Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága
írja Arany!
Ez utal arra, hogy abban a korban a ló kihasználása a sebesség mértéke is volt. A legmagasabb díjú expressz küldemény eléréséhe nyilván néhány pacit halálra kellett hajtani.
Mostanában kezd elterjedni a környezetemben a 'sovány malac vágtában', ami lassan kiszorítja a 'lóhalálában'-t. (igazából már el is terjedt az utóbbi 20 évben, a sereg óta)
Na, ez milyen társadalmi változásokat tükröz ? ;-)
Komolyan gondoltam a kérdés, egyébként egy kínai szófordulat kapcsán: "lovon hozom", pl. pincér a vendégeknek - vagyis rögtön. Erről ugrott be a lóhalálában. Mi pedig egykor lovas nép voltunk, kiváncsi voltam, hogy milyen régiek az általam felsoroltak. De ha nagyon sok meló van vele, hagyd. A ló szó megnyugtatóan régi, viszont a többi kapcsán "pesszimista vagyok".
Mert abban nem ш (s), hanem щ (scs) van. Ennek megfelelően a, fa a ploscsagy-ból kivesszük a sagy-ot, akkor *plosc marad, vagyis a mai nyelvben placc. Q.E.D.
Talán elmúlt már az az éra, amikor domináltak itt a viccszerű hozzászólások, akár komolyan gondolták az érdekeltek, akár ironikusan, mint te.
Én mindenesetre komolyra veszem. A ló ugorkori szó, rekonstruált alakja *luβз (*luγз). Távolabbi eredete vitatott, egyesek egy mongol ulağa ’váltóló’ (< őstör. ulag ’váltóállomás’ < ula- ’kiterjeszt, meghosszabbít, told’) etimonhoz kötik, de ez erősen vitatott.
A szólásokhoz irodalmazni kell, ha egyáltalán találok róluk valamit.
A pásztoróra irodalmi tükörfordítás a német Schäferstunde, vagy ennek mintája, a francia heure de berger alapján. Ezek a kifejezések a rokokóban (XVIII–XIX. sz.) keletkeztek, amikor a klasszikus ókori pásztorköltészet „felújításával” divatba jött a pásztoridill, nem csak a költészetben, de a képzőművészetben is. Ennek a rokokó pásztoridillnek kifejezetten erotikus felhangjai voltak: a pásztoróra is azokat az órákat jelölte, amikor az idilli pásztor a természet ölén enyeleghetett a kedvesével.
a borovi alapját képező bor nem fenyő, hanem fenyőerdő. A borovi fenyő, a lentebb olvasható magyarázat szerint homogén fenyőerdőből származó fenyő. Ennek azt hiszem, van jelentősége, mert a vegyes erdőből való fenyő másképp csomósodik (ágak)
Az oroszban is létezik боровья сосна.
Magam részéről a délszláv eredetet látom valószínűnek, de fenntartom, hogy a magyarba a németből jöhetett. Nem látom teljesen világosan, de úgy tűnik, Szlovéniában van Borovi helynév is (hegy? völgy?) , ami szintén lehet forrás
Őszintén, most értesültem a „borovi fenyő” létezéséről. Először is utána kellett járnom, mi ez. A legbővebb infót itt találtam: <http://www.freeweb.hu/tetofedes/fafajtak.htm>. E szerint
„Erdeifenyő (Pinus sylvestris L.) Kereskedelmi elnevezések: borovi fenyő, Kiefer, Forche, Föhre, Europeaan Redwood, Baltic Redwood, Scots Pine, Szoszna obüknovennaja. [...] Az ilyen széles évgyűrűjű erdeifenyőket gyakran "répafenyő"-nek nevezik (pl.: az óceáni klímán gyorsan növő "belga fenyő", vagy az alföldi erdeifenyő). A sűrűbb, egyenletes, keskeny évgyűrűjű erdeifenyőt nevezik általában "borovi fenyő"-nek (pl.: a Nyugat-Dunántúl egyes tájairól, vagy Észak-Európából származó erdeifenyő). Megjegyezzük, hogy a fakereskedelemben ma minden erdeifenyőt borovi fenyőnek hívnak.”
Ezzel együtt sem jutottam dűlőre. A fő problémát számomra az okozza, hogy felülreprezentáltnak látom a magyar előfordulásokat a Google-n, még az angol nyelvű adatok többsége mögött is magyar szerző áll. Emiatt nem tudom kizárni, hogy magyar fejleményről van szó. Ebben az esetben pedig a borovi lehetne valami Borov helynévre utaló jelző (mondjuk innen voltak az első szállítmányok).
Ezzel együtt talán a szláv jelző félfordítása valószínűbb (és a magyar ekkor is lehetne centrum, és ez lenne a felelős pl. a szóvégi -ý > -i változásért). Mivel erdeifenyőről van szó, itt kizárnám az orosz, mert ott a сосна utal erre a fajra, pl. сосновая доска ’erdei fenyőből készült deszka’. Ugyane miatt a többi keleti szláv nyelvet is. Maradtak a déli és a nyugati szláv nyelvek (a lengyel kivételével), itt a borov(i/ý) stb. Kérdés, hogy a déli Balkánon lassan, sűrűbb évgyűrűkkel nőnek-e a fenyők: emiatt talán valószínűbb az északias, vi. cseh-szlovák.
