Aki kellő baráti-rokoni kapcsolatokkal, biztos háttért nyújtó számlával és kellő ismeretekkel, nyelvtudással van megáldva, könnyebben vág bele a nagy kalandba, de akinek ez nincs, az vagy marad, vagy főleg családdal óvatosabb.
De, hogy ellentmondjak magamnak, én messze a jó nyelvtudástól, és vékony tárcával is bevállalnám Óceániát csak repülőjeggyel. A filmből is ez tűnt ki, lehet utazni, szállást keresni. De minimal is azt írta, biztonságos, európai szinten. Szerintem a már meglévő utazási tapasztalatotokkal ti sem vesznétek el.
Más. Az egyik helyen beszéltek arról (talán Szamoán?), hogy bizony nem ritka a malária még manapság sem. Ti mit tudtok erről?
Gondolom Francia Polinéziában ez nem gond de mi a helyzet a többi részen?
Olyan nagyon nem csináltál Vanuatu fórumot, mert útibeszámoló sajnos még nincs.
Pedig jó lenne!
Szállásügyben azt hiszem ez szinte mindenhol így megy. Mondom, a filmben 20 dolcsi volt a hangulatos kis bungi Fijin, a luxusszoba 600 Bora Borán. Biztos, hogy nem ér ennyivel többet. Csak ha mégis ki akarod próbálni akkor ez van.
Szerintem egyébként fontos a szállás, számít, hogy reggel ha kinézek az ablakon mit látok, egy betonfalat Papeteében, vagy türkizkék lagúnát zöldellő hegyekkel a háttérben. Kell-e 1 órát gyalogolnom a tengerpartig, mert ez időt, energiát igényel.
Attól függően számít, hogy ki mit keres ezeken a szigeteken, miért utazza át a fél világot. Van, aki gyönyörű környezetben, tökéletes kiszolgálással szeretné kipihenni magát, viszonylag passzívan. Van aki tájat néz és fényképez, túrázik, más a búvárkodásra koncentrál, van, aki meg bárhol elalszik, mert a néprajzi kutatásaira koncentrál. Nem ez a legfontosabb, de számít, mert nagyban meghatározza a hely, és az ottlét hangulatát. Félreértések elkerülése miatt nem az üres és öncélú luxus hajszolásáról van szó!
Én a Maldív-szigeteken voltam és fontosnak tartottam, hogy pálmaleveles legyen a bungalóm. Nem azért, mert az drága, hanem, mert soha nem voltam ilyenben, és ez illik a tájhoz, cserepes házat itthon is látok. Persze, hogy a táj, meg az emberek, de pluszban még ez is egyedi, karakteres. Többször is megsimogattam a leveleket, először voltam a trópusokon. Feltétlen el akartam menni a fővárosba, élő várost látni, lakosokkal, benézni a sikátorokba, a kocsmákba, mecsetekbe, iskolákba, hogy ne csak pincérként és recepciósként, vagy szuvenírboltosként lássak maldívokat.Nem érdekelt a jacuzzi, a medence, a diszkó, a játékterem és a masszázsszalon, mert ezt itthon is megkapom, bár itt se kell. De ami egyedi, az tetszik, pl az üvegpadló a vízibungik alján, de az árát azért ez sem éri meg. A légkondi is jó volt, mert itthon is jól esik nyáron bejönni a hűvös szobába, ott is jó volt, mert nem hősnek mentem oda, hanem élvezni az ottlétet, s ehhez néha a meleg nap kellett, néha meg a hűvös szoba.
Szóval ezért számít, hogy az a 6 ezres családi panzió hol fekszik, s természetesen az is, hogy az alapvető feltéteknek megfelel-e. Ezek kicsit alacsonyabb szintet jelentenek, ahogy itthon él az átlagember, tehát itt sem a luxusról szól a dolog.
Én, mint írtam már, a mértékletesség, kiegyensúlyozottság, az amit csak lehet kipróbálni (ezek közé tartozik a luxusszálloda és a kis elhagyatott bungi is) elv híve vagyok, talán ezért tetszett a Globe trekker filmje Ian Wright-tal, mert ők is ezt követték. Ezért néha még a rossz oldal is érdekel, a tapasztalatok miatt. A Globe trekker filmek szerintem amúgy sem a luxusutakról szólnak. De álszent dolog lenne, ha azt mondanám, ó, köszönöm nem, engem nem érdekelnek a gyönyörű helyen fekvő polinéziai luxusszállodák, csakis a kis falvak kunyhói. Ahogy minimal is írta (igen, a táj!) nem véletlenül építették oda ezeket. Más kérdés, hogy valóban szuper a viszonylag érintetlen részek felfedezése, s mélyebb nyomokat hagy az emberben, ha belesimul a helyiek életébe. De az utazás legfőbb célja a minél sokrétűbb tapasztalat- és élményszerzés, mégha az néha nem is a legkellemesebb.
Hmm... már megint sokat beszéltem, azaz írtam. No, hol is van az a panzió pontosan?
A Pitcairn szigetről azt hiszem a Spektrum tv-ben volt egy érdekes műsor pár évvel ezelőtt. Miután ott gyakran ismételnek, lehet, hogy ismét leadják valamikor.
Biztosan megérné ,megvan Thor Heyerdahl könyve aki elég sok időt töltött ott-" A Húsvét-sziget titka" ,Chiléből a Lan Chile légitársasággal lehet eljutni a Húsvét-szigetre,igaz a repülőjegy ahogyan tudom eléggé drága.
