szolnék egy-egy régebbi, hatarozottan nem e vilagi almomrol is.
Ujra elmondom, hogy miota 2004 januarjaban vallasos lettem, sokat almodok azonositatlan repulo targyakrol, haromszogekrol, amelyek az égen, haromszog alaku elrendezésekrol, amelyek a foldon vannak, és fontos megjegyezni, hogy gyakori: ezen haromszog alaku elrendezések belsejében van egy negyedik is, olykor pedig e haromszogon kivul, de hatarozottan ugy, hogy osszességében koze van a harmas alakzathoz. Ugyancsak 2004 ota almodok nagyon fehér boru és szeplos angyalokkal, akiknek olykor nagyon kulonleges arcuk van. Olykor nagyon kozlékenyek, maskor furcsan viselkednek, vagy hatarozottan fenyegeto tartalmu beszédeket intéznek hozzam vagy mondanak velem kapcsolatban az orrom elott. Gyakori, hogy eme vagy mas kuseju angyalok harman vannak. Hàrman. Almodni szoktam tovabba, hogy azonositatlan repulo targyak - olykor haromszog alakuak - artani akarnak, fel akarnak ragadni, illetve almodok olyan dolgokat is, hogy elragadnak, és én kivulrol latom, ahogyan az urhajo felemelkedik velem a foldrol. Almodtam olyat is, hogy egy eddig nem ismert Steven Spielberg rendezte filmet kezdek el nézni a televizioban egy korhazban: a filmnek már a legeleje rendkivul megkapo és hatasos zenével azzal kezdodik, hogy egy haromszog alaku urhajo, amelynek harom sarkán, az alján három kör alaku reflektor vilagit, a negyedik reflektor annak kozepén én vagyok, elragadva: a targy elemelkedik a foldtol, a kamera pedig részben alulrol, kis részben oldalrol mutatja a szerkezetet; dramai szimfonikus zene kiséretében. Pl. eme almom utan egy teljes napig a hatasa alatt maradtam. Maskor egy azonositatlan repulo targy lovoldoz ram, fénykévéket bocsajtva utanam a foldre és uldozve a magyarorszagi lakasunk melleti domb mellett stb.
Csak egy példa a haromszogekre: Jo idovel ezelott - termeszetesen 2004 utan - egyik almom végén megérkeztem egy a néptelen uttesten allo, az aszfaltba ágyazott harom darab, haromszogben elhelyezett nagyon zöld szinu karóhoz. A rudak vastagsaga, azaz atméroje nem volt tobb talan 3 centiméternél. Nem tudtam, miért, megalltam elottuk és néztem oket. A haromszog alaku térelrendezés belsejében egy ugyancsak nagyon zöld negyedik formacio, egy csö is volt: ez a negyedik a haromszog belsejében rengeteg mennyiségu vizet omlesztett a foldre, azonban feltunt, hogy ahol a viz foldet ér, tulajdonképpen eltunik szinte az utolso cseppig. A csö nagy erovel nyomta a viztomeget, mégis alig volt valami kis lapos tocsa alatta-korulotte. A csö kulonosen az egyik zöld rudhoz allt nagyon kozel, a masik kettotol egyenletesen messze volt.
Ekkor lattam balra egy épuletet és két személyt; ezekrol nyiltan nem szeretnék beszélni semmit.
Eztan felébredtem.
Masik álom is ide tartozhat:
Még tervbe sem volt véve, hogy Magyarorszagrol Romaba jojjek, amikor azt álmodtam, hogy a Jelenések Konyve fenevadja már uralkodott a Foldon. Az emberek mind meghajoltak, amerre csak jart, de én, vagy nem én, vagy pedig mindketten ezt nem tettem és/vagy tettuk meg. Sajnalom, hogy ilyen furcsán irom ezt le, nem tudom pontosabban megfogalmazni; talan az is kozbejatszhat ebben, hogy nem emlékszem elég pontosan.
Egy romai sereg jott arra: a bibliai fenevad kisérete. A szolgák klasszikusan olyanok voltak, mint a régi romai hadsereg katonái, a kiséro pompa pedig - amely korabeli divatu és szeru katonai diszkisérettel birt - a vilagi unnepségekhez, talan még a katolikus egyhaz kozépkori pompajahoz is hasonlo volt.
Mindenki meghajolt, mert az volt a torvény, hogy ha jon a fenevad, mindenki mélyen hajoljon meg. Azonban én, aki teljesen és tetotol talpig zold ruhaban voltam, zold kapucnival a fejemen, nem voltam hajlando meghajolni a fenevad elott, mert nem tartottam helyesnek. Ekkor egy romai lovag, akirol ugy emlékszem, hogy az orrának az elulso részét a fejével egyutt egy pancélsisak védte, a lorol lehajolt mentében felém, jobbra, aki a foldon alltam vagy allt a talpig zold ruhas csuhaban, ramformedt, szinte vagy pont ezekkel a szavakkal, az arcomba kialtva, a szemeimbe nézve:
- Hajolj meg a csaszar elott (vagy: Hajolj meg a fenevad elott)!
Azt gondoltam, hogy menten le fogja utni a fejem, amiért nem hajolok meg. Azt gondoltam, végem van.
Ekkor kivulrol mutattak engem vagy a zold ruhas embert kapucniban, akinek az arca egészen jol rejtve maradt a kapucni altal.
Olyan benyomasom is van eme messze korabbi álomrol is, hogy az talan nem teljesen volt joszandéku kinyilatkoztatas.
Tegnap hajnalban ugy négy ora korul felébredtem, és ugy negyed ötkor jutott eszembe, hogy az a zold ruhas ember, aki meglehet, hogy én voltam, aztan meg valaki mas, olyasmi ruhaban volt, amilyen a szerzeteseknek van. Ugyan a ruhaja erosen zold szinu volt mindenutt, azonban a kapucnival, azaz a csuhaval erosen a szerzeteseket idézi (minden szerzetesrendnek eltéro, sajat 'egyenruhaja' van). A szerzetesi ruházatot korabban nem ismertem, csak itt ismertem meg Romaban. Bizonyara az ember sokszor talalkozott ilyennel elsosorban a televizion keresztul, azonban sosem tudtam, mert nem érdekelt, igy nem tanultam meg, hogy ilyen oltozékekben a szerzetesrendek testvérei jarnak.
Megtérésem ota tobbszor almodtam a bibliai-, a Jelenések Konyvében olvashato fenevaddal, és ugyancsak Magyarorszagon almodtam - mielott terve kerult az Italiaba valo utazas - romai katonakkal, akik hasonloak azokhoz, akik Krisztus sirját is orizték, illetve hasonlok talan a katolikus egyhaz egykori orzo-védo hadseregéhez is.
Remélem, eme torténet is sokaknak valik a hitben valo erosodésére és belatasara abban, hogy az ido itt van a nyakunkon: hamarosan elkezdodik. Remélem, hogy sokakban elraktarozza az Ur mindazt, ami késobb, amikor a torténelem valora valtja korunk profétikus almait, akkor emlékezhessenek, és emlékezvén megorizhessék Isten Parancsolatait és a Jézus Krisztus hitét: igen:
M I N D H A L Á L I G .
Testvéri udvozlettel Molnar Ferenc Romabol. Ne hajoljunk meg a fenevad elott soha. Soha. Amen.
Oktober 1.-én este a templomban meglattam egy hajtogatott papirrepulogépet; az egyik padon hagyta valaki. Egész végig - amig az Istentisztelet tartott - oda-odapislogtam, allandoan elvonta a figyelmemet. Kulonosen az orrésze volt szamomra vonzo. En is tudtam korabban pontosan ilyen repulogépet hajtogatni (talan most is tudnék): az orrészét be kell hajtani, igy tompa lesz az eleje; de aki készitette és otthagyta a templom fapadjan, ezt nem tette meg, igy az orra hosszu, hegyes maradt. Muszaj ezt ilyen részletesen leirnom, mert nagyon megragadott a papirrepulo orrésze, és érzem, hogy ez nem tolem lett igy; de hogy miert kaptam ezt belém, ne kérdezze senki, mert nem tudom, és nem is akarom megfejteni. Az a szokasom, miota keresztyén vagyok, hogy hagyom, hogy minden készen torténjék; azaz nem szoktam kombinalni és gondolkodni, csak olykor.
