Keresés

Részletes keresés

agnescsillag Creative Commons License 2002.11.29 0 0 131
(csak azért emlitettem meg zárójelben, merthogy úgy látszik manapság nagy divat lett öngyilkosból nem-öngyilkost csinálni)
de ez OFF igaz? :))
Előzmény: Törölt nick (127)
gringo Creative Commons License 2002.11.28 0 0 130
Nemrég volt egy Wass Albert est a Colombus utcában az alpítvány szervezésében. Eléggé felemásra sikerült, de az elérhetőség nekem is kellene.
Előzmény: Törölt nick (129)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.28 0 0 129
Számomra sok új érdekes infót szedtél össze.
Most csak annyit, hogy idáig úgy tudtam Wass Albert 90 éves korában halt meg...

Érdekes, hogy fiáról/fiairól? (az egyik az amerikai hadsereg tábornoka) igen keveset beszél.

Egyébként közben megtudtam a Czegei Wass alapítvány magyarországi képviseletének elérhetősét.

Előzmény: nightwish (128)
nightwish Creative Commons License 2002.11.28 0 0 128
Utánanéztem az idézeteknek, itt vannak, mire alapoztam azt, amit korábban mondtam:

(A dátumok elé, emlékeztetôül: az író 1998. február 17-én halt meg.)

– a "megfigyelésrôl":

Ha idegen jön, és egy boltban valahol utánam érdekllkôdik, még ma is elôbb fölhívnak engem, s megkérdik, mit tegyenek az idegennel: küldjék föl hozzám, vagy kergessék el?

(Wass. A interjúja 1984-bôl, In: Wass A.: Magyar örökségünk – Tanulmányok, novellák, hátrahagyott írások és riportok az íróval; Kráter Műhely Egyesület, 2001; 303. oldal)

– a haza (nem) menetelrôl:

Kérdés: Változás esetén hazamenne Erdélybe?
Az író válasza: Talán paradoxonként hangzik a válaszom, de mégis azt mondom: aligha. Emlékeimben úgy él Erdély, ahogy láttam és megéltem, és ez így szép. Fájna látni a változásokat (...) Úgy érezném magam, mint egy "utolsó bölény" egy változó világban.

(Uo, 304. old.)

Hívnak, menjek haza Magyarországra, s keressem föl Erdélyt is. De nem megyek. Meg akarom ôrizni emlékeimet úgy, ahogy megéltem azokat, s látni a változott világot nem lenne jó.

(Részlet az író 1995. májusában kelt levelébôl, In: Polísz, 2002. június-július, 25. old.)

– egészségi állapotáról:

A nyolcvanhatot taposom, s ha Isten is megsegít, nem leszek már itt sokáig. (...) Munkámat tehát befejeztem, ideje, hogy odébb álljak. Nem jó mergöregedni, még rosszabb nyomoréknak lenni.

(Részlet az író 1993. júliusában kelt levelébôl. In: Polísz, 65. szám, 24. old.)

Úgy tűnik, mióta betöltöttem a 87-et, az Úristen megelégelte a velem való bajlódást. Rám nehezedik a betegség-gyöngeség, s ha nem élnék itt az ôserdôben, azóta már rég abbahagytam volna ezt az életnek nevezett veszôdést.

(Részlet az író 1995. januárjában kelt levelébôl; Magyar örökségünk, 315. old.)

Nem az a baj, hogy átestem a kilencvenedik évemen, hanem az, hogy látásom meggyöngyült, s már járni is alig tudok.

(1998. január; Uo., 316. old.)

– a társaságáról:

Én bizony vénülök ügyesen itt az ôserdôben, ahol élek. Egyetlen szomszédaim a rókák, farkasok, vaddisznók, szarvasok és párducok, na meg a tó alligátorai

(1995. november, Uo., 26. old.)

És valami érdekes:

... újra megházasodtam. Rossz volt egyedül itt az ôserdôben. Új feleségem félig francia, félig ír. Zenész. Orgonával tölti meg a vén házat, orgona szavával. Nyolc unokája van már neki is. A "gyerekek" azonban sok gondot okoznak. De hát ez az élet!

(Részlet az író 1996. januárjában kelt levelébôl; In: Magyar örökségünk, 315. oldal.)

