az idős ember, mivel nem működik a szomjérzete már esetleg 2 pohár víz/nap-tól is úgy érzi, túlitta magát. Ne vond ezt össze a kövérséggel.
Mérget vehetsz rá, Te is ki fogsz száradni, aztán elhagy a levegő is, majd utoljára a tudatod is cserbenhagy.
dehogy veszek rá mérget! mi van ha az autó üt el: akkor előbb hagy el a tudat, majd a lélegzet és végül szárad ki a holttestem...
Az egészség nem természetes dolog, az egy emberi teljesítmény és ezért mindennap meg kell küzdeni - ezt valami okos fej mondta, hiszel neki?
NEM. Van aki bármit megtehet akár 90 éves koráig, mégsem lesz beteg. Más meg biokaját eszik, meg sportol, s lazán elviszi a rák. Nem ezen múlik csak. A genetikai örökség sajnos sok mindent előre meghatároz. Ezen javíthatsz- ez az a küzdelem amit Te is említesz, de vannak akiknek semmit sem kell tenni. Ez van.
"Mit gondolsz, mitől lettek kövérek?" -hogy ez mekkora baromsag... Anyni oka lehet a koversegnek, h felesleges a kaja mennyiseget szapulni. Rengeteg kover ember alig eszik vmit, megsem fog soha lefogyni. Rengeteg, rengeteg tenyezoje van a testsuly alakulasanak, a pajzsmirigytol kezdve a mozgasig, a folyadekbeviteltol a mentalis (tev)hitekig.
"Na ez a fás hasonlat még rosszabb, mint a maratoni futós. " Lássuk miért?
"Az idős embereknek egyre rosszabb a szomjúság érzetük, ezért is hajlamosabbak a kiszáradásra. " Mérget vehetsz rá, Te is ki fogsz száradni, aztán elhagy a levegő is, majd utoljára a tudatod is cserbenhagy.
"hát ők felfordulnak, ha nem isznak eleget." Én nem mondom nekik, hogy ne igyanak. Én iszom eleget és gondolom fogok is. De nem akarok hajlamos lenni arra, hogy túligyam magamat. Nézd az egyszerűbb dolgot. Láttál már kövér embert? Manapság mintha nagyon sok van belőlük. Remélem tudod, hogy az nem jó dolog. Mit gondolsz, mitől lettek kövérek? Talán, mert keveset ettek? Azt hiszem, azt fogod írni, hogy talán többet ettek, mint kellett volna? Vagy, lássuk, mit fogsz írni.
"Ha elégtelen a folyadékbevitel egy csomó szerv, elsősorban a vese károsodhat." Igazat mondtál, én is azt hiszem. Nézz utána, írtam valahol, hogy ne igyál annyit, amennyit akarsz. Én csak azt mondom, hogy én csak annyit akarok inni, amennyi kell. Úgy mint a kevés a több se lehet valami jó (nézd a kövér embert).
" Ez tény. Azt magyarázhatsz bele, amit csak akarsz." Én nem magyarázok semmit bele, csak csevegek veletek, nem vagyok okos fej, egy egyszerű ember vagyok, aki egészségesen akar élni az utolsó szuszig. Az egészség nem természetes dolog, az egy emberi teljesítmény és ezért mindennap meg kell küzdeni - ezt valami okos fej mondta, hiszel neki?
Bizony, bizony, én is így érzem, főleg a másiknak nem ártást. Sajátkezűleg termesztek sok mindent a kicsi magtól a gyümölcsig, zödségig. Fura érzésem van állandóan, mikor valamit leszakítok - átfut az agyamon, egy életet tettem tönkre, de aztán felfogom, hogy ez így van...... Olvastam már, hogy ők is érezhetnek (legalább ez jön le néhány kisérletsorozatból). Gogdolj bele, ha valaki csak úgy levágná a kezed.......
"A futos hasonlat nagyon gyenge (sot... kb szezont a fazonnal...), a vizhaztartas egesz maskepp mukodik."
Na arra kiváncsi volnék, mi az az egész más elv. Tudtommal minden így működik. Az elv a fontos, nem a részletek, milyen molekula, hova megy, mivel, hogyan reagál. A túlélés így működik, ezt tanítják mindenhol. Vagy alkalmazkodol a körülményekhez, vagy felfordulsz. Vagy a körülményeket próbálod megváltoztatni, hogy jobban paszoljanak hozzád ami sokkal nehezebb. Az ember igyekszik nagyon változtatni a körülményeken és nagyon gyorsan, az az érzésem, hogy a test nem tudja sokszor követni. Az alkalmazkodás magasfoka a fa, olvastam már, hogy még most is vannak ezer éves fák, pedig egy helyben toporog a csoda, hát nem csodálatos.
