Köszi, jól vagyok, az idén is volt ráadás a teljesítményben. S még csak áprílis eleje van, tehát még lehet további javulás. 35 év felett az emberi teljesímény evtizedenként kb 10-15%-al csökken. Ez szépen látható a világcsúcspkban is. A módszeremmel azonban a 6 év alatt folyamatos javulást tudok produkálni, ami virtuálisan már bőven a világcsúcs felett van. S lassan elérem ezt a másik kézzel is, már nem sok hiányzik.
A 17599-es hsz-ban én is pont azt írtam, hogy megtermékenyített petesejtből aztán a fejjebbi hsz-ban már rövidítettem. Persze rengeteg infó van a génekben és ha nics valami gebasz, akkor hogy fizikailag 99.9%-ban egyformák vagyunk. De az a 0.1% igencsak nagy difikhez vezethet aztán. Persze a homokban is meg a jó táptalajon is megismeri az ember, hogy az mondjuk árpa. De a homokban növő már csak ránézésre is egész más lesz, mint a rendes táptalajon növő.
A csimpánz genetikailag majdnem ember, attól függően, hogy ki mondja (melyik tudós) kb 97-99%-ban genetikailag hogy megegyezik az emberrel. De azért igencsak jóval nagyobbnak látjuk a difit.
Nemcsak tápanyagokat kap az anyaméhben, hanem benne van abban az erőtérben, ami rád jellemző és onnan is kap rengeteg infót, amivel befolyásolod növekedését, fejlődését stb. Sőt kívülről is érik ezek az energiamezők és szintén hatnak rá.
Persze, a szorongás nagyon nem jó a picinek sem, de hat még rá is az a sok erőtér, ami körbevesz minket, gyakorlatilag minden a maga részével. Mit eszel, mennyit, hogyan, hogyan lélegzel, cigizel vagy nem, alkohol vagy nem, jól alszol vagy nem stb stb. S ha megszületik, akkor továbbra is az anya hat rá a legtöbbet és azt érzi is. A picik jobban éreznek, mint a felnőttek s még akkor is hatsz rá, mikor nem is gondolod.
Szerintem se próbáljuk meggyőzni egymást, mindenki gyógyuljon meg úgy, ahogy szeretne. :)
Ha neked jó az, hogy az antiepileptikumtól Parkinson-szerű tüneteid vannak, vagy a kamaszodó gyerekeidet gyógyszerekkel tömöd, akkor csináld. Beszélgetni próbáltál már velük?
Ismerem ezt a "nem érzi már depressziósnak magát". A mi családunkban is ment a "milyen jók vagyunk hozzád" agymosás. A végén már inkább hazudtam nekik, csak, hogy ne szívják a véremet. Így is, úgy is szívták, de legalább így kevésbé.
Nekem is pont 17 évesen volt egy ilyen depressziós-kórházas történet. Pont utána sikerült brutálisan lerontani a jegyeimet, begyűjteni egy-két rovót, intőt. Azt hiszem, akkoriban kezdtem átfordulni áldozatból cinikusba.
Biológiai tévedést kell kijavítanom:) Nem egyetlen sejtből lesz ember, hanem megtermékenyített petesejtből, azaz egy női és egy férfi ivarsejtből. Ezek "fejenként" tartalmaznak 23-23 kromoszómát, és ha a kettő egyesül, akkor lesz az emberre jellemző 46 darab (azaz 23 pár) kromoszóma a megtermékenyített sejtben.
Fajonként különböző számú kromoszómák vannak a testi sejtekben, ezek teszik azzá, ami. Tehát igenis, a megtermékenyített emberi testben minden információ megvan ahhoz, hogy abból ember legyen. Nem is lehet más. Pl. egy macskának csak 38 darab (azaz 19 pár) kromoszómája van, míg a csimpánznak, legközelebbi "rokonunknak" 48 darab kromoszómája (azaz 24 pár).
Amint a megtermékenyített petesejt beágyazódik az anyaméhbe, onnantól kezdve csak a növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges tápanyagokat kapja az édesanyjából/édesanyjától. És ez ugyanígy van minden egyes megtermékenyített növényi sejttel (maggal) is. Az információ már benne a magban, csak a növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges tápanyagokat szívja fel a földből. Ha csíráztattál már magokat, akkor láthatod, hogy akkor is lucerna fog kikelni a lucernamagból, ha csak egy vattadarabba teszed és nedvesen tartod. Persze, előbb-utóbb a teljes növény kifejlődéséhez kell majd több tápanyag, de amikor kihajtja az első levélkéit, akkor az bizony lucerna lesz, nem más.