Törölt nick Creative Commons License 2002.11.28 0 0 127
Igen, Garamvölgyi ezredes nyomozott az ügyben és könyv formájában állítja, hogy baleset volt.
Előzmény: agnescsillag (126)
agnescsillag Creative Commons License 2002.11.26 0 0 126
(Egyébként az tudtátok-e, hogy a tudomány mai állása szerint József Attila sem öngyilkos lett?)
Előzmény: Törölt nick (125)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.26 0 0 125
Hát, tényleg kíváncsi vagyok mit találsz. Legalább így is bővül majd az ismeretünk.
Egyébként Wass Albert haláláig nagyon sokat dolgozott az alapítványában. Ebben a munkában - ahogy az említett interjúban elmondta - felesége segítette támogatta, intézte az ügyeket.

CsFeco, nagyon jó a link!

Előzmény: nightwish (124)
nightwish Creative Commons License 2002.11.26 0 0 124
Boldog és harmonikus házasság? Tudok az amerikai skót feleségérôl, aki sokáig tartotta benne a lelket, de úgy vettem ki, nem volt állandóan mellette, mert intézte a maga dolgait is, nekem legalábbis ez jött le. De ha még így igy is lett volna – t.i. hogy állandóan mellette van –, mit tudott volna segíteni? Vannak olyan problémák, amiket a társ jelenléte vagy mégoly hathatósnak tűnô segítsége sem képes megoldani: egészség, érzelmi tényezôk, satöbbi.

Nem kimagyarázni akarom magamat, én tényleg így érzem, de utána fogok nézni, mire alapoztam, amit írtam. Addig is: ezek csak emlékeimbôl visszaidézett töredékek.

Előzmény: Törölt nick (122)
CsFeco Creative Commons License 2002.11.26 0 0 123
Valami ami most nagyon illik ide:

Wass Albert: Három találkozás a halállal

Törölt nick Creative Commons License 2002.11.26 0 0 122
nightwish ezt írod:
"...öreg volt, magányos, megrokkant az egészsége. Ha valaki ilyen állapotban van, nagyon is könnyen elképzelhetô, hogy maga ellen fordítja a fegyvert."

A dolgozatban pedig ez áll:
"Tényleg, kinek az érdeke, hogy orvos feleségével boldog és harmonikus házasságban élő és alkotó ... ne foghasson többé tollat a kezébe" (Ezt pl. mármint a boldog és harmónikus házasságot skót feleségével egy rádió interjúban is elmondta)

Szóval tény, hogy idős volt, de sem magyányos, sem pedig megrokkant nem.
Engem megdöbbentett a hír, hogy öngyilkos lett, mégpedig pont a karaktere miatt.

Előzmény: nightwish (119)
nightwish Creative Commons License 2002.11.26 0 0 121
Amennyire ismerem a történteket: annyi tudható, hogy a vadászfegyverével oltotta ki az életét, tehát "vadászbaleset" áldozata lett, távolról sem csendesen aludt el.

Szvsz amúgy Wass nem tudta volna bevárni, míg a természetes halál eljön érte.

Előzmény: CsFeco (120)
CsFeco Creative Commons License 2002.11.26 0 0 120
Teljesen egyet értek.
A kérdésem csupán arra vonatkozik, hogy miért lehet még egy halál körül is ilyen ködösítést csinálni? Az csak tudható, hogy egy pisztoly oltotta ki életét, vagy csendesen elaludt, ahogy itt áll.
De valóban egyik verzió sem változtat az írói megítélésen. Csak mégis jobb érzés lenne arra gondolni, hogy természetes halállal halt.

De úgy látszik Amerika messze van, ebből a szempontból legalábbis.

Előzmény: nightwish (117)
nightwish Creative Commons License 2002.11.26 0 0 119
Igen, visszaolvasva láttam, hogy kicsit félreérthetô. Nem arra gondolok, hogy szuicid vagy önsorsrontó hajlamai lettek volna – ha így lett volna, valószínűleg más életpályát fut be, elsôsorban rövidebbet, hogy mást ne is említsünk –, hanem arra, amit a késôbbiekben részlezetek: öreg volt, magányos, megrokkant az egészsége. Ha valaki ilyen állapotban van, nagyon is könnyen elképzelhetô, hogy maga ellen fordítja a fegyvert. Fôleg, hogy hangsúlyozottan nem akart hazamenni, tehát nem várt arra, hogy visszafogadják (errôl a levelei árulkodnak), és hogy úgy érezte: munkáját lényegében elvégezte, tehát nincs már semmi igazán lényeges, ami "maradásra" bírhatta volna.
Előzmény: Törölt nick (118)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.26 0 0 118
Érdekes és elgondolkodtató amit írsz, azonban ezt nem értem. Mire gondolsz itt?

