Sziasztok! Mint tudjátok, decemberben vettük Bendegúzt és még mindig nagyon fél tőlünk. MogyiGazdi írta, hogy Alma is félénk volt és Mogyi segített sokat, hogy megbarátkozzon....Arra gondoltunk, hogy talán nálunk is beválna, ha vennénk Bendegúz mellé egy társat. Mi a véleményetek? Tudom, hogy több szempontot is figyelembe kell venni, nem szeretnénk ha megölnék egymást! A mókink kb 1 éves lehet, de ivarérésnek semmi jelét nem látjuk, tehát nem biztos, hogy fiú... És ha veszünk, mindenképpen fiatal mókust szeretnénk aki kézhez szoktatott! MogyiGazdik nálatok egy ketrecben vannak a mókik, vagy külön-külön? Írjatok ,hogy miket kell figyelembe venni ilyenkor, milyen neműt válasszunk? Vagy egyáltalán beválna-e ez a módszer? Hozzáteszem még, hogy Bendegúznak volt társa mielőtt megvettük őt! Köszönöm a segítségeteket előre is!
Pumukli alapjábavéve jól van. De mégsem olyan, mint volt, és sajnos attól félek már soha nem lesz olyan.
Az, hogy a fejét, ha felemeli ferdén tartja, még nem lenne baj, de a korábbi kedves szokásait elfelejtette. Talán még mindig szédül? bizonytalan? nem tudom. Régen körbe-körbe rohant függőlegesen az ágakon, a ketrec plafonján. Mióta beteg volt, lent a ketrec aljában köröz, vagy csak maga körül bepörög, vagy ide-oda rohangál lent. Mást nem csinál.
Ha kiengedjük, a szőnyegen rohan ide-oda, max a diványra megy fel, sehova máshova - ahova korábban felmászott - és nem talál vissza a ketrecébe. Nagyon körülményes visszavezényelni, mert vagy letesszük a földre a ketrecet (ami egyébként egy asztalon áll) és akkor sem biztos, hogy visszamegy, csak nagy nehezen, nagy sokára, vagy egy tálcát veszünk és valami finomságot teszünk rá, és akkor TALÁN rámászik, és azzal be tudjuk tessékelni a ketrecébe. Ennek következtében most már csak heti 3-4 alkalommal van kiengedve.
Én azt hiszem, hogy a tájékozódási képességét is elvesztette a betegségkor. Nagyon kis aranyos, de mégsem olyan, mint volt. Ránk EGYÁLTALÁN nem mászik fel, mint korábban.
Késő este szoktam simizni, amikor már félálomban van és nem tud elmenekülni :)
Nálunk is az a helyzet, hogy a párom bátrabban viselkedik Mazsival, ezt érzi is a mókus és őt nem kapja meg, de én félénkebb vagyok és az én kezembe, lábamba néha belekap kicsit. Azért vagyok félénk, mert régebben írtam itt egy eseményről, ami velünk történt, megtámadta az arcomat, amikor tapsoltam egyet és olyan félelmetes volt az egész, hogy nehéz ezt az agyamból kitörölni és tulajdonképpen kicsit mindig félek, hogy ez újra bekövetkezhet, ugyanakkor nem hiszem, mert sokszor egyedül vagyok vele órákig, amikor kint van és nem bánt, mászkál, pihen rajtam, mozgolódok a szobában körülötte, úgyhogy nincs gond.
Én próbálkozom a simivel, néha hagyta is magát a kis picúr, de a párom hosszabb ideig tudja simogatni. Én nagyon kitartó és türelmes vagyok, egyszer úgyis sikerül. Nem akarom erőltetni, rábízom a döntést, hogy mikor és mennyit enged meg nekem. Én nem törekszem ilyesmire, hogy marokra foghassam, nekem bőven elég látni, hogy boldog örökmozgó van körülöttem és szaladgál össze-vissza a szobában. Sokszor fél óráig is képes vagyok csak nézni, ahogy tevékenykedik, játszik, mindig mutat vmi újat, mindig megmosolyogtat, olyan aranyos:-)
Én nem tudom, milyen állatokat használnak az egészségügyben terápiás célokra, de hogy a mókus tökéletes lenne, az is biztos!
Sajnos közbejöttek egyéb dolgok az életemben, csak most írok újra. Követtem végig az eseményeket, mert persze kíváncsi voltam, de reagálni nem volt lelki erőm.