Miota keresztyén lettem, azaz 2004-tol gyakran almodom, hogy ama régi lakasunkban vagyok, ahol gyermekkorom visszetéro transzcendens almai és megjelenései torténtek: igen, ateista koromban. Minthogy erosen ateista csaladban nottem fel, igy magam is ateista maradtam, s csupan 2004-ben lettem vallasos, az év elso honapjaban.
Tegnap, azaz 2006 oktober 1-rol 2-re virrado éjjel ujra azt almodtam, hogy a régi lakasunkban vagyok. A szobaban ultem a tévé elott, amiben egy modern Concorde utasszallito repulogépet néztem. A Concorde képes a hangsebesség tobbszorosével repulni, és az egyetlen olyan utasszallito gép volt, amely folotte repult a hang sebességének. Jellemzoje, hogy az orrésze lefelé gorbul, valamint hogy elulso hosszanti része mogott zart deltaszarnya van, azaz - ez fontos a megfejtést illetoen - haromszog alaku a szarnya. Mostani almomban a jobb kezem a szamitogép egerén volt, és a Concorde gép kozepén keresztul, fuggoleges iranyban, felfelé és lefelé jarattam az egér altal a nyilat a tévé képernyojén. Fel és le, fel és le. Kozben csodaltam a Concorde-ot, és kulonosen nézegettem a repulogép bal deltaszarnyat. Nagyon megkapo volt latni a repulo haromszog alaku szarnyat.
Ezutan lattam egy ugyancsak modern, korszeru repulogépet, amelynek szarnyai otszoget zartak be. Annak is a bal szarnyat néztem kissé felulrol, és jobban tetszett, mint az elozo, harmas alakzat.
Ezutan a tévé képernyojén papirrepulogépek jelentek meg, és valtogattak egymast; egyszerre mindig csak egy volt lathato. Volt, amelyik nagyon megnyerte a tetszésemet, mig masok furcsanak, visszataszitonak tuntek. Megjelent olyan repulogép is, amely nagyon abszurd volt: az aerodinamika szerint teljesen ropképtelennek tunt.
Miota vallasos vagyok, rendszeresen almodok azonositatlan repulo targyakrol, koztuk haromszog alaku repulo targyakrol, létezo és nem létezo repulogépekrol, valamint haromszog alaku elrendezésekrol, amelyek a foldon vannak elhelyezve (pl. két televizio és egy egyhazi kripta, midez egyuttesen haromszog alakban, maskor, masik alomban harom rendkivul zold cölöp stb.). Sokat almodom tovabba, ugyancsak 2004-es vallasossa lételem ota - rendkivul szokatlan életérzésekkel halmozva - Adolf Hitlerrol és Adolf Hitlerrel. Adolf Hitlerrel.
1-rol 2-re virrado éjjel ujra nagyon személyes almom volt vele, csak ha lehet, még sokkal eroteljesebben érzékelve és ismerve a Fuhrer lelkivilagat, mintha legalabbis személyes ismerosom lett volna. A Fuhrer alig néhany méterre alldogalt, majd sétalt és alldogalt ujra. Nagyon megkapo volt, hogy érzékeltem, egy igazi emberrol van szo. Nem tudom ezt igazan szavakban megfogalmazni. Hitler almomban igazi emberi lény volt. Furcsa tartalmakat kaptam vele kapcsolatban, és érzékeltem a tole valo félelmet is. Félelmetes és rettegett volt. Es voltak emberi érzései. Nagyon jol ismertem almomban: sokat tudtam pozitiv tulajdonsagairol, a sotétségérol pedig - amely elsodleges volt - még tobbet érzékeltem és tapasztaltam.
Ma éjjel (2-ròl 3-ra virradòra) ùjra azonositatlan repulo objektummal almodtam, amelyet ezùttal àlmomban Kecskeméten làttam a belvàroshoz kozel a hàzak felett forogni a tengelye korul. Ahogy figyeltem, egy kis ido mùlva elkezdte vàltoztatni az alakjàt. Késobb, ugyaneme éjjel ùjra azt àlmodtam, hogy megint ugyanott, ahol alszom, az Uj Templom tér volt templomànak kapuja alatt felébredek és felnézek az égboltra. Mint néhàny nappal ezelott, most is meglàttam hàrom csillagot az égbolton, amik hàromszoget zàrtak be egymàssal. Mig pàr nappal koràbbi àlmomban e hàromszog kisebb volt, most nagyobb teruletet zàrt be eme hàrom csillag.
Ujra le kell irni, hogy az almokkal vigyazni kell, ha nincs Kijelentve, hogy Istentol valok. Mert ez esetben érkezhet megtéveszto vagy gonosz szandékkal is. Ugyanakkor nekem célom, hogy mind tobben higyjenek, értsék a transzcendens vilagot, és felkészulhessenek - ha kell, még most hitetlenként - arra az idore, amikor hitetlenek tobbé nem lesznek a Foldon: mégis minden lélek gyaszba borul.
Ma éjjel azt almodtam, hogy fekhelyemrol felnézek az égre. Azt hittem, ébren vagyok. Azt lattam, hogy - mintha csak valami interferencia vagy mas miatt rezegne a dolog - egy horogkereszt alaknak az egyik fele (azaz vonal, jobb kanyar derékszogben, aztan balkanyar derékszogben), amely a kozepénél ketté volt valasztva, repul az égen. Az UFO-jelenség nemhogy csupa, raadasul konturos fénybol volt, hanem olyan volt, mintha teljesen elektromossagbol lenne.
Ezt kovetoen almomban elaludtam.
Késobb ujra azt almodtam, hogy ugyanott felébredek, és felnézek az égre.
Egy UFO-t lattam ismét. Egy UFO-t - mondom -, pedig amit lattam, az az elobbi jelenés helyén allo harom csillag volt. Harom csillag, amik pontosan egy haromszoget zartak be egymassal. Ilyen jelenés az égbolton szabad szemmel nem lathato ebben a kis méretben.
Valami rémlik arrol, hogy volt az éjjel még egy ilyen UFO-almom is - valoszinuleg az elobbi kettot megelozoen -, amely ugyanolyan almombeli, azaz vélt ébredéssel és az égboltnak ugyanama pontjan valo UFO-jelenéssel jart. Azonban hogy biztosan igy volt-e vagy sem, nem tudom, mert ha igy volt, szinte mindent kivettek az emlékezetembol rola.
Miota 2004-tol vallasos lettem, sokat almodok azonositatlan repulo targyakrol, valamint haromszog alakban elrendezett targyakrol es dolgokrol, amelyek java a foldon van.
Annyit mindenképpen hozza kell fuzni: nem volt Firmalva, hogy az alom honnan jon. Azaz lehetett a felado olyan angyal is, aki nem mondott igazat, vagy csak reszben kozolt igazsagot. A Bibliabol ismerjuk, és a profétalélekkel Megaldott keresztyének tudjak, hogy gyakran érhetnek keresztyéneket és ateistakat olyan angyali befolyasok, amelyek nem az igazsagot, hanem részigazsagokat, maskor egy az egyben hazugsagokat, illetoleg csapdahelyzetekhez vezeto tartalmakat helyeznek az emberi lélekbe.
Mai álom részlete: felnézek, egy római építmény tympanonját látom. (azt hiszem így hívják azt a háromszög alakú "tetőszerűséget", ami oszlopokon áll) És onnan két egymásba tekeredett egymás kígyó nézett le rám. Felébredve a gyógyszertárak emblémája jutott eszembe, a gyógyulásra asszociáltam. Most az jut eszembe, hogy a szexualitással is azonosítják az álombéli kígyót.
Eme almom vallasi ebredesem kezdeti idoszakaban adatott.