"Hat pl. mert a tested felre tanulta, megtanulta elnyomni a szomjusagerzetet, es nem jelez idoben, csak extrem esetben." Én ezt úgy veszem, hogy megszokta jobban hasznosítani azt, ami van.
"NEm egy ember tapasztalata, h intenziv vizivas utan sokkal jobban erzik magukat, " Ezt magamról nem is tudom, nem szoktam magam túlinni. Annyit iszom csak, amennyi jóízűen lemegy, de azt már tapasztaltam, hogy ha túleszem magam, akkor az nagyon nem jó dolog. Jobb éhesnek lenni, mint túlevettnek, túlivottnak - azt hiszem.
"es akkor eled fel az igazi szomjerzet, ami sokkal egyertelmubb, es mar elobb jelzi a szomjusagot. " Gondolom nálam jól működik a szomjúságérzet, csak az az érzésem, hogy így jobb hatásfokkal működik a testem. Gondolj bele, ha most le kellene futnod a maratoni távot (feltételezem, hogy nem vagy futó-atléta), úgy hogy nem állhatnál meg (mindig futnod kellene), akkor ez nem sikerülne. Vagy, ha nagyon kozkáztatnál és lefutnád valahogy, ráfizethetnél nagyon. De ha fokozatosan naponta növelnéd a távot, egy idő után képes volnál rá minden nehézség nélkül. Mit gondolsz, miért?
"Ez kulonosen a venekre igaz, h egyre kevesbe erzik a szomjusagot, es az eletuket jol eltoltik memoriahibakkal es egyeb problemakkal -felig kiszaradva. Aztan jol csodalkoznak, mikor "varatlanul" agynak dolnek, mert elfogyott az utolso csepp."
Igen, erről olvastam én is egyet mást. Még nem tartom magam vénnek (56 éves vagyok csak, de úgy érzem, még kisfiú vagyok, van hova fejlődnöm), tehát erről még nincs tapasztalatom. Gondolom itt a probléma az, hogy ezek az emberek ellustultak és már nem akarnak annyit mozogni. Az élet maga a mozgás, ha megállsz, az a véged kezdete. Nincs mozgás, nincs veszteség (vagy csak nagyon nagyon kevés), nincs hiányérzet, nem kell úgy a víz, nem kell annyira a táplálék. A leggyorsabb mozgás a gondolat, tehát ezt állandóan használni kell - törd a fejed, gondolkodj mindenfélén, hogy békében, egészségben élj az utolsó szuszig.
Persze, ha megérem 90-es éveim, akkor többet fogok tudni erről.
Hat pl. mert a tested felre tanulta, megtanulta elnyomni a szomjusagerzetet, es nem jelez idoben, csak extrem esetben. NEm egy ember tapasztalata, h intenziv vizivas utan sokkal jobban erzik magukat, es akkor eled fel az igazi szomjerzet, ami sokkal egyertelmubb, es mar elobb jelzi a szomjusagot. Ez kulonosen a venekre igaz, h egyre kevesbe erzik a szomjusagot, es az eletuket jol eltoltik memoriahibakkal es egyeb problemakkal -felig kiszaradva. Aztan jol csodalkoznak, mikor "varatlanul" agynak dolnek, mert elfogyott az utolso csepp.
"Szerintem sem jó a természetes szomjnál jobban erőltetni a folyadékbevitelt."
Hát ebben szépen egyetértünk, Kálmán. Hát minek igyak, ha nem vagyok szomjas. Fordítva, ha pedig szomjas vagyok, hát akkor meg iszom egyet. Ha lemegyek a kertbe és felásom, akkor azt nem fogom egy óra múlva újból felásni. Akkor fogom felásni újból, mikor kell.
"...és akkor megint ott tartunk, hogy legjobb az arany középút."
