A jelenlegi tudás szerint az alapvető fizikai törvények és az alapvető fizikai konstansok mindenhol azonosak az univerzumban. Ezek a törvények és konstansok alapvető módon határozzák meg az univerzum működését és fejlődését. Meghatározzák a kémiát és a biológiát. Ez az az univerzalitás elve. De viszont az is igaz, hogy nem mindenhol határozzák meg azokat, mert a kozmosz egyes részein a kozmikus feltételek, például a hőmérséklet, a nyomás, a sűrűség stb. jelentősen változhatnak, és már módosul a kémia és biológia. A gravitációs törvény, az elektromágneses törvények, a kvantummechanikai törvények valszeg az univerzalitás elvének hatálya alá tartoznak.
Nem mondom, hogy lelkileg összetörnék annak tudatában, hogy itt maradunk a Földön. A jövőkutatók egy része már régóta nem bolygó-kolonializációkat képzel a jövő századokba, hanem inkább azt, hogy vissza fogunk térni a lóval/ökörrel szántáshoz. Szóval ez rávilágít az emberiség törékenységére is.
Volt egy elképzelés arról, hogy egy értelmes lény nem áll meg a saját bolygója teljes uralma felett, hanem kiterjeszti uralmát a környező bolygókra, majd a távoliabbakra is. Legalábbis mi ezt képzelgessük az ún. szuper-civilizációkról. De egyre inkább azt gondolom, ezt a lépcsőt mi már nem fogjuk megugrani, mert záros időn belül elfogynak az ásványkincseink, és a hatalmas űreszközök, mind azzal járnának, hogy azok anyagával is kevesebb lenne a Földön.
Ezt az "itt ragadást" olyan szempontból tartom "tragédiának", hogy a földi élet, az ember sérülékeny: elpusztíthatja magát egy atomháborúval, nekünk jön egy kisbolygó, nagy aszteroida, üstökös, halálos járványok törhetnek ki... Szóval egy csomó dolog, ami ellen nincs védelem. De ha kolonizáljuk a Marsot, Holdat, esetleg a Vénuszt, úgy megnő az esély, hogy az ember, és sok más élőlény túléli az apokalipszist és az emberiség kalandja folytatódik.
De ezekről a dolgokról többször írtam már az évek során:
„Az élőlények sikeresen boldogulnak nélkülünk. Elromlunk mi is, meg a környezetünk is, ha ezt a kettőt sem bírtuk megóvni, ne ácsingózzunk a zűrbe. Remélem lesz esélye a Marsnak, és nem érünk oda. „
„A Gaia elmélet szerint, a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, azaz tág határok közt képes fenntartani létezésének feltételeit (nagy a pufferkapacitása).”
Gaia velünk is számol, és benne vagyunk a puffer kapacitásába. Egy szupervulkán kitörése (Yellowstone Nemzeti Park), a bekövetkező porfelhővel lehűtené annyira a légkört, hogy a sarki jégtakarók és gleccserek meghíznának. /Gaia „bevette a lázcsillapítót”/. Az ember felelőssége ott kezdődik, amikor nem tud gátat szabni a mohóságnak. De nagy különbség van a mohóságban, a tekintetben, hogy az mire irányul. Akit kiszárít a szomjúság, mohón issza a vizet, amikor hozzájut, de ha nem fogja vissza magát rosszul lesz tőle. Akinek mohósága a hatalomra irányul, az nem fogja vissza magát, mert attól lesz rosszul. (diktátorok élete igazolja) A környezetvédelmet, a természeti népek ösztönösen gyakorolták, amíg a civilizált konkvisztádorok „tudatosították” velük, hogy amire vigyáznak, az nem az övék. Persze az őslakók is a dédunokájuk tulajdonának tartották, nem a sajátjuknak. Ez a tulajdoni vita nem izgatja Gaia asszonyt, mert ő a Nap miatt aggódik. Ha az befűt neki, nekünk is annyi.;-)
El tudod képzelni, hogy az elkövetkező párszázév alatt gyakorlatilag feléljük ezeket. El tudod képzelni, micsoda tragédia lesz ez, ha az előtt következik be, hogy kolonizáltuk volna a Marsot? Azt jelenti, hogy örökre itt ragadtunk a Földön. Az űrben utazó űrvárosok pld. hihetetlen nyersanyagmennyiséget igényelnének
Nem bánom az itt ragadást. Akinek nem elég a létezés ezen a bolygón, menjen Isten hírével. Az emberekből túl sok van, meg az üzletből. Ezekre nincs szükség. Az élőlények sikeresen boldogulnak nélkülünk. Elromlunk mi is, meg a környezetünk is, ha ezt a kettőt sem bírtuk megóvni, ne ácsingózzunk a zűrbe. Remélem lesz esélye a Marsnak, és nem érünk oda.
