Bocs, hogy korábban nem írtam, nem értem rá. A Bíró Mihályról szóló részt Nagy Béla: A magyar válogatott győztes mérkőzései 1903-1943 című könyvből írtam.
Még egy érdekesség belőle:
Azok a játékosok, akik legalább 40 válogatott meccsen részt vettek ebben az időszakban:
Schlosser Imre 68 meccs (1906-1927)
Sárosi György dr. 61 meccs (1931-1943)
Bíró Sándor 53 meccs (1932-1946)
Fogl Károly 50 meccs (1918-1929)
Lázár Gyula 49 meccs (1931-1941)
Kertész Vilmos 47 meccs (1909-1924)
Titkos Pál 47 meccs (1929-1938)
Turay József 47 meccs (1928-1939)
Toldi Géza 46 meccs (1929-1940)
Borbás Gáspár dr. 41 meccs (1903-1916)
Korányi Lajos 40 meccs (1929-1940)
Számos honfitársunk futott be szép játékoskarriert Franciaországban, de olyan hosszú és eredményes egyiküké sem volt, mint Simonyi Andrásé.
Kilenc fiúgyermekes (!) miskolci családból származik, ő maga a II. "sorszámot" kapta, de mind a nyolc fivére futballozott. Négyen eljutottak az első osztályig, de még a legkevésbé jók is az NBII-ig, a legjobb miskolci, salgótarjáni és debreceni csapatokban.
A legkülönbb játékos persze András volt közülük, aki már 15 (!) esztendős korában helyet kapott az Attila első csapatában. Remekül fedezte a labdát, gyors volt, erőszakos és mindenekelőtt ontotta a gólokat. A válogatók is felfigyeltek rá: nem volt még 18 éves, amikor helyet kapott a B-, majd 1933 nyarán a profiválogatottban is (mindkétszer a hollandok ellen).
S ezen a nyáron kezdte meg hosszú-hosszú, csaknem három évtizedes (!) légiós pályafutását is. Már az első szerződését is igazán megszolgálta: az első egycsoportos, körmérkőzéses francia bajnokságban 19 bajnoki góllal segítette együttesét, az Olympique Sporting Club Lilleois-t a bajnoki táblázat 4. helyére. Ezzel a góllövőlistán holtversenyben a 4. lett - de csak a második magyar. A gólkirályi címet ugyanis a bajnok (és kupagyőztes) Sète Lukács Pistája szerezte meg (28 gól), és kettejükön kívül további négy magyar végzett a legjobb 20 góllövő között! (Kovács - Antibes 17, Kohut Vili - Marseille 16, Belkó - Antibes 14 és Zavadszky - Montpelier 11.) Mi több, a Lille ebben az idényben a kupaelődöntőig is eljutott, ahol éppen a Sète állította meg (1:0). A következő évben a csapat és a csatár is visszaesett kissé: a Lille a 7. lett a bajnokságban, Simonyi - 18 góllal - 9. a gólszerzők versenyében.
Úgy érezte, váltania kell: a bajnokcsapat (!) Socheaux szerződtette, de Bandinak csak elvétve sikerült bekerülnie abba a bombacsatársorba, amit zömme Liberati (válogatott jobbszélső), Abegglen III. (minden idők legtöbb svájci válogatott gólját elérő csatár, a gólkirályi cím védője), Courtois (az előző szezon második, annak az idénynek a legjobb góllövője), Duhart (abban az évben debütáló francia válogatott) és az exszombathelyi Belkó Árpád alkotott. Simonyi tovább is állt: 1936 nyarán megtalálta "igazi" csapatát, a Red Start, amelyet majd' egy évtizeden át szolgált, s amelyben tudása kiteljesedett. Sajnos, igazi fénykora a háborús évekre esett, amelyekben természetesen nem folyhatott zavartalanul a futballélet, noha minden esztendőben rendeztek bajnoki küzdelmeket, de nem mindig sikerült befejezni őket.