"de szerintem tökéletesen illeszkedik Wass karakteréhez az öngyilkossági verzió"

Előzmény: nightwish (117)
nightwish Creative Commons License 2002.11.26 0 0 117
Nem tudhatom száz százalékos biztonsággal, mert nem voltam ott, ugye – mint ahogy egyikünk sem –, de szerintem tökéletesen illeszkedik Wass karakteréhez az öngyilkossági verzió. Ez egyáltalán nem az emigráns léttel függ össze szvsz, hanem az öregedéssel, az elmagányosodással, és a szellemi-fizikai kondíció gyengülésével – aminek következményei emigrációban fokozottan jelentkezhetnek, de a tüneteket az otthonlét sem tünteti el. Állapotának romlásáról Wass A. panaszkodik is az Erdélybe írott leveleiben. Amit akart, lényegében elvégezte. Sem emberi, sem írói nagyságát nem csökkenti az, hogy megölte magát.

Arról nem is beszélve, hogy unalmas, hogy ha bárki egy kicsit is tisztázatlan körülmények között hal meg, rögtön elkezdôdik a spekuláció: nem is lett önygilkos, satöbbi. Persze, Széchenyi sem lett öngyilkos, tudjuk. Nem arról van szó, hogy nem lehet felvetni ezt a kérdést, de ha már megtesszük, tényekkel, nyomozati vagy magánnyomozati adatokkal kéne igazolni. Ez a cikk nem csinál egyebet, mint a levegôbe beszél, és általánosságokat vonultat fel. Mi értelme lett volna megölni egy kilencven éves öregembert, akit x évig nem sikerült eltenni láb alól, aki elvonultan, vidéki magányában élt, és már csak meghalni akart? Többek között erre a kérdésre sem válaszol. És körbejárta e a tett színhelyét, belenézett a rendôrségi jegyzôkönyvekbe, az orvosi papírokba, beszélt azokkal, akik utoljára látták életben, bejárta a környékbeli településeket, hogy kiket láttak mozogni a halála napján, megvizsgálta a diplomácia csatornákat, hányan tartózkodtak diplomata útlevéllel az országban román részrôl? Ez idôbe, pénzbe, rendôrségi, politikai és titkosszolgálati kapcsolatok létesítésébe került volna, de szerintem csak ezek után lehetett volna bármit is felelôsséggel és érdemben nyilatkozni az önmgylkosság vs. gyilkosság kérdésében.

A cikk szerzôje mindezt elmulasztotta, így nem látom kellôképpen alátámasztva az álláspontját. Továbbra is úgy hiszem, hogy Wass A. öngyilkos lett, és még egyszer: sem emberi, sem írói nagyságát vagy hitelét nem csorbítja ez a tény. Sôt, az a csodálatos és elismerésre méltó, hogy ilyen sokáig bírta töretlen erôvel, hittel, lendülettel.

Előzmény: Törölt nick (114)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.26 0 0 116
Hát nem tudom, ez foglakoztat engem is.
Előzmény: CsFeco (115)
CsFeco Creative Commons License 2002.11.26 0 0 115
Most akkor mi az igazság?
Előzmény: Törölt nick (114)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.26 0 0 114
Ismét egy érdekes dolgozat, érdemes elolvasni!
agnescsillag Creative Commons License 2002.11.25 0 0 113
én is a Funtinelire szavazok.
:)
Előzmény: Zete (110)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.25 0 0 112
Igen, ezt Wass-hiányt már én is érzem, mert még nem küldték meg Erdélyből a legújabb Mentor kiadású könyvet (Vérben és viharban) ;))
Előzmény: nightwish (109)
nightwish Creative Commons License 2002.11.25 0 0 111
OFF

magam is így látom, bár a Wishmaster töménységétôl egy fokkal elmarad :( :)

ON

Előzmény: Zete (110)
Zete Creative Commons License 2002.11.25 0 0 110
Nekem a Halálos köd ugyan már a második, de szerintem én is jóval tovább fogok jutni...
Akkor eddig a Funtineli-nél azelőny, de még van néhány nap a decemberi fizuig, úgyhogy meglátom :)

off
nightwish!
Egy hete hallgatom a "Century Child" lemezt - FANTASZTIKUS!