Noé ozovizerol olvastam es arrol, mekkora viz boritotta el a Foldet, ami mindent elmosott. Még nem ertettem, hogy Teremto Urunk es Atyank barmit Megtehet, es nincsenek elotte kikuszobolhetetlen akadalyok, igy hitetlenkedtem es ertetlenkedtem, hogyan lehet esozessel 40 nap alatt elboritani az egesz bolygot ugy, hogy a viz a magas hegycsucsokig erjen.
Akár ama esetben, amikor a 'Mi Atyank' imadsag kapcsan azt mondtam, hogy a 'mindennapi kenyerunket add meg nekunk ma/naponkent' reszt, az etkezest illetoen már nem kell imadkozni, mert van ennivalonk bosegesen, most is, mint akkor, már aznap ejjel hibas kovetkezteteseimet cafolo almot lattam:
Egy csarnokban voltam, amely ott volt - de csak almomban -, ahol lakom Magyarorszagon, kozvetlenul a katonai repulotér fobejarata mellett, annak keritesevel talan még erintkezve is. A csarnok tulso vegeben negyszogletu ablakok voltak láthatoak. Ejszakai sotetseg volt. Azon tul tekintve arra lettem figyelmes, hogy egy viharfelho kozelit, amely igen alacsonyan jott egyenesen a csarnok felé. A kozeledest kisero villamlassorozat a felhozetet is megvilagitotta, mint az alatta levo latvanyt:
Elkerekedett a szemem, amint a sotetsegben a villamlassorozat fényében megláttam a zuhatagot: osszefuggo esoviz omlott a felhobol. Teljes egeszeben osszefuggo áradat. Valami olyasmi - most jut eszembe -, amikor arrol szamoltak be tanuk, hogy gombvillambol targyak, illetoleg viz omlott ki. Azaz nem a szamunkra lathato vilagbol, hanem valamilyen relék, osszefuggesi pontok, kapcsolodasok utjan viz ömlik latszolag a semmibol, azaz mashonnan, olyan helyrol, amit egyelore szemmel nem latunk, noha - mostanaban olvastam - a nemregiben felfedezett ENTANGLEMENT jelenség egyertelmuve teszi, hogy leteznek rejtett osszefuggesi rendszerek, azaz a Vilagmindenseg es mindaz, ami korulottunk van, egeszen maskent nez ki, mint amilyennek tapasztaljuk: sokkal tobb annal (teszem hozza: valojaban mind Egy). A felhobol itt is, teljesseggel zart esofuggony omlott, ami tehat gyakorlatilag semmi egyebben nem kulonbozott egy to vagy tenger egyseges viztomegetol, csak abban, hogy egy fekete felhobol - talan a harag felhojebol - omlott, teljesen egyben.
Hát pl. igy kell elarasztani egy bolygot vizzel, olyan mennyisegu vizarral, amennyivel eredetileg nem is rendelkezett soha.
A vizfuggony elerte a csarnok talan 25X35 centimeteres, negyszogletes ablakait (az ablakuvegek kozott femracsok voltak), ami nem allta utját a roppant viztomegnek: a roppant nehéz es sulyos viztomeg bezuzta az osszes ablakot, es mint egy osszetort tengeralattjaroba, elkezdett a csarnokba omleni a viz.
Megfordultam, es futni kezdtem kifelé, a csarnoknak az esofuggonnyel szembeni (kozeli) bejarati ajtaja felé, es pillanatok alatt kijutottam rajta.
Odakint nem volt ejjel: a harag véget ert. Nappal volt es sutott bolygonk kozponti csillaga: a Nap. Jobbra fordultam, es neztem-vartam, hol van a felho, de az eltunt, mintha sosem lett volna.
Az ozonviz nyomainak javat eltuntették a szemunk elol. Ez tortent.
az elso gondolatom az almodrol az volt, hogy meglehet, a Jezus Krisztusrol Kaptal almot. Abbol, ahogy viselkedett az alombeli lény, az tunik ki, hogy talan nem a Jezus Krisztus volt, de egy angyala igen, aki a Jezus Krisztustol Kuldetett el, hogy megjelentse, amik lehetnek, hogy valos vagy valotlan informaciot kozoljon - a Bibliabol is ismeretes, hogy Isten angyalai eseteben megesik, hogy kiserteseket kuldenek azert, hogy hatast, eredmenyt, megterest vagy egyebet erjenek el -, illetve azzal, hogy masoknak atadod a tortenetet, hatassal legyel masokra most es a kesobbiekben. Nem sorolom, vegtelen temakor ez.
Jezus holttestét egy barlangba helyezték el. Az egyik Evangelium arrol szamol be, hogy amikor par napra ra keresték Jezus testét, nem találták, de egy angyal ult azon a helyen, ahol Jezus holtteste volt.
A szakadek megint gyors elso kovetkeztetesre ad okot: ugyanis az Evangelium szerint egy athidalhatatlan kozbevetes van Isten es ember kozott, amit egyedul a Jezus Krisztus kepes athidalni az Istentol. Azaz Jezus Szolitja meg az embert, Egyedul O Cselekedheti meg, hogy valaki vallásossá legyen. Ha O nem Teszi meg, akkor az ember sosem hidalhatja át azt a szakadekot, amely a vilag es az Isten Orszaga kozott van.
Ime nehany Idezet az Evangeliumbol az almodhoz passzoloan:
Mark Evangeliumabol: 16,6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová ot helyezék.
Lukacs Evangeliuma arrol, mikent kommunikalnak az elkarhozottak a Pokolban - termeszetesen nem beszeddel, hanem lelekben - azokkal, akik elott szenvednek: 16,25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az o bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. 16,26 És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. 16,27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el ot az én atyámnak házához; 16,28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ok is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. 16,29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. 16,30 Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! 16,31 O pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyozi meg oket, ha valaki a halottak közül feltámad.
Az, hogy almodban ilyen keskeny volt az a szakadek, azt jelentheti - ha nem hamis angyal kuldte az almot -, hogy csak egy lepesre vagy Jezustol... vagy valami mastol...
Gyermekkoromban volt egy nagyon-nagyon sokszor visszatero almom, amelyik iszonyatosan, rettenetesen intenziv es rossz elmenyt okozott. Kiabalva, orditozva ebredtem belole, sirtam es jajgattam olykor. Emlekszem Anyam olyan vigasztalasara, miszerint olyasmiket mondott, hogy 'jaj-jaj, megint ugyanaz a gonosz alom', 'mit csinaljunk', 'semmi baj'. Ez nem volt ra jellemzo, mindig negligalta a rossz almaimat, de csak erre az egyre emlekszem, amelyet nem.
Anyam ágyán fekudtem kisgyermekkent, ugyanabban az ágyban, ahol az angyal nagyon sokszori latogatasat fogadtam. Rendszeresen arra riadtam fel rettenetes sivalkodassal, hogy kijon valami a szoba egyik - mindig ugyanama - sarkabol, pontosan a konnektor alol, nagy sebesseggel. Nyilegyenesen szaguld, majd 90 fokos szogben minden lassulas es akadalyoztatas nelkul elkanyarodik jobbra, ott, ahol a nagy szobaszonyeg kezdodott, vegigszaguld a szonyeg szelen, annak peremén, aztan a szonyeg sarkanal 90 fokos balkanyart vesz, es elszaguld a szobaszonyeg kozepeig. A szobaszonyeg kozepetol jobbra volt az a nagy meretu ágy, amelyikben Anyammal aludtam kiskoromban. A szonyeg feléig ér a valami. Mindig nagy sebesseggel indul es mindig ugyanonnan, mindig a hirtelen jobbkanyar es mindig ugyanott, majd mindig a balkanyar es mindig ugyanott, aztan a szonyeg kozepen.
Es itt nem tudom miert, de nem megy a mondat folytatasa, mert ott valami olyasmi tortent, amit nem tudok meghatarozni. Ugyanis ez az alomszeru dolog nem ert veget, a targy pedig nem allt meg, de el sem tunt, hanem en valtoztam. Az en allapotom valtozott meg.
Ekkor kezdodott mindig, de mindig az ektelen kiabalas, sivalkodas, zokogas. Irdatlan ereju belevetitesek, irdatlan intenzitasu borzalomerzesek kapcsolodtak ehhez, amit semmihez nem tudok hasonlitani vagy mérni.