Ez a nagy igazság. Ez a dolog kulcsa. Képzeld el, az élet egy út, melyen megyünk. Ez az út kb öt méter széles, aztán mindkét oldalon fokozatosan meredekedik, úgyhogy már kb 20 méternél nem is tudnál menni, mert lepottyannál a szakadékba. Az egyik oldalon világos van, a másikon sötét, az egyiken hideg a másikon meleg, az egyiken béke, nyugalom a másikon sztressz, az egyiken boldogság a másikon szomorúság, az egyiken az egészség a másikon a betegség, az egyiken a gazdagok a másikon a szegények ...... Fent az egyenes úton megyünk a legkönnyebben (de szinte lehetetlen folyton ott menni), itt kb 120 évig gyalogolhatunk (hiszem, hogy több is lehet). A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e a lejtőről feltalálni az egyenes útra. Minél jobban kibillenünk, annál nehezebb felmászni az egyenes útra. Az egyik oldalon sem jó, mert a minél meredekebb lejtőn nagyon nehéz menni. Az élet egy nagy harc az arany középútért.
"Indokolni leginkább csak a 45 éves koromra összejött tapasztalatokkal tudom, mert elméletben legfeljebb csak olvastam ezt-azt, amúgy nem értek hozzá komolyabban."
Én ma 56 éves vagyok és 29 éve gyakorlatilag orvosok nélkül elvagyok (persze már holnap, vagy még ma is felfordulhatok). Minden idegszálammal igyekszem, hogy ne is kelljen orvoshoz mennem. Valami csak van ezekben a dolgokban, mert látom hogy nagyon működnek. Az első 27 évemben valami nem volt jó, az orvosok nem nagyon segítettek, hisz állandóan hozzájuk kellett járnom. Aztán "meguntam", gondoltam megpróbálom nélkülük. Legnagyobb meglepetésemre eddig működik a dolog, annak ellenére, hogy én csak a töredékét tudom annak, amit ők tanulnak. Én sem értek hozzá nagyon Kálmán, de nagyon érzem, hogy működik a dolog.
"Ez csodálatos, hogy ezekre így rájöttél. Más ezeknek tanulja az elméletét, meg az alapjait, de a megvalósításban nem jut eddig."
Szerintem nem az a fontos, hogy mit tudsz, mire jöttél rá, hanem az, hogy hogyan élsz. Az ember a sok tudás hatalmában nem biztos, hogy okosan is cselekszik. Nézz körül a nagyvilágban. Hihetetlen, hogy mit tudunk már és mégis azt kell mondjam, hogy az ember(iség) semmit sem változott az idők folyamán. Ha végigmegyek a történelmen, akkor egy szó jut eszembe - háború. Ez a rombolás jelképe. Az ember egymaga talán többet rombol, mint az összes élőlény eggyüttvéve.
"Hát, ha átküldöd, amit csináltál, körforgás, szívesen megnézném."
Már elküldtem, remélem rendben megjött, mint írtam, hogy működjenek a PDF animációk Acrobat kell 6-os, vagy nagyobb verzió. Én most így látom a körforgást, hogy jut el valami a tudattól egy másik tudatig. Az egyiknél kezdődik a gondolattal és fejeződik be a szilárddal. A másiknál pedig kezdődik a szilárddal és fejeződik be a tudattal stb., majd a másik is kitalál valamit és adja a harmadiknak és így körbe-körbe. Persze ez még távolról sem a végleges verzió, az idők folyamán javítgatom, toldogatom.
"Előre is mondom, zsúfolt hetem van, de majd visszajelzek rá."
Szorítok, hogy túllegyél rajta. Nem jó a hajsza. A béke, nyugalom, szeretet, a lassú komótos élet jobban illik az egészséghez. Nem az a boldog akinek van a legtöbb (mindenfélébő)l, hanem az akinek a legkevesebb elég. Én például már úgy megyek melóba, hogy az odavezető utat majdnem megkétszerezem és még lassabban is megyek, mint régebben. Igyekszem, hogy mindennap meglegyen legalább a 6km gyaloglás fák, zöld élet között. Szombat, vasárnap aztán 20-30km is.
"Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni amiket írtál, csakhogy igen, egyetértek. Amiket írsz, az teljesen egybe vág a jóga által is tanított világképpel."
Igen, a jógában (és sok más régi tanításban) nagy és örök igazságok vannak. Sokat még nem is értünk belőlük igazán, de ami késik nem múlik, majd egyszer.
Én hiszem, hogy a tudat és a gondolatok sem anyagtalan valamik. Az jár a fejemben mostanában, hogy ezek a legkisebb részecskék (melyek fizikai észlelésétől még jó messze vagunk). Ezek irányítanak minket. Ezt úgy is lehet mondani, hogy gondolattal semmit sem vagyunk képesek megmozdítani, de nélküle lehetetlen.
Igen, igaz, a testet is. Ez csodálatos, hogy ezekre így rájöttél. Más ezeknek tanulja az elméletét, meg az alapjait, de a megvalósításban nem jut eddig.
