Nincs szabályos ritmus. Volt, hogy hetekig jól volt, aztán felpörgött, aztán meg lezuhant. A végén volt, hogy egy napon belül is tudta ezt produkálni. Ha kinyitotta a száját, már görcsben volt a gyomrom, mert nem tudtam, hogy éppen mi fog kijönni rajta.
Mázlim volt. Adódott egy helyzet ami miatt el tudtam rángatni orvoshoz. Ráadásul kifogtunk egy hímsoviniszta luvnyát aki kettessel diplomázhatott. Meg akart győzni, hogy a férjemnek csak rossz a természete , nem pedig beteg. Egyáltalán nem vette komolyan, pedig a tünetei nagykönyvszerűek voltak. Gyorsan elmentünk egy másikhoz aki egyértelműen diagnosztizálta. Nagyon megnyerő volt, a férjem neki elhitte, hogy ez egy betegség amit jól lehet ma már kezelni,és ettől ő més ugyanolyan értékű ember. Mázli az is, hogy a férjem antialkoholista. Ezeket a gyógyszereket nem lehet szedni annak aki iszik.
Az ivással kapcsolatban. Te sosem lehetsz benne biztos, hogy mennyi az az annyi! Ezt ne feledd!
Én a helyedben nem pedáloznék, hogy visszamenjek hozzá. Majd , ha hiányzol megkeres. Akkor meg szabhatsz feltételeket. Így egy életet nem lehet leélni. Én sem bírtam volna már tovább.
Nem . Biztos hogy nem , azért azt észrevenném , ez a depresszió és egész kis mennyiség is ki tud váltani egy pánikrohamot , sírógörcsöt . Többször tapasztaltam már , csak nem tudtam hova tenni . Egyébbként most hogy tudom a betegséget néhány régebbi megmagyarázhatatlan mozzanat is értelmet kapott .
Na mindegy . Most én is kissé ki vagyok ....
Ma beszéltem a háziorvosunkkal és úgy nézett rám , mint ha kínaiul beszéltem volna ( pedig értelmesen elmagyaráztam ) Ő is kis kimerültségre gondol ami majd múlik .... de , mondom neki , kidobott a lakásunkból és fél , retteg tőlem ez azért már nem lehet egy hétvégi fáradtság jele .
Hát ilyen nálunk is volt, mondjuk nem egy-két pohár rumoskóla, hanem fél-egy liter royal vodka után. Nem biztos, hogy csak depresszió, nem lehet alkoholizmus?
Igen ez az ellenségkép ez tökéletes , engem most ellenségnek tekint . Beszéltem a kollégájával , Ő egy egyszerű túlterheltségnek teszi be a dolgot , és persze az én hibámnak , de azért az , hogy 11 órakor még beszélünk telefonon hogy hozzak a piacról krumplit és 1 órakor a holmim velem együtt ki van hajigálva a lakásból és hogy a nagykést kellene a hátamba vágni és eközben semmiféle új információt pl . megcsaltam , átvertem ...nem kap az azért nem egy egyszerú rosszkedv . Arról nem is beszélve hogy ezt a reakciót valószínűleg egy -két pohár rumoskóla még felturbózta is . Most persze azt szajkózza , hogy az életben nem akar többé látni , csak akor lesz szerintem a legnagyobb baj , ha kijön a gödörből és azt veszi észre , hogy egyedül van .
A Te párod milyen intervallumokban volt a hullámvölgyekben ?
És a fő kérdés , hogy hogy jutottatok el odáig , hogy felismerje a betegségét ?
