Kár, hogy így gépen keresztül nem tudja az ember úgy kifejezni magát, mintha személyesen beszélne az illetővel!
Nem ítéletet mondtam, hanem véleményt, a 30 fölötti testömegindex tényleg soknak tartom (pl.164 cmhez mondjuk 82 kiló), de ez nem biztos, hogy baj, hogy valaki ilyen. Valakinek ez áll jól, van olyan ember, akit csak így lehet elképzelni.
Azt hittem, hogy a másik hozzászólásommal kiengeszteltelek, de tévedtem...
Sorry.....
Mint ahogy írtam, tíz kilótól szívesen megszabadulnék. Tökéletes nem vagyok, és nem is törekszem rá, csak mértékkel, és csak olyan területeken, ahol van esélyem. Őszintén szólva egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy megsértődjek-e, de aztán úgy döntöttem, hogy mégse. De kérlek, ne mondj sommás ítéletet más testsúlyáról...:)
Az nem tolómérős mérés volt, hanem amit csak meg kell fognod és előtte bediktálod a magasságod, súlyod, korod.
A tólómérős biztos, hogy megbízhatóbb adatokat ad ki, mint ez.
Ezt csak onnan veszem, hogy az egyik ismerősöm megmérette magát az elektromos fajtával és valami minimális érték jött neki, ami szinte lehetetlen, hiszen abban az időben szedett fel magára egy tízest.
Remélem nem bántottalak meg.
Egyébként ha 30 felett van a BMI-d, és te úgy érzed, hogy nem súlyos, akkor miért akarsz fogyni?
Lehet, hogy így vagy tökéletes!
Például ott van a Szulák Andrea vagy Liptay Claudia, akik így szépek és kívánatosak, hogy nem csontkollekciók.
Beny kedves, 30 fölött van a BMI-m, de teljesen arányos vagyok, és egyáltalán nem érzem magam "súlyosan elhízottnak". Nos, ezen szoktunk volt mulatni. Mert mint nyilván te is tudod, minden relatív.
És aquila min nevettek olyan jót? A súlyosan elhízottak a 25-30 közöttiek vagy a 30 feletti testömegindexesek?
Én úgy emlékszem, hogy a 30 feletti a súlyos (javítsatok ki, ha nem így van), de ne haragudj az már tényleg súlyos.
Köszönöm a biztatást mindenkinek. Ma kaptam egy jó kis ebédet magamtól vigasztalásul, ezért holnap fél órával többet kell edzeni. De elszánt vagyok. Igazából csak azt akartam tudni, érez-e más is így, hogy elege van az egészből. Szerintem ezzel az érzéssel mindenki, aki fogyózik, többször is találkozik a folyamat során. Mindegy, ma tudtam meg, hogy jövő héten a főnök jutalomszabadságban részesít, így aztán minden nap gyötörhetem magam a konditeremben:))
Kedves KÁGÉ! A tévénézésnél minden jobb, pláne nekem, aki csinálom is a tévét! Egyébként viszonylag nagy feleslegeim vannak, a BMI-index szerint súlyosan elhízott vagyok, ezen jókat röhögünk a férjemmel. De tíz kilótól szívesen megszabadulnék.
Ne add fel. Én is abba a típusba tartozom, akiknél nehez indul meg a fogyás. Az első 2 héten nem fogytam semmit, de aztán fokozatosan beindult. Pont ma van 2 hónapja, hogy fogyozom és már lement 8 kg. : ) Szóval tarts ki.
Egyébként én is minden nap tornázom Norbi Duci tréningjére.
Egy a fontos: NE ADD FEL!!! akkor meglesz az eredménye.
Azt olvastam valahol, hogy a fogyás üteme szerint 3 kategóriába sorolhatóak az emberek. Vannak, akik elkezdenek fogyózni, ezzel együtt elkezdenek fogyni, és ez szép folymatosan fogynak, minden héten kb. ugyanannyit. Aztán vannak olyanok, akik az elején sokat képesek leadni, majd ez a tempó lassul. Vannak viszont olyanok is, akiknél nehezen indul be a fogyás, egy ideig semmi eredmény, aztán viszont beáll egy szintre és haladnak. Valószínűleg te az utolsó csoportba tartozol. Neked több türelemre és kitartásra van szükséged.