Örülök, hogy tudtam segíteni és nagyon jó látni, olvasni, hogy szereted ezt a kis picurka mókuskát, de hát őket csak imádni lehet, nem igaz? :-) Nagyon vigyázz rá és leld benne sokáig örömed!!
Mi is „élvezzük egymás társaságát” a nappaliban, amikor kiengedjük Mazsit, imád kint rosszalkodni. Vannak még próbálkozásai a kint alvással, de nálunk úgy tűnik az válik be legjobban, hogy amikor már álmosodik és próbál vhol elbújni, utánamegyünk, „nem hagyjuk békén”, figyeljük és akkor úgy van vele, hogy „a francba, nem hagynak békén, be kell mennem az odúmba, ott legalább nyugtom lesz!” és akkor így mindig visszamegy magától a kecóba.
Viszont nem értem, mi érdekes van a CD nylon borításán, mert begyűrte a pofijába és bevitte az odúba alomnak???? Régebben írtam, hogy a sima nylonzacskót is bevitte az odúba, ahol aludt, de hogy mi tetszik benne neki? Valakinek van esetleg hasonló tapasztalata?
Néha ő is ki akar, de határozottnak kell lenni. Ha érzi hogy bizonytalan vagy, vagy félsz akkor tudja, hogy ő az úr. Persze nem kell rászorítani, csak finoman fogni, rá kell érezni a nyitjára. Na meg aztán a finom simi közben rájön, hogy jó dolga van neki ott:)
Hát, kitartás. De a fő trükkünk Alma megszelidítésében Mogyi volt:DDD amikor meglátja Mogyit, akkor olyan lesz mint akit elvarázsoltak:D Se kép, se hang, és olyankor észre se vette, hogy már kézben van. Egy idő után annyira megszokta ezt, hogy magától is meg tudjuk néha fogni, és így kézben is marad. Nem ugrik ki, ha ellenkezik és nem engedjük el, akkor sem harap meg. 1,5-1 éve ezt még simán megtette, de én kitartó voltam és sokat kockáztattam:)
Na meg az is hozzátartozik ehhez, hogy látjuk rajtuk, hogy nagyon kötődnek hozzánk, és tényleg érzik hogy a gazdijaik vagyunk, mi etetjük, itatjuk őket, és sok szeretet kapnak, nem csak finom csemegéket. Kialakult az igazi, mély gazdi-móki kapcsolat.:) És talán ezért lett ilyen nyitott Alma is.:)
MogyiGazdik, hogy sikerült elérni? Zeusz még mindig kézre harap és nem merjük magunkra engedni, mert egyszer a párom állába is beleharapott, mondván hogy az is kaja... Mi a trükköd?
Jaaaaaaajjj!!!!! Nagyon edes!!! Milyen kis nyugodt kepet vag a tenyeredben :)))) Nagyon draga!!! Az en ksi dragamat meg nem lehet tenyerbe fogni, kiugrik, de amint a pelda is mutatja, eljon a mi idonk is ;) Gratula, nagyon szepek a mokik!
Hoztam nektek pár képet Almáról:) 6 hetes kora óta van velünk, de csak 1,5 éves kora után értük el nála, hogy engedje magát megfogni:))) Reménytelen mókus nincs:) Sok türelem és kitartást, és meglett az eredménye:) Ma már vígan élvezi a simogatást. Ja és néha ő is hajcsattosat játszik:D
Megoldódott magától minden gondom:-) A Kiscsaj is átköltözött családostól a felső oduba.Így minden oduhoz hozzá tudok férni.3-at láttam költöztetni,holnap bekukucskálok,hogy hányan vannak és megnézem,hogy fiúk vagy lányok.
Köszi. Nem nagyon akarom őket zavarni,rettegek,nehogy valami bajuk legyen.Pedig majd bele halok a kiváncsiságba:-)A tamiopsok lassan 3 hetesek lesznek,őket szeretném valahogy kibányászni az odvas fából.El kellene kezdeni foglalkozni velük...
Ilyen nincsen, hogy meg kell várni, míg egy éves lesz. Ki kell próbálni, össze kell tenni őket, és ha nem párzik akkor még nem ivarérett, de ha késői alomból származik, tavasszal ugyan úgy ivarérett lehet mint a korábbi alomból származó mókusok. A korkülönbség nem befolyásolja őket a párzásban.
Ma du.5órakor kijött Málna az odujából,szép vékonyan:-)Tegnap elött este óta nam láttam,már ideg-beteg voltam,hogy mi lehet vele....Rengeteget evett,jól van.