Azok a gyermeteg sziklarajzok diszkrét baglyok, három ujjal és dupla-rés szemekkel. Soha ne nézz bele.
A szőnyegmintákba sem szabad beleolvasni.
A felélés után analfabéta, nemet váltott fantomok kirajzanak, hogy bányavállalkozók legyenek.
Az ufók csalódottan visszafordulnak, nincs több ijedős bakter, a nők terméketlen műbabák.
„A természeti törvények a világegyetemben mindenhol azonosak.” Ez egy optimista extrapoláció. Nem lehet igazolni, vagyis közel áll a hithez.
„A természeti feltételek függvényében (lakható zóna variációi stb.) más és más formációkat hozhatott létre az evolúció.” Ennek van jó esélye, mert egy gyakorlati példa már van, a miénk.;-)
A természeti törvények a világegyetemben mindenhol azonosak. A természeti feltételek függvényében (lakható zóna variációi stb.) más és más formációkat hozhatott létre az evolúció. Másrészt viszont, szerintem az élhető világok sokasága nem zárja ki ai isteni teremtés gondolatát. Csak nem tudjuk, hogyan működik mindez. De erről nem is kell az emberiségnek tudnia. Mert ha erről tudna, akkor maga is istenséggé válna.
„Mérhetetlenül pökhendi, nagyképű hozzáállás az, hogy ebben a végtelen téridőben egyes egyedül a mi planétánkon alakult ki értelmes élet, és egyedül csak a mi 5000 évesre saccolt civilizációnkban alakult ki tudásalapú társadalmi fejlődés. Ezeknek a valószínűsége nulla.”
A mérhetetlenül pökhendi, nagyképű hozzáállás az, ha valaki kijelenti valamiről, hogy a valószínűsége nulla. Az a tény, hogy az energia/anyag olyan létformát alkotott, mint a tudat, már nem nullavalószínűségű. „Gondolkodom, tehát vagyok”. Az ateista tudósok „bölcsebb”hányada, nem zárja ki Isten létezését, a valószínűsége nem nulla.;-)
„Teljesen felesleges emlegetni, hogy hány millió galaxis van, ha egyszer nem látunk semmiféle "mozgást", "üzenetet" abból a sok millió értelmes lény lakta bolygókról. Lehet, hogy nincsenek is? Mondjuk ezért is jobban kellene vigyáznunk a Földre...”
Ateista változat szerint, a világegyetem anyaga véges. Azért szóródott szét az univerzumba olyan sok galaxist alkotva, hogy kísérleti „laborként”szolgáljon az élet „előállításához”. Amelyik galaxisban nem sikerül a kísérlet, azt élet nélkül elnyeli a szuper nagy fekete lyuk. (vissza a feladóhoz) Amelyikben sikerül, az belakhatja a galaxist, de egy másikba már nem tud átköltözni a növekvő távolságok miatt.
A teista változat szerint, Isten azért teremtett anyagi világot, hogy a tökéletes lelki, vagy (ön) tudati világát próbára tegye. Mivé lesz a világ, ha az Emberre bízza, akit hasonlónak teremtett önmagával. Vagyis, Isten tükörképei vagyunk az anyagból. Ennél fogva, nincs más értelmes lény az univerzumban, mert Isten mindent EGY lapra tett fel. Ha méltatlanok vagyunk az isteni szerepre, akkor elbukott Isten terve velünk együtt. Ha sikerrel járunk, a mi feladatunk lesz az univerzum benépesítése, és Isten nyugdíjba vonulhat a maga világában.;-)
Nem azért kell vigyáznunk nagyon a Földre, mert egyes egyedül csak itt fejlődött ki értelmes élet a végtelen Univerzumban, hanem mert az emberiségnek jelenleg (és valszeg nagyon hosszú ideig) csak ezen a bolygón van lehetősége a fenntartható boldogulásra.