Ne add fel!
Ha nincsenek nagy feleslegeid, csak pár kiló itt-ott, akkor attól csak nagyon lassan és fokozatosan fogsz tudni megszabadulni. Ne add fel. Gondolj arra, hogy ha nem is fogysz, akkor is egészségesebb leszel a mozgástól. Jobb, mint TV-t nézni, nem? Na, ugye!
Hát!
Aquila, fel a fejjel! Nem lehet feladni semmit ilyen könnyen:) Először a hozzáállásodnak kell változnia, bizakodj, meglátod hamarosan látható eredmények lesznek!
HELP ME! HELP ME! Legyetek szíves, motiváljatok egy picit, mert attól félek, feladom a harcot. Múlt hét szerda óta minden áldott nap vagy a Norbi-kazettára nyomom, vagy a konditeremben 1,5-2 órát, izzadok, mint az állat, odafigyelek arra, hogy mit eszem, és NEM TÖRTÉNIK SEMMI! Se centiben, se kilóban. Tudom, hogy egy hét alatt nem történnek csodák, de hogy semmi se történjen, azt nem akarom elhinni. Pedig muszáj, mert ez van... Tudna írni valaki valami bíztatót? Lécci...
Igen, hosszú távon megterhelő. Gondold el, hogy heti egy kiló fogyás, az évi 52 kg! Ilyen tempóban csak a sokszáz kilósoknak szabad fogyniuk... Ahogy mondtam, szerintem 10-12 kg fogyás után igyekezz kb. fél évig tartani a súlyodat, aztán belevághatsz egy újabb 5-10 kg leadásába. A súly tartása nagyon nehéz, de fontos dolog.
Minden áron kerüld el azt, hogy egy hízok-fogyok-hízok-fogyok "libikókát" kezdjél el. Minden fogyási lépés során megváltozik a zsírszövet szerkezete, egyre könnyebb lesz a hízás és egyre nehezebb a fogyás. A szervezet ugyanis azt "gondolja" az ilyen ciklikus súlyváltozástól, hogy "na, ugye milyen jól jött az a zsírpárna! Jó lesz még többet tartalékolni..." Ezt pedig senki nem akarja.
Gratulálok egyébként a fogyáshoz, és sok szerencsét meg kitartást kívánok a súly tartásához is.
Kobzoska, szerintem a heti egy rendben. Annál gyorsabban tényleg nem lenne jó, viszont ha lassabb, akkor meg félő, hogy elveszíted a türelmedet.
Amúgy elnézést, hogy így leszóltam a BMI-t, de úgy érzek, nagyon szélesek a sávok. a BMI szerint én teljesen rendben vagyok, holott tudom, hogyha 10 kilot leadnák, akkor lennék rendben.
Nem látom különösebb értelmét, hogy ilyenekhez viszonyítunk, ahogy mondtátok, mindenkinél egyéni (pélául megkérdőjeleztétek bírálatomat azon a ponton, hogy mi van, ha nekem pl. erősebb a csontozatom vagy bármi más). Ez teljesen rendben van, éppen ezért mondom, hogy szerintem nem célravezető.
Azt meg úgyis halálos biztonsággal érzi mindenki, akinek fogynia kell, hogy mi a teendő.
Nem?
Ne akarj fél év alatt 20 kg-t fogyni! Az túl sok. Mint mindenben, itt is célszerű mértéket tartani.
Inkább állj le 10-12 kg fogyás után. Persze nem szabad visszatérni az eddigi életmódhoz, mert akkor a kilók is pillanatok alatt visszajönnek, de mondjuk az étrenden lazíthatsz kicsit. A tornát tartsd meg, de engedj magadnak néha egy-egy fagyit vagy csokit is.