Az álom kulonlegessege az volt, hogy onnan, ahol fekudtem, nem lehetett ralatni a valaminek az utvonalara, es lehetetlen volt latni a valamit. En megis mindig azt almodtam, hogy onnan, az agybol, az agy belsejebol latom, ahogy a valami indul, maris az allando sebessegevel, aztan a kanyarodasokat es a szaguldast kovetoen mindig ugyanoda erkezik meg. Es ekkor kezdodott mindig a borzalom. A rettenet mar az alomlatas elejetol megvolt, de a borzalom a megerkezese pillanatatol kezdodott.
Az alomlatas, kulonleges latomany az ido elorehaladtaval egyszer csak nem jelentkezett, nem ismetlodott tobbet.
Ugrunk az idoben:
2004 januarjaban vallasos lettem. Ezt koveto nehany honap mulva tortent, hogy rajottem arra, hogy a valami kiindulasi pontjanak donto fontossaga lehet. A valami ugyanis nemcsak a szoba legsotetebb zugabol indult el, de pontosan onnan, ahol van egy konektor. Pontosan a konektor alol. Csak ekkor ertettem meg, amit addig sosem, hogy ennek kiemelkedoen fontos, illetoleg donto szerepe lehet. Addig csak egy helyhatarozas volt, hogy a valami, a borzalom egy konnektor alol indult el, igen, a sotetbol. Az egesz utvonala nem lathato, de en megis latom, pedig nem lathato. Eppen ugy, ahogyan gyermekkorom almaiban a gonosz foldonkivuliek megelese, akikrol mindig azt almodtam, hogy elrabolnak. Oket sem lattam soha - egyetlen kivetelre emlekszem, amikor egy E.T. kulseju hatalmas leny uldozott -, de ezen kivul soha, egyetlen alkalommal sem lattam a gonosz foldonkivulieket, de megis mindig rogton Tudtam, hogy foldonkivuliek es gonoszok.
Atyank olyankor ad irdatlan ereju belevetitest az emberekbe, ha profetikus alomrol vagy tapasztalasrol van szo, amikor valami grandiozusat Akar elore Jelenteni. Minel drasztikusabb es negativabb az elmeny, annal bizonyosabb, hogy a tortenes nemcsak a szubjektum, vagy nem a szubjektum, hanem masok eletere is donto hatast gyakorol. Ha profetikus alomsorozatnak fogjuk fel eme alomlatasomat (vagy micsodat), akkor nyilvanvalo, hogy engem erint, de az intenzitasbol itelve sokakra lesz rettenetes hatassal, minthogy en magam a semminel alig tobbet kepviselek magam elott atekintetben, hogy eletemben mi tortenik es mi fog velem tortenni. Azaz masok elete cseppet sem hanyagolhato a szamomra, sot, mennék eletre, fogsagra, halalra, lennék nyomorek teljes eletemben nagy szenvedessel, de - es ebbol mar latszik - az en eletem nem érték szamomra, csak az orokkevalosag, vagyis az orok elet az. Tehat ha az álom profetai alom, akkor masokkal kapcsolatos a rettenet es a borzalom, azaz masokat fog erni amiatt, ami - feltehetoleg - nagyon sokszor eljon hozzam a sotetsegbol, a konektor alol, amit valahogyan latok, pedig nem lathatnám.
Egy sziklabarlang bejáratában ült egy kőnyúlványon és maga elé révedt. Mintha nem látott volna meg, vagy nem ismert volna fel, vagy nagyon elfoglalná valami. Köztünk keskeny, mély szakadék. Nem szóltam, nem integettem, csak belül sikítottam kétségbeesetten, hogy itt vagyok. Felém fordította a tekintetét, és amikor épp kezdett átderengeni rajta a felismerés, felébredtem.
Az alabbi álmom feltehetoleg tizenéves koromban adatott.
Az altalanos iskolaban ultem a hatso padsorok egyikeben enekoran, delutan. Ugy emlekszem, hogy odakint mar teljesen sotet volt. Az enektanarnot - fontos lehet - ha jol emlekszem Hollosiné Hegedus Katalinnak hivják, o tanitotta altalanos iskolaban az eneket, de soha nem abban a teremben, ott, az elso emeleten, ahol ekkor megalmodtam.
A tanterem ajtaja nyitva volt; ott allt, ahol en ultem, a tanterem hatso padsorainak egyikeben. A tanteremtol ugy masfel meterre volta a WC fala, ez volt a folyosonak a tanteremmel szemkozti fala. A WC-n tul pedig volt egy kanyar a fuggofolyoson balra. Igy takarasban, de csak az alomban, el volt helyezve egy lemezjatszo, es azon klasszikus zene szolt: szimfonikus zenekarral. Az enektanar pedig tartotta ekozben az enekorat szoban. A lemezjatszot - erdekes - nem lattam, egyszeruen csak tudtam - talan a hangokbol -, hogy a WC-tol balra helyezkedik el.
Ekkor hirtelen elhallgatott a szimfonikus zene. Az enektanarno megallt egy pillanatra, azt hiszem, az egyik kezet meg is emelte, es a mutatoujjat felfelé tartotta, ugy mondta korulbelul ezeket a szavakat ama fal felé nezve, amelyen tul a WC, azon tul pedig a lemezjatszo volt:
- Ha, elhallgatott a zene.
Egy pillanatig neman hallgatozott, majd folytatta az orat, mintha mi sem tortent volna. A szimfonikus zene ekkor ujra megszolalt, olyan hirtelen, ahogyan abbamaradt.
Alig telt el nehany masodperc, amikor a zene olyan modon, mint amikor lelassitjuk a hangfelvetelt, elkezdett mélyulni, majd egeszen mély lett es megallt. Azaz mintha lelassitottak volna egy magnoszalagot, de a hangero maradt ugyanolyan hangos. Az egesz lassulas maximum 2 masodpercig tarthatott, semmikeppen sem tovabb, majd a zene teljesen elnémult.
Mar a lassulasnal, de foleg a vegen johetett a borzalom, a rettenés erzese. A lassulas utolso szakaszaban enektanarnonk eppen a lemezjatszoval ellentetes iranyban allt, tehat arca nem a fal, hanem az ablak felé nezett. A lassulasnak eme utolso szakaszaban lassitott felvetelkent, mint aki nagyon megrémul, elkerekedett szemekkel pordult meg a fal felé, amelyen tul a WC, es azon tul a lemezjatszo szolt, illetve hallgatott el. Hosszu haja latvanyosan, szinten lassitott sebesseggel lengte korbe, ahogyan ilyenkor a centrifugalis ero mukodik. Ami engem illet, ugyancsak belém hatolt valami eros, rettento félelem.
Mar nem szolt a zene, amikor elragadtak. Tudtam, hogy foldonkivuli lenyek cselekszenek. Bennem volt a tudas, noha egyet sem lattam kozuluk, de tudtam es ereztem a lelkemben, hogy foldon kivuliek raboltak/ragadtak el. Itt már azt hiszem, semmiféle kép nem volt, csak a tudas arrol, hogy ok nem foldi hatalom, es elvittek magukkal.
A remalombol hirtelen ebredtem. Eletem egyik legmelyebb benyomasat okozo alma lett ez. A félelmet vagy rettegest azota sem feleljtettem el, az egesz alom nagyon mély benyomast gyakorolt annak elenksege, valosagelmenye es percepcionalis erossege miatt.
Megjegyzem, fontos, hogy kiskoromban nagyon sokszor almodtam foldon kivuliekkel, de soha nem emlekszem, hogy lattam volna szemelyesen kozuluk akar csak egyet is. Nagyon sokszor almodtam, hogy elraboltak az agyambol, tudtam es tapasztaltam, hogy foldonkivuliek es gonoszok, valamint azt, hogy nagyon gyulolnek. Ezeknel az elrablasoknal mindig ugyanazt almodtam, ugyanolyan kezdettel, cselekmennyel es véggel, de most nem beszelek errol, csak megemlitettem, hogy foldonkivuliekkel, azaz nephilimekkel vagy a Satan angyalaival sokat almodtam ezen a most kozolt almomon kivul is; ez az enektanaros-elrablos alom csak egyszer esett meg.
