Nos, önmagában a meztelenség, ha öncélú és érthetetlen a darab szempontjából az számomra is sokkoló, arculcsapás, volt ilyenben részem nemegyszer. A Pokoli disznótor ebbe a kategóriába tartozik számomra.
Ha végiggondolom, nem azok a darabok fogtak/fognak meg, és adtak maradandó élményt,, ahol evvel operálnak a rendezők. Hála az égnek, még vannak "szemérmes" rendezők. Ahogy Szinetár Miklós írta a könyvében egy idő után férfifütyit látni is konvenció:).
Igazából nem is értem - manapság mintha vereny folyna azért, ki tud több mocskot a felszínre önteni - mindezt olyan ideológiai körítéssel, mint: tolerancia; multikulturális megközelítések; eleven, életszagú ábrázolás; tisztánlátás; nézzünk szembe az életünkel - rázzuk fel a nézőket, lázadjunk a konvenciók ellen.
Miféle lázadás? Miféle újítás?
Nem is tudom, mikor láttam utoljára olyan színdarabot, amiben nem szerepelt néhány prosti is. Mi ebben az új? Mindenki ugyanezt csinálja. Már rég nem az sokkolja a nézőt, ha lát egy-két csupasz ülepet a színpadon, sokkal inkább az, ha véletlenül nem lát. Szerencsére erre mostanában ritkán kerül sor:).
Nem hiszem, hogy álszent lennék, azt sem hogy prűd, de pl. az olcsó szex effajta előtérbe tolását egyszerű divat- vagy korjelenségnek - rosszabb esetben reklámnak tartom. Semmi eredetiség nincs benne.
Van egy olyan érzésem, hogy nem biztos, hogy ezek a dolgok ilyen egyszerűek.
Villonnál ot voltak a q-k, József Attlánál a proletár környezet, a szex se okvetlenül idegen a művészettől, úgyogy szerintem kissé jobb lenne visszafogni magad.
A Nemzeti Színházban műsorra tűzött egyedi látásmódú, sokszor szexuális tartalommal tűzdelt darabot – főszerepben Stohl András – várhatóan számos kritika éri majd, hasonlóan a Dömötör András rendezte Pokoli disznótorhoz.
A szereplőket azonban egyáltalán nem érdekli a kritika, ők ugyanis, mint mondják, a közönségnek csinálnak színházat, nem pedig a kritikusoknak. A harmadik felvonásban például Tündérországban prostituáltak próbálják elcsábítani Kukorica Jancsit. A korhatáros előadást 13 éven felülieknek ajánlják a készítők.
Az említett Pokoli disznótor című darab egy orgiába fulladó disznótor képében kívánja bemutatni, milyen állapotban van az ország. Van benne haláltánc, kolbásszal megerőszakolt lány, vagy például pálinkát vizelő, malacfejes alsónadrágú fiú.
A Nemzeti Színház honlapjának vendégkönyvében az egyik hozzászóló így ír a darabról:
„Ó jaj! Mi ez a förtelem? Félve, a mostanság látott előadások miatt amik a Nemzeti Színházban mennek, vállalkoztam a Nyílvános Főpróba megnézésére, bár ne tettem volna! Hát ez felháborító! Mocsok, szenny, óriási dilettantizmus! Szegény Gobbi Hilda akiről a termet elnevezték forog a sírjában. Innentől adjanak valami pornó színésznő neveket a termeknek. Mivé lett a Nemzeti? Hol a határ? Egy ideig kiváncsian néztem az új vezetés alatt születő előadásokat és nem írogattam ide, de ezt nem lehet szó nélkül hagyni! FELHÁBORÍTÓ MOCSOK ÉS SZENNY! Igazgató Úr Önnek ez tetszik?”
Kevésbé sikerült az orgia-jelenetet eltalálni, ami haláltánc a maga tanyasi Mechanikus Narancsos jellegével, a kolbásszal megerőszakolt lány borzalmas sírásával, a gémeskútra felmászó parasztlánnyal, a pálinkát hugyozó, malacfejes alsónadrágú fiúval. Túlzást is túlzásba lehet vinni.
Az elmúlt napokban egy ismeretlen férfi Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója nevével visszaélve több esetben telefonon zaklatott, tárgyalásokra hívott művészeket, a szakma képviselőit - közölte a Nemzeti Színház sajtófőnöke szerdán. Az intézmény feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.
A cd-t már kívülről fújjuk. A zene nagyon klassz, remélem az előadás is hasonlóan fog tetszeni mindkettőnknek. Balla Eszterrel kapcsolatban egyetértek:)
A Holdbeli csónakos ott van a repertoáron, úgyhogy láthatjátok majd. Nagyon szeretem ezt az előadást, jó móka, rengeteget nevettem rajta. És szép, Balla Eszter hangja, meseszép....
