Tisztelt TTTársak! TTTelekocsit keresek a Vulkánra (19.12.14.Szo). Oda is és vissza is, bár visszafelé megoldás a Volánbusz is. (Természetesen költség-osztó növeléssel) Szintidős teljesítő leszek (Már ha egyáltalán :-). Észak-kelet-Pestről indulok, de hajnali BKV-val el tudok menni bárhová. +36 30 823 75 47 Köszönöm előre; Öregnándi
A teljesítménytúra túranaptár szerint lehet már előnevezni a Börzsönyi Vulkántúrára. Többnyire ez úgy zajlik, hogy rákattintok egy linkre, vagy a rendezői honlapon kikeresem a túra előnevezését, ezekkel próbálkoztam, de nem jártam sikerrel. Mondjuk, emiatt nem zaklatnám a rendezőket, csak jelzem, valami még nem kerek az előnevezéssel kapcsolatban (vagy az az infó nem pontos, hogy már elindult az előnevezés). Még bőven van idő, csak hát várom már :)))
Rég volt, szép volt, amikor 1 hónap alatt bebarangoltam Görögországot 100 dollárból.
Barangolásom alatt esténként írtam az aznapi látnivalókról, élményekről.
Engedelmetekkel az alábbiakban bemásolok egy napot:
V.19. Kedd
A mai napom igen mozgalmas volt. Kezdem ott, hogy elindultam Epidauruszba. Gyönyörű helyen van a színház, a levegő állandóan mozog, dús a növényzet. Tényleg, ha valaki eltép egy papírost vagy leejt egy pénzt, azt a vagy 50 m távolra ülő néző is jól hallja. Ritkaság: orosz csoporttal találkozok. 1 órakor befejezem a színház és a mellette levő múzeum megtekintését. De hogyan tovább? Ha visszamegyek Nafplionba s úgy Athénba illetve Pireuszon keresztül Aiginába ez rendkívül strapás és nem biztos, hogy célra vezető. Kimentem hát a Poroszi útelágazáshoz és kérdem az ott levő hotellánytól, hogy mikor megy busz, azt mondja perceken belül. Vagy félóra várakozás után a szembe levő hotelost kérdem, azt mondja fél háromkor. Ők maguk sem tudják.
A nap közben irtózatosan éget. Stoppolok. Az elsőre bejön. Egy rozzant teherautó a II. világháborúból, német gyártmány s meszet visz Poroszba. No, ez kell nekem. Az öreg (60-70 év körüli) szívesen elvisz. Jaj, de mikorra érünk oda. Igaz az út igen kanyargós, keskeny és emelkedős, de az átlagtempónk 20 km körüli. Ha lejtő jön, akkor időnként 30-al is megy. A hangja annál nagyobb, majd megsüketülök. Ráz is kegyetlenül. De így lassan haladva figyelhetem a tájat. Irdatlan kopár sziklák, nagy néha egy pár házból álló falu. Kár, hogy fényképezni nem tudok. Jó kép lenne a fonó 100 éves öreg néniről vagy a szamaragoló bácsiról. Ahogy a tenger felé érünk hatalmas citrom és narancs ligetek. 2 és félórára leérünk.
