FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Ezt hívják érzelmi zsarolásnak !Nem? Vissza él vele,hogy ki tud használni!Anyósomnak is említettem,hogy elmennék....azt mondta szó sem lehet róla!Ha valakinek menni kell akkor takarodjon a fia!Ez rendes tőle,de nem megoldás.
A házunk közös!Anyósomék a közvetlen szomszédunkban lakna,tehát ha menne csak oda menne.Bár anyósom azt mondta nem engedné ,hogy oda költözzön.De ki tudja.
a legszemetebb dolog, ha már a gyereknek tett igéretét se tartja be. valamit lépni kell, ez így tarthatatlan. mi az h fejbe lőné magát? a francba, megcibálnám ezt a pasit, amilyen marhaságokat beszél...:////
Hát nem úgy tűnik. Ne haragudj de felháborító,hogy mit művel. Te meg csak téped magad és tönkre fogsz menni. Inkább költözzön el ő.... Vagy arra nincs lehetőség? Övé a lakás?
Irigylem azokat az embereket akik félvállról tudnak venni ilyesmit.De azért a többség nem ilyen!Ha valakit egy ilyen dolog nem visel meg az nincs is benne a kapcsolatban teljesen.Sajnos mostanában csak az ismerőseim között nagyon sok volt a megcsalás és szakítás.Kívülálló ként úgy tűnik ,no lám s mégis talpra álltak. Megemlítettem a férjemnek az elköltözést!Azt mondta mi a fenét beszélek?Én már ott tartok?De nem tartana vissza.Ma is megígérte ,hogy itthon marad de nem tette.Éppen most ment el itthonról.Azt mondta a kisfiunknak ,hogy fürdésre itthon lesz!Ez nagyon felháborított.Miért ígér olyant a kicsinek amit nem tart be ,a gyerek meg várja.Azt is megkérdeztem tőle,hogy ha én tenném ezt akkor ő mit csinálna?Erre azt mondta fejbe lőné magát.Nyilván nem is vesz komolyan.
Elhiszem,hogy nem tudsz enni. Pedig kellene. Próbálj abonettet venni és vékony szelet sonkával megenni,vagy valami zöldséget.De szedj vitamint!!!!Az fontos lenne most
Az,hogy szerelmes vagy a férjedbe,szerintem csak egy nagymértékű ragaszkodás,mert neked sincsen senkid rajta kívűl,ahogy nekem,mint ahogy azt leírtad. Csak azért merem kijelenti ezt,mert számtalanszor átéltem ezt a dolgot. Sok barátomat vesztettem el,egy-egy olyan pasi miatt,aki "csendben" folytogatott,és soha nem hallgattam másra,amikor talán kellett volna. most már rájöttem az első hajhullásom is egy pasitól volt,mert őrülten ragaszkodtam hozzá,ő meg akkorát rúgott belém...egy év kellett,hogy továbblépjek. Csak sajnáltatattam magamat,és ráment az egészségem. És látod most is ott tarok,hogy másnak könnyen beszél az ember,tartja másban a lelket,de magammal nem tudok mit kezdeni. Ez már t
ényleg abszúrd. De mindig olyan voltam életemben,hogy másokon akartam segíteni,mert áttudom érezni a problémáikat. A te helyedben most én sem tudnék mit csinálni,csak azt látom,amit kívülről lenne jó tenni.
Igazad lehet!Látom tényleg a sorstársak tudnak a legjobb tanácsokat adni! Amikor még nem voltam a felesége akkor is előfordult ilyen.Jött egy fellángolás tartott egy-két hónapig aztán mindig nálam kötött ki.Tudom én vagyok a hibás,mert vissza fogadtam.Nem tudok mit tenni a szerelem ellen.Lehet hülyén hangzik,hogy én még 13 év után is szerelmes vagyok a férjembe,de sajnos ez van.Bár ne így lenne és ki tudnék szállni ebből a kapcsolatból!Most azt érzem,hogy nem is tudnám nélküle elképzelni az életünket.Alapból egy nagyon jó ember,nem iszik nem dohányzik és soha még a hangját sem emelte fel.Nekem még soha csak annyit sem mondott hogy hülye vagyok vagy ilyesmit.Nem használ durva szavakat mint sok helyen hallom.Ő csak csendben fojtogat!