Mérhetetlenül pökhendi, nagyképű hozzáállás az, hogy ebben a végtelen téridőben egyes egyedül a mi planétánkon alakult ki értelmes élet, és egyedül csak a mi 5000 évesre saccolt civilizációnkban alakult ki tudásalapú társadalmi fejlődés. Ezeknek a valószínűsége nulla.
Én azt gondolom, hogy mikrobák lehetnek éppenséggel sok bolygón, de a fejlett élet rendkívül ritka lehet, talán tényleg csak a Naprendszerben volt erre lehetőség, és a Föld két "versenytársa" (Mars, Vénusz) végül elbukott. A fejlett élethez olyan összetevők kellettek, amik talán csak itt voltak meg. Ezt nehéz elhinni, főleg nekünk, hogy mi vagyunk az a kivétel és az egész univerzum lakatlan az értelmes civilizációk szempontjából. Teljesen felesleges emlegetni, hogy hány millió galaxis van, ha egyszer nem látunk semmiféle "mozgást", "üzenetet" abból a sok millió értelmes lény lakta bolygókról. Lehet, hogy nincsenek is? Mondjuk ezért is jobban kellene vigyáznunk a Földre...
"A tudósok 53 és 99,6 százalék közötti esélyt látnak arra, hogy egyedül vagyunk galaxisunkban, és 39 és 85 százalék köztire tették annak valószínűségét, hogy egyedül vagyunk a világegyetem teljes eddig számunkra belátható részén."
2-2,5 billió (kétezerötszáz milliárd) galaxis létezik a világegyetemünkben. Egy átlaggalaxisban kb. 400 milliárd csillag van (a vörös törpékkel és a barna törpékkel együtt). Ha galaxisonként 400 milliárd csillaggal számolunk, akkor összesen 1000 trillió csillag van, ami 1 billiárd milliárd csillagnak felel meg. Leszögezhetjük tehát, hogy csak a mi világegyetemünkben, ennyi csillagrendszerben nemcsak az élet hemzseg, hanem még az értelmes élet, sőt a kozmikus környezetük energiáit hasznosítani tudó szupercivilizációk vagy szuper életformák is hemzsegnek.
„Hogy egy hódító bányászott volna itt, abban biztos vagyok (ha valóban itt járt volna). Csak az emberből indulok ki, hogy a nyersanyagok után kutatva ismertünk meg idegen világokat, szigeteket, sarki területeket, óceán fenekeket. Ez vezette a konkvisztádorokat Amerikába. Még Sitchin is bányásztassa az anunnakikat.”
Ebben magam is biztos vagyok. A nyersanyag bányászat létfontosságú dolog az elhasználódás miatt. Ha majd olyan szintre jut a technológia, hogy az atomjaira bontott hamburgert, (összetett anyagot) egy perlikátorban újra összerakja, akkor is kell bányászni az entrópia, hő veszteség miatt. (A Star Trek-ben Picard kapitány minden bolygónál megáll „tankolni”)
Gondolom nem mindegy milyen körülmények vannak egy bolygón, ha vannak bányászható fémek. Másik, hogy kell egyáltalán egy civilizáció, ami képes utazni a világegyetemben, s ez igen kérdéses. Jól mondta előttem őszszakál, hogy egy 10 millió fényévvel arrább lévő civilizációval, nem hogy találkozni, de kommunikálni se tudnánk. Ha jelet küldenénk nekik, a választ csak 20 millió évvel később kapnánk meg. Nem hogy találkoznánk.
Az élet viszont nagyon apró szinten (mikrobák) képes terjeszkedni a világűrben. Ha a naprendszerben a kezdetekkor több bolygó is hasonló körülményekkel rendelkezett, táptalaja lehetett az életnek, úgy a meteoritok révén egyikről a másikra juthatott az élethez szükséges mixer.