Az könnyen elképzelhető, hogy ha egy kismama sokat szorong vagy feszült légkörben él, akkor az az ereit szűkíti és /vagy a vérében indokolatlan sok noradrenalin, adrenalin kering, és ez árthat a gyereknek. Ezzel nem vitatkozom. De azt nehezen képzelem el, hogy ha kikerül az anyai vérkeringésből, akkor ez meg fog tartósan maradni nála, és nem ürül ki egy-két nap alatt. Persze, ettől még lehetséges, ezt nem tudhatom biztosra:)
Egyébként teljesen mindegy, hogy ki mit hisz és miben hisz a depresszióval (és szorongással) kapcsolatban. Számomra az már elég bizonyíték, hogy kb. két éve szedek gyógyszert, és a hangulati ingadozásaim csökkentek. Sem a depresszióm nem olyan mély, sem a hipomán fázisaim nem olyan erősek. (előtte gyerekkorom óta sokat szenvedtem a bipoláris zavarommal)
A fiam, aki 15 éves, és kb. három hónapja kap gyógyszert, saját közlése szerint - és a mi meglátásunk szerint is - nem érzi magát depressziósnak már, míg előtte járt pszichoterápiára, de az ötödik alkalom után azt mondta, hogy ne vigyem többé, mert iszonyatosan szorong - és tényleg nem használt semmit sem. Ugyanígy jártam a lányommal is, akinek 17 évesen élni sem volt ereje, de a gyógyszer szedése után sokkal jobban érzi magát, vannak tervei, stb.
Innentől kezdve nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye, ki hogyan látja. Mindenki rendezze a saját - és gyerekei sorsát- úgy, ahogy akarja, és mindenki gondolkodjon erről a kérdésről úgy, ahogy szeretne :)
Ez mondjuk egy magyarázat. Hogy van valami nagyon látható probléma stb. De van olyan is, amit nem látsz, úgymond nem is érzékelsz tudatosan - de mégis nagyon hatnak rád. Ezek meg mindenütt jelenlévő hullámok, mágneses, elektromágneses, gravitációs, meg ki tudja még milyen stb. Ezek úgy átkuszálják az agyadat, hogy nem is tudsz róla. Az erre irányuló kutatások már rég megkezdődtek, de sok a titoktartás, mert elsősorban katonai céllal kutatnak. Az embereket szinte távolból akarják irányítani stb. Biztos tudod, hogy agyunk sugároz is meg vesz is hullámokat. Ha ezt valami széthangolja, akkor nem fogod magad jól érezni a bőrödben.
Kb 5 sáv van:
1-3Hz delta, 4-7Hz théta, 8-14Hz alfa, 15-30Hz (40) béta és 40Hz felett gamma, ez mehet egész 1000Hz fölé is). Mindegyik freki hogy jelen van mindig, de nem mindegy, hogy milyen szinten, milyen hányadban. Az ébrenlét és a külső ingerek fokozott érzékelése a béta szint, ha ez napi szinten nagyon túlsúlyban van, akkor az agy túlpörög (nagyon stresszes állapot), mondjuk hogy kidöglik - és gondok adódnak a több szint ellátásával. Az alfa már pihenés szintje és a théta már a mély pihenés szintje. De ez sok embernek nem megy. Sok ember nem is tudja mi az a pihenés és azt mondja például, hogy olvasok valamit, nézem a TV-t kikapcsolódásként stb. Na ez minden csak nem kikapcsolódás. Kikapcsolódás nagyjából az, mikor kikapcsoljuk (a lehető legkisebbre csökkentjük) a külső ingerek értékelését (látás, hallás, íz, szag, hő stb), vagyis levisszük agyhullámaink frekvenciáját legalább béta szint alá. Mondjuk már ha becsukjuk szemeinket, akkor a látásélményért felelős agyközpontok frekveciái hirtelen lecsökkennek olyan 30-35Hz-ről 10-12Hz-re. Így máris több erő és infó jut másra. Ha még aztán csendet is tudunk teremteni magunk körül, vagy magunkban - akkor még több energia felszabadulhat a belső testünk jobbá tételéhez. S ha netán még kellő időre el is tudunk távolodni a lakások meg más környezet elektromágneses szmogjától, még többet tettünk. Ha ez megvan, akkor az agy felpöröghet kis időre gamma szintre is, ahol sokkal gyorsabban és hatékonyabban megoldhat egypár problémát......