Az is nagy gondom,hogy nem tudok enni.Most ez alatt a pár nap alatt hétfő óta le ment rólam 3 kiló!Meddig mehet ez még így?Mondjuk nem ártana egy kis fogyás de már ez kezd sok lenni.Ha ebben a tempóban haladok nem marad rajtam semmi!Inni szerencsére iszok eleget,teát abban van cukor talán az is tartja bennem a lelket de a kaja....ma ettem kb 3 darab kekszet.Nem is érzem magam éhesnek.Gombóc van a gyomromban.
Akkor meg magára vessen. Egyszer rájön,hogy mit vesztett,de akkor már késő lesz. Te nagyon boldog leszel...De addig csak stresszelni fogod magad,ami előbb utóbb másokra is ki fog hatni,mert ingerült leszel. Tudom,hogy nehéz döntést hozni,látod én sem tudok leállni az önmarcangolással...ehhez mind idő kell,ami nagyon soknak tűnik,de talán egyszer nevetve gondolunk vissza mindenre. addig is beszélgessünk róla,így könnyebb feldolgozni talán...
a férjed most úgy gondolja, h bármit megtehet veletek, veled, úgyis vele maradsz. nyilván ő is tisztában van a lehetőségeiddel, ez adja a magabiztosságát. nem merek tanácsolni semmit.................
Unoka húgom felajánlotta,hogy menjünk el hozzá 190 kilométer.csak én attól tartok,ha elmegyünk pont az ellenkezőjére fordulna dolog.Rájön a férjem,hogy van élet nélkülünk is még jobban belemélyed ebbe dologba!
Igen,tudom,hogy kellene mennem. Ráadásul híztam is egy kicsit,pedig 21 évig táncoltam.Még ez is elkeserít,de legjobban ez a hajhullás.
Köszönöm a jókívánságokat. Egy hasonló cipőben lévő "bajtárs" sokat tud segíteni az embernek. Már a páromnak nem merek panaaszkodni,mert félek,hogy egy idő után elege lesz belőlem. Ráadásul most neki is van épp elég gondja. Eza kocsifeltörés,elég sok pénzbe kerül,még jó,hogy fizet a biztosító.csak győzd kivárni,mikor :)
vannak relaxációs technikák, amikhez én nem értek, de érdemes utánuk nézni. +még akármilyen egyszerű nyugtató teakeverék is használhat, -- próbálj keresni egy ilyen boltot, kimozdulásnak is jó. mindenképpen ki kéne mozdulnod, mert a végén bekattansz, ha sokáig halogatod...ez is tapasztalat. hajrá!
Igen nekem is épp ez a tervem a sedatif. De már frontinból is kevés van,mert vasárnap feltörték az autónkat,elvittek mindenemet a párom gps-ét is. A táskámban volt egy doboz frontin. Amúgy a tervem az,hogy 3* felet kellene bevenni belőle,aztán csak 2* és így tovább,de a legjobb lenne semmit sem. Inkább valahogy magamtól kellene megnyugodnom valahogyan,de hogy??!!?
Piglet, sajnos tapasztalatból mondom, h épp a Frontin az, amivel nehéz leállni. az antidepresszánsokkal nekem semmi gondom nem volt (leállásban). nem azt mondom, h szedj olyasmiket, csak egy kis kiegészítés. a sedatif pc-t érdemes kipróbálni, jókat hallottam róla:)
el kéne pedig menni, ideiglenesen valahova - nehogy már azt gondolja, h mindent megtehet. ő van előnyben és ki is használja. barátnőd nincs, akihez legalább pár napra odaköltözhetnél?
És elfelejtettem írni,hogy még a swanson féle Magnéziumot szedem,mert az jó hatással van az idgekre. a magne B6-ot szedtem régen,de annak semmit értelme nem volt,mert csak kis tételben tartalmazott magnéziumot.
Tudom,hogy nem jó,amit most írok,de egy dologhoz két eber kell. Nem csak az anő...A férjed nem is tudom hogy gondolta ezt,ráadásul még el is mondja. Te meg megalázkodsz. Ilyenek vagyunk mi nők. Én is sokszor megalázkodtam,amit mára már tudok,hogy nagyon rosszul tettem. Igen sajnos egy gyermekkel nehéz,pláne így,hogy nincs senki körülötted,akihez mehetnél. Ha otthon lennék,szívesen látnálak.
anyukám otthon dolgozik,ráadásul szegénynek a munkahelyén is problémák vannak. Elég zűrös. De ő nem tudna itt külföldön élni. Még az angolt sem beszéli,még annyira sem,mint én.