Hogy egy hódító bányászott volna itt, abban biztos vagyok (ha valóban itt járt volna). Csak az emberből indulok ki, hogy a nyersanyagok után kutatva ismertünk meg idegen világokat, szigeteket, sarki területeket, óceán fenekeket. Ez vezette a konkvisztádorokat Amerikába. Még Sitchin is bányásztassa az anunnakikat. Hozzáteszem, a Föld ásványkincsei végesek, nem termelődnek újra. El tudod képzelni, hogy az elkövetkező párszázév alatt gyakorlatilag feléljük ezeket. El tudod képzelni, micsoda tragédia lesz ez, ha az előtt következik be, hogy kolonizáltuk volna a Marsot? Azt jelenti, hogy örökre itt ragadtunk a Földön. Az űrben utazó űrvárosok pld. hihetetlen nyersanyagmennyiséget igényelnének (amik már soha nem kerülnek vissza a Földre!). S ha a Mars mellett volna egy olyan bolygó a naprendszerben, amin lennének tengerek, oxigén, erdők és primitív létformák, úgy gondolható, hogy nem a Marsra, hanem ide mennénk...
Nem hiszek abban, hogy valami rejtélyes civilizáció idejön, készítenek pár szelfit a földlakókkal, majd mennek tovább. Charroux is azt írta a hatvanas években, hogy milyen nevetséges az az elképzelés, hogy az idegenek galaxisokat repülnének át, csak azért hogy egy brazil bakterrel bújócskázzanak, vagy egy ohiói nőt molesztáljanak szexuálisan...
Éppenséggel lehetnek értelmes civilizációk az űrben (ezt lehetetlen lenne tagadni), de tőlünk olyan messzire, hogy bármiféle kapcsolat elvethető. Egyébként az ősűrhajózás képviselői, amiket mutogatnak: sziklarajzok, mítoszok, jelképek, stb. gyakorlatilag nem egy szuper-civilizáció jelenlétére vallanak a Földön, ami hatalmas űrvárosokat épít, fénysebességel képes haladni a kozmoszban, csillagokat kapcsol le, hanem csak olyannak, amik valamivel fejlettebbek a 21. századi embernél...!
„Egyre inkább az az érzésem, vagy mindenhol élet van (oroszlán csillagképben is találtak bölcsőt), vagy nincs. Ugye nagyobb a valószínűsége egy galaktikus köztársaságnak (számkivetett renitensekkel, szakadárokkal), mint elfogadni egy olyan egyszeri, megismételhetetlen létezést, amit lehetetlen átfogóan felfogni, ha a racionalitás nem segít, már csak az intuíció marad, hogy híd lehessen a túliba.”
Tegyük fel, hogy ha volt ősrobbanás, akkor 13,8 milliárd éves az univerzum, és cirka 5 milliárd éves a Nap a rendszerével. Az értelmes lények is több millió éve reinkarnálódnak a Földön. Az emberi fajt kb. 800.000 évesre gondoljuk. A rádiózással 100 év óta jeleket küldünk az univerzumba, vagyis 100 fényéves körzetben tudhatnak rólunk a Xantik, ha van olyan technológiájuk, amivel felfogják a jeleket.
De mi van akkor, ha nem volt ősrobbanás, az univerzum öröktől fogva létezik, és olyan részhalmazok sokaságából áll, amelyek alkalmasak az életre, és nem alkalmasak. Az életre alkalmas halmazok (miniverzumok) olyan távol vannak egymástól (10 milliárd fényév), hogy még a párhuzamosan egyszerre létező kommunikációra képes civilizációk se tudnak kapcsolatot teremteni a fizika törvényei szerint. (fénysebesség) Ez azt eredményezi, hogy galaxisok sokasága lakhatatlan és lakható. Egy lakható galaxisban vagyunk, de nem minden csillagnak van lakható bolygója. A lakható bolygók sem egy időben lakottak, vagyis olyan csillagot kell keresnünk, ami a miénkkel egyidős, lakható bolygója van. Mondjuk, találunk 100-at, de 90 bolygón nincs űrkommunikációra képes civilizáció. A maradék 10 bolygóból 5 nem használ elektromosságot, mert telepatikusan kommunikálnak egymással. Marad öt bolygó, ebből 3 nem szándékozik jeleket adni magáról, elzárkózó. A maradék kettő meg háborúban áll egymással, hogy a jobb feltételekkel rendelkező bolygót megszerezze magának. El vannak egymással foglalva.