Én a férjemmel jártam így. Igaz mi nem mentünk külön, de minden nap kínlódás volt. Neki is nekem is. Amániás depressziósok nak nincs betegségtudatuk. Most, hogy a férjem már kezelésben részesül és újra az az ember akihez hozzámentem szoktunk beszlgetni azokról az időkről, amikor igazán beteg volt . Ő is mindig azt mondta nekem , hogy menjek én orvoshoz én vagyok a beteg. Most azt mondja, hogy úgy érezte, hogy én is és általában az egész világ direkt idegesíteni akarja őt. Nagyon nehéz a helyzeted, mert tudom milyen az amikor valakit nem lehet elrángatni az orvoshoz. A kollégái nyílván az ő szemüvegén keresztül nézik a dolgot. Kívülállónak nem feltűnő ez a betegség, csak annak aki vele él. A férjem is tudta magát tartani mások előtt. Nem irigyellek! Nem akarlak áltatni , ez a helyzet kezelés nélkül csak rosszabb lesz. Esetleg megpróbálhatod ölelgetni meg puszilgatni, ha ő úgy érzi, hogy ez a baja. Ha ezt teszed és ennek ellenére ellenséges veled akkor megkérdezheted , hogy akkor mi is a helyzet. A férjemen már egy-két hét után látszott a változás ahogy a gyógyszert elkezdte szedni. Azt mondta a doktornő, hogy időben lett elkapva a dolog azért reagált ilyen jól.
45 éves férfi vagyok , 3 éve élek a feleségemmel ( 2. házasság ) és sajnos most körvonalazódik bennem a tény , hogy a feleségem mániás depressziós . másfál éve összeházasodtunk azóta most másodszor dobott ki a lakásából és az életéből . Tavaly tavasszal 1 hónapig éltünk külön , fogalmam sem volt hogy mi volt az oka , majd 1 hónap után sírva borúlt a vállamra , hogy nem tud nélkülem élni . 1 hete ugyan ez történt azóta nme hajlandó velem értelmesen beszélni , folyton engem vádol . Beszéltem egy ehhez a dolgokhoz értő emberrel és az első 5 perc után , amint a kapcsolatunkról és a nejem viselkedéséről mondtam , már mondta is , hogy ez a mániás depresszió . Utána néztem a tüneteinek , helyzeteknek és szinte 100 % a megfelelés . Ezen kívül úgy gondolom , hogy van benne egy elfolytott ki nem mondott féltékenység is , bár lehet hogy ez csak a depressziós szakasz tünete , mert amúgy nem vettem észre , hogy féltékeny lenne. Holnap beszélek a háziorvosával , hogy lát-e valamit ebből a dologból . A munkahelyi kollégái sajnos ellenszelet gerjesztenek , mert ők meg vannak győződve , hogy a magánéleti problémáinknak kizárólag én vagyok az okozója így pártolják a feleségem és engem tesznek felelősé a kialakúlt helyzet miatt , persze a tényeket a magánéletünkről a feleségem szavaiból állapítják meg .
Igazából a kérdésem az volna , hogy lehet-e és ha igen , hogyan .... hogy tudatosúljon valakiben a betegség tudata és hogyan lehetne rávenni , hogy egyáltalán felismerje a betegségét a feleségem . Már régebben is mondtam neki , hogy időnként úgy viselkedik , hogy illő lenne orvoshoz fordúlnia , ekkor egyszerűen lehülyézett , hogy inkább nekem kellene hogy ilyet kitalálok . Természetesen mindenért én vagyok a felelős , mert ha jobban szeretném , puszilgatnám , többet símogatnám akkor nem érezné , hogy már nem szeretem . A mániás időszakai is jól elkülömíthetők , különösen szexuális téren .
Kérem ha valaki már volt ilyen helyzetben , hogy fel kellett ismertetni valaki mással a betegségét írjon .