Én sajnos most frontinokat kapkodok be,de semmilyen antidepresszánssal ne próbálkozz,mert ez egy komoly dolog,nehezen lehet vele leállni. Én a sedatif pc-t akarom majd kipróbálni,az homeopátiás,de minél előbb el kellene kezdenem szedni. De mivel itt szerintem nem lehet kapni és én csak két hét múlva megyek haza,így marad a teljes káosz. A frontint próbálom elhagyni,mert szerintem attól is hullik a hajam,próbálok most már csak elalváshoz egyet bevenni. Mások simán lelkiismeretfurdalás nélkül megtesznek dolgokat,én meg magamat okolom olyanokért,amiért nem kellene,hogy otthon hagytam az anyukámat,és apám teljesen tönkre teszi,pedig nekem is csak a saját életemet kellene élnem. Ezek az emberek,meg szemrebbenés nélkül....Hát tudod szégyellje magát. De te különb vagy! még ezt is elviseled a kisgyermekedért,és még ebben is te mész tönkre. Próbálj meg leülni a férjeddel,elmondani neki ezeket a dolgokat. De ha nem szeret téged,és tényleg csak a gyerek miatt akar veled maradni....Körülöttem volt pár ilyen helyzetben lévő család.csak idegileg mentek tönkre. Az apa akármikor meglátogathatj a gyereket,de amíg te is vele vagy,minden este lefekvéskor eszedbe jut minden,amikor mellette vagy,egész nap rágod magad. Néha önzőnek kell lennünk,mert tönkre megyünk ebben a stresszben.
Amikor rájöttem mi van akkor kérdőre vontam.Azt mondja ez egy régi dolog,már ezelőtt 13 évvel is meg akarta szerezni a csajt,csak kikerült a látó köréből...most a csaj kereste meg őt.Ő pedig ugrott a karjaiba. Mint már írtam azt mondja ez csak egy kaland.Ő nem akar vele össze költözni,mert a csaj nem is az aki együtt élne valakivel.De én ezt nem így látom.Egy nő aki képes egy családot szétdúlni,mert tudja hogy házas a párom és családja van...szóval egy ilyen nő bármire képes ha valakit meg akar szerezni.Én meg nem merem megkérdezni tőle mégis hogy meri ezt tenni,mert a férjem azonnal elhagyna.Nekem most még az is jó ha haza jön és itt van velünk,és a kisfiam szeretheti és nem tud semmit mi is zajlik köztünk. Pedig legszívesebben megkeresném a nőt és elbeszélgetnék vele.Ez nem vezetne jóra.
Jó volt olvasni a soraidat. Sajnos én állami gondozásban nőttem fel.Anyámat nem ismerem de apám is meghalt már 10 éve.Nagyszüleim nincsenek tehát egyenlő a nullával a család.Nagyon szenvedek amiatt amit férjem csinál.Naponta elmegy a nőhöz aztán haza jön mint ha mi sem történne.Elvárja,hogy minden ugyan úgy működjön.Sőt megfenyegetett ha fel merem hívni a nőt,végleg elhagy minket.Most azt állítja neki ez kell egy kis kaland,de ne féljek nem költözik el nem hagy el minket.Sajnos nem tudok hinni benne. A munka lehetőséget meg ne is említsük.Most jöttem haza a szomszédból,szerencsére egy nagyon rendes német pár aki felajánlotta,hogy egy kis munkáért kapok némi pénzt.Fűnyírás kutya gondozás egyebek.Nagyon jól jön még ez is. És tudod mi a borzasztó az egészben?Kisfiam nagyon nehezen jött össze,Évekig jártunk orvostól orvosig mire nagy nehezen teherbe estem és sikerült kihordani.Végig feküdtem a terhességet és a szülés is előbb volt 3 héttel császárral.Szóval kijutott ebből is.Anyósom évekig ellenezte a kapcsolatunkat 8 évet jártunk együtt mire összeköltöztünk.Most már 13 éve vagyunk együtt..szóval ebből azt akarom kihámozni,nem értem mindezt hogy felejthette el?Hogy lehet mindenen keresztül gázolni??Imádja a kisfiunkat de nem hiszem,hogy visszatartaná,ha menni akar.