A miskolci gólzsák így is tagja volt egy másodosztályú bajnokcsapatnak (1938-39), egy "fél" bajnokcsapatnak (1940-41-ben az északi zóna elsőségét a Red Star szerezte meg, de nem mérkőzhetett meg a déli győztes Maseille-jel, Acht-Aknai, Eisenhoffer és Weiskopf-Virág együttesével), egy bajnoki bronzérmes legénységnek (Paris-Capitale néven, 1943-44-ben), egy kupagyőztes gárdának (1942, a döntőben 2:0-ra verték meg a Korányi Desirével felálló Sète-et) és egy kupadöntős alakulatnak (1946, a fináléban Simonyi egy évtizeddel azelőtti csapata, a Lille győzte le a Red Start). Alig volt esztenő, amikor 10 gólnál alább adta volna, 1944-45-ben 29 góllal csoportja harmadik legeredményesebb játékosa lett és egy ízben (1941-ben) a Rouen elleni 7:1-es találkozon mesternégyest ért el! Négy ízben 1942 és 1945 között a francia válogatottban is helyet kapott, ebből egyet megnyertek, hármat elveszítettek a kék, s a négyből három alkalommal magyar csapattársa is akadt Simonyinak (kétszer Korányi, egyszer Sikló). Mi több, egy ízben még magyarok ellen is játszott válogatott találkozót: Párizs csapatával (amelybe egyébként 32-szer válogatták be!) 1938. február 20-án játszottak 1:1-es döntetlent Budapest ellen, s a francia főváros együttesében szerepelt Máthé Gyula (Racing) is.
A "levezető" időszakban - túl a harmincon - Simony megfordult további hat (!) francia csapatban és egy fél évtizedet töltött Portugáliában a jó középcsapatnak számító Sporting Covilha együttesében. Labdarúgó-pályafutását 48 esztendősen fejezte be, a másodosztályú Cherbourg játékos-edzőjeként.
A háború után jó néhányszor hazalátogatott. Talán a legemlékezetesebb ezek közül az 1966 júniusi alkalom, amikor mind a kilenc Simonyi testvér (valamennyien túlélték a világégést) egy csapatban lépett pályára a miskolci népkerti pályán egy különleges gálamérkőzésen. A Simonyi-csapat kapitányaként a 9-es mezben természetesen Simonyi II André (az ittenieknek örrökké csak "Bandi") futott ki a pályára...
Akkor folytassuk tovább Knézy Jenô kedvenc rémálmával, a magyar csapatok a nemzetközi porondon.
Színházi Élet, 1930. június 29.
Ferencváros - Slavia Prága 2:2
Planicka gólt kap, Takács II rúgja
Színházi Élet, 1937. április 4.
Rapid Wien - Ferencváros 2:7
(ez volt az a húsvéti kupa meccs, amit már lejjebb említettem)
Sárosi Gyurka gólt lô . . .
. . . meg Toldi is . . .
Austria - Hungária (MTK). Balett felsôfokon . . .
Színházi Élet, 1937. június 27.
Venus Bukarest - Ujpest 4:6. Aztán jött a visszavágó : Ujpest - Venus 4:1.
A sorsolás (Matte olasz játékvezetô)
Zsengellér nekikezd . . . (1:0)
Ezek a játékosok - Herberger szavait idézve - "nincsenek cukorból" . . . (Zsengellér újabb gólja)
Az újpesti menedzsment a lelátón drukkol
Balett . . . a felsôfok felsôfoka.
Színházi Élet, 1937. július 25.
Ujpest - Slavia (a pontos eredményt nem írja, csak annyit, hogy döntetlen lett)
Planickát az elôbb láttuk gólt kapni. Itt viszont bemutatja, hogy védeni is nagyon tud . . .
(a lap meg is jegyzi, hogy hihetetlen dolog az, hogy Sárosi hetet lôtt ennek a kapusnak)
Nozsir és Kalmár harca a labdáért
Sas lône gólt . . .
Sajna a Slavia lô is . . .
Küzdelem . . .
Rádióélet, 1938. augusztus 5.
Ferencváros - Juventus. Az eredményt nem írja, de megjegyzi, hogy botrányos játékvezetést produkált a cseh Vogel. Szép nagy betűkkel ki is emelték : pechVOGEL
Sárosi Gyurka támad :
No erre a jelenetre is várnunk kell nekünk egy darabig : a játékosok összeverekednek, a rendôrség oszlat. PechVOGEL nem állított ki senkit . . .
Jó a topic. Sokra értékelem az akkori kor szellemi, kultúrális és sport eredményeinket, nevelési módszereinket. Az aranycsapat nagyjai pedig azoktól tanulták a futball mûvészetét, akik abban azidôben dolgoztak, tanultak vagy futbaloztak. Azután csak süllyedt a hajó fokozatosan (nem csak a fociban). Lehet hogy off, álljon itt két cikk:
1. cikk 2. cikk lehet, hogy kissé kemény hangvételû és off, de érdekes olvanivalók, sajna nem találtam olyan topikot, ahová kitehettem volna. Olvassátok minél többen!