Mi marad nekünk, a kíváncsiságon, és a felfedezési vágyon túl? Hát marad a hit, hogy létezik a mennyek országa, ahová ki kell érdemelni a meghívót. De az is lehetséges, hogy az új Főldi életek alapanyagának lenni az egyetlen alternatíva. (Lesz idő, amikor nem temetnek, hamvasztanak, hanem müzlit készítenek belőlünk!?)
Nagyon ragaszkodsz a bányászathoz. Lehet, hogy a látogatók teljesen készen vannak, nincs szükségük semmire, csak egzotikus létformákat keresnek, hogy (ronda szóval) kimaxolják a gyűjteményüket.
Örvendeznének egy polippókmadárnak, csak nehéz a tartásuk, a megfelelő élőhely kialakítása, és a vadonból befogott példányok tele vannak parazitákkal. Ilyen fogásokért hajlandók nagyobb távolságokat is megtenni, és mellékesen az extrém bolygólátogatás is jó kalandtúra.
Ha már eljönnének ide bányászni, csak mintákat vennének, hiszen ha eljutottak ide, akkor egész bolygókat kitermelhettek, néha levágnak egy fehér törpét, vagy robbantgatnak... persze, nem gondolom komolyan, csak vigyázó szemeiteket vessétek a váltakozó magnitudókra.
Egyre inkább az az érzésem, vagy mindenhol élet van (oroszlán csillagképben is találtak bölcsőt), vagy nincs. Ugye nagyobb a valószínűsége egy galaktikus köztársaságnak (számkivetett renitensekkel, szakadárokkal), mint elfogadni egy olyan egyszeri, megismételhetetlen létezést, amit lehetetlen átfogóan felfogni, ha a racionalitás nem segít, már csak az intuíció marad, hogy híd lehessen a túliba.
„Intelligencia által felismert és szükséges programmódosítások végrehajtása és telepítése.. Nem javuló programot futtató hardverek működésének megszüntetése káresemény bekövetkezésének elkerülése érdekében.”
Azt mondják, hogy az anyag magán viseli a róla szóló összes információt. Az információt, pedig tudtommal az élő tudja hasznosítani. Az élethez szükséges alapanyagnak, atomoknak, molekuláknak is, egy kódra van szüksége ahhoz, hogy lemásolják, megkettőzzék magukat. Az anyag is intelligens egy bizonyos összetettsége után. (emergencia) Azt kell jól definiálni, hogy hol kezdődik az élet, hol kezdődik a tudat, és hol az én tudat. Az értelem már ott megmutatkozik, hogy létrejön a kód, RNS;DNS. Ha úgy vesszük, akkor az evolúció is értelmes, mert szelektálni képes a szerint, hogy milyen környezetbe van jelen az élet. Ha megengedi az evolúció, hogy a csillaközi térben, a csillagporban jelen legyen az élet, és nem csak a kőzet védőburokban utazó élet spórák, (aminosavak, fehérjék) akkor van rá esély, hogy valahol van Polippókmadár.;-)
Intelligencia által felismert és szükséges programmódosítások végrehajtása és telepítése.. Nem javuló programot futtató hardverek működésének megszüntetése káresemény bekövetkezésének elkerülése érdekében.
Teljesen eltérő gravitációk más optimális testfelépítés igénye. Végtag, csáp szükséges. Polippókmadár.
"Ez erősen korlátozott, nagyon "Földhöz ragadt" nézőpont. Először is, kihagyod a hódítóként lehetőséget, ami nagyon nem ugyanaz, mint a sima felfedező - viszont ennek nyomait hiányolod, de miért természetes, hogy valaki felfedez egy számára új szigetet,(bolygót?) és nyomokat hagy rajta?"