Nálad legalább van egy biztos háttér,a párod aki szeret és veled van!Nincs rá lehetőség ,hogy anyukád is nálatok legyen odakinn?? Nálunk ha nem lenne a gyerkőc én már is hosszút léptem volna,sőt most is gondolkodom rajta.Mondtam is a férjemnek,hogy el kellene mennem.Azt mondja ne tegyem ,mert ez csak nála egy múló elmebaj!Minden marad a régi,majd elmúlik ez nála....de hát ha még sem?Akkor mi lesz?? Picikémet sem akarom kizökkenteni a megszokott kis világából,az soha nem jó egy gyermeknek! Még nálad is feszültségekhez vezet.Gondolom ha nem beszéled a nyelvet milyen rossz lehet.Mindenki idegen és nem találod a helyed...amúgy munka lehetőség van?Tudnál dolgozni?
A depresszióra nem próbáltál szedni valamilyen stresszoldót?Én gondoltam rá,de nem tudom milyen hatással lenne rám ezért nem mertem semmit kipróbálni...nem is tudom ezeket a rosszulléteket hogy lehet legyőzni.Olyankor felhívom a férjem és beszélek vele egy keveset ez megnyugtat,már maga a tudat,hogy még hallom a hangját....kizökkent abból a pillanatnyi dologból.De ez sem megoldás nem akarom hogy a munkahelyén is gond legyen mert én telefonálok. Valaki igazán megmondhatná mit lehet ilyenkor csinálni......
Sajnos hasonló cipőben járok én is. Állandóan idegeskedem,mióta kiköltöztem a páromhoz Dániába. Mindent negatív élméynként élek meg. Régen sokat szenvedtem a munkahelykereséssel,mindenhonnan elküldtek,ami teljesen lerombolta az önbizalmamat,és most kezdődik itt minden előlről. Nem azt nézem,hogy új lehetőség,és hogy kipróbálhatom magam,hanem azt,hogy mi lesz velem,milyen állásom lesz,nem fogok tudni beszélni,be kell illeszkednem. Ráadásul a nagymamám tavaly halt meg,az ő halála most jön ki rajtam, Nagyon sezrettem őt,szinte ő nevelt fel. A szüleimmel gondok vannak,és én nem vagyok otthon. Anyukám beteg,apám meg az összes pénzt elcseszi a háztól,nem fizeti a számlákat,állandóan aggódom,és pénzt adok,mert csakis anyumat sajnálom,aki meg most nem tudja megműtettni magát az epekövével,mert nincs rá pénze. És apám tudja,hogy mindig kihúzza valaki a sz*ból. Érzelmi zsarolás.... A depresszióm olyan mértékben gyűrt maga alá,hogy a hajam is csomókban hullik. NEm tudom a gondolataimat elterelni,pedig tanulhatnék addig,amíg nincs itt állásom,de nem tudok semmire sem koncentrálni.Minden dolgot negatívként élek meg. Másnak mindig tudok tanácsaot adni,de magamat nem tudom lenyugtatni. Én sem tudom mit csináljak.Egymást lehet erősíteni,de csak akkor ha nagyon nagyon sokat beszélünk róla. Nekem sincs a páromon kívűl senki. Még annak ellenére is kivagyok,hogy megkérte a kezem,velem szeretne élni.
Nagyon sajnállak téged. Gyermekkel még nehezebb,pláne úgy,hogy a férjed.... Én sem tudnék így élni.Ráadásul én nem tudok felejteni,nem tudok megbocsátani. Nem tudsz egy kis időre elköltözni valahova? A szüleidhez? Azt kell mondjam a párod nagyon felelőtlen. Ott van az a drága,édes gyermeked,mégis hogy gondolta. Nah ezeknek az embereknek egy csepp agyuk sincsen. Fel sem foghatják mit okoznak a mmásiknak. Hogy mennyire depressziós lesz valaki,és annak miylen következményei vannak. Csak a gyerek miatt meg....mégjobban tönkrevágja kettőtök életét. Ha ez vígasztal,akkor én szívesen meghallgatlak,írhatsz privátban is. Aki átérzi a mi problémánkat,kérem segítsen nekünk,hogy talpra tudjunk állni. Nagyon köszönöm!!