Amit eme most leirt almomrol megjegyeznék: a hanglemez két alkalommal allt meg. Ami ketszer tortenik, az a Bibliaban mindig azt jelenti, hogy hamarosan meg fog tortenni a valosagban is. A hanglemez ketszer allt meg, ugyanakkor a leallast korulvevo cselekmeny nem ismetlodott, hanem modosult.
Erdekes: van egy ilyen modosulas a Janos Evangeliuma 8.fejezetében is: ott egy parazna asszonyt vezetnek a kor vezetoi Jezus elé, es vadoljak ot. Jezus ketto, azaz ketto alkalommal ir a foldre, ir a porba. Jezus eme Cselekedete ketszer ismetlodik ugyanugy, de a porba irast korulovezo cselekmeny modosul. Azaz meg fog tortenni az, hogy lesz egy per, egy botrany, egy parazna botrany, ami miatt Jezus porba irja azok neveit - azaz Kárhozatra Iteli -, akik ezt a szemelyt - egyaltalan nem biztos, hogy asszonyt - megvadolják. De az mar nem biztos, hogy a vádlok, akik mar hiaba is visszakoznanak, vegul otthagyjak az asszonyt Jezus Elott, mert csak a porba iras Garantalt, az biztosan meg fog tortenni, de a kerettortenet nem ismetlodik, hanem egymashoz kepest varialodik, azaz valtozik. Akar az almom eseteben.
'Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tolem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élo vizeknek kútfejét, az Urat!' /Jeremias 17,13/
Ezt jelenti a Janos Evangeliumanak 8.fejezeteben olvashato profecia a porba Irasrol; arrol a perrol, amelynek el kell jonnie. Akik ott vádlokként lepnek fel, mind a kenkovel ego tuzes toba vettetnek, valami olyan rettenetes es elborzaszto kovetkezmenyekkel jar ennek a szemelynek - nem biztos, hogy nonek(!) - a kárhoztatasa. Az asszonyt - aki (lassd a Biblia-ertelmezest) lehet vallasi asszony is - Jezus nem Irta porba. Ot nem Irta porba: csak a vádloit, de oket mindet, kivetel nelkul.
Ujra elmondom - visszaterve az almomra, hogy a hanglemez ketszer allt meg. Erdekes az is, hogy a masodik leallas fokozatos volt, mig az elso hirtelen tortent.
Minthogy tudjuk, hogy a bibliai Haromszog Rendszer kozel van, igy nem lehet ketseges senki keresztyen elott, hogy korunk almai kozul nagyon sok valora fog valni. Nagyon sok álom valora valik, amelyeket nem a Satan angyalai es Isten probatevo, kiserto angyalai kuldtek azert, hogy probara tétessenek es elessenek azok, akik nem eléggé bolcsek ahhoz, hogy Jezus Krisztusban Bizzanak Egyedul, es csakis, de csakis Neki engedelmeskedjenek.
nem nagyon voltam még úgy álommal, hogy belső utazás lett volna. életemben egyszer-kétszer álmodtam olyat, ami jelentett is valamit akkor számomra. persze lehet, hogy a többi is, csak értelmezni nem tudom őket. Az nem lehet egy utolsó dolog, ha Te ezt így magadban elemezni tudod. Sajnálom, ami valóság van mögötte.
Bár úgy lenne, de tényleg most mentünk szét. A tanár az álomban, éreztem, hogy most nem egy személyt jelöl (régen valóban rajongtam mindig valakiért: apukám, Sting, Feldmár) de ez most más volt. Azt hiszem a tanár az "igazságot", mint eszmét testesítette meg, azt, hogy merjek szembenézni mindig a félelmeimmel. Ez most egy belső utazás volt. Az igazság, olyan értelemben, aki mellett nehéz kitartani, de ha hű marad hozzá az ember, akkor felülemel mindenen. Az álmot akkor álmodtam, mikor még azt hittem, van remény, aztán, minden remény szétfoszlott, és igazából akkor mertem megérteni az álmom üzenetét. Még elfogatható az, hogy a kapcsolatunk jelenleg halott, és ebben a formában vége, de (bár erre semmi se utalt sem az álomban, sem a valóságban) újjá lehet éleszteni, csak nem úgy, mint eddig. Meglátjuk.:(
mostanában többször álmodtam a macskánkkal. már vagy tízéves, szegény, elég rosszul néz ki, a szőre nagyon gány, és tényleg már csak vánszorog. A múltkor álmomban kicsike volt, és össze-vissza ugrált. Tegnapelőtt meg azt álmodtam, hogy gyönyörű tigrismintás, de fekete-heférben, és olyan selymes a szőre, mint egy szobacicának.
magyarázat: szeretném, ha nem lenne olyan öreg és beteg, hanem megint egészséges, játékos kis dög...
Új, fiatal férfi tanár érkezik az osztályunkba, ami lány osztály. Mivel nagyon szigorú, sokan kapnak karót, ezért nem túl népszerű. Feladott egy nagyon nehéz matematikai számítást, aminek végeredménye ott díszelgett a füzetemben, és büszke voltam rá, éreztem hogy a tanár is örül. Képváltás: nem fértem fel az első buszra, ami a kollégiumba vitt, a másodikkal mentem, amin a tanár is. Kicsit cikisnek éreztem, nem akartam, hogy észrevegyen. De aztán mégis beszélgetni kezdtünk, elkisért engem az útközbe eső temetőbe, ahol a férjem és a saját síremlékünk (hamvasztásos) előtt megálltunk. A táblánk előtt egy kis emberi kőszobor is volt faragva, csakhogy a tegnapi vihar elvitte az emberalakot, és csak egy üres kőkabát maradt hátra. Erre egy versidézetet mondok (kb. "kabátmagányban ázó hajnalon", ami nagyon szellemes beszólásnak tűnt -egy Pilinszki vers részlet kis változtatással) Ekkor úgy éreztem, hogy a tanár nagyon együtt érez velem, és innentől szimpatikus alaknak tartom. Megérkezünk a busszal, osztálytársnőim valami szivatós megjegyzést tesznek arra, hogy együtt jöttem a tanárral. Erre hátrafordultam, mondani akartam valamit, jelezni viccelődve, hogy ugyan, csak nyalizok a tanárnak, ezzel kikerülve, hogy rám is furcsán nézzenek. De meggondoltam magam, és csak nevettem rájuk (mit bánom én, mit szólanak) , majd tovább mentem tanárom oldalán. Egy kis terembe érek, ahol régi osztálytársnőm (aki botrányos viselkedéséről, és rosszindulatáról volt hírhedt) éppen pisztolyokat szerelt. Oda hívott magához, azt akarta, én is szereljek pisztolyokat, kért egy harmadik embert, hogy fényképezzen le minket, ezzel bizonyítékot szolgáltatva, hogy én is benne vagyok az rossz ügyben. A szokásos naivságommal leülök, majd hirtelen mégiscsak felállok, mondván, hogy ehhez az egészhez semmi közöm, sarkon fordulok és kimegyek. Az egész álom során valami felemelő érzés van bennem, valami erő, és ha most is rágondolok az álomra, valami megmagyarázhatatlan elégedettség, és büszkeség tölt el.
Beértem Kassára, a buszvégre. Nem volt csomagom, csak egy kis kézitáska. Nem várt senki, pedig úgy volt. Átmentem a vonatállomásra, hátha ott várnak. Ott se. Beléptem a nagy váróba. épp olyan volt, mint amikor igaziból utoljára láttam. Még a szagokat is éreztem álmomban, mindent. Elindultam az emeletre, ami a földszinttel ellentétben közel sem olyan volt, mint a valóságban. Egy vörös szőnyeg volt leterítve mindenütt, és aranykorlát vonult az egész fölső szinten körbe. Akár egy hotel. Középen egy kör alakú bárpult, egy igazi szép szláv nő és egy másik, déli típusú barna bőrű kiscsaj állt ott. Odamentem, magyarul beszélgettünk. Palacsintát kértem. Citromos-kókuszosat. Egy-két percet kellett rá várni, addig megkérdeztem, lehet-e forinttal fizetni. Lehetett. Kifizettem. Kihozták a pizza nagyságú palacsintát, és elkezdtem enni...