A többes számú szláv főnévből való eredet is lehetséges, bár kevesebb realitását látom, mint az előzőnek, mert vélhetően kevesebb olyan faanyagot tartalmazó szállítmány érkezik a fatelepekre, amelyen (amely szállítólevelén) többes számban áll a szláv bor szó, mint amennyin melléknévi formában. A többes számú főnévi eredet esetén viszont csak a szerb-horvát jöhet szóba.
A paprika ázsiai eredetű és nem amerikai. Forrás: Kiszely István: A magyarság eredete II. köt. 691- 695 Az ősmagyarok konyhája.
Dr. Mándy: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? 1972 2. jav. kiadás
Capsicum annuum L. csak mint kultúrnövény ismeretes: az indiánok ősi termesztett növénye Dél-Mexikó és Közép-Amerika I. géncentruma, XVI. sz. II. felétől termesztik hazánkban
Egyébként magam is kíváncsi vagyok LvT véleményére, addig jobb híján az enyém: igaza lehet Kis Ádámnak a német eredetben. A németbe viszont inkább a csehből kerülhetett (vagy szlovákból, de ott nem találtam pontosan ezt a szót). Cseh bor (borový les) 'fenyőfa' (anyag), borovice 'fenyő' (növény).
Bocs, lejjebb írtam az orosz kiegészítést, és kétségtelenül nem részleteztem ezt a dolgot.
Az orosz боровой szó jelentése: fenyőerdei, ugyanez a szó az ukránban боровий. Tehát, az első beíró véleményétől eltérően ez nem többes szám, hanem birtokos melléknév, ahogy vélted.
Hallo, als geburtige Kroate kann ich nur sagen das "Borovi" die Mehrzal von "Bor" ist was auf kroatisch Kiefer heisst.
tehát, röviden, a borovi a bor szó többes száma. Horvátul az erdei fenyőt jelenti.
A bor egyébként több szláv nyelvben fenyőerdőt jelent. Ennek megfelelően, ugyanott, ahonnan az előző idézet származik, egy orosz hozzászóló cáfolja a többes számra irányuló állítást. Az ő elemzése szerint a borovi fenyő (Borovi-Fichte) jelentése kb. 'tiszta fenyőerdőből származó fa' (Oder so "deutsch": "borovi Baum" - "Homogenwaldbaum". )
A magyar szó minden bizonnyal tükörfordítás németből.
Kolombuszra nem gondoltam, a bors pedig teljességgel meggyőzött.
(Persze Onogur korábbi válasza is hasonló eredményű volt. )
Egy OFF megjegyzésem van.
A fizikában az erő definíciója: két test kölcsönhatása. Esetleg hozzáteszik: olyan kölcsönhatása, melynek eredménye mozgásállapotuk megváltozása.
Ezek szerint az erő fenti definíciója nyelvészetileg tautológia, hiszen az erő az aminek (nagy) hatása van, (Az erős jelző illethet mindent, ami nagy hatással rendelkezik)és felsorolásod is erre enged következtetni.
Igazándiból sose értettem az erő fenti definícióját fizikából, magamban mindig csak arra gondoltam, hogy a fizikában csak azokat a kölcsönhatásokat vizsgálják, amelyek eredménye az impulzus változása, és ezeket röviden erőnek mondják. Nyilván vannak más kölcsönhatások is, de azokat nem a fizika vizsgálja.
Itt nincs „szórokonság”. A Kolumbusz után Európába került, és a magyar konyhában csak egy-két száz éve használta paprika azért erős, mert hasonlít a bors ízére, amelyet az erős [ízű] kifejezés jellemzett. A borsban pedig nem az ér tartalmazza az ízhatásért felelős anyagot.
Az erős [ízű] az ér szótól független erő szó melléknévi alakja. Az erős jelző illethet mindent, ami nagy hatással rendelkezik, legyen az hatás az ízérzékre (erős ízű, erős kávé), a hangérzetre (erős hang), akár a látásra (erős szemüveg) stb. vonatkozó.
Különösen az agg-ó tetszett, az agg-ban a gg a szóvégi kemény h lenne? Ami ó-vá nyújtotta az a-t?
Magam sem gondoltam komolyan a szórokonságot. Csak éppen érdekesnek tűnt. De rengeteg ilyen elemzést olvashatni itt is, amikor hasonló hangzású szavak alapján "bizonyítanak" távoli nyelvek közötti rokonságot. Pedig még egy nyelven belül sem áll meg az ilyesmi, mint ez a példa is mutatja.
Csak hasonló hangzású az eleje, de nem azonos eredetű.
Az ér, itt a 'véredény' jelentésű ér-ből ered, ami egy vagy azonosat jelentő, vagy egy általánosabb 'vékony csik'-szerű jelentésű fu. *sär3 alakra vezethető vissza. (3 - egy ismeretlen hangzású magánhangzó, ha jól tudom) Itt gyenge szóvégi magánhangzó lehetett és lekopott. Egyes feltételezések szerint a 'patak, ér' is ide köthető.
Az erő ótörök äriγ vagy ärüγ alakú volt. A szóvégi kemény /h/-szerű hang a magyarban szabályosan beleolvadva a megelőző mássalhangzóba, azt hosszúvá teszi. Lásd az agg és ó összefüggését is.
> Köszönöm,hogy nem feledkeztél meg a kérdésemről.
Nem is igazán a felejtés a megfelelő fogalom itt: az itteni újsütetű floodolásban nehéz észrevenni az on-topic kérdéseket. Nem is ígérhetem, hogy mindig sikerülni fog...