Sziasztok! Szerencsére eddig még nem jártam nálatok,de most muszáj csatlakoznom a csapathoz!!!Nem tudom kihez is fordulhatnék,tőletek várok némi tanácsot. Sajnos össze gyűltek a fejem fölött a felhők de rendesen.A héten kezdtem volna gyes után dolgozni de néhány napja felmondtak nekem 17 év után.Erre most kiderült,hogy drága férjem megcsal.Ez nekem borzasztó sok egyszerre.Amit tudni szeretnék ,hogy mik az idegösszeomlás tünetei???Napok óta nem tudok enni és hiába is próbálok magamba erőltetni néhány falatot inkább kifelé jönne.Ezért nem is próbálkozom már vele.Olyan rosszullétek jönnek rám,amik ijesztőek:Nagyon heves szívdobogás verejtékezés szédülés.Le kell feküdnöm,hogy ne ájuljak el.Nagyon félek,hogy egyszer elájulok és a kisfiam aki most három éves ,halálra riad.Mit tudnék ez ellen tenni?Vagy mik ezek a rosszullétek?Nekem sajnos nincs senkim a gyermekemen kívül akihez fordulhatnék és ha valami gondom lenne nem tudom mi lenne a kicsivel!!!Van valami ötletetek mit kellene csinálnom?Igyekszem lefoglalni magam de ezek ellen a rohamok ellen nem tudok mit tenni!!! Előre is köszönöm a válaszokat!
ok, köszi a válaszokat, többet nem beszélek erről a dologról :) Sajnos tényleg vannak olyan dolgok az életben, amiket nem lehet sehogy se helyrehozni, csak egy dolgot tehet az ember, ha megpróbálja elfelejteni (ebbe nem könnyű beletörődni). Először nehéz, de idővel egyre könnyeben megy. Évek múlva visszatekintve meg már csak nevet rajta az ember, hogy ilyen idióta volt. Tényleg csak egy életünk van és nem lehet minden hülyeség miatt feladni, küzdeni kell. Gyáva szaralakokra nincs szüksége senkinek, nekem még meg kell majd védenem a barátnőmet, később a családomat, a gyerekeimet és a munkahelyemen is ki kell állni mindig az igazamért, másképp nem megy. Ha meg úgy gondolja valaki, hogy feladja végleg, akkor még aludjon rá egyet, utána sok mindent másképp lát. Mindent összevetve még tanulságos is ez az eset a számomra, bár még sok idő kell mire végleg helyreteszem agyban a dolgot. Tegnap voltam eddig a legmélyebben. Remélem mindenki helyre tudja hozni az életét előbb-utóbb, csak harcolni kell én is azt teszem, az idő jó orvos:)
ráadásul akik tényleg irkáltak róla, azok voltak annyira genyók, hogy nem vállalták ám el a balhét és írtak neki, ők is be voltak szarva. Így balfasz módon minden esetben nekem kellett lenyugtatni ezt a barmot. Mindegy, talán egyszer képes leszek normálisan felfogni ezt a dolgot..
"Az, hogy utána téged csesztet tovább a te hibád, mert reagáltál neki, ő pedig élt az alkalommal, hogy valaki szóba áll vele. "
teljesen igazad van, ezt már mások is mondták, amikor elmeséltem nekik a történteket. Tudom, hogy csomó idő eltelt, de valahogy ez nem segít. mindig az van bennem, hogy én most csinálok valamit, például ülök egy kocsmában, DE MI VAN HA megint valaki felrak valamilyen infot erről a tagról és akkor most már tényleg több lesz a dologból mint egyszerű levél-irkálás, és innentől kezdve már nem élvezem annyira a barátaimmal való együttlétet. Emiatt eléggé megromlott a kapcsolatom mindenkivel amúgy.. Csak a nevemet tudta és így talált meg iwiwen. A gáz az, hogy egész véletlenül pont egy városban lakunk, bár én nem tudom, hogy ő ezt tudja-e vagy emlékszik-e még rá. Az is lehet, hogy már a nevemet is elfelejtette, ugyanis próbáltam a lehető legjobban eltávolítani magam arról a helyről, de azért álnéven még visszajárkálok..
"Egyetlen fasza haverod sincsen, aki kiröhögne, megnyugtatna, vagy írna ennek az embernek?"
próbáltak nyugtatni, de nem sok sikerrel. Ennyi idő után minek írjanak neki? Szerintem ő már rég leszarja az egészet. Ő egyszerűen annyit szeretne, hogy senki ne tegyen fel róla dolgokat, ami valamilyen szinten érthető. Ez a legrosszabb ebben, hogy én még bizonyos fokig igazat is adok ennek az embernek! Csak a módszereivel nem értek egyet. Ő úgy gondol vissza erre a dologra, hogy számára teljesen idegen emberek elkezdtek írni róla és ez neki nem tetszett, valószínűleg nekem se tetszene. Tehát ő úgy érzi, hogy neki teljesen igaza volt. És ő nem az a beszari típus, különféle legendák keringenek róla, amiből fene se tudja, hogy mennyi az igaz. De börtönben valószínűleg már ült. Borzasztóan gyáva ember vagyok, nem tehetek róla és rettenetesen szégyellem magam emiatt. Ennél ugyanis sokkal komolyabb dolgok is lesznek az életben, hogy fogom megvédeni a családomat például ha ettől beszarok.. Én csak pontot szeretnék tenni valahogy ennek a dolognak a végére, például újra felvenni a kapcsolatot és normálisan megbeszélni vele ezt a dolgot, ennyi idő után már biztos lenyugodott.