Hódítóként valóban mehet egy másik bolygóra egy civilizáció, de a Föld esetében erre nulla az esély. Ez olyan tévés űroperákon felnőtt logika érvelése lehet. Ha hódítóként jöttek, úgy rengeteg nyomot kellett volna hagyniuk, még úgy se vigyáztak volna a "beavatkozásnál", mint a "felfedezők". Az egyik fő érv ez ellen, hogy amikor az első nagy földi civilizációk megjelentek, a Föld ásványkincsei gyakorlatilag a földben voltak. A dinoszauruszok sem bántották ezeket. Egy ilyen szuper-civilizáció vagy száz év alatt "kiszivattyúzta" volna ennek a 90 százalékát. Az emberiség is túlélte ezen időket. Egy ilyen civilizáció nyomait, utazásait észre kéne már vennünk a kozmoszban. Egyáltalán hová lettek? Ha Amerika felfedezése után jó száz évvel, 1600 körül eltűntek volna az európaiak a földrészről és elpusztult volna minden föld Amerikán kívül, s az indiánok csak i.sz. 3000-ben érnék el azt a fejlettséget, amit mi most, úgy rengeteg emlék (szobor, templom, írás, stb.) maradt volna fenn a spanyolokról, portugálokról.
A másik fő érv, hogy nehéz elképzelni a galaxisok közti bolyongást, mint a Lost in Space-ben, mindenféle cél nélkül. Egyáltalán hogyan haladnának, hogy nem vesszük észre? Az élet valószínűleg nagyon ritka dolog a Kozmoszban, ha van egyáltalán a naprendszeren kívül. A mi rendszerünkben azonban felbukkanhatott, nem csak a Földön, de a Marson és a Vénuszon is.
A Magyar nyelv nagyon logikus, hiszen sokan az istenek nyelvének tartják. Az él, ÉL Isten nevét is jelenti. Az öl, pedig halált okozót jelent, de az anya öléből születik az utód. Az ölel a szex szinonimája, de a Föld területet is jelent az öl2.;-)
„Ohhh - ideje levenni a szemellenzőt, és odébb tolni a korlátokat - az univerzumban NINCSEN zárt rendszer, nincsenek határai, ezért MINDEN összefügg MINDENNEL, így a hatások is eképpen terjednek. Nem vagyunk "osztva" kétféle típusra, a természet végtelen számú életképes formát tud alkotni, a kizárólagosság szűkítése értelmetlen, hamis irány.”
Részemről ez nem szemellenző, hanem a valóság reális értelmezése. Az életet nem lehet élettér nélkül fenntartani. Semmiből nem lesz valami. Ha a medveállatkák kibírják fél évig hibernálva, kiszáradva az űrben, az a kiolvasztásuk, hidratálásuk után derült ki. De 10év űrbéli tartózkodás után már nem élnek azok sem. (kozmikus sugárzás) A Föld azért ad helyet az életnek, mert biztosítja az anyag tartós körforgását, az élet megújulása érdekében. Ha nem lennének húsevők és növényevők, csak „fényevők”, talán lenne élet az űr minden zugában. De hogy tudattal, öntudattal, értelemmel rendelkezők lennének azok is, azt már nem hinném. Ezért a tudatra, az értelemre, a lelkiismeretre hivatkozni álszent dolog. Az ÉLET élni akar, ezért öl. Ez ökölszabály a nem fényevőknél.
"azt a tényt, hogy a Földi élet egy zárt rendszer, aminek a Naprendszer a külső határa. Ebből adódik, hogy ragadozókra, és prédákra vagyunk osztva."
?????? Ohhh - ideje levenni a szemellenzőt, és odébb tolni a korlátokat - az univerzumban NINCSEN zárt rendszer, nincsenek határai, ezért MINDEN összefügg MINDENNEL, így a hatások is eképpen terjednek. Nem vagyunk "osztva" kétféle típusra, a természet végtelen számú életképes formát tud alkotni, a kizárólagosság szűkítése értelmetlen, hamis irány. Múlt századi elavult nézetek ilyenek, amelyekből az Alien vagy a Predator filmek születtek, de az ugye mégis mese, még ha felnőtteknek készült is - magam részéről a 3. típusú találkozások, E.T, vagy A Gömb sokkal inkább bejön.