Férjem régi kollegájával álmodtam. Összejött egy cigány lánnyal, egy éjszakás kalandot szeretett volna, csakhogy... A lány hozzá akart menni feleségül, és meg is fenyegette elég durván, hogy a családja elől nem menekülhet, mert azok jól megverik, ha nem veszi el feleségül. Látom, ahogy G. egy idősebb, bölcsebb férfival beszélget. Ő azzal nyugtatja G.-t, hogy mivel ő az első férfi a lány életében, biztos majd hamar elhagyja őt. (Milyen bíztató...) G. egész felvillanyozódott, mert arra gondolt, hogy a vegyipari cég, ahol dolgozik, és eddig nem voltak hajlandók valami bevizsgálásokat elvégezni, most már erőfölénybe került, hiszen alány családja őket is megverheti.
Olyan nagyon fájdalmas dolgokról írtál, hogy belesajgott a szívem.:( Hát, mit is mondhatnék, további erőt a kereszted cipeléséhez, és kivánom, hogy eljuss a megbocsájtás, a belső megbékélés állapotába.
Mostanában tudatosult bennem, hogy akárhányszor álmodom Apám tanyájáról mindig a félelemről szól. Apám tanyája Gyula mellett van és a vonat is megáll, Biczere a neve a környéknek. Az első kép, ami megmaradt bennem az öregember, akitől Apám megvette a tanyát. A második Anyám, ahogy sipítozik, mert meglátott egy összegöngyölődött siklót a faágakon, amint napozott. Szaladjak szomszédokért, kapta a szája elé a kezét és sikított ahogy a torkán kifért. A harmadik egy rajzlap, én rajzoltam. Rózsaszín fák, kerek lombokkal és gyöngyökkel a szélén, mind feküdt csak némelyik állt a lábán. Aztán már csak élmények, ahogy járom a környékbeli erdőt. A tanyától úgy egy kilométerre volt egy beton építmény, ami beszakadt és benőtte a gaz, sehogy sem illett oda, na az félelmetes volt. A látványa, az érzés mikor megláttam, mindig sietve mentem el mellette, moha nőtte be az oldalát, baljós hangulata volt. Soha nem hittem megérzésekben, de az a valami sugallta, hogy nem jó dolgok történtek ott. Aztán az orosz katona, egyenruhások mindenhol, valakit kerestek és végül megtalálták, láttam, ahogy lelövik egy dobtáras géppisztollyal, nagyon hangos volt a fegyver, mondhatni filmbéli hangok, de áthatolt mindenen, még most is beleborzongok, utána a szag. Kati néni galamblevese, beteg voltam és állt az ágyam felett. Jótékony és törődő homályba burkolózva, idd meg fiam, ettől erőre kapsz. Apámat már messziről láttam, ahogy jön a motorján, befordult a földútra, el a vasút mentén és át a kicsi dombon, egy pillanatig úgy tűnt az égen jár, aztán befordult a tanyánk felé és kikászálódtam az ablakból s elébe szaladtam. Mindig az ablakban ülve vártam. Egy nagy vihar és én öcsémmel összekapaszkodva és egymásba bújva a kamrában didergünk, nem volt velünk senki csak az ég szakadt ránk. Egy kiságyba ülök az udvaron, egyedül vagyok egy szelet zsíros kenyérrel és egy hatalmas robbanás. Meglebbentek a diófák, Anyám csak késő este jött haza, egész nap magamra hagyott a kiságyban az udvaron. Emlékszem is rá egy kicsit, a szele megmaradt, de rokonok is mesélték, hogy sűrűn megesett. Mégis itt vagyok. Mostanában egyre sűrűbben álmodom Apám tanyájáról. Bent vagyok a házon belül és eleinte csak figyelek, de lehet, hogy az elkezdett figyelemnek köszönhetően mindig történik valami. Ma éjszaka egy cigány ember jött és kérdezte, hogy az udvaron lévő rozzant hűtőgépet viheti e? Majd jött az egész pereputtya és akkor vettem észre, hogy a lakás összes berendezése kint van az udvaron és a cigányok megállíthatatlanul húzkodják a fiókokat, mindent átnéznek és közben próbálják elterelni a figyelmemet valami aprósággal, hogy alaposan átkutathassák a fiókokat és a szekrényeket. Mondjuk ez a való életben is megtörtént velem egyszer. Egy másik tanyánkon, ahol vagy 6 cigány család lakott a szomszédságban. Egyszer csak megjelent az ajtóban egy dürhő asszony és rekedten rám rivallt: hé kölyök! Van kölcsön cukrotok? Azzal se szó se beszéd benyomult a konyhánkba és kinyitotta a szekrényt, majd lebecsmérlően fintorgott s nyomában még vagy nyolcan asszonyok és gyerekek. Felforgatták a lakásunkat, félelmetes volt. Nem tudtam tenni semmit csak ledermedten álltam a konyha közepén. Percekig tartott, amíg eltűntek. A szekrény ajtókat nyitva hagyták, a fiókok kihúzgálva. Nem tudtam eltüntetni a nyomokat mire Apám hazajött. Felelősségre vont, hogy mit csináltam, azt hitte játszottam. Aztán elküldött borért, pontosabban Zöldszilvániért. Este aztán átment és rendet rakott az egyik családnál, ahonnan a dürhőné áthjött cukorért. Volt ám sivalkodás, csak álltunk Anyámmal a sötétben a kapunál és hallgattuk, ahogy apám egy bottal végigveri mindet. Sajnos nagyon hamar megbánta, mert egyik este hiába vártuk nem jött haza, tőlünk nem messze az árokban feküdt eszméletlenül, egy IFA sofőrje látta meg a teherautó lámpájának a fényében a kerékpárját és megállt, majd szólt nekünk, mert tudta ki a. Na mindegy, nem gondolom azonban, hogy emiatt álmodnék Apám tanyájáról félelmeteseket. Még annyit a dologhoz, hogy nem bírom ha valaki zaftosra kürtöli a médiát a kisebbségek jogaiért úgy, hogy még egyet sem látott élve, szemtől szembe. Tessék kérem tapasztalatot szerezni, odaköltözni a szomszédságukba minimum egy évre és az alapján objektíven hozni a döntéseket, köszönöm :D De a minden alapot nélkülöző gyülölködést sem veszi be a gyomrom, ugyanis olyan cigány emberrel is éltem közelségben, aki Apámként viselkedett mikor magam voltam a nagyvilágban felügyelet nélkül. Apámnak volt egy felesége a Mari. Azon a bizonyos tanyán laktunk, a Mari rengeteg Vodkát vagy Rumot ivott és a félliteres üvegeket ha kiürült rendre elásta a tanya körül. Én a friss ásónyomok alapján találtam rájuk és eleinte odavittem neki, de ez nagyon nem váltotta ki a tetszését, mert sokat kiabált. Próbáltam valahogy Apámnak jelezni, de nem volt vevő a témára, sőt engem vont felelősségre, hogy biztos nem bírom, mert mostoha. Mari sok üzenetet írt a könyveimbe és a füzeteimbe. Dögölj meg te rohadék és takaródj a háztól csak útban vagy, stb. Apámnak nem mutattam meg egyiket sem, valahogy természetesnek vettem, úgy véltem ez az élet vele járója és el kell viselni, nem vettem komolyan, eldobáltam mindet. Aztán egyszer kiborult a bili, a Mari megevett egy zacskónyi patkánymérget. Apám mikor hazajött azzal kezdte, hogy alaposan megverte és kitörtek egy ablakot is, én a kamrában összekucorodva vártam a végét. Napokig kórházban volt és miután kiengedtek Apám maga elé állított, hogy fiam el kell menned a háztól. Választanom kell közületek, te már nagy vagy és megállsz a saját lábadon, kérlek menj el. Életében egyszer szembesítettem ezekkel a mondatokkal, s csak akkor mikor már álltam a saját lábamon, Gyulától messze és a saját családom melegében. Nem emlékezett rá és nem is volt hajlandó elhinni, hogy Ő ilyeneket mondott volna nekem. Persze valami miatt elkerültem otthonról s a tény az Ő figyelmét. Persze a Maritól hamarosan elvált, sőt a Mari elhagyta Apám két gyerekét napokra és Apám erről mit sem tudott, a két gyerek azonnal állami gondozásba került a szomszédok feljelentése nyomán és hosszas utánajárást igényelt, hogy elengedjék Őket hozzánk. Mindezek tükrében nem gondolnám azt, hogy Apám tanyája ezért bukkan fel az álmaimban rendszeresen és ezért járja át a félelem minden egyes álmomat, amit ott töltök. Jeges izzadság a gerincemen végig. Állok bent a házban egyedül, valaki mindig jön, de illetéktelenül. Elvileg nem jöhetne oda, de csak odakoslat mint egy hiéna és mondja rögtön az okát. Én nehezen de kimegyek az ajtó mögül, néha a kilincset szorítva, néha csak kilesve, végül nem történik semmi az igaz, mert általában megszakad az álom, de ami megelőzi az szörnyű. Lesek a függöny mögül és látom, hogy jön egy piros autó a ház felé a föld úton nagy robajjal. Elvileg nem jöhetne, mert nincs út tőlünk tovább és nem is hozzánk jön, érzem, hogy csak áthaladna, de nincs út és belerohan a házba, a ház végébe és az leszakad rá az autóra. Félve kilesek az ajtó mögül és látom a ledőlt házat. Pszichológus kéne ehhez vagy valami regresszió de félek csak halandzsa lenne, nem tudják átérezni a szaktekintélyek azt, mikor gyöngyözik a gerincemen az izzadság és mint a híd úgy vagyok megfeszülve az ágyamon, erő az nincs bennem, elernyedek, lesem a mennyezetet és átélem az álmot újra percről percre, minden képkockát megint és keresem az értelmét. Ma először döntöttem úgy, hogy írni fogok róla, mert akkor gondolkodnom is kell rajta amúgy gépiesen és keresve a pillanatokat, a képeket, hátha betudok nyúlni oda, ahol van a gócpont és megtalálom az okát és tálalom.