Nekem logikátlan, hogy miért raknak fel valakiről bárhova is bármit, és ha így történik akkor miért pont téged talál be. Az, hogy utána téged csesztet tovább a te hibád, mert reagáltál neki, ő pedig élt az alkalommal, hogy valaki szóba áll vele. Szerintem semmi okod parázni a már említett tények miatt is. Az a kutya amelyik ugat sosem harap. Valaki tényleg bátnai akarna, azt egyetlen egyszer mondaná max. el, de inkább egyszer sem. Az ilyen emberek tesznek is valamit és nem a pofájuk nagy. Azóta egy csomó idő el is telt ami szintén ezt a logikai menetet erősíti. Komolyan gondolta volna, akkor már tett volna valamit. Amúgy neked ott volt a neved, pontos címed és minden? Nem hiszem, hogy minden információt kiadtál volna magadról. Egyetlen fasza haverod sincsen, aki kiröhögne, megnyugtatna, vagy írna ennek az embernek? Én barátom fenyítené így valaki, akkor már rég beírtam volna neki, hogy kuss legyen. Utálom az erőszakot, de azt még jobban, ha olyat bántanak aki fontos nekem. Menj el jógázni, tanulj valami küzdősportot, vagy gyúrj:D Lehet ezek megnyugtatnak. A pszichopaták nem ilyen közlékenyek és gyorsabbak. Több az esélye, hogy egy repülő pont a fejedre zuhan mint, hogy ez a tag valaha is a közeledbe merészkedjen, hidd el. A nagy pofa semmit sem jelent, illetve annyit jelent, hogy csak az nagy, nem a tettek embere. Nem túl gyakori a gyilkosság és akkor is nyomósabb okok miatt szokott valakinek elpattani a feje. Gyakorlatilag semmit sem tettél, de ha te toltad volna fel a fotókat és írtál volna róla bármit is, akkor is max. egy kiadós verésre számíthattál volna évekkel ezelőtt. Összehúzod magad picit a földön és már vége is:D de tényleg ne parázz, ebből semmi sem lesz már és ez teljesen egyértelmű. Azért kezdett el fenyíteni, mert ő is befosott. Megijedt, hogy kiderülnek róla tények, hogy neki baja szárazhat belőle, csak ő agresszióval reagálta le, te pedig félelemmel. Nyugi a legtöbb ember fél valamitől, csak nem ennyire görcsösen, így nem egészséges, de azért elég lehetetlen, hogy egy haverod sem monda a szemedbe, hogy ugyan hülye vagy. Neked is csak valami cél kéne, ami eltereli a figyelmed mint ez az ember a 7 éves szerelmedről. Én sem poénból parázom a haláltól, nincsen az a harmónikus környezet amiben boldog lennék és le tudnám szarni az ilyen dolgokat. Nekem is csak egy cél kéne és minden megoldódna. Tanulj egy kis önfegyelmet, próbálkozz a meditációval, stb. Erről ráadás tök egyszerű beszélni egy pszichológussal, erre van. Az már parább amikor én pánikbeteg voltam és nem tudtam körülhatrolni az érzést amit éreztem és csak rohadó pokol kifejezést alkalmaztam:) Egy életed van, kezedben a sorsod, ez is olyan mint a boldogság. Boldogtalan vagy ki nem szarja le, senkit sem fog érdekelni, szóval evvel az erővel boldog is lehetne az ember. Persze ez csak egy nagyon kisarkított példa volt:) Szóval nincs is okod félni, és ha lenne is DE NINCS!, akkor is leszarhatnád, és élhetnél a pillanatnak és egy célnak. Nem fogok azon parázni, hogy holnap elcsap e egy autó, pedig simán megtörténhetne. Élek és ameddig lehet élvezem ami van. Eljön az időm akkor pedig eljön. Nyugi, ez csak egy ártatlan eset, nyugodtan élhetsz tovább, nincs semmi.