Bocs, hogy beleszólok, de tartok tőle, hogy ez az egész alfázás, bétázás és ómegázás teljesen téves ösvény. Az állatvilág rangsorai általában nemen belüliek, az alfa-hím nem a nősténnyel szemben domináns, hanem a többi hímmel szemben. Egyszer nézegessetek el sokáig egy falka kutyát: az a kan, amelyik a többi kanok bármelyike irányában a legapróbb (akár mondvacsinált) sérelmet is haladéktalanul és keményen megtorol, hátracsapja a fülét, és elfordítja a fejét, ha a szuka rácsattogtatja a fogát. És ettől még alfa marad. Hogy ennek van-e köze az emberi szexualitásban megmutatkozó dominancia-játékokhoz, arról nem mernék semmi egyértelműt mondani.
Életem párjával szerelmesek vagyunk, subilag és domilag összeillünk, mert váltogatók vagyunk, minden a legnagyobb rendben, teljes a boldogság...és mégis vágyom egy lányra, kivel CSAK leszaggatjuk a csillárt.
Néha emiatt bűntudatom van. De ez a vágyam, nem tudom megtagadni.
Jó, persze tudom mire gondolsz, és igen eszméletlenül felizgat még a gondolata is, de... találkozom ilyen Dommal, leszaggatjuk a csillárt, nagyon jó... és? Utána mi van? A legtöbb pasi úgy áll hozzá, hogy megy éli az életét, meg éljem én is ma magamét és néha összejövünk, hogy leszaggassuk a csillárt. Hát ez nekem nagyon kevés.
Először is, nincs párom. (már (megint) nincs). :)))))
Viszont egy roppant elegáns mozdulattal kisiklottál magának a kérdésnek a megválaszolása alól. Akkor úgy kérdezem, milyen érzés volt amikor a párod beleharapott a tarkódba? Egyáltalán történt ilyen veled?
Ha abból indulsz ki, hogy a másik ember tükör és az idegesít benne, vagy nem tudod elviseni, tolerálni, amit magadban nem fogadsz el, akkor vulkáni módra logikusan az következik, hogy lakik benned, vagy félsz attól, hogy valóban lakik benned egy balfácán. :)
Ebből még mindig vulