta ágyát a sérültek elhelyezéséhez. A fővárosba irányított katona-sérülteket a mentőszolgálat és a honvédség autóival szállították. A gyors és kíméletes szállításhoz értékes segítséget nyújtott egy szovjet katonai egység is, amelynek nagy befogadóképességű helikoptere – a magyar helikopterekkel egyidőben – elsők között kapcsolódott be a mentési feladatokba. Természeten nem maradhatott el a felelősök elszámoltatása. A bíróság a szolgálatban lévő egyik váltóőrt nyolc, társát három évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte nem jogerősen. A Veszprém Megyei Bíróság által megállapított büntetési tételeket a Legfelsőbb Bíróság 1969. október 28-án kelt ítéletében helybenhagyta."
hivatalosan magánterület az egész, de simán lehet egyet mászkálni bent, a főbejáraton is be lehet menni, csak a kocsit kint rakd le, ahol a buszforduló van. Nem hinném, h szólna valaki, mindig találkozom nézelődőkkel. Őrzés nincs.
Foktő-Barka honvédségi lerakatról van valakinek képe? Úgy látom ott már hiába keresnék bármit is, az elérhető képeken, illetve azon a helyen ahol térképen jelezve van úgy látom, hogy a Pannon Növényolaj kft üzeme épült fel.
Most már értem hogyan működtek azok a nyamvadt ajtók. Agyaltam rajta nem keveset, de én pl. pont az ellenkező irányra gondoltam, az érdekes forma, meg a kialakítása miatt:-) De így már egyértelmű, leesett a "tantusz", tök jó!
"De a rajz szerint ennek van ki/bejárata a másik oldalon is???"
Igen, mert a Gránit egy típusépítmény, és a rajz nem konkrétan a császárit/szákszendit ábrázolja, hanem egy általános műszaki rajz róla. Alapesetben a rajzon látható séma alapján építették fel, és a jelölt elemekből állt, adott méretekkel. Az már csak ráadás, hogy volt egy ”Gránit 2” nevű módosított változata is, némileg nagyobb átmérővel (azonban ilyen Magyarországon nem volt).
Ha gépjárművek védelme, tárolása volt a cél, akkor jellemzően (és ésszerűen) mindkét végéről megközelíthetően alakították ki, lásd pl a péceli objektum esetében. Ha különleges fegyvereket tároltak benne, akkor is építhették mindkét oldalról nyitható, rakodható módon (Kiskunlacháza), de arra is volt példa, hogy az egyik végét egyszerűen befalazták (ami mögött föld volt). A kialakítást általában az adott helyszín és a tervezett funkció határozta meg. Tab és Császár esetében nem gatyáztak, kapustól beépítették az egészet, aztán a hátsó részt betemették. Lehet, hogy így volt az egyszerűbb, vagy esetleg a későbbiekben volt olyan elképzelésük, hogy mindkét végéről nyithatóan használják, nem tudom. Az is lehet, hogy az építés szempontjából gyorsabbnak ítélték meg, ha beszerelnek egy komplett kapuszerkezetet.
Egy ilyen szerkezet így néz ki:
Amit Császáron levágtak róla, az a jelölt része a keretnek (szerkezet merevítő, ellensúly, távtartó funkciója volt):
A fotókon is jól látható (Tabon készültek):
Ez pedig Császáron, amikor még egészben volt:
Mindkét végéről megközelíthető Gránitok, az első két fotón ugyanaz látható két oldaláról (lengyelországi egykori atomfegyver tárolók területén fotóztam őket):
A külső ajtó a sima téma h eltünt, talán 2005-ös képeken még láttam (állítólag egy szárnya 10T, az a három tárolón 60T acél...nem gyenge), de nekem úgy rémlik, hogy a belső félköríves fehér ajtók előtt is volt valami...legközelebb lefotózom, mert ott valamit vágtak lángvágóval...asszem.
"A külső, és utána a belső hatalmas acél ajtók is eltűntek..."
Ezekre gondolsz?
"mi a fene van mögötte???"
Ahogy azt Te is tudod, és tapasztaltad: föld.
"...a kiásott alapba egy komolyabb betonréteg került..."
Nem volt ezek alatt semmiféle komolyabb alapozás. Egy 10-15 cm vtg betonréteget terítettek el a - jó esetben - döngölt, tömörített talajra, amin összerakták az előregyártott vasbeton elemeket. Vízszigetelték, aztán rátoltak némi földet.
