Sking, ha izlestelen kantatarol van szo, vagy ha Antall Jozsef emleket meltatlanok akarjak kihasznalni, akkor Antall Gyorgy nem egy allampolgar a 10 millióból, hanem Antall Jozsef orokose, akinek velemenyet nem "illik figyelembe venni", hanem kotelezo.
Ezzel szemben, ha pl a Koronarol van szo, akkor egy a tizmilliobol, aki nem tesz jot az apja emlekenek, ha ugy erzi, hogy neki ilyenforman dolga megnyilatkozni.
Most leadott cikkemben ezt írtam erről:
Ráadásul úgy, hogy a fővárosi rendeletet, hogy valakiről csak 25 évvel a halála után lehet valamit elnevezni, felfüggesztenék, meghoznák a határozatot, majd ismét életbe léptetnék. Nem tehetek mást, mint megint idézem kedvenc német gondolkodóm, Rudolf von Wudigess örökbecsű mondását: "Az elv olyan, mint a szüzesség, nem lehet felfüggeszteni." De kétlem, hogy Antallnak kedvére volna az ilyen jogi szatócskodás. Amúgy a 25 évnyi várakozás elképesztően sok. Szegeden például halála után nem sokkal utcát és szobrot is kapott Bálint Sándor. Persze, lehetett tudni jelentőségét. És Antallét nem?
A magyar nemzethez hozzá tartozik egész történelme. Ezt bírálni lehet, de megtagadni nem, mert azzal együtt a magyar nemzethez tartozását is megtagadja az ember.
Sajnos még az elmúlt ötven évet is vállanunk kell, aminek ékes bizonyítéka, hogy fizetjük az akkor felhalmozott adósságot.
Egy népet, nemzetet egyrészt nyelve tartja össze, de ennél is fontosabb a múltja, történelme, közös jelene, és közös jövőben vetett hite.
Ehhez bizony olyan dolgok kellenek, mint a történelmi táj, a Duna, a Balaton, a tokaji hegyoldalak, Himnuszunk, Arany, Petőfi költeményei, a Lánchíd és még a Szent Korona is.
Mivel a Szent Koronának az államiságunkhoz és népünk egységéhez van köze, ezért nem csak egy ötvösremekként, múzeumi tárgyként tartozik hozzánk, hanem napi politikai szimbólumként is tisztelhetjük.
Persze nem az a fő kérdés, hol van a korona, hanem az, vállaljuk-e a Szent Koronához kapcsolódó történelmünket, múltunkat.
Ez pedig nem lehet kérdés, aki magyarnak vallja magát, annak vállania kell.
"Antall Gyorgy - akit egyre jobban tisztelek - edesapja melto orokose kivan lenni."
Egy demokraciaban egy (volt) miniszterelnok fia nem mas, mint egy egyszeru allampolgar.
Ha A.Gy. melto orokose akar lenni az apjanak, akkor figyelnie kellene arra, hogy ezt az alapelvet ne sertse meg es a csaladi ugyeken kivul ne erezze magat "illetekesebbnek", senki masnal.
" Nem értem, miért nem lehet a Szent Korona nyújtotta szimbólum adta lehetőséget kihasználva közösen magunkhoz ölelni az egész magyar történelmet?
Kinek és miért fájna ez?"
A probléma az, hogy ha valamit közösen akar másokkal csinálni, akkor ahhoz a többiek hozzájárulása is szükséges. Jogosnak tartom azok ellenkezését, akik szerint a történelem ölelgetéséhez nem szimbólumokra, hanem józan, tárgyilagos gondolkodásra van szükség. Így már érthető, nem?
Elmondom kedves Lujza
Antall Gyorgy - akit egyre jobban tisztelek - edesapja melto orokose kivan lenni.
Az a tarsasag, amelyik hasonlo keppen gondolkodott, az teljesen kivalt MDF bol, es megcsinalta az MDNP-t.
Ibolka maradt a "szornyu tagsaggal" - ugye ismeros kinek a szohasznalata ez- a lelekben Csurkaval soha szakitani nem tudo MDF-be, aminek haldoklo testebe a Fidesz oly sikeresen beoltotta magat.
Antall Gyorgynek termeszetesen joga van kifogasolnia, hogy edesapjarol a jogszabaly megkerulesevel nevezzenek el utcat, vagy teret.