Hát, ha átküldöd, amit csináltál, körforgás, szívesen megnézném. Előre is mondom, zsúfolt hetem van, de majd visszajelzek rá.
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni amiket írtál, csakhogy igen, egyetértek. Amiket írsz, az teljesen egybe vág a jóga által is tanított világképpel.
Ja, én még hozzátenném, hogy a testet is. A rezgés az energia, mint tudjuk, méghozzá jó erős energia. Gondolj bele, ha bemalterozol egy csövet és egy két óra után kb 1/3-ában megütöd (tehát jól berezegteted) valami nagy kemény tárggyal (kalapács), akkor a malter nagyobbik része szinte lecsurog a csőről.
Én már egypárszor kipróbáltam, mikor megütöttem magam (például a körmömre ütöttem) gyorsan kezdtem az ütésre hangot aplikálni és azt vettem észre, hogy majdnem semmilyen kék folt nem volt, vagy csak alig-alig. A saját hang sok mindenre jó. Segít megőrizni az egészséget és segít felépülni a betegségből. Ilyenkor szinte alig lehet észrevenni, hogy valamin átmegy az ember.
"Tanultal jogazni? " Nem, de olvastam róla egyet s mást.
"Miert gyakoroltad igy a legzest?" Mert rájöttem, hogy nagyon jót tesz. A légzés a tudat (gondolat, béke, szeretet stb) után a legfontosabb dolog. Csak aztán jön harmadiknak a víz (folyadékok) és csak negyedik a szilárd anyagok (a pénz is szilárd anyag). Persze ezt csak én képzelem így magamnak. Készítettem is egy táblázatot erről a körforgásról, ha érdekelne, küldhetem.
"Egy jo darabig kellett, hogy gyakorold, amig ezt elerted." Hát egy kis ideig eltartott, de nem is olyan soká. Nem olyan nehéz. A néhézség az, hogy csinálja az ember olyan hosszan. Ehhez kell bizonyos lelkierő, akarat. A többi jön magától. Ezt úgy érem el, hogy ezzel semmilyen tevékenységemet nem korlátozom. Tehát én sosem ülök csak úgy le "lélegezni", mindig valami más tevékenység közben, vele együtt. Ezt még a kertben is lehet csinálni, bárhol.
"A hang lenyugtatja a tudatod, az elmed. Mivel a test es a tudat nem fuggetlen, ezert a tested, az energiaid is mas formaba, harmonikusabb, rendezettebb formaba kerulnek. Ez segit abban, hogy ilyen hosszu legzest konnyeden tudjal csinalni."
Igen, van benne valami. Én még azt hiszem, hogy így a szervezet igyekszik a leghatásossabban működni. A krokodil mondjuk megtanult egy órán át nem lélegezni, de gondolom jól működik.
"Vagy, azert tudod ezt a legzest igy megcsinalni, amiert ket orat tudsz focizni is."
Ezt tudtam fiatalon minden erőfeszítés nélkül, de 45 évnél azt hittem, hogy a fiatalokkal már nem tudom úgy bírni. Ekkor találtam rá a hangra és a légzésre és láss csodát ez annyi energiát ad, hogy nem is akarom elhinni.
"Ha tudsz, nezz el ide, bar lehet, hogy nincs mar hely: www.satyananda.hu"
Kösz a link, de messze van és én inkább mindig magam szeretek magamon segíteni. Ez a legszebb a dologban.
A hang lenyugtatja a tudatod, az elmed. Mivel a test es a tudat nem fuggetlen, ezert a tested, az energiaid is mas formaba, harmonikusabb, rendezettebb formaba kerulnek. Ez segit abban, hogy ilyen hosszu legzest konnyeden tudjal csinalni.
Vagy, azert tudod ezt a legzest igy megcsinalni, amiert ket orat tudsz focizni is.
Ha tudsz, nezz el ide, bar lehet, hogy nincs mar hely:
Ja, el is felejtettem. Én így megyek neki. Fokozatosan növelem a ciklus hosszát. Kezdem 30 mp-el. Tehát kb 10 mp belégzés és 20 mp lassú kifúvás, majd 3-4 mp csönd. Aztán fokozatosan növelem mindegyik részt egészen 18-23 mp belégzés 35-40 mp kilégzés 3-5 mp csönd. A kilégzéskor alig hallható hangot hallatok. Eleinte nagyon magas (amilyet lehet), mely fokozatosan mélyül (a kilégzés végére a legmélyebb). Ez a hang valamit csinál (egyebek közt rezeg benned), e hang nélkül sokkal nehezebb megcsinálni. E hanggal pontosan adagolhatod a levegőt kifelé, de azt hiszem csinál még valami mást is, amitől minden megerőltetés nélkül ezt a dolgot meg lehet csinálni. Mintha növelné a légzés hatásfokát vagy mi a csudát. Azt hiszem, én ettől vagyok képes csak úgy 2 órán keresztül futkározni a srácokkal foci közben, azért engem is meglep, hogy bírom velük szusszal.