Történetesen azért, mert rendes, becsületes, normális emberke volt...pl.
Nem akartam ennyire belemenni, de nem a sarki kocsmában sztorizott a "hőstettekről", hanem a feleségem Nagyapja volt, ismertem szerencsére. Kb. ennyi... nekem ez elég:-)
Engem érdekel a más megközelítés, semmi gond vele, "jó pap holtig" alapon.
A leírtakat nem én találtam ki, csak a vadászos esetben voltam jelen. Miután érdekelt a téma, de akkor még nem laktam itt, ezért rákérdeztem ismerős helyieknél, h ki-mit tapasztalt az akkori időkben. Ezt írtam le zömében.
A több bekezdéses, egyébként érdekes "autentikus" sztorizás a Te írói munkásságod része!
Úgy tűnik, hogy egy más megközelítés után, megvilágosodva és a vitát megelőzendően OFF-ra találtál.
Gratula - ez a rugalmas elszakadás.
Megjegyzés: alkalmi tolmácsként némi lehetőségem adódott az "armija" és az "army" vonatkozásában ismereteket szerezni, amelyek nem mindig vannak összhangban a szájhagyomány útján kevergő népszerű történetekkel.
Igen, teljesen igazad van a papírformát tekintve...
DE aki volt katona, az "hazai vizeken" is tapasztalhatta (én biztos...), h sok olyan dolgot csináltunk, amit nem lett volna szabad, meg sok olyat nem, amit kellett volna. Már a jó öreg pergament szerint.
A KMB-s bácsika nekem sokkal autentikusabb mint a papírforma, mert miért mondana mást mint ami volt, a katonai diplomaták meg ugye, nem vettek részt az ilyen "jeles" eseményeken.
Részemről itt off a téma, elkanyarodtunk a témától, nem vitafórumot szerettem volna nyitni, privátban szívesen érvelek tovább.
Nagy diplomata volt Gyuri, a tankok tönkreverték a trafószállító utat, ami a régi malomtól az alállomásig vezetett. És rendben volt, amikor kellett.
Guyláslevest azért nem evett a laktanyában, bármennyire kínálták. Ha végre majd megdöglik a vírus, és újra találkozhatunk, majd elmesélem a sztorit (ha még nem tudnád)
A Délnyugati Hadszíntér/Délnyugati Stratégiai Irány (GKVJuZN - Главное Командование Войск Юго-Западного Направления) parancsnoksága békeidőszakban Kisinyovban települt, a tartalék harcálláspontja Ivano Frankovszk mellett volt. Ennek a hadszíntérnek egyik frontját alkotta volna a Déli Hadseregcsoport mátyásföldi törzséből, a nálunk ” ideiglenesen” állomásozó szovjet csapatokból (ide értve az általad említett 36. Légi Hadsereget is), valamint az MN alakulataiból összeálló haderő - természetesen szovjet parancsnokság alatt. Ami a másik három frontot illeti, azokban a Bolgár-, Román Néphadseregek, és a Kijevi Katonai Körzetből érkező szovjet alakulatok voltak elsősorban az érintettek.
A protokoll és a hivatalos eljárások szerződésben rögzített tartalma nem feltétlenül jártak kéz a kézben a valósággal… Az egyezményben ratifikált rendelkezések sok esetben távol álltak az életszerűségtől, legyen szó akár a ”látványos fizikai kényszer/erőszak alkalmazásáról, a helyi lakossággal kapcsolatos incidensekről, vagy a szovjet katonai objektumokba történő belépés jogosultságáról. Nem volt minden fekete és fehér.
Árnyalnám a talpraesett körzeti megbízott rendőr /feltehetően tiszthelyettes/ történetét:
Magyarországon a Szovjet Déli Hadseregcsoport, később Délnyugati Hadszinér Parancsnokság állománya és a 36. Légi Hadsereg állomásozott.
Magyar részről a BM-HM-IM, a szovjetek részéről az említett felsőbb parancsnokságok által ratifikált egyezmény rögzítette az egyes rezsim/protokoll eljárások menetét,
úgymint:
- a menetrendszerű kapcsolattartásnak előre tervezett programja, helyszíne és időpontja volt, a résztvevők megjelölésével,
...