Igaza is van, tiszteletben is kene tartani ezt az ohajat a csaladnak.
Azt azonban, hogy a Korona-torvenyhez mi koze, nemigazan ertem. SZVSZ Korona ugyben annyit nyom a latban a velemenye, mint akarmelyikunke.
Én is Antall Györggyel értek egyet. Korona, kantáta és Antall tér ügyben egyaránt. A jelenlegi koalícióról sem 100%-ig pozitív a véleményem (a kisebbik pártjáról különösen nem, sőt róluk kifejezetten negatív). De azért nem kellene elfelejteni, hogy a ma Antallt dicsérő, őt Orbánnan pozitívan összehasonlító, Antallról közterületet elnevezni kész (Demszky) coclibek annak idején habzó szájjal gyűlölködtek ellene, nap mint nap (legalább annyira gyűlölték őt, mint ma Orbánt). Jó, persze van aki ma is epilepsziás gyűlöletgörcsökben kezd fetrengeni Antall említésére, az ilyenek legalább nem kétszínűek... :)
Nem értem, miért nem lehet a Szent Korona nyújtotta szimbólum adta lehetőséget kihasználva közösen magunkhoz ölelni az egész magyar történelmet?
Kinek és miért fájna ez?
Szálasi 1945-ben mint nyilastesó polgár 12-részre akarta szétszedetni.
Ez Orbán Viktor polgárelvtársnak sikerült.
Ez úton kijelenetem hogy nekem a korona, nem a nemzetegység megtestesitője , és mivel ezek szerint nem férek be a magyar nemzetbe/habár halálomig magyar akarok maradni/ezért a magam részéről polgári engedetlenség a Magyar Köztársaságban jogilag meg nem fogalmazott eszközéhez nyúlok.
soltika/nincs/ + Finci Kutyanagy magyar /néhanapján magyar embertömeg gyilkos/
Antall József családja sokkal többet tesz Antall József emléke tiszteletéért, mint bármely, az egykori miniszterelnök nevéről elnevezett tér.
Ami pedig a koronát illeti, nekik adok igazat.
Számomra a Magyar Köztársaság Alkotmányában megfogalmazott demokratikus szabályok képviselik az állam egységét, a magyar nemzethez való tartozásomat pedig a magyar kultúra szeretete, és annak ápolása képviseli.
Azzal együtt, hogy történetesen egyetértek az Antall-család kifogásaival, nem kéne rendszert csinálnunk abból, hogy jónevű magánemberek belekotnyeleskednek a törvényhozásba, halott miniszterelnökök szellemiségére, mint jogforrásra hivatkozva.
Antall György véleménye egy szavazat. Ezt szabadon és nyilvánosan kifejtheti, de nincs felhatalmzása sem az apjától, sem a szavazóktól arra, hogy befolyásolni próbálja az igazásügy-minisztert.
Cactus, kedves.
Elmondanád, honnan a fenéből szeded ezeket a marhaságokat?
Én elhiszem, hogy te szeretnéd, ha ez így lett volna.
Szerintem ez nem így volt, és ezt a véleményemet alátámasztottam.
Ezek után hajtogatod a magadét.
Szemere Bertalan azt tartotta a legjobb taktikának a várható ellenérvek elhárítására, hogy „forradalmunk alapeszméi"-t mutatta fel. A szónoki és logikai hatás egyaránt azt kívánta, hogy az 1848 elotti kort minél sötétebbnek láttassa. Ezért a következoket hangoztatta:
„Ha Magyarország múltjába visszapillantok, úgy látom, hogy Magyarország a múltban nem az élok, hanem a halottak országa volt.
Kiváltsággal bírtak egyesek, emberi joga nem volt senkinek, az volt az élo egyének sorsa, a nemzetiségeké pedig az volt, hogy felettök, mindnyájok felett egy nagy halott uralkodott, Rómának nyelve."