"mondjuk gyakorold 1 órán át azt , hogy csak egyszer veszel levegőt egy perc alatt, tehát egy ciklus per perc
Szia Ghepard! Ezt te meg tudod csinalni, vagy szoktad csinalni? Milyen testhelyzetben? Ha igen, hogy jutottal el ide?"
Szia Tigristomi!
Meg tudom csinálni. Persze nem csinálom állandóan. A vonaton szoktam, utazom melóba és kb 1 órát tart az utazás. Ott tanultam meg "lélegezni", aztán ez átment már csaknem mindenhova, ahova megyek. Például halászás közben is "lélegezgetek" magamnak. Persze ez nem megy egyszerre, hanem folyamatosan kell növelni a ciklus hosszát. Nekem már nem is olyan nagy probléma a 70 mp sem.
Ezzel a hülye légzéssel még -12 fokban is kibírok ülni 40-50 percet is egy szál ingben (egy kis hang kiséretében, ami nagyon jól melegít, mint rájöttem, később elolvastam a fizikai magyarázatot is valahol).
Csak ezekután olvasgattam, hogy ez mire jó, többek között méregtelenít is. Lehet könnyen. Az utóbbi években úgy vettem észre, hogy ettől valahogy nagyon megnőtt a kondícióm, pedig nem nagyon erőltetem a tréninget. Egy héten egyszer focizom 2 órán keresztül, persze szinte élet halálra 20-30 éves srácokkal (én 56 éves vagyok). A többi csak kerti munka, kerékpározás, egy kis úszás, gyaloglás a természetben, itt ott halászás - igyekszem a lehető legtöbbet kikapcsolni. Ez talán a legfontosabb a többi jön magától azt hiszem.
Szerintem sem jó a természetes szomjnál jobban erőltetni a folyadékbevitelt. A sok brunyálás, főleg amikor már teljesen színtelen, vízszerű, szerintem túlzott elektrolitvesztésel jár, olyan ionok távozásával (is), ami inkább maradhatott volna belül (pl. kálium?). Miközben egyéb vesefunkciók talán háttérbe is szorulhatnak. További kérdés, vajon az ilyen működtetés jót tesz-e a vesének hosszabb távon, vagy nem?
Fogalmam sincs, de érzésem szerint -- nekem legalábbis --, nem jön be ez az üzemmód. Amikor jó sárgát dob az ember, az mintha jobb lenne egészségileg: jobban méregtelenít, miközben nem vésznek hasznos ionok. Persze tudomásom szerint az sem jó, ha nagyon bekoncentrálódik, mert károsodhat a vese.
...és akkor megint ott tartunk, hogy legjobb az arany középút.
Indokolni leginkább csak a 45 éves koromra összejött tapasztalatokkal tudom, mert elméletben legfeljebb csak olvastam ezt-azt, amúgy nem értek hozzá komolyabban.
Kémhatás szempontjából pedig, ha valaki túlzásba lúgosítja magát, a lúgos vizeletben jobban szaporodnak a kórokozók, fertőződhet a vese, míg a sav épp ellenkezőleg, pusztítja őket. Továbbá a vízkövet köztudomásúan savakkal lehet oldani. De a természetes periódusok során időnként lúgos is lesz a vizelet, az is kell, mivel egyes anyagokat, lerakódásokat viszont a lúg visz ki. (...ismét csak a középút.)
Én remélem, hogy lesz bőven mindig, persze azért drágább lesz. Ismered a mondást, nem az a boldog, akinek a legtöbb van, hanem az, akinek a legkevesebb is elég. Ha megpróbálnál, kevesebbet enni, kevesebbet inni, kevesebből ellenni, kevesebbet lélegezni (mondjuk gyakorold 1 órán át azt , hogy csak egyszer veszel levegőt egy perc alatt, tehát egy ciklus per perc - ez azt hiszem nagyon jól méregtelenít), akkor lehethogy észrevennéd, hogy valahogy könnyebb az élet.