- a lakossággal kapcsolatos, rendkívüli /incidens/ események során a területileg illetékes megyei rendőrfőkapitányság vezetőjének állambiztonsági helyettese rendelkezett
illetékességgel és hatáskörrel - körzeti rendőr nem,
...
- szovjet katonai/diplomáciai objektumba csak előzetes egyeztetés után lehetett belépni, kivéve a jogosult magyar polgári alkalmazottakat,
- körzeti rendőrt be sem engedtek volna, oda szolgálati érdekből sem mehetett be,
- kocsmai rendbontás, büncselekmény, stb. esetén a helyszín biztosítása mellett, az illetékes MRFK ügyelete kérhette a szovjet GAJ intézkedését,
...
- külföldön szovjet állampolgár/katona ellen a szovjet rendvédelmi szervek is csak rendkívüli esetben alkalmazhattak látványos fizikai kényszert/erőszakot...
és még hosszan lehetne ragozni az "együttműködés" szabályait, valós tartalmát, bár akkor felül kellene vizsgálni a magyar folklórba ágyazott bizarr történeteket is!
Csak megjegyezném minden fényezés nélkül, h nagy tisztelője vagyok a munkásságotoknak/tudásotoknak/elhivatottságotoknak. Jó kis csapat jött itt össze, van még sok kolléga, aki nagyon otthon van a témában, és ez jó, gratula! Sokan sztem el sem tudják képzelni, mennyit kell seggelni a monitor előtt, h vmi értelmes infó alapján aztán összerakják a képet. Le a kalappal!
Na szóval...
Én mikor errefelé kerültem, azonnal szemet szúrt, h itt van ez a Császár...marhára piszkálta a csőröm, de mondták, ne menjek oda, mert őrzik, magánterület, meg ilyenek...hát egyik sem nagyon hatott meg, persze, h csak azért is...
A területről annyit, h régen tele volt erdővel...nem véletlenül ugye. De miután a kivonulás volt, jó sokáig nem volt tisztázva a sorsa, olyan szabadon volt. Ment a vita, h most akkor hova tartozzon, mert Császárhoz is, meg Szákszendhez is kb annyira van, talán még Dadhoz is, senkinek nem kellett, most asszem pont Szákszendhez tartozik, de ez mind1 is.
A falubeli öregektől érdeklődtem, h ki mit tapasztalt, van e vmi sztori... hát az van.
Először is itt mindenki lőszerraktárra voksolt, mert az N fejeket persze váltig tagadták. Ebben is éltek, kuss volt. Belelátása nem volt senkinek, csak a tisztek és családjuk jöhetett ki (ugye ők a külső zónában laktak a lakótelepen), onnan még volt két zóna befelé. Be nem mehetett se Isten, se ember, csak ha oroszul beszélt, és furcsa tányért hordott a fején. A kiskatonáknak hivatalosan semmi lehetőségük nem volt kimenni, de a módját a sok védelmi rendszer kijátszásának azért csak megtalálták. A Bokodi pincék széle, pár km-re van a bázistól. Errefelé nagyon haragudtak rájuk, mert több esetben volt komolyabb bor lopási sztori. De olyan szinten, h akár 1000L környékén is. De ami tetézi a hősi tettet, hogy amit nem bírtak elvinni, azt kieresztették a pincékben, ezt pl több helyen is hallottam. Gyümölcsösök is a kárvallottak sorába álltak, meg kb. minden, ami valamire való volt. Nem szerették őket na.