Szerintem pont jó, rövid, figyelemfelkető. Arra elég, hogy megjegyezzék, első körben pedig ez a fontos. Az emberek többsége nem tud megjegyezni egy kisregényt.
Ezek a plakátot megadhatják az első lökést, felkelthetik az érdeklődést.
Én szerettem a Nemzetit Jordán idejében is, bár kétségtelen, hogy a nagyszínházban sok volt a rosszul sikerült előadás. De borzasztó nagy társulatot hozott össze Jordán, elsősorban remek férfiszínészekből. Sajnos a 20-as, 30-as női szerepkör csupán a kiváló Schell Juditból állt, aki most ugye babázik. Számomra egy potenciális jelölt lett volna ide a régi társulatból: Nagy Cili, de őt ugye elküldte Alföldi.
Rajta kívül egyedül Csankót sajnálom, de megértem a mellőzését, lévén van hasonló karakter a társulatban.
A megmaradók közül Varga Mária ott-tartása érthetetlen, én őt még jónak nem láttam.
Amiket szerettem eddig: Buborékok, Ötödik pecsét /eddig a legjobban!/, Tartuffe, Szigliget /ezt még újranézem/, Oidipusz
Ami még majdnem jó volt: A Mester és Margarita, Sárga Liliom
Ami összességében nem tetszett, de szerettem azért benne ezt-azt: Vesztegzár, Boldogtalanok
Ami borzalmas: Farsang
A Holdbéli csónakost nagyon szerettem volna idén megnézni, mert a kisfiam talán most lenne érett rá, de nem tudom, hogy megy-e még?
Én nagyon drukkolok az új vezetésnek is, de a régi nagyon emberi volt, és elsőként lehetett neten jegyet venni, és jól működött a közönség-szolgálat. Vidékiként /számomra/ a legkönnyebben megközelíthető színház, jó parkolási lehetőséggel. Az épület főleg belülről nem az én világom, de a park és a fekvés gyönyörű.
Kivételek itt is vannak, persze. Nálam pl a Tartuffe, Oidipusz, Tizenkét dühös ember, Buborékok tartoznak a hatásos NSZ-i előadások közé. De: ezt a poros állapotot én nem kizárólag az előadások "milyenségére" értettem, hanem arra is, hogy nem erőltették meg magukat, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a Nemzeti él és virul, várja a nézőket. Antik-feeling volt jellemző rá: nem eléggé nyitott - vendégelőadásokat nagyon hiányoltam -, rossz volt a nézők felé történő kommunikáció is, igenis - hatásosan, figyelemfelkeltő módon, mert csak azt veszi észre a nagy rohanásban a potenciális közönség - reklámozni kell az előadásokat, a NSZ-t, hogy itt ez a csodálatos épület, a tehetséges, remek színészek és vannak előadások, gyertek, nézzétek meg! Nem tudták jól eladni a színházat. A fiatalok számára főleg nem.
Szerintem ez a "pókháló" dolog nem teljesen igaz. A Shakespeare Összes Röviden, a Mester és Margarita, a III. Richárd mind-mind modern módon elkészített darabok. De sok más kamaradarabot is említhetnék (12 dühös ember, Ötödik pecsét, A Senák).
Talán a Lear király tartozott abba a kategóriába, ami már "porosodott".
Épp ideje volt egy drasztikus váltásnak a Nemzeti élén, mert Jordán Tamás ténykedése alatt már a por is belepte a Színházat. Az előadások? Mindent tudnék mondani róluk, de azt nem, hogy népszerűek, élvezhetőek, továbbá színvonalasak lettek volna. (Persze, azért van egy-két kivétel, de az édeskevés.) Olyan hangulata volt számomra a NSZ-nak, mintha egy ősrégi, pókhálóval borított, poros kis kastélyban lettem volna - hiába csillogott-villogott a vadiúj épület -, az előadások pedig csak tetézték ezt az érzést.
Szóval jót fog tenni a Nemzetinek a "fiatalítás", mind az előadások tekintetében - merészebb darabok bevállalása: itt van mindjárt az elő bemutató, A jég; a fiatalok meghódítása a Színház számára, mondjuk, ez utóbbi már pár előadással sikerült is: Tartuffe pl.; szakítás " a Nemzetiben magyar alapműveket: Az ember tragédiája, Bánk bán pl, mindenképpen játszani kell, de változtatások nélkül, csak semmi merészség... -, mind az imázs, reklám, esetleg az épület tekintetében. Le kell mosni a Nemzetiről a sok "port".
Alföldi ideális arra, hogy dinamikusabbá, élettel telivé, a fiatalok számára is érdekessé tegye a színházat. Én szívből remélem, lesz elég energiája hozzá, mert ötletei minden bizonnyal vannak és lesznek.