45 éves férfi vagyok , 3 éve élek a feleségemmel ( 2. házasság ) és sajnos most körvonalazódik bennem a tény , hogy a feleségem mániás depressziós . másfál éve összeházasodtunk azóta most másodszor dobott ki a lakásából és az életéből . Tavaly tavasszal 1 hónapig éltünk külön , fogalmam sem volt hogy mi volt az oka , majd 1 hónap után sírva borúlt a vállamra , hogy nem tud nélkülem élni . 1 hete ugyan ez történt azóta nme hajlandó velem értelmesen beszélni , folyton engem vádol . Beszéltem egy ehhez a dolgokhoz értő emberrel és az első 5 perc után , amint a kapcsolatunkról és a nejem viselkedéséről mondtam , már mondta is , hogy ez a mániás depresszió . Utána néztem a tüneteinek , helyzeteknek és szinte 100 % a megfelelés . Ezen kívül úgy gondolom , hogy van benne egy elfolytott ki nem mondott féltékenység is , bár lehet hogy ez csak a depressziós szakasz tünete , mert amúgy nem vettem észre , hogy féltékeny lenne. Holnap beszélek a háziorvosával , hogy lát-e valamit ebből a dologból . A munkahelyi kollégái sajnos ellenszelet gerjesztenek , mert ők meg vannak győződve , hogy a magánéleti problémáinknak kizárólag én vagyok az okozója így pártolják a feleségem és engem tesznek felelősé a kialakúlt helyzet miatt , persze a tényeket a magánéletünkről a feleségem szavaiból állapítják meg .
Igazából a kérdésem az volna , hogy lehet-e és ha igen , hogyan .... hogy tudatosúljon valakiben a betegség tudata és hogyan lehetne rávenni , hogy egyáltalán felismerje a betegségét a feleségem . Már régebben is mondtam neki , hogy időnként úgy viselkedik , hogy illő lenne orvoshoz fordúlnia , ekkor egyszerűen lehülyézett , hogy inkább nekem kellene hogy ilyet kitalálok . Természetesen mindenért én vagyok a felelős , mert ha jobban szeretném , puszilgatnám , többet símogatnám akkor nem érezné , hogy már nem szeretem . A mániás időszakai is jól elkülömíthetők , különösen szexuális téren .
Kérem ha valaki már volt ilyen helyzetben , hogy fel kellett ismertetni valaki mással a betegségét írjon .
Elolvastam az írásodat. Kicsit pont az ellentéted vagyok, tesóimmal és velem nem sokat törődtek a szülők, az ital érdekelte őket, de nem bántottak minket, viszont nem is érdekelte nagyon őket, mi van velünk. A nagyszüleim azok, akikre a mai napig felnézek. Én meg mindig azokat irigyeltem, akiket magánórákra küldtek a szülők, de persze leginkább azokat, akikkel tényleg törődtek is. Na és annak ellenére, hogy ilyen háttérből jöttünk, összekapartuk magunkat, lediplomáztunk, teremtettünk hátteret is, önerőből. Nem iszom, nem cigizem. Viszont sok depis tünetem van, ezekről irogattam máshova is, meg most kezdem érezni, hogy fogy a lelkierőm. Én járok pszichiátriára, szedek is gyógyszert. Azért neked sem ártana dokihoz menned, főleg, te meg is tudnál fizetni valami színvonalasabbat, meg lenne idő, hogy hosszan beszélgessenek veled (mert amúgy csak arra van idő a sima orvosi rendelőben, hogy megkérdezik, hgy vagy, meg gyógyszert írnak, ez nem a doki hibája, hanem agyon vannak ők is terhelve). Sokkal többet érne,ha ebbe fektetnél bepénzt, mint hogy valami motorral meg piákkaltönkretedd magad, legalább egyszer próbáld ki, nem veszíthetsz semmit.
,,Valahol a Világ egy eldugott szigetén, volt egy Sötét erdő. Melynek fái komoran nyújtóztak az égig, s lombjaik feketébe borultak. Hogy semmi fény nem esett a jéghideg földre. A bokrok, a fűszálak sárgák és élettelenek voltak. De mégis éltek. Butyogott bennünk a rossz, a Sötét. Ide éjszakánként mindenféle állat érkezett a Ködben. Nyomukban a vörösszemű, démoni kopókkal, az üres tekintetű vadászokkal - sokáig megy az űzés, majd hagyják őket. Játszanak velük, mint macska az egérrel. Aztán másnap , nagy ricsajjal Éjjel visszatérnek. S akik megadják magukat nekik, azok örökre elhagyják az árnyékvilágot....