Porosz csinos kis tengerparti városka. Egy oroszul tudó görög megmondja, hogy 6-kor indul a Ferry boats Aiginába. Van időm sétálni. A halas büfé előtt megállok. Hatalmas polipok megsütve. Vennék belőle de nem merek, ezért kérem, hogy előbb adjon egy kis darabkát az árus srác. Ad is szívesen, de előbb becitromozza. Beleharaptam, borzalmas. Kiköpöm, erre az ott levők hasukat fogják nevettükben. Ja, majd elfelejtem az öreg nevét aki idehozott. Aposztolisz bácsi, hogy az apostolok áldják meg, mert egy fillért sem fogadott el. A hajó majd két óra alatt ér Aiginába, csodálatos az út. A tenger olyan kék amilyen a képeslapokon. Szállodát keresek. Találok is egy „Xénia” Pajloj nevű kis fogadót. 2 napra elkérnek igaz 1100 dr-t, de megéri, fürdőszoba is van. A tulaj igen barátságos mikor megtudja, hogy magyar vagyok. Lemegyek vacsorázni, igen jó lecsós halat eszem krumplival s 2 dl retsinát. Az ár is igen jó, majd 200 drachma. Vészesen fogy a pénzem. Aigina egy nagyon hangulatos kikötő városka, csodaszép fehérre meszelt kikötői templommal. Este sétáltam a mólón, igazi tengeri szag van. A szagokról illetve illatokról: A virágzó olajfák illata egyszerűen mámorosító. Jól illik a történelmi helyekhez ez az illat.
Még keresem a szavakat a szombati nappal kapcsolatban...
Köszönöm, hogy jöttetek, gondoltatok ránk, érdeklődtetek, együtt emlékeztetek velünk...
Volt itt minden, ami nagyszerűvé varázsolta a napot:
Retró topic-találkozó. Jelen volt legalább 20 fő az Index Topicról, felidéződtek az egykori történetek és a jövő is szóba került.
Legendás túrázók jöttek el, vagy épp a rendezőség munkáját segítették. Ha már itt tartunk: a rendezőség tagjai Budapest mellett Szigethalomról, Pécsről, Piliscsévről, Fonyból, Monorról illetve Pásztóról érkeztek, számomra leírhatatlan öröm, hogy ott voltak, voltatok.
A résztvevők utaztak ködös tájakon, küzdöttek a tömegközlekedéssel, volt aki kerékpárral tekert át Ózdról, és külön örültem a helyi résztvevőknek is (Egercsehi, Mónosbél), akiknek talán sikerült valami újat mutatnunk a lakóhelyük környékéről.
Köszönöm Nektek ezt a napot, felejthetetlen. Gyertek jövőre is!
Veletek voltam végig, de a Mecsek éjszakai-40 a Zsidó-völgy ep.-ra szólított. Gyönyörű, csillagfényes éjszakában, az ott eltöltött 5 óra alatt volt időm alámerülni az emlékek kavalkádjában.
Reggel ködös időben indulunk Budapestről, miután összegyűlt a csapat. Kétszer is elvétem a letérést, de mire megérkeztünk Egercsehibe, szépen kitisztult az idő. A faluban rengeteg autó állt már, de találtunk helyet. A rajtoltatás flottul ment, az itiner lényegre törő, a térkép színes. Jámborékat előre engedjük, mert a 25-ös távon indultak, míg mi csak a 15-ös sétát választottuk. Még egy picit beszélgettünk a régi topiktársakkal, majd 8:53-kor kiléptünk a jó levegőre. Az utcán egymás után 50-100 méternyire követik egymást az induló csoportok, a szalagozás profi. A települést elhagyva enyhe emelkedő, és a táj szépen kinyílik, vele a cipzár is a poláromon. Egy kis híd maradványain megyünk át, majd a következő emelkedő derekán végképp lekerülnek a meleg holmik, és egy szál pólóban megyünk tovább. A Csávai elágazónál szúró bélyegzés és irány le a Csornó-patak völgyébe. Az itiner szerint egy gémeskút után 500 méter a következő ellenőrzőpont, így megyünk is míg egy igen romos gémeskút maradványhoz érünk. Innen számoljok a távolságot, 500,600,700,800 méter és