Mit tudtok a Nagyváradi AC bajnoki címéről, meg a Kolozsvár jó eredményéről.
Azt hallottam nagyfatertől, hogy az semmit sem ér, mert a Fradi 9 a csepel pl 8 játékossal tudott elutazni erdélybe és a többi csapat is hasonlóan járt, csak az Újpest volt ott komplett csapattal. Akik 11-en voltak azok is nagyon tartalékosan.
Ők meg ugye háború nélkül teljes csapattal játszották végig az idényt, ráadásul voltak akik a biztos , nyugodt dologra odaigazoltak.
Tolnai Világlapja, 1907. december 8.
A bajnokság gyôztese : (MTK)
és vesztese (BTC):
Az újság szerint "a rossz idôjárás és a rossz pálya daczára is" " héroszi küzdelemben" az MTK 4:3 arányban gyôzte le "félelmetes ellenfelét", de csak "pillanatnyi jobb dispositioval". Ez volt a magyar foci jubileumi tízéves bajnoksága.
Színházi Élet, 1935 jubileumi szám :
Schlosser Imre 1911-ben :
A "professzor úr" teljes harci díszben 1918-ban :
Az "elsô profi válogatott" 1920-ban :
Sárosi Gyurka 1933-ban:
és végül egy családi kép 1933-ból, a Soroksár FC harcra készen. Nagyapám egyik unokatestvére az álló sorban balról az elsô világos mezes.
Azt tudtatok,hogy 1936-ban a Fradi,a Hungaria es az UTE mellett a Phobus FC kepviselte a magyar szineket? Vegeredmenyben nem is rosszul.
Eloszor kettos gyozelemmel (3:0, 6:2) tovabbjutott a Young Fellows Zurich ellen. A masodik korben majdnem oriasi siker a kesobbi dontos es a kor egyik kiemelkedoen jo csapata a Sparta Praha ellen (2:5, 4:2).
Ez volt a csapat osszeallitasa a negy meccsen:
Csikos (kesobb valogatott a Fradival)
Weber (ex Hungaria)
Fekete
Borsanyi (ex ujpesti valogatott)
Megyeri
Peter
Beky
Solti (valogatott,kesobb a vilaghiru Inter menedzere)
Szikar
Turay II
P.Szabo (ex ujpesti valogatott)
A golokat P.Szabo (4),Solti, Turay II, Beky (3-3)es Szikar (2) lottek.
A csapat edzoje Banyai Lajos volt.
A ket hazai merkozest a Berlini utcaban jatszottak.
A mérkőzést még mint Ausztria-Magyarország találkozót kötötték le. A politikai helyzet azonban úgy alakult, hogy Ausztria, mint önálló állam megszünt, a hitleri Németország bekebelezte...
Bíró Mihály (becenevén Dani) a Práter poklában kapott először játéklehetőséget.Nagyszerűen helytállt, könnyed cselekkel játszotta át a híres Sestát. A válogatottak között mégis hiába keressük a nevét. Csak ekkor került be a legjobb tizenegybe - és ugye ez nem volt hivatalos válogatott mérkőzés...
Sárosi is szerencsétlennek mondható,hiszen 5 gólján kívül még kapufákat is lőtt.
Ennek a két képnek a szereplője már szerintem azonos :)
Most már csak néhány dolog érdekelne:
- Mettől meddig játszott a Fradiban?
- Miért szerepel Dani néven a tablón?
- Miért vitték ki 0 válogatottsággal?
- Miért nem lett soha válogatott?
- Egyáltalán mi volt a posztja?
Nekem is van egy csomo regi Szinhazi Elet, meg hasonlo regiseg, megprobalok hozzajarulni a topickhoz.
A kedvencem egyebkent az alabbi sztori : (asszem) az 1937-es Husveti Kupa dontojet a Fradi es a Rapid Wien vivta egymassal. Megkerdeztek az osztrak csapat vezetoedzojet, hogy hany golt fognak rugni a Fradinak? A vezetoedzo nagyon biztos volt magaban, kozolte, hogy harmat fognak beramolni a Fradinak.
Ugy is lett, rugtak harmat a Fradinak . . . az meg hetet nekik :-))