Egy ismerős bácsika volt akkor a KBM-s, miután többször volt ezzel probléma, bejelentkezett a parancsnoknál, egy kis beszélgetésre. Lekövette a nyomokat, és a laktanya külső kerítésénél voltak az üres hordók, már ami nem tört össze. Meglepetésére tök könnyen fogadták a megbeszélt időpontban, a parancsnok, POLtiszt, meg egy tolmács. Az emberünk elmondta hogy kicsoda (akkor még egy KMB-snek volt respectje...), szépen meghallgatták, kis tanácskozás, és riadót rendeltek el. Összeverbuválták az összes tisztet és kiskatonát a sorakozótéren, és kikérdezés. Mind1, h ki honnan jött, csak aki szolgálatban volt, az nem jelent meg. Kisgatyában, borotvahabosan, félmeztelen, fél cipőben, de 2 perc alatt ott volt mindenki. Kezdetben viszonylag emberien kérdezgették őket, de miután természetesen nem volt jelentkező, az orosz módszert erőltették. Üvöltve ütöttek vertek mindenkit (már ők) akit értek a sorban, meg rettentő szitkok között fenyegetődztek. Na ennek meg is lett a hatása, hogy önmaguktól, vagy a társaik ráhatására, de lett vagy két emberke, aki bevállalta...hogy az 500L-es hordókat TELE kihozta a pincéből...persze... A KMB-s emberke ettől az egésztől olyan szarul érezte magát, hogy már bánta, h oda ment, többet nem is akart kérdezni. Állítólag utána találkozott a pol. tiszttel, aki megismerte, és mondta neki, hogy az a két jómadár már Szibériában kapál...
Ezzel a pol. tiszttel még egyszer volt dolga. Egy szovjet tiszt, útban valahonnan visszafelé a laktanyába bekeveredett egy este a bokodi kocsmába, (akkor még volt több is, ma három templom és egy fél kocsma van, láttatok még ilyen falut???:-) és már akkor nem volt szomjas, de még nekiállt nyakalni. Persze hamar össztüzesbe keveredett a helyiekkel, de ez egyenruhában, pisztollyal a szíjon, meg két géppisztolyos kiskatonával az ajtóban tevékenykedett. A kocsmáros üzent a KMB-s emberkének, h gyöjjön gyorsan, mert itt nagy lesz a baj. Az kapta magát, felöltözött egyenruhába, szolgálati motorkerékpáron odaviharzott. Nagy csönd fogadta (nagy tisztelete volt Feri bácsinak, szerették a népek, pedig eljárt a keze, ha valaki nem jót tett, de csak akkor), odament a tiszthez és „oroszul” kérdezte, h mi a pálya? Erre a részeg majom megfordult, végig merte, és szó nélkül arcon köpte. No, Feribácsinak sem kellett több, kapás visszakézből betakarta a muksót, hogy leborított pár asztalt. Az még kotorászott ott a fegyvere után, de az öreg rárántotta a saját pisztolyát, így nyugton maradt. A kiskatonák meg sem mertek mozdulni az ajtónál. Ennyit az üdvözlésről… Telefon akkor még csak a faluházán, meg a körzetis rendőrnél volt, az meg ugye Ő volt, ezért valakit elszalajtott a laktanyába. Jött is egy teherautónyi katona, fegyverekkel nyakig, meg a bizonyos pol. tiszt. Kézzel lábbal megbeszélték mi volt, a tisztet felnyalábolták, feldobták a platóra, és ahogy jöttek elviharoztak. Ez is ment kapálni, arra a bizonyos hideg helyre…
A kivonuláskor a pakolás, vagonírozás hetekig tartott, de olyan szinten, hogy itt a faluban születni kellett az utca másik oldalára, ha át akartál menni, mert iszonyú teherautó konvojok jöttek mentek, hordták a menteni való cuccot a vasúthoz. Ami meg nekik volt felesleg azt adták el, jó magyar pénzért. A benzin az szarásig ment, de bárki könnyen vehetett/vett is pisztolyt, gránátot, AK-t, ilyeneket. Nem is drágán, ez kb mindenhol így zajlott.
DE ami érdekesebb!!!
A Bokodi erőműben dolgozott egy idős bácsika, aki marha profin kezelte a ház méretű homlokrakodókat, amivel a szenet taszigálta ide-oda munkaidőben az erőműben, asszem Szákszendi emberke volt. Na mikor élesedett a helyzet kivonulás téren, akkor ez a bácsika az elvtársak révén, vagy maszekban meló után (ez nem derült ki számomra), de oda lett szállítva, és mindig cefet módon leitatták vodkával. Utána kezdhetett neki a munkáknak, hasonló gépekkel, de CSAK Ő, nem csapatban. Állítólag 1-2 hónap is volt, amíg "planírozott" valamit, de az biztos, h nem 1-2 hét. Sok ideig. Az a mendemonda, h mikor az elvtársak elmentek, a magyarok végeztek itt mindenféle "feltárást", h esetleg mit hagytak itt, meg miegymás, utána a helyiek nyilván beszökdöstek megnézni, h mi a stájsz, már nem kellett félni, h seggbe lövik őket. Az ominózus bácsikát elhozta a fia, hogy "na Papa, mutassa már meg, h mi a fenét dózerolt itt hónapokig", de persze a Papika, semmire nem emlékezett, azt sem tudta, h merre van arccal előre...pedig már nem volt vodka...legalábbis ingyen:-) De ezt csak hallomásból tudom, nem sikerült a nyomára bukkanni sajnos.