S ezek a rázós dolgok igencsak felpörögtek a mindenféle technikai eszközök bevetése óta. Nézz körül, mennyi minden van ezekből a lakásodban, meg talán állandáon Nálad is (most már nem is látok embert mobil nélkül). Nekem autóm sincs, mobilom se, sőt még órám se. Így fogalmad sincs, hogy mi kuszálta szét az agyadat annyira, hogy olyan helyzetbe kerültél...
A pszichológusok úgy magyarázzák ezt,amennyire tudom,hogy a nehéz élethelyzetben,ha az egyén nem lát megoldást legbelül,akkor jön a depresszió.Ez bizony könnyen meglehet,a példád is mutatja.
De az egész dolog összetettségét mutatja,nálam 17,29.és 43 éves korban volt a 3 nagy epizód,tulajdonképpen mind a 3-nál,de az elsőnél,és az utolsónál biztosan,semmi gondom nem volt az égvilágon,átlagos voltam fiatalnak,és most is az vagyok.Egy arc a tömegből.
Azt nem, de lehet már 18 éves is voltál, mikor terhes lettél, benned volt 9 hónapig - tehát sokat át vett a kicsi a környezetből (közvetlen a Tiédből és aztán a körülöttelévőből), mint az előbb írtam - a gének nem tartalmaznak annyi infót, hogy ember legyen egyetlen sejtből....
Azt elhiszem, hisz írtam, én is megéltem - persze nem volt az annyira durva, de nagyon sok energiámba tellett kikecmeregni. A legrosszabb időszak talán édesanyám halála után volt, nem is a halála, hanem az ami utána következett - az egy patthelyzet volt, két megoldás volt - mindkettő rám nézve nagyon rossz. Az egyik megoldással a testvérem ellen kellett mennem, a másikkal meg a fiam ellen. Mit csinálhatsz ilyenkor? Nehéz időszak volt....
Az kb mindegy, ugyanis a gének nem tartalmaznak annyi információt, hogy egy megtermékenyített petesejtből ember legyen. Ahhoz nagy részben szükséges a környezet - na és ugyebár 9 hónapig egy bizonyos környezetben van (mely környezet már mondjuk előtte legalább 18 évig formálódott), azután meg megint egy más környezetben. Ha mondjuk egy növény magja egy jégkockában van, akkor nem nagyon fog kifejlődni. Más lesz ha homokba esik, más ha tápanyagban bőséges talajba stb.
Nem hinném hogy annál világosabban,hitelesebben fel lehetne vázolni a depresszió "működését",ahogy én azt a saját,és mások tapasztalatai alapján,orvosi linkkel alátámasztva ideírtam.
Dehogy kell akkorának lennie. Akkor nem létezik szexuális zaklatás sem 12 éves kor alatt, csak, mert nem érti a gyerek, mit tettek vele. Attól még megtörténik.
A racionalitás világában nincsenek igazán "lenyomatok", minden, amire több év távlatából emlékezünk, élményhez kötődik. Az imprinting is azért jelentős, mert olyan érzelmi emlékezés, amellyel párhuzamosan a tudat nem létezett.
Nincs gyerekem.
Úgy van, sajnos, még mindig nagyon kevés a normális ismeretterjesztés. Az egyik ápolónőnek tanuló ismerősöm azt mondta, hogy pl. nekik azt tanítják, hogy a depressziót rossz családi háttér meg gyerekkori trauma, meg ilyesmi okozza. A pszichiáternőjük pedig úgy tanította nekik, hogy a depressziót lítiummal kezelik... Ha még a szakemberek is ennyire elmaradott és középkorinak tekintett tudással rendelkeznek, akkor mit várjunk az átlagembertől?
Kevés az ide vonatkozó ismeretterjesztés,az a baj.
Most amit írkálunk ide elolvassa talán 100-200 ember,abból a fele talán elhiszi,bár valamilyen szinten az érintettek olvassák,tehát a szám ennél magasabb lehet.
Kevés. Orvosok is hibásak,nem magyarázzák el a betegnek mire számítson sokszor,az SSRI-től a beteg bepánikol,leteszi, a nyugtatóra amit mellé adnak meg rászokik.Tipikus ez is.