még semmi. Térképet előveszem, nézem, hogy még kell mennünk bőven, és hamarosan meg is látunk egy jobb állapotban levő gémeskutat, nyilván ettől értendő az 500 méter, és így is lett. Szúró bélyegző, majd irány a meredek emelkedő a Piricsik-Oromra. A kilátás pazar, páran pihennek is, mi még megyünk tovább, a 3. ellenőrző pontig, ami mellett majdnem elmegyünk, de szerencsére észrevesszük, így ez a pont is kipipálva. Az itiner és a szalagozás is egyértelműen mutatja a további utat, semmi okunk nem lehet a panaszra, az idő is remek. A Kín-hegy után egyre jobban kínoz az éhség, így egy szép kilátású részen ledobom magamat a fűre, és magamba dobok egy kis elemózsiát. Közben nézegetjük a Magas-hegyi ellenőrzőponton a jövés-menést. 10 perc pihenő után már haladunk is tovább, hamar eljutunk a kerítésig, ahol balra kanyarodunk, és az első ellenőrző pont mellett most csak elhaladva jutunk fel a Magashegyi elágazásig. Jók az ilyen oda-vissza szakaszok is, mert ilyenkor szembe lehet találkozni ismerősökkel, most sem volt ez másképp. Én Lipák Pistára köszönök rá, spetire rohamcsiga köszön, de sok a topikról nem ismert arc is. Magas-hegy után már csak vissza kell menni a rajthelyre, a célidő 12:53 így 4 órát töltöttünk a túrán. A célban oklevél, kitűző, kézfogás, majd habzsi-dőzsi! Rég nem látott topiktársak Emgergő, Optika valamint akikkel személyesen még nem is, vagy csak alig találkoztam Pavarotti, Rohamcsiga csak úgy kapkodtam a fejemet. Úgy elszaladt 50 perc, hogy fel sem tűnt. A jó idő tartotta magát, így felsétáltunk a templomhoz, majd megnéztük távolról a Beniczky-Kuriát. Jó félórányi séta után visszatértünk a rajtba és még beszélgettünk a rendezőkkel, Sk és Vadmalac sokat meséltek Bettiről is. Közben befutott Jámbor is, míg az adminisztrációt intézte, mi kicsit megsimogattuk Bogyót is, aki már nyugodtan tűrte ezt. Lassan elérkezett a búcsú pillanata, így beszálltunk az autóba, és hazafele vettük az irányt. Szép emlékezetes nap volt, köszönet a szervezőknek a profi kivitelezésért!
Tegnap Kovács Beáta emléktúra volt Egercsehi környékén, csodálatos időben.
Emlékeztünk.
A rajtidő végére értünk az Imókő üdülőhöz, tehát saját idő terhére indultunk a túrán, de még így is megelőztük Bettit és Sanyit, mert szokásukhoz híven utolsóként rajtoltak. A Vasbánya-nyereg felé ezért először Sanyi kocogott el, pár szóra azért lelassítva mellettünk, majd Betti ment el egy rövid köszönéssel, szokásos módon derékra tett kézzel, láthatóan még az egész előző hetet magával cipelve.
A Török úton ismerős félfülű kutya tűnt fel a hozzátartozó Ritanyóccal, akivel aztán a Völgyfő-házig átbeszéltük a világ aktuális dolgait. Főleg kutyákról esett szó, de talán némi LeFaGySz is terítékre került. Itt meglepetésre pesza csapódott hozzánk egy technikai szünet okán, aztán Rita elzavart minket mondván, Ő úgyis a rövid távra megy. Némi tempóváltás után, még a Gerzsény-ház előtt értük utol Bettit, de nem volt beszédes kedvében, még nem igazán érkezett meg a Bükkbe. A Táskás rét környékén visszaállva saját jóleső tempómra egyedül maradtam. A Pazsag előtti sárga letérését, lévén korábban mindkét irányból kavartam már itt, nem hibáztam el. A ház előtti oda-vissza szakaszon és a frissítőponton rengeteg ismerőssel futottam össze, Győri Peti, SzLA, persze pesza, Dia és Gabi, talán Andi is ott volt. Már a pontról elfele tartottunk, mikor meglepetésemre Betti jött szembe.