Előzmény: nightwish (109)
nightwish Creative Commons License 2002.11.25 0 0 109
Nekem is a Halálos köd... volt az elsô, és látod, hová jutottam. :) Elolvasása Wass-hiányt okoz! :))
Előzmény: Zete (106)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.25 0 0 108
Szerintem a Funtineli boszorkány I.-II.-III., majd pedig a Kard és kasza I.-II. legyen a folytatás.
Előzmény: Zete (106)
gringo Creative Commons License 2002.11.25 0 0 107
Most kezdtem a Funtintlit szuper jó...
Előzmény: Zete (106)
Zete Creative Commons License 2002.11.25 0 0 106
Hétvégén sikerült szert tennem a "Halálos köd..." regényre, s majdnem egy szuszra el is olvastam. Letehetetlennek bizonyult, csakhát hajnalban már nem olyan friss az ember... Szvsz nagyon jól megirt izgalmas mű, gyönyörű tájleirásokkal, a csúcspont -természetesen- az a rész, amikor az erdélyi események kerülnek elő. Itt talán kicsit túlzottan is meséssé válik a sztori (a kincsek csak megmozgatják az ember fantáziáját), amit aztán a végkifejlet hoz vissza a valóságosabb mederbe.
Az erdélyi háborús eseményeket elmesélő résznél egyébként furcsa érzésem támadt. Meglepett és szokatlannak bizonyult számomra az a nyilt stilus, ahogyan -teljesen élethűen- irta le az iró a román hadsereg visszatérésének "módját". Pedig olvastam már erről máshol is, de ilyen mellbevágóan érzékletes és fájdalmas bemutatást na meg az erre épülő érzésvilág leirást -noha terjedelemben relative nem sok- nem tapasztaltam eddig.
Nagyon látszik egyébként, hogy az amerikai közönségnek készült a könyv, de szvsz jól lett megoldva, amit a könyv végi rövid életrajz is megerősit.
El is tudom hinni, hogy sok olvasó számára nagyon furcsa lehet ez a stilus, hiszen 1990 előtt legfeljebb néhány elrejtett, hasonló témájú könyvet lehetett forgatni, hiszen betiltás alatt voltak. Nekünk otthon egy ilyen regényünk volt, "Viszokai hős fiúk" cimmel, ennek az olvasása közben éreztem hasonlóan mint most. Az irójára már nem emlékszem, a könyv meg elkallódott sajnos. Eseteg ha ismeri valaki, irja meg legyen szives a szerző nevét.
Most egy kicsit gondban vagyok, melyik regényével folytassam. Gondolkodom a Funtineli-n, meg a Kard és kasza ciműn.
Ti talán tudtok tanácsot adni...
/Bár gyanitom, hogy a legjobb lenne mindkettőt beszerezni :)/
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.22 0 0 105
Egy kis kiegészítés:

1943 március:
"Két hét múlva édesapám régi barátja Veres Lajos tábornok üzent, hogy a németek "keresnek" engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veres tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza."

Előzmény: Törölt nick (102)
agnescsillag Creative Commons License 2002.11.21 0 0 104
Nincs mit, de sajnos csak jövöre lesz valami belőle... Úgy értem januárban. De nem felejtem el.
Üdv.
Előzmény: nightwish (103)
nightwish Creative Commons License 2002.11.21 0 0 103
Elôre is hálásan köszönöm.
Előzmény: agnescsillag (97)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.21 0 0 102
Szia Zete!

Igen, "A vádlott neve Wass Albert" könyvecske rövid önéletrajz fejezetében olvashatsz erről. Egyébként ténylegesen nem harcoló alakulatnál volt. 1944 januártól először kommunikációs tiszt volt, majd pedig áprilistól Veres Lajos tábornok szárnysegéde.

üdv.: boraka

Előzmény: Zete (99)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!