Azért nem sikerül a kitörés szerintem, mert pont meg kell szabadulnunk a hunter/préda effektustól, a gondolkodó, értelmes embernek nem kell ragadozónak lennie, nem a tápláléklánc csúcsa a cél (ez több ezer, vagy százezer éve megvan, ideje tovább fejlődni!) nem harcolni, küzdeni kéne, hanem értelmes dolgokat alkotni - pusztítás és hódítás, gyilkolás nélkül, mert képesek lehetnénk erre (is) ...
"A természetben SEMMI sem létezhet önmagában" ez komoly kritika a mai civilizációnk fő problémájára, az értelmetlen küzdelemre MINDEN ellen, miközben a természettel nem tudunk harmóniában élni, nem találunk szimbiózist vele egyedüli élőlényként a bolygón, pedig már réges-régen kéne vagy réges-régen volt, de elfeledtük?
Nekünk kell megtalálni a receptet, és az nem az, hogy parazitaként élünk fel mindent, és győzünk le, hanem ellenkezőleg, olyan kapcsolatot építeni, ami kölcsönösen hasznos. A teremtés koronája helyett felvett védő sisakot akkor vehetjük le, ha alatta az értelem győz az ártó, ragadozó szándék, gondolatok helyett.
"Az utolsó jégkorszak vége felé közeledve, 12 800 évvel ezelőtt egy óriási üstökös, amely több ezer évvel korábban a mélyűrből lépett be a Naprendszerbe, több darabra tört. Ezek egy része a Földnek csapódott, és a dinoszauruszok kihalása óta nem látott mértékű globális kataklizmát okozott. A töredékek közül legalább nyolc az észak-amerikai jégsapkába ütközött, további töredékek pedig az észak-európai jégsapkába.
A több mint 60 000 mérföldes óránkénti sebességgel megközelítő, mérföld széles üstököstöredékekből származó becsapódások hatalmas mennyiségű hőt termeltek, amely azonnal több millió négyzetkilométernyi jeget likvidált, destabilizálva a Föld kérgét, és globális özönvizet idézett elő, amelyre a mítoszok emlékeznek szerte az országban. világ.
Az ugyanilyen pusztító, további kataklizmikus áradásokat okozó becsapódások második sorozata 11 600 évvel ezelőtt következett be, ez a pontos dátum, amikor Platón Atlantisz pusztulására és víz alá kerülésére utal.
A könyvben feltárt bizonyítékok minden kétséget kizáróan azt mutatják, hogy a jégkorszakban virágzó fejlett civilizáció a 12 800 és 11 600 évvel ezelőtti globális kataklizmák során elpusztult.
De voltak túlélők – a későbbi kultúrák olyan néven ismerték őket, mint „bölcsek”, „mágusok”, „fényesek” és „a menny rejtélyes tanítói”. Nagy hajóikkal bejárták a világot, mindent megtettek azért, hogy a civilizáció szikrája égjen. Kulcsfontosságú helyeken telepedtek le – a törökországi Gobekli Tepe-ben, a libanoni Baalbekben, az egyiptomi Gizában, az ókori Sumerban, Mexikóban, Peruban és a Csendes-óceán túloldalán, ahol nemrégiben Indonéziában egy hatalmas piramist fedeztek fel. Bárhová is mentek, ezek az „Istenek mágusai” magukkal hozták annak az időnek az emlékét, amikor az emberiség kiesett az univerzummal való harmóniából, és súlyos árat fizetett.
Emlék és figyelmeztetés a jövőnek… Mert az üstökös, amely 12 800 és 11 600 év között ekkora pusztítást végzett, talán még nem végzett velünk. A csillagászok úgy vélik, hogy az eredeti óriásüstökös egy 20 mérföld széles „sötét” töredéke rejtve marad a törmelékfolyamban, és fenyegeti a Földet. A Gobekli Tepén, a Szfinxben és az egyiptomi piramisokban kódolt csillagászati üzenet arra figyelmeztet, hogy a „Nagy Visszatérés” a mi időnkben fog bekövetkezni…" Graham Hancock - Istenek mágusai