Az átlagember nem tudja, hogy mi ez. És nem is akarja tudni. Mert amíg azt képzeli, hogy ezek a "hisztik" akarattal jönnek-mennek, addig nyugodtnak hiszi magát, mondván, "én nem akarok ilyen hisztis lenni, tehát nem is leszek."
De abban a pillanatban, amikor felfogja, hogy ez nem akarás kérdése, hanem éppen annyira akaratunktól függetlenül bekövetkező betegség, mint pl. a cukorbetegség, veseelégtelenség, influenza, pajzsmirigybetegség, stb. stb., akkor bepánikol, hogy "jézusom, akár én is pszichiátriai beteg lehetek vagy a gyerekem vagy akárkim?" És ezt a bepánikolást próbálják meg azzal megelőzni, hogy a depressziósokat "akaratgyengéknek", "hisztiseknek", "gyerekkori traumán átesetteknek", stb.-nek kiáltják ki. Az már más kérdés, hogy ebben nagyot tévednek.
innentől csak a kezelés,javítás mikéntje a kérdés.
Az a helyzet,hogy bele van égve(nem tudok jobb szót) a közvéleménybe az,hogy ez valami hiszti meg szomorúság+ egyéni szoc.probléma.
Pedig ugyanolyan mint egy cukorbetegség,ha szedi az ember a gyógyszert,észre se venni rajta,ha meg nem,akkor olyan rosszul lesz,h össze csinálja magát.
Leegyszerűsítve. De nem olyan bonyolult ez szerintem.
Bizonyár létezik olyan is, amikor külső ok miatt lesz valaki depressziós és/vagy szorongós. De nekem ne próbálja megmagyarázni senki sem, hogy amikor már egy-két éves gyereken látszik, hogy máshogy viselkedik, mint a többi, és az azért van, mert valaki félrenevelte. Nálam már fél éves koromtól látták a szüleim, hogy valami nem stimmel, mert túl sokat bőgtem.
Ez így van. De ehhez szükséges, hogy a gyerek már akkora legyen, hogy megértse ezt. De mi van akkor, amikor a gyereked még csak egy-két éves, tehát még fogalma sincs, hogy mit beszélsz, teszel, de máris gátlásos és szorongós?
A kérdésre nem válaszoltál... És még azt is szeretném kérdezni, hogy Neked van gyereked?
Az immunrendszer működésében jóval nagyobb súllyal esik latbaa környezet: a levegő minősége, a táplálék, a stressz szintje, az alvási szokások és az életmód, mint az öröklés, a gének.
Ezt a megállapítást tette a Trends in Immunology -ban a napokban (2016 szeptember 29-én) Adrian Liston, a Flaunders Interuniversity Insitute for Biotechnology immunológiai laboratóriumának vezetője (Leuven, Belgium).
A másik dolog meg az,hogy sokszor a viselkedésben keresik az okait ennek ol. a pszichológusok is,de ez nem ilyen egyszerű. Főleg nem az ilyen belső,endogén depressziós esetekben,ahol bármi történik,a közérzete az illetőnek rossz,folyamatosan rossz.
A legsúlyosabb depressziós esetek gyakorlatilag egy teljes összeomlás képét mutatják,egyszerűen terhelhetetlenné válik az idegrendszer,nem tudom ezt könnyen megfogalmazni,szenvedés a mozgás,bármilyen inger,az evés,az alvás, mintha az agy helyett sav lenne a fejében az illetőnek.
Aki nem élt át ilyet,nehéz megértenie,valami borzalmas.
Egy szorongó, elzárkózó szülővel viszont eleve hátrányból indul. Ha állandóan ezzel a világlátással szembesül, hogy "jaj de szar minden, nem is tudom, hogy' fogsz egyáltalán boldogulni", rendesen meg lehet nyomorítani. Már eleve egy csomó lehetőséget nem fog észre venni, mert arra van beállítva, hogy bizalmatlan legyen.
Nem értem, az anyád nem a vér szerinti édesanyád? (mellesleg a pszichiáterek úgy tudják, hogy a legóvatosabb becslések szerint is az emberek legalább 15 %-a szorongós, ami elég nagy szám. Ehhez még hozzá lehet adni azokat, akik vagy tagadják, hogy azok lennének, pedig azok, és azokat, akik ugyan tudják, hogy azok, de nem mennek el orvoshoz)
Ha egy szorongós görcs vagy, a gyerekeid is szorongós görcsök lesznek, mert ebben a légkörben nevelkednek. Én is látom, miben lettem olyan, mint az anyám, és nincs vérségi kapcsolat. No genetika.