A magyar nyelv az elmúlt évek során - fejtegette Szemere Bertalan - ennek a holt nyelvnek és a németnek a helyét foglalta el. Régi érve ez a magyar liberalizmusnak a többi nemzetiség elnyomásának vádja ellenében. Jogászi csurés-csavarásnak is tunik, miközben valós a tartalma. Csakhogy a nyelv szimbolikus jelentosége közben megnott. A latin valamiféle nemzeti semlegességre utalt, a magyar pedig a magyar nemzeti hegemóniát juttatta kifejezésre, valamint az állam egységét. Ezzel a nem magyar népek közül a magyarországi szerbek és szlovákok, részben a románok, valamint az erdélyi németek és románok szembefordultak, pontosabban ezen nemzetiségek egyes értelmiségi csoportjai, saját nemzeti nyelvük igényeit hangoztatva, és az elnemzetietlenítés, a magyarosítás veszélyével és a nemzethalál rémével próbáltak mozgósítani. A nyelvhasználatnak a hatalom megosztásában, társadalmi és politikai mobilitásban játszott szerepét ma világosan látjuk és tapasztaljuk. A kortársak ezt inkább érezték, és mivel ezek a nyelvek - a német kivételével - még nem mentek át azon a nyelvi reformon, amelyen a magyar már túljutott, attól tartottak, behozhatatlan hátrányba kerülnek, és ok maguk is a saját nemzeti hegemóniájukat akarták biztosítani olyan területeken építve ki helyi területi autonómiát, melyeken más népek is éltek. önérvényesítés és hegemónia elválaszthatatlannak bizonyultak. A magyar nemzeti mozgalom azért jelentett veszélyt a helyi hegemónia törekvésekre is, mert a liberalizmussal fonódott össze. Vezetorétege a nemességet is mozgósítani tudta az arisztokráciától a csupán vármegyei gyulési szavazatjogával rendelkezo nemes-parasztig, beleértve a peremvidékek jelentos részben nem magyar anyanyelvu kisnemességét is. Maga mellett tudhatta a jelentos részben német városi polgárságot, amely lelkesen sajátította el a magyar nyelvet. A magyar liberálisok büszkén vallhatták a szabadság és magyarság egységét. Hiszen ok voltak azok, akik olyan általános érdeku reformokat, mint a jobbágyfelszabadítás vagy a közteherviselés az országgyulésen felvethettek. Az 1830-as évek elején még volt, aki azt javasolta, hogy a nem magyar jobbágy számára a jobbágyságból való kivezeto utat csak akkor biztosítsák, ha megtanul magyarul, és magyarrá lesz. A magyarosítással szembeni heves ellenállás láttán a magyarosodás programja került elotérbe. Egyre többen vallották meg, hogy a magyarosítás emberi jogokat sérto törekvés. Az emberi és társadalmi méltányosság határát próbálták kijelölni. Programszeruen fogalmazták meg a más nemzetiségek kíméletét: „a honpolgárok minden osztályainak érdekei - a másnyelvu népiségek óvatos kíméletével - a nemzetiség és jog alapján egyesíttessenek" - hangzik az Ellenzéki Nyilatkozat, amelyet Kossuth alapmunkálatából és részvételével Szemere Bertalan, Eötvös József, Pulszky Ferenc, Teleki László állítottak össze, és Deák Ferenc öntött végso formába 1847 júniusában.
(AETAS történelemtudományi folyóirat, 1999 1-2. szám)
Ez itt mind szép és lelkesítő. Akkor most költészetre alapozzunk jogrendet? Szép lenne. Csak nem valószínű, hogy működne.
Sztálin halálakor sírt a nép. Vajon mit sirattak Sztálinban? De amikor hazamentek, azt mondták: végre...
A korona Budára jövetelekor örvendezett a nép. Vajon minek örültek? És amikor hazamentek, megint csak átkozták a nyomort, a földesurat, a királyt, az Istent.
A kettő nagyon egy tőről fakad, sőt, talán ugyanaz a jelenség.
>> Számukra a korona egyszerre félt és gy?lölt tárgy volt. Féltek t?le a koronát körülleng? misztikus ideológia miatt, és gy?lölték, mint elnyomásuk jelképét. <<
"II. József császár és magyar király(*) (1780-1790) idején valóban az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy a Habsburg-ház örökös tartományai közé süllyed. A Szent Korona mint a magyar államiság és önállóság, röviden az annyit hangoztatott "magyar szabadság" jelképe a császári kincsek közé voIt elzárva. Nagy volt tehát a magyarok öröme, midôn a császár közvetlenül halála elôtt megengedte a koronának és a többi jelvénynek elszállítását Budára, az ország fôvárosába. A Szent Korona diadalútja mindenkit megmozgatott, mindenkit fellelkesített az országban. Miként Keresztesi József naplójában megjegyzi, a határtalan öröm mindenkit poétává avatott. Az ekkor támadt versikékben a korona "angyali" jelzôje is fel-felbukkan.