A tárolókról...
Mint ismeretes, több vállalkozás is próbálkozott hasznosítani, volt itt tésztaüzem raktározás, gombatermelés, meg mit tudom én mi még, már nyoma sincs semminek. A külső, és utána a belső hatalmas acél ajtók is eltűntek (nem legálisan persze), elindult a szabadrablás, mint általában mindenhol.
Ma már a területnek több gazdája is van, az erdő nagy részét kivágták, a fát kitermelték, az épületekkel nem foglalkozik senki. Illetve a bejárat melletti emeletes épület volt a "nőtlen tiszti/tiszthelyettesi" az senkit nem érdekel, mögötte sorház szerűen vannak lakások, ebben laktak a családos tisztek, na ezeket hasznosították, sok-sok év után. Az egyik haverom is vett ott egy lakást vagy 10 éve, el lehet képzelni az állapotokat, elég retró volt:-)
A tárolókat külön értékesítették, ezek most magánkézben vannak. Véletlenül két különböző ismerősöm vett meg 1-1 darabot, kérdeztem, h mi a fenének, mit akarnak vele? Ők sem tudják, nem is értem... Persze kérdeztem, hogy a leghátsó, félköríves ajtóhoz HUN A KULCS??? Mert mindenkit ez basztat... mi a fene van mögötte??? Ők sem tudják, se kulcs, se semmi...csak a nagy talány:-) Én az egészet körbe túrtam már párszor, sajnos ott nincs kijárat, se mögötte, sem oldalt, se egyesével, se összekötve. De ami elgondolkoztató...ezt az egészet úgy csinálták, hogy a kiásott alapba egy komolyabb betonréteg került, és a kész betonelemeket hordták rá, amiker összekötöttek, utána az egészet több méter földdel betúrták. Ha a benti ajtó mögötti részt berobbantották volna, akkor az kintről kráter szerű, vagy legalább beomlott részt eredményezne...de az itt nincs:-) Az ajtó mögötti részeket vagy kintről töltötték fel, vagy nemtom. Az egyik tulajt fűztem, h "ugyan már, téged is érdekel mi van bent" alapon, adjon engedélyt nekem, odaviszek egy markolót, lekapjuk betonig a földet, "kicsi megkopogtatjuk" hátha mutat valamit, nem engedi, mert a külső terület nem az övé, csak a benti. Egyébként a vételi árat sem voltak hajlandóak elárulni:-) Vagy annyira nevetségesen olcsó, vagy annyira magas, hogy nem merik elárulni, mert hülyének nézné őket mindenki.
Ha megengedtek még egy sztorit... az első felderítő repülésem jó régen volt, krosszmotorral (nem rendszámos) talpig beöltözve vértbe, meg minden. Én akkor az erdő felől mentem hátulról (no para, védem, óvom a természetet, nem cseszem szét az utat sem!!!) se kapu, se sorompó, se kiírás, se épület, se semmi. Én akkor még azt sem tudtam, hogy bent vagyok, a kerítéseket már lelopták, csak az oszlopok voltak a fák között. Na erre jön egy bakter szembe, nagy puskával a hátán, integet. Megállok, motor jár persze...köszönök, mondom mi a stájsz? Köszönés nélkül "mi a f@szt keresek itt? vadászok???" Húúúú mondom haver, jól vág az agyad, az tuti... Elárultam neki, h persze, így szoktam járni vadászni, krosszmotor, nagy hang, tökig beöltözve, no meg puska nélkül...miután barátságot kötöttünk egy életre, dugtam egy 1es, oszt szia, remélem nem verte ki a fogát egy féltéglával az útból, bár akkor utánam is lő gondolom:-)))) Bocsi, csak ez nekem olyan meghatározó volt, jót mosolygok rajta mindig...
Na most "csak ennyi" jutott eszembe, bocsi ha hosszú voltam, meg kicsit csapongtam.