Már írtam, hogy a gyors zsírvesztés felborítja a hormonháztartást, és ráadásul melegágya a stíriáknak is (fogyási csíkok). Azok pedig életed végéig megmaradnak, ha egyszer kialakultak.
Meg aztán a zsírszövet nagyon sok "méreganyagot" raktároz, és ezek kiszabadulnak, amikor fogysz. Ez is komoly megterhelés. Ólmot, más nehézfémeket, mindenféle felhalmozódó növényvédőszer- és egyéb vegyszermaradékot, meg ilyen "nyalánkságokat" tartalmaz a zsír. Ha ezt egyszerre rászabadítod a szervezetedre, nem fogja bírni a megterhelést.
Az ólommérgezésnek például létezik egy speciális formája, amikor kimutathatóan a gyors fogyás okozza az évtizedek alatt felhalmozott ólommennyiség gyors mobilizálását, és ezen keresztül súlyos idegrendszeri és vesekárosodást okoz.
Tényleg vigyázz! Jobb fontolva haladni. Ha egyszer le tudtál adni 10 kg-t, és tartani is tudod a súlyodat (ez sokkal nehezebb!), akkor legközelebb is sikerülni fog leadni a maradék tizet. Nem kell sietni sehova...
Vegyük pl a Marathoni futásra való felkészülést egy kezdő futónál. Nem úgy áll neki, hogy azt mondja "minden nap futok, amíg bírok, vagy ameddig jólesik, hanem összeállítat egy edzéstervet. Először x perc séta, majd x perc séta, x perc futás, később már kilométerekben méri a távot. Szerintem a fogyásnál is ki kell tűzni bizonyos értékeket (súly, centi). Legalábbis nekem így könnyebb.
Miért lenne röhej a BMI? Az egy -tól -ig érték. Azt írod: " A BMI szerint ideális a testsúlyom, ha 5 kiloval több lennék, akkor is az lenne. " A Te számodra akkor ezek szerint a BMI alsó értékhatára az ideális, de előfordulhat, hogy egy ugyan olyan magas ember számára, mint Te - pl. a csonttömeg súlya miatt (ha erős csontozatú) az 5 kg-mal több az ideális. Mi ebben a röhej?
Miért kéne elfelejteni a BMI-t? Valamilyen viszonyítási alap kell a fogyáshoz - legalábbis nekem- a motiváció miatt. SZVSZ mindig ki kell tűzni apróbb célokat a siker érdekében. Hogy ez most a fogyás kilóban vagy a zsír csökkenése centiben az véleményem szerint mindegy. A tükörben mindkét esetben látható a változás (szerintem). Azonban ha nincsenek részcélokok, pl. első lépésben elérni egy bizonyos testsúlyt vagy x cm fogyást a combról és csak az nézem a tükörben, hogy mikor leszek elégedett az számomra kevés, mivel itt egy hosszabb időszakról van szó (életmódváltás és nem fogyókúra, ahogy azt Fogyi-klub topicban írtátok is). Egy szó, mint száz nekem kell a mérleg is a "monitorozáshoz" (ahogy Te írtad) és a motiváció miatt is.
Egyébként minden nap csinálom az aerob edzést, a zsírégetést az étrend megváltoztatásán kívül.
Miért olyan röhejes az, hogy ha 5 kilóval több lenne a testsúlyod akkor még mindig ideális lenne? Miért kéne az ideális testsúlynak egy pontszerűen meghatározott értéknek lennie, nem pedig egy sávnak? Úgy általában minden ideálisnak tekintett adat (vérnyomás, vércukor, koleszterin, triglicerid, etc,) -tól -ig értékek formájában és nem adott számként használatos. Az emberi szervezet nyitott és állandóan változó dinamikus rendszer, a merev célértékek nem illenek ide.
Amúgy én sem vagyok híve a formalizmusnak, de ha az ember fogyókúrázik, akkor célszerű, ha van valami mérce amint a haladást (vagy stagnálás) ellenőrizhető. Ez lehet kiló, centi, testzsír-százalék, BMI, barát vagy barátnő tetszési indexe, de valaminek lenni kell, különben sokkal nehezebb.