Örülj magyar, s vigyázz e drága kincsre,
Nem külömben mind a két szemed fényedre;
Mert még az Isten is ezt köti lelkedre:
Ily angyali kincset bizván a kezedre.
Egy másik versike ezzel kezdôdik:
Üdvözlégy angyali ôsi Szent Korvnánk!
Örülj apostoli, keseredett hazánk!
S úgy fogadd kebledbe Budán a kincsedet
Hogy lássa szemedben, irigy, reményedet.
Igen, a "kirekesztett többség" már csak így énekel arról, amit gyűlöl.
(*) II. József nem volt magyar király. p.
F.B.I. Doktor azt hiszem jobban válaszolt helyettem a köztársasággal kapcsolatos kérdésekre, mint azt én valaha meg tudnám tenni elemi történelmi ismereteim hiánya miatt. Csak pár apró megjegyzés:
1. Marx: fenntartom magamnak a jogot, hogy saját, független véleményem legyen. Marxtól is független. Ha tehát néhány dologban hasonló következtetésre jutunk, attól, mert Marx is így gondolta, még nem fogok változtatni. Egyébként meg nem Marx maga a sátán, hanem azok, akik a nevében gyilkoltak.
Miért kell állandóan címkéket ragasztani, és mindig ugyanazt mindenre?
2. A magyar királyság nem volt önkényuralom az elenyésző számú elit (nemesség) szempontjából, de az volt a kirekesztett többség szempontjából. Számukra a korona egyszerre félt és gyűlölt tárgy volt. Féltek tőle a koronát körüllengő misztikus ideológia miatt, és gyűlölték, mint elnyomásuk jelképét. A korona nem a magyar nemzetet jelenti; legalábbis nem a mai értelemben. Törvények létezése és betartása pedig nem ment semmit, mert a lényeg a törvények minősége.
3. A nemzet függetlensége: hát... nem nagyon volt mit jelképeznie az utóbbi pár száz évben.
4. Az említett országokban alkotmányos monarchia van, a hangsúly az "alkotmányos"-on van, nem puszta jelző. Egy más minőség. Eléggé idejét múlt dolog, és a jelek szerint egyre nagyobb nyűg az adott országok szerint.
"A REPUBLIKÁNUSOK AZ 1848-AS ORSZÁGGYŰLÉSBEN KB OLYAN SZEREPET TÖLTÖTTEK BE, MINT MA A MIÉP. "
Remélem, ezt az összehasonlítást csak vélt számarányuk szempontjából tette. Nem hiszem, hogy a MIÉP ma olyan haladó elveket képvisel, mint a republikánusok anno.
"mielőtt ír, legalább elemi imereteket szerezzen a magyar történelemről."
Kedves BBF!
"Modern,XX.sz.-i fogalmakat számonkérni más korokon, hogy is mondjam ,elég nagy butaság."
Az bizony . Amint középkori fogalmakat számonkérni most.
Tisztelettel
tuutu
OFF
Kedves Derek of Rottenham etc.,etc,!
Felismertél!
Ámde sajnos a Feheruaru mene hodu utu kívül van lakhelyemen, én biza itt vettem szállást már régen.
Remélve, hogy hadaid irántam barátsággal viseltetnek, ha netán kimerészkednék városom falai közül ( bár az AGIP-kút messze van ),szívesen látlak Koronázóvárosunkban, persze _barátságos_ csapattársaiddal együtt.