Akár hogy is gondolom végig racionálisan, sehogy sem találok olyasmit, ami félelmetes lett volna, pedig biztos van valami a lelkem bugyrában, hogy a mély félelmeket oda Apám tanyájára vetíti ki és azzal hozza kapcsolatba. Azóta jártam már ott többször is, bár megváltozott és sokkal kisebbnek is tűnt, de semmit nem találtam, ami félelmetes lett volna. A tudatalattival meg hagyjatok, valahogy oda került ha egyáltalán van olyan, de a való életből került oda, az pedig nappal van és ha újra elmegyek oda, akkor észlelnem kéne a nyomát.
Apám tanyája kedves hely, mégis az álmaimban úgy jön elő, mint a legnagyobb borzalom. Minden belső félelme oda vetül ki. Egyszer csak ülök az ablakában és a fekete égen gépek repülnek százával, nem repülőgépek, hanem mindenféle, amiknek nem is lenne szabad repülniük. Ismeretlen és életidegen technológia, ami beteríti az égboltot és rendületlenül mennek a céljuk felé, tiszta apokalipszis feeling.
Máskor meg tenger a szántóföld és nem tudok odaúszni a tanyához, a hullámok egyre távolabb sodornak, vagy megyek haza vonattal de sehogy sem sikerül leszállni, mert elém tolakodnak emberek s mire lejutnék a vonat újra elindul és az ablakból nézem a tanyát, ahogy elsuhan, kétségbeesett érzés, hogy talán soha nem jutok haza. Máskor meg felszállni nem tudok a vonatra, hatalmas parton kell felkapaszkodnom, de lemaradok, pedig minden erőmet bevetettem s mikor feljutottam a tetejére, akkor vettem észre, hogy az iskolatáskám otthon maradt a tanyán, a vonat ismét nélkülem indult el. Szürreális képek és érzések, folyamatos s nehéz küzdelem a valójában jelentéktelen dolgokkal, de a gyökere valami mély és elmozdíthatatlan fájdalom és félelem, ami minden reggel ha ott kötök ki, akkor nyomot hagy a lepedőn, jeges félelem csapódik ki a gerincemből. Valakinek megkéne bocsájtanom, kiereszteni az öklöm, magamhoz ölelnem s talán vége lesz. Ha egy darabig nem is megy, azért most már résen leszek, tudom ha Apám tanyájáról álmodom, akkor felesleges küzdenem, talán jobb lenne oda sem menni.
Persona non grata.
Akkor meg minek, ez a vonat elment, eleve nem nekem indult, no meg a tanyát is eladta azóta Apám. Azért akárhányszor megyek haza vonattal, mindig felállok s lehúzom az ablakot, kilesek a résen, hagyom, hogy a menetszél beleborzoljon az arcomba és nézem, ahogy elsuhan a tanya.
álltam egy pár barátommal egy szikla tetején. alattunk kék tenger, lágy homok. a homokba egy kereszt alakú, elég nagy koporsó volt belesüppedve. nem teljesen, csak amennyit a homok engedett, a sírhely nem volt megásva.
Tudtuk mindannyian, hogy Jézus fekszik benne. A következő kép: már csak egyedül álltam, és azon gondolkodtam, ez most igaz-e vagy sem, hogy eltemettük Jézust. Kérdem hangosan: Tényleg létezik Jézus? És ő fekszik ott lent?
Erre odatoppant hozzám egy nagyon kedves barátnőm, aki a HTK-ra jár, és a lelke olyan, mint egy üveg ásványvíz. és mint egy édesanya a kérdezősködő gyermekének, csak hogy megnyugtassa, szelíden azt válaszolta: "hát mit gondolsz, üres az a koporsó?"
egy klinikán voltam. wc-t kerestem, találtam is egyet, de a fala üvegből volt, úgyhogy beláttam. egy tolószékes ember akarta pont elintézni a dolgát. elég kellemetlenül éreztem magam, mondom, továbbmegyek, hátha lesz egy rendes illemhelyiség.
egy ajtóval odébb egy műtő volt, de csak az nem ment be, aki nem akart; oda is be lehetett látni. és közvetlen az ajtó előtt egy igazi kerti talicskában emberi testrészek voltak egymásra hányva. a gúla tetején egy fej volt, már nem is nagyon vérzett, csak csordogált belőle. a következő kép már egy szinte tök üres lakásban zajlott, oda vittem ugyanis azt a fejet. ott már a volt párom várt, elkezdtünk szerelmeskedni, én meg mondtam neki, várjon egy kicsit, hoztam egy ajándékot. odaadtam neki a levágott fejet, megköszönte, és folytattuk tovább, amit elkezdtünk.
Nagy esőzés, tudom, hogy árvíz lesz. Hirtelen emlékszem, hogy mi fog(!) történni. (Valójában régebben álmodtam hasonlót, és az a furcsa, hogy már abban a régi álmomban is tudtam (emlékeztem rá?), hogy nincs mit tennem, meg fogok halni az áradásban.) Mindezekkel az "emlékeimmel" felvértezve viszont úgy tűnt, hogy még időben kapcsoltam, és el tudok menekülni, valami nagyon magas helyre, épületre mentem fel. A többi ember látta, hogy jön a víz, de nem hitték, hogy ez bazi nagy árvíz lesz. (bocs, ha a történések ideje miatt zavaros, amit írtam)
Egy hatalmas gyárban baleset történt, rádióaktiv anyagok szabadultak ki. Minket hivtak menteni. Sok zombit lelőttünk, de nem voltak jo és hatékony fegyvereink, ezért ujakat kellett kérni. Közben láttam a képernyőkön, ahogy egy társam, bombával kitisztit egy hatalmas pincetermet, ami tele volt az anyag miatt átalakult kisérleti állatokkal. Furcsa, lomha elefánt szerü lények, amikenek több fejük volt és nagyon élénk szinekben pompáztak(kék, sárga, stb.)... Később találkoztam egy harcostársammal. Egy fiatal mosolygós, szöke tüsihajú germán tipusu srác volt, mélypiros poloban, hatalmas izmokkal. Éppen valami bevetésre ment, amikor beszélgettünk. Nagyon jo érzés volt vele beszélgetni...