- A sárga? - kérdeztem
- A sárga. - felelte lemondóan, de láthatóan már kisimult lélekkel.
A következő ponton (Juhászkút-nyak, a távok elválása), Balaton szeletet osztottak, ami jó alkalom volt egy kis pihenésre. A pihi közben érkezett Betti, de ment is tovább, az ellátmányt mosolyogva felajánlva.
A Muflon-kő után, az emelkedő elején a kidőlt fát balról léptem át, de hamar gyanús lett az ösvény, így gyorsan visszaereszkedtünk a zöldre, mielőtt még felkapaszkodnánk a fennsík peremére. Persze ez így is megtörtént, de a Kőkaput érintve és hosszabban.
A Háromkői elágazásnál újabb pont jött ásványvízzel és az ezt kihasználó szusszanással. No meg hátulról Betti, aki nevetve újságolta, hogy bizony már megnézte a zöld háromszöget, amin aztán el is indult. Feltápászkodva mi is útnak eredtünk, meglátogattuk a Három-kőt, a fennsík töbreit, majd megérkeztünk Bánkútra, ahol SzLA és Győri Peti frissített diétás töpörtyűvel. Megkínáltak engem is, Bogyót is, jól is esett, de erős étvágyat csinált. A büfében hál' istennek volt várnisemkellrá sztrapacska, gyorsan kértem egyet. Falatozás közben nyílt az ajtó.
- Szia Jámbor! - lépett be teliszájjal nevetve Betti.
„És a BÜKK tényleg nem viccel.” ér véget az itiner.
De, néha viccel, és olykor van, néha sajnos csak volt, aki érti is.
1. Gélek + gofri. Gofrit mindig tudok enni, és nem kell sokat rágni. 2. Mini szendvicsek (kb. 2-3 harapásnyi) amit kb 1-2 óránként be tudok erőltetni. (+gélek :D van ez az új paradicsomos, azt nagyon szeretem, és a gyomromat se kezdi ki)
A szép őszi idő vonzotta a turistákat a teljesítménytúrákra is.
Örvendetes, hogy egyre-más épülnek a kilátók, így pl. A börzsönyi források teljesítménytúrán az új Kós Károly kilátóba mehettünk fel, míg a Tési teljesítménytúrán a szintén új Széchenyi Zsigmond kilátóból gyönyörködhettünk a tájban.
A képeken a Kós Károly kilátó és a Széchenyi Zsigmond kilátó látható
Nekem a szilárdabb kajákkal (pl. szendvics) gyakran azt a gondom (ttúrán is, nem csak futva), hogy nincs hozzá elég nyál. Erre jó megoldás az ivózsák - kényelmesen lehet belőle piciket kortyolni.
Kockasajt (igen az a körcikk alapú hasáb alakú), és gyümölcslé. Nekem a fele narancs fele multivitamin jön be. Az angol váltópénzről elnevezett áruházban veszem. Kb 70-ig még meg bírom enni a banánt is. A szántói nyeregnél a Sistergő-Mancocka Bázison még a mandarin-gerezd is.
Ezen kívül, ha kenyérfélét kell lenyelni, akkor a tubusos majonézes torma is jó. A Bala*-szelet csak 30-ig esik jól.
Én jó ideje már csak terepfutok, nem ttúrázok. Az "űrkaját" viszont még ki sem próbáltam; banán, puhább fajta datolya, sós ételnek pogácsa vagy sajtos rúd a menüm.
Meg még félúton van a normál kaja és az űrkaja között a sós szotyola. Macsától tanultam, hogy gyorsabban felszívódik, mint a mogyoró, amit sokan fogyasztanak.
Olyan információk jutottak el hozzám, hogy a szombati Betti emléktúrán legendás nagy idők tanúi gyűlnek majd össze, és ott lesz a régi topikos közönség színe-java. Aki még nem döntött, az is jöjjön! :-)