Ave tuutu
P.S.: A Nagybakónakot szinte értem, de Bagola gondot okoz.( Megpróbálom összehívni a Koronatanácsot )
"érdekes, hogy míg a Kossuth-Görgey viszonynak hatalmas az irodalma, a két késobb kérlelhetetlen ellenséggé váló államférfi, a hajdani kormányzó és miniszterelnöke kapcsolatait csak az újabb idokben vizsgálták meg alaposabban, és mondhatjuk nyugodt lélekkel: objektíven, mégis találó az a historiográfiai
helyzetjellemzés, mely szerint „Szemerével kapcsolatban is a tisztára mosás és a befeketítés nagy munkája foglalkoztatja ma is az elméket és szíveket".252 Igaz, ez a nagyszeru elme maga hozta magát ebbe a helyzetbe. óhatatlanul kivívta az olyan minosítést, amely szerint „javíthatatlan ármányszövo és irodalmár",253 „beteg, önmagát ide-oda dobáló lélek", aki „helyben topogott ide-oda, pedáns modorossággal"254 vagy csak egyszeruen örök doktrinér és második255 Kossuth mellett vagy inkább mögött, miközben senki sem tagadta, elméleti tudás és gyakorlati tevékenység kevés kortársában párosult ilyen magas fokon. Amit a halálbüntetésrol írt, ma is élo szöveg, és kormánybiztosként is megállta a helyét a csatatéren is. Túlbecsülte saját képességeit - hangzik a kimondott vagy csak sejtetett vád. Ezzel odaadását kérdojelezzük meg és némi fölényességgel siklunk el egyik nagy romantikus hosünk belso drámája fölött. E dráma lényege talán az, hogy szabadságharcunk e nagy szervezoje a forradalmi dramaturgiában egyszerre akart szereplo és rendezo lenni. Ez persze mindenkirol elmondható, csakhogy igazán érdekes legyen, ahhoz nagy szerepet kell kiharcolni. Kortársak és történészek gyakran valamiféle megbotránkozással szokták nyugtázni, hogy amikor miniszterelnök lett, köztársasági programot hirdetett meg, miközben olyanokra támaszkodott, akik inkább az alkotmányos monarchia, és az uralkodó házzal való megegyezés hívei voltak. Valóban nem rokonszenvezett azokkal a radikálisokkal, akik Kossuth támogatásával szereztek hatalmi pozíciókat, és akiket részben azért is támadtak jobbról olyan hévvel, hogy Kossuthra sújtsanak. Ezeket Szemere sem kedvelte. Tapasztalata szerint - mint Kossuthnak április 20-án írta -: „A forradalom nem hozott elo új embereket, a régiek legkitunobbjei elnémultak vagy elporlottak."0 és miért kételkednénk oszinteségében, amikor úgy vallott: „Félek a kasztszellemtol."1 éppen olyan pártok fölötti, össznemzeti politikát akart, mint Kossuth, csak más emberekre támaszkodva. Sokan „szegodékeny jellemu"-nek hitték,2 mert nem látták benne a politikai gondolkodót, hanem csak a politikust. Van valami bámulatos következetesség az o pályájában is, o az egyetlen nagy liberális államférfi, aki magát már 1847-ben republikánusnak nevezte. A népszuverenitás eszméjének következetes végiggondolása mondatta ezt vele."
" A magyar és nem magyar Kossuthok azonban óhatatlanul szembekerültek egymással, bár nem minden fronton. Leopold Max Moltke, az erdélyi költo és lapszerkeszto, lelkesen szolgálta Bemet, és Kossuthban „az elso kelet-európai köztársaság elnök"-ét ünnepelte, aki az osztrák monarchiát felbomlasztó és Németországot s Olaszországot egyesíto „igaz forradalom szent tuzének szítója"."
(AETAS történelemtudományi folyóirat, 1999 1-2. szám)
"Ha ezt eldobjuk, mi tartja meg, az olvélyzultra meg a Homok titkai? Mert úgy tűnik, a fényesszelek nem jött be."
Miért, szétesett valami?
"Lehet a mekdonelcért is küzdeni, de ideje volna már tisztázni, hogy ki hol áll, mit épít amikor rombol."
Ön csak harcban tudja elképzelni a nemzetet? A béke az nem jó? Akkor tisztázzuk, hogy a kettő közül melyik rombol.
"Magunk alatt vágod a fát."
Azért az bizonyítást igényel, hogy a köztársasági eszme favágást jelentene. Máshol egészen jól elvannak az emberek a köztársasági államformában, és nem kívánnak állandóan egy koronáért küzdeni.
Ez tartotta meg az országot ezer évig. No meg a tatár-török-habsburg-orosz-német-szovjet hatalom önzetlen és baráti segítsége. Ha ezt eldobjuk, mi tartja meg, az olvélyzultra meg a Homok titkai? Mert úgy tűnik, a fényesszelek nem jött be.
Lehet a mekdonelcért is küzdeni, de ideje volna már tisztázni, hogy ki hol áll, mit épít amikor rombol. Most már nem lehet beszélni tájékozatlanságról meg félreértésről.
Magunk alatt vágod a fát.
"Nem akarok keresztény nemzeti Magyarországot", meg
"Koronát a múzeumba"
"A köztársaság nem királyság"
"Vissza az íreknek Vietnámot"
"VaLYon kinek a fejére passzol?"
Most csak 1848-ról. Csöppet sem véletlen, hogy a köztársaság kívánalmával kötik össze az 1848-as forradalmat, hiszen a kirobbantói nagy számban köztársaságiak voltak.
"Ugyanakkor néhányan közülük még megpróbáltak a kossuthi politikára balról is rálicitálni. Mert kénytelen-kelletlen elfogadták, hogy Kossuth kezdeményezésére április 14-én az országgyulés és ott ok maguk is megszavazzák a Habsburg-ház trónfosztását és kimondják az ország függetlenségét. Az államforma kérdését viszont Kossuth nyitva hagyta, míg a mérsékelt liberálisok közül néhányan némi Kossuth-ellenes éllel a Szemere által képviselt köztársaság eszméjét karolták fel, és sokan még ezért is Kossuthot kárhoztatták - foleg utólag."
(AETAS történelemtudományi folyóirat, 1999 1-2. szám)
"Tudom, a hagyomány és a tisztelet azt kívánná, hogy az eseményeket is számba vegyem. Ezt viszont megteszik majd a szakérto történészek, az ünnepi szónokok és az emlékmusorok szerkesztoi. Írásommal "csupán" azt szerettem volna elérni, hogy töprengéseim újabb gondolatok megfogalmazására késztessék az olvasót, s hogy 1998-ban ne csak a közös ünnepségeken adjuk át magunkat az érzelmeinknek, hanem a magánpillanatainkban is: egy-egy könyvet fellapozva, egy-egy verset elolvasva, egy-egy lemezt meghallgatva. Hogy ezáltal is teljesítsük Petofi kérését: "Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok / Síromnál éljent a respublikára, / Meghallom én azt, s akkor béke száll / Ez üldözött, e fájó szív porára". (Respublika; Pest, 1848. augusztus)."
(Barcikai Históriás)
"A fő: a király a tagok: a mindenkori nemzet. A mindenkori
nemzet 1948-óta az összes embert jelenti, aki a korona területén él, nemre, fajra, vallásra,
nemzetiségre, vagyonra való tekintet nélkül."
Természetesen 1848-óta.
1. A skolasztika, máig a filozófia egyik legnagyobb horderejű elmélete. Aquinói fényévekkel haladja meg Marxot. (még most is) Hasonlóan pl. a gótika, a gregorián stb.. melyek mind mind sokkal magasabbrenűbb és kifinomultabb építészeti és zenei irányzatok, mint amire a szocialisták valaha is képesek voltak. S mindez 900 évvel ezelött!!
Egy gótikus katedrális felépítése (amit akkor 1000 számra építettek Európában) még a jelen társadalmat és építőipart is meglehetősen nagy kihívás elé állítaná. (most mammut-ra, duna plazara, west end-re telik)
Kedves Cactus, a feudalizmusról és a középkorról alkotott véleménye meglehetősen sommás, túl azon, hogy marxista klisséket szajkóz. A középkor több száz évet ölel át, mialatt voltak stagnálóbb és fejlödőbb időszakok. (cluny reform, stb..)
A középkort összevetni a mai állapotokkal, meglehetősen nagy ostobaságra vall. Modern, XX. sz.-i fogalmakat számonkérni más korokon, hogy is mondjam, elég nagy butaság.
A kérdéseire a válaszok:
1. A magyar királyság nem volt önkényuralom. (a mindenkori királyok keze meglehetősen meg volt kötve!, lsd.: Aranybulla, Bánk-Bán sztori, Werbőczy hármas könyve, országgyűlési felügyelet, stb...) Magyarországon abszolutizmus csak és kizárólag törvény ellenesen és igen rövid ideig működött. (II: József, Ferenc József, egyik sem volt megkoronázva!!- tehát nem törvényes uralkodók voltak.)