Ma egy gyönyörü nyaralóhelyen voltam, hatalmas tóval, szerteszét sok emberrel, és egy nagy szabadtéri szinpaddal. Egyszer csak hatalmas villanással felrobbant egy atombomba. Láttam ahogy az emberek szétégnek. Volt egy-két ember aki tulélte. Egy hatalmas embert láttam ahogy ellenállt a robbanásnak. Nagyon sok sérüléssel (az ujjat láttam leszakadva), de tulélte a robbanást, ő kezdte el szervezni a mentést (álmomban felismertem, hogy a Demszky az :)). Sokan jöttek jelenteni neki. Egy tartályban olaj volt, amiből egyszer csak előjött egy emberszerü lény, aki olajból állt (tiszta fekete bőre, szeme és gonosz vonásai voltak, Ő robbantott). Rögtön, ahogy előrontott, elkezdte égő olajjal locsolni a tulélőket, akiket nem lehetett eloltani mert az összes viz elpárolgott a robbanásban. Sok segitője is elősorjázott. Hirtelen alulról kezdtem látni, mintha titánok harcoltak volna. A Nagy Ember probált velük harcolni. Ők egyszerre kezdték támadni. Az Olajember tüzet fujt rá, mások géppisztolyokkal lötték, volt aki mágikus tüzgolyokkal szorta meg. A Nagy Emberen hatalmas páncél volt. Teljesen tüzbe borult, megrengett a folyamatos csapások alatt és iszonyu hangosan bömbölt, de nem lehetett neki ártani. Álmomban tudtam, hogy a Demszky azért lehet itt ezen a sikon főpolgármester, mert itt ilyen komoly erőkkel rendelkezik... (hogy ez honnan jött :DD) Sajnos a vége lemaradt :( Érdekes álom volt.
Minden keresztyennek - katolikusnak es protestansnak egyarant - ajanlom figyelmebe az Elthes (vagy Eltes?) Eszter konyvet az 'A Pokol orszagutjan' cimmel. Ne hagyja el senki azert, mert nem katolikus, eleg, ha azokkal a reszekkel, amelyekkel nem ert egyet, negligalja. Nagyon erdemes elolvasni; minden konyvtar tele van vele. Ebben az Eltes Eszter - mediakornyezetehez kepest - szokatlan nyiltsaggal, igaz szokimondassal biralja mind a katolikus egyhaz papjainak, mind a protestans egyhazak lelkeszeinek erkolcseit a media nyilt biralataival egyutt.
De nem ez a fook, amiert nagyon ajanlom ezt a konyvet:
A cimbol kiderul: a Pokol es az oda vezeto ut a temaja. En rendesen megkaptam a Pokoltol valo Istenfelelmet, mikozben olvastam: nagyon sokat lehet tanulni belole a Mennyei Atyanknak valo engedelmesseget illetoen -
felelembol.
Olvasasanak nehany napja alatt almot is lattam ejjel: egy kies orszaguton satanistak, vilagiak szaguldoztak. Minden auto tortetett elore, hajtott, mint a megveszett, csak egyetlen auto volt, amelyik megallt es felvette - ha jol emlekszem - egy ismerosomet, akinek orok eletre vivo autoja valahogyan lerobbant es megallt az ut szelen. A tobbiek elhajtottak mellette.
Ide citalom egy masik, fiatalkori almomat is:
Kecskemeten alltam a varoskozponttol nem messze levo egyik utca atkelohelyenel. Ma mar tudom, ez az alom az orok elet elereserol szolt. Akkor meg messze es erosen ateista voltam, amikor ezt almodtam.
Ahanyszor csak at akartam kelni a zebran, a kanyaron tulrol hirtelen terepjarok es teherautok hatalmas tomege irdatlan - az ismert fizikai torvenyeket semmibe vevo - sebesseggel kanyarodott be, es szaguldott el elottem. Ha megalltam, tobbnyire nem jott semmi, de ha el akartam indulni, csostol, az egesz utat elfogalva. Az jart az eszemben, hogy futva sem lehet aterni, hiszen mi van, ha eppen az ut kozepen tartok, es akkor jelenik meg a kovetkezo, eszelosen szaguldo domping.
Ezek a jarmuvek nyilvanvaloan a demonokat es az altaluk mukodo, toluk iranyitott emberek sokasagat jelkepeztek. Azokat, akik senkivel es semmivel nem torodnek, hanem elnek es mennek bele a vakvilagba. Azert nem irok autok soforjeirol, mert a teljesen neptelen varoskozpontban egyetlen auto mogott sem tunt fel egyetlen ember sem. Csak a gepek, mint az orultek, suru sorokban.
Fokent tolem balra valoszinuleg teljesen lathatatlan emberi lelkek (emberek), szinten suru sorokban, egyfojtaban haladva, futva, szaladva rohantak az uttestre, hogy azon aterjenek. Lathatatlanok voltak, de en valahogyan - nem tudom meghatarozni, hogyan - lattam oket. Egyforma alaku, arc nelkuli sokasag volt, kicsik es nagyok, felnottek es gyermekek egyarant. A terepjarok (gazdagok?) es a teherautok tomegevel gazoltak el oket, es valahogy lathatatlanul ugyan - mert latni nem lehetett oket -, megis lathatoan froccsentek es zuhantak darabjaik az uttesten szerteszet, es csapodtak, vagodtak nekem. Nagyon rosszul ereztem magam az utesektol, amiket semmilyen uteshez sem nagyon tudok hasonlitani. Sokan voltak, akik atertek az ut tuloldalara, es nagyon sokan, akik szetfroccsentek az utkozesektol.
Nem emlekszem az alom vegere, csak arra, hogy nem akart veget erni. Nagyon liderces es groteszk volt. Valoszinuleg nem kaptam meg az alom ama befejezeset, miszerint atjutottam volna az uttest tuloldalara, azaz az orok eletbe, mert elobb ebresztettek - nyilvanvaloan - egi kezek. Nem jott el az ido es alkalom, hogy tudjam.
Szuntelen azt kerdeztem magamtol: 'Hogyan lehet itt atjutni? Hogy fogok keresztulmenni?' Es ekozben allandoan a forgalmat vizsgalgattam.
Ez a Jezus Krisztussal valo Igazi, Elo Lelki Kapcsolatom elso idoszakaban valoban komoly problemam lett. Ma mar nem, mert bizom Atyam Igejeben: orok eletem van. Ebben az idoben es kesobb jelentett utos lelki gondot masok - igy ellensegeim - orok vesztesegeinek megelese is.
KEDVES FORUMOZOK: NEM A SZAGULDO, FEJETLEN RAJT KELL SZEMLELNI, HANEM AHOGYAN AZ IGE MONDJA, VAGY AHOGYAN ALLEN GOULD WHITE 100 EVVEL EZELOTTI LATOMASA IGAZOLJA: EGYEDUL JEZUS KRISZTUST. O VEZET, ES O ATVEZET A FORGALMON. NEM A KOZLEKEDEST KELL BAMULNI, ES NEM KELL VARAKOZNI, HANEM A SZELLEMI VEZETOT KELL NEZNI ES UGY MENNI. MIND AZ IDOPONTOT, MIND A MODOT, MIND A SEBESSEGET O HATAROZZA MEG. A TOBBI GYEREKJATEK.
Nemregiben lattam meg Roma egyik hidjan valo atkeltemben, amikor gonosz emberi lelkekkel voltak problemaim: Atyam ezt Mondta Tudaskent belem:
'Vele foglalkozzak es oruljek Benne. A gonoszokra ra sem tekint. Ok nem is leteznek Szamara.'