Az egy sziget, és igazából átutazóban érdemes oda menni. Egyedüli úticélnak túl messze van, és nem sok érdekes dolog van ott. Nincs egy fa sem, és pár nap alatt körbe lehet túrázni.
Nagyon jó,hogy Óceánia topic lett ebből,tulajdonképpen millió érdekes hely van ott ahogyan olvastam,Pitcairn szigete is különleges lehet ahol a hajdani Bounty lázadóinak leszármazottai élnek,50-60 ember,de oda eljutni se lehet egyszerű . Új-Kaledónia is különleges lehet,az örök tavasz szigete..
Igazad van! Hát nem mindegy, hogy hol alszok, ha egyszer az életben lehetőségem van eljutni olyan gyönyörű helyekre, mint a Cook-szigetek, Bora-Bora vagy akár Tahiti???
Sokkal jobb egy olyan helyen megszállni, ahol Minimal is járt (és megismerni a helyi embereket, szokásokat, kultúrát), mint egy 4-5*-os szállodában...
Bora-Bora es mas "markanevek" azert vonzoak mint uticel, mert ha hazaterve "meselsz" rola a legtobb ember ugy reagal hogy huu, ooh, aah, persze nem feltetlen tudjak merre van:))
Regen a francia Riviera hallatara levettek a suveguket az emberek. En csak kepen lattam, eleg sokat, de meg mindig nem tudom mirol lett hires.
Aki huszcsillagos szallodara vagyik annak folosleges a hosszu utra elpazarolni az idot es penzt, draga hotel mindenutt van a vilagon, nem kell messzi menni, jo penzert mindenutt kinyaljak az arnyekos oldaladat.
Eszrevetted hogy az utazo topikokban milyen sokan melyenhatoan megtargyaljak a hoteleket, de nem sok tinta van pazarolva a tajakra, helyi emberekre es mas lenyegtelen reszletre? ;)
No, nem akartam én itt Vanuatu-only fórumot csinálni.
Bora Bora-n nem érdemes komolyabb szállásra menni, mert míg a színvonal lineráisan nő, addig az árak exponenciálisan. A kis családi panzió 6-7000 Ft ára magas volt, de nem kifizethetetlen. Hangulatos volt, a háziak meg rendesek. Egy ilyen hely amúgy sem a szállásról szól...
A másik meg az, hogy óriási hibát követ el az, aki csak Bora Bora-ra megy.
Úgy látom, egyfajta Óceánia topic lett inkább itt, de persze ez nem baj, valószínűleg nem igazán pörögne egy külön Vanuatu fórum.
Sokat gondolkodtam én is a luxus és a vadasabb, hátizsákos, túrázós utazás dilemmáján, a maldív topicban is értekeztünk erről. Mert ott sem egyformák a resort-szigetek, bár olyan különbség nincs, mint amiről itt lehet olvasni, hiszen elszeparáltak a resortok és a lakosság is, mert csak kis hegy nélküli, lapos szigetek vannak.
Én azért várom még a pillanatot, hogy csömöröm legyen egy Bora-Bora-i szállodától, mert a környezet gyönyörű és az ember szereti, ha kényeztetik. Továbbra is a kétfajta dolog kombinációját szeretném megcsinálni, ahogyan ebben a filmben is volt.
Láttam, és fel is vettem! Szerintem is nagyon jó volt, rá is kerestem a Pearl Beach szállodára. De sajnos valóban hihetetlen árak vannak, 480 és 700 dollár között éjszakánként és fejenként. Így sajnos nem látom esélyét, hogy eljussak ide bármikor is, hihetetlen pénz ez. Persze tudom, biztos vannak olcsóbb helyek, meg akciók stb., de akkor is ez az alap, a repülőjegy 300 körül van, és akkor az jó, szóval azért pénz az kell hozzá!
A szomszédos Fijin már 20 dollárért is volt nagyon hangulatos bungi, de mégsem ilyen. Nem ilyen volt a part, nem ilyen a panoráma. Elmenni meg oda se olcsóbb. De lehet, hogy Bora Borán is van valamivel olcsóbb szálloda, s talán az is szép környezetben, már a 200 dollárnak is örülnék, nemhogy a 20-nak. Kutakodni kell, mindenekelőtt talán ezt a topicot is elolvasni, mert még nem tettem meg, talán tudnak ilyesmiről.
A filmet majd elvisszük az egyik Malongóra egy kis árulásképpen. Szerintem annyira azért senki nem fogja zokon venni.
Te jársz mostanában néha-néha erre? Nézted ezt a filmet?
Sajnos én csak egy kis részt láttam most a Travel Channel-en ebből az utifilmből, de amit láttam, az lenyűgözött. Remélem meg fogják majd ismételni. Milyen kár, hogy ilyen borzasztó messze van Tahiti....
Ezek szerint Bora-Bora szigete az igazi ha valaki Polinéziába akarna nősülni vagy élettársat választani valamelyik szigeten és ott éldegélni néhányszáz évig?
Áááá, én olyanért nem baltáztam el egy fél napot. Ennek egyedüli buktatója az volt, hogy Aitutaki-n jogsi nélkül nem adtak motort, így kénytelen voltam bringázni azon a hatalmas távolságokkal szabdalt szigeten. ;o)
Sajnos a helyi hölgyek töbsége kiment a formájából a sok chips, coca-cola és konzervmarha miatt... pedig a vékonyabbak között volt sok igen csinos! Az elhízás komoly nép-egészségügyi probléma.
Ilyen szempontból Fr Polinéziában 100x jobb a helyzet. Különösen Bora Bora-n... :o) Pl. a szálláson a tulaj-asszonynak két igen gyönyörű lánya volt! :o)