Érkeztek a szigetre őzek, vaddisznók de nemes pumák és leopárdok is. A ragadozók foga életlen volt, épp csak arra használt, hogy a Fekete gyümölcsöket elrághassák. Kedvtelenül járták a végtelen utakat, fényt csak a különös, világító sárga bogarak mutattak.
Aztán egy nap, történt valami. Finom, meleg fény árasztotta el az erdőt.... kellemes és csábító volt. Minden állat elindult a fényforrás felé... Melyet egy zöldbe borult fa lábánál találtak meg. A Lény különleges és kedves volt. Az állatok köré gyűltek és hagyták, hogy átjárja őket a Csoda. A Lény lágyan megérintette mindeggyiket, s egy csodálatos ajándékot rejtett az elveszett lelkek szívébe. Majd egy csodaszép galambbá változott és elszállt. Az állatok megrázták magukat. S gyönyörű fény csillant a szemükben. Gyengéd de látható fény vette öket körül, s éjjel már hiába jöttek a vadászok, már nem volt hatalmuk felettük. Csak azok az állatok rettegtek és menekültek amelyek már nagyon régóta voltak a szigeten. Az ő szívüket már erős anyag vette körül, még nem tudták beengedni a jóságot. De a Lény minden nap, ugyanabban az órában eljött. S amelyik állat szíve megnyílt az galambbá változott és elszállt vele át a ködön, túl a szívárványon a Szeretethez, Boldogsághoz.,,
Mondhatnánk hiába való a Lény cselekedete, mert a Köd mindig hoz újabb állatot az erdőbe. S sajnos a Lény határai is korlátlanok, De a szeretet ami élteti az Örök és Korlátlan...
S amíg Ő van, nincs elveszett Lélek!
Ne kérdezzétek, honnan jőtt, ki ő? Mert én sem tudom. Csak örülök, hogy ismerhetem.
Nem kaptam értesitést, hisz a fórumozó emailcimem nem publikus.
Nem is nézegettem én akkoriban a kitiltottak listáját, amikor én kiszálltam a fórumozásból.
Amikor be akartam küldeni a hsz-mat, azt irta ki , egyértelműen, hogy "NEM VAGYOK JOGOSULT, HOGY A MAGÁNY ÉS FÁJDALOM TOPICBAN KÖZZÉTEGYEM A HOZZÁSZÓLÁSOM."
Ja én egy másik öngyi fórumot találtam. Nem gondoltam, hogy több is van. Ott dupla annyi hsz van. Elolvastam amit Te mondtál. Hát, ez a Taigetosz dolog nekem nem jön be. Én továbbra is fórumpárti vagyok.
Kaptál értesítést emailben a kitiltásról? Semmi olyat nem írtál, amiért kitilthattak volna ! Ahhoz komoly indok kell. Nem csak elszállt amit írtál? Nekem gyakran van , hogy elszáll. Azért nem szoktam hosszan írni a topicokban.
Szerintem annyira nem jó ötlet ideírni, hogy ki mit szed, mert esetleg valaki e miatt nem megy el orvoshoz, hanem elkezdi azt szedni. Ezzel pedig nagyobb kárt okozhat mint hasznot, mert a gyógyszert egyénileg kell beállítani, nem véletlenül.
Régen, amíg nem volt internet, addig az emberek szemtől szemben beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat. Attól, hogy interneten megírom a gondjaimat, attól még ugyanolyan magányos vagyok.
A topic kapcsolatban mi az érdek? Pont annyi az érdek benne, mint a barátságban, hogy legyen aki meghallgat,és akit meghallgatsz hogy ne légy magányos és a barátod se legyen az. Ilyen alapon minden mozzanat az életben érdek. A legjobb jóbarátommal egy malacos topicon ismerkedtem meg néhány éve. A kölcsönös szereteten kívül más érdek nem köt minket össze. Ha úgy vesszük ennél komolyabb érdek mint szeretni és szeretve lenni nem is létezik.
Emberi kapcsolataim nincsenek, de nem is tudom, hogy van-e igényem rájuk, nekem csak egy dologra van igényem, illetve egy dolog van, ami felülírja minden gondolatomat, vágyamat. Mint egy vírus: a szex.