2. A magyar Szentkorona a magyar államot testesíti meg. organikus hasonlattal: a korona testét alkotják a fő és a tagok. A fő: a király a tagok: a mindenkori nemzet. A mindenkori nemzet 1948-óta az összes embert jelenti, aki a korona területén él, nemre, fajra, vallásra, nemzetiségre, vagyonra való tekintet nélkül. Az egész olyan, mint egy organikus test. Sem a tagok, sem a fő egymás nélkül nem lehet meg. A királyt mindig az országgyűlés választja meg.
A koronázáskor a király hit levelet ír alá, amit az országgyűlés fogalmaz meg, s amiben a király aláírja hogy a törvényeket betartja és betartatja. A mennyiben nem, elveszti a jogát a királyságra, illetve a nemzet törvényesen ellenállhat neki. (aranybulla) Törvényt, a király csak az országgyűlés jóváhagyásával hozhat. Az országgyűlés törvényt, csak a király jóváhagyásával hozhat. A törvényeket a király tartatja be, de azokat ő sem lépheti át. A törvények mindenkire egyformán kötelezők!!!
3. A magyar Szentkorona nem önkényuralmi jelkép, hanem épp ellenkezőleg mindig a nemzet függetlenségét jelképezte!!
A koronát történelmünk során, csak az önkényuralomra törők próbálták meg figyelmen kívül hagyni. II. Lipót, II. József, Ferenc József, és a kommunisták.
4. Önnek ez a pontja nem igaz!! Értelmezhetetlen. Semmilyen korona nem önkényuralmi jelkép. Ön szerint, Angliában, Belgiumban, Hollandiában, Svédországban, Dániában, Norvégiában, Ausztráliában, Luxemburgban, stb.. feudális önkény uralom van?
5. Miután 1848-49 ben Magyarországon királyság volt, ezért a korona emlék törvény minden tekintetben összefér az 1848-as emlék törvénnyel.
Ön hol tanult 1848-ról? Láthatólag nincs tisztában azzal ugyanis, hogy 1848 összes vezető politikusa Kossuthal kezdve mind királyság párti volt. 1848-ban a köztársaság pártiak elenyésző számban jutottak be az országgyűlésbe, mivel támogatottságuk icurka picurka volt.
A trónfosztás után, magyarország államformája továbbra is királyság maradt, csak az országgyűlés az olmützi okrotájra válaszul a Habsburg-házat megfosztotta örökösödési jogától és visszatért a szabad királyválasztáshoz. A pillanatnyi helyzet miatt a király választást el halasztotta és ideiglenesen kormányzót nevezett ki: Kossuth Lajos.
Kossuth L. 1849-ben, a Magyar Királyság kormányzója volt, éppúgy mint elötte régen Hunyadi János, s mint utána később Horthy Miklós.
Kedves cactus, látott már Ön Kossuth bankót? Minden 1848-as hivatalos papíron és pecséten ott szerepel a korona képe.
1848, 49-ben, azért harcolt, annyi nem magyar tiszt a magyar honvédségben, mert esküjükben a koronára és a magyar királyra esküdtek fel. Ferenc József, miután nem koronázták meg nem volt magyar király. A magyar király katonái, az osztrák császár ellen harcoltak, aki törvényellenesen a Magyar Királyságra tört fegyveres erővel. Aki a törvényes, a magyar király által kinevezett első magyar kormány ellen tört.
Ön enyire nem ismeri a történelmet? Ön tévképzetekben él. Önt a marxista történelem hamísítás megtévesztette.
Mégegyszer: 1848-49-ben MAGYARORSZÁGON NEM VOLT KÖZTÁRSASÁG, S EZT EGY ELENYÁSZŐ KISEBBSÉGEN KÍVŰL SENKI MÉG CSAK NEM IS AKARTA!!!
A REPUBLIKÁNUSOK AZ 1848-AS ORSZÁGGYŰLÉSBEN KB OLYAN SZEREPET TÖLTÖTTEK BE, MINT MA A MIÉP.
Üdv. BBF
ui.. mielőtt ír, legalább elemi imereteket szerezzen a magyar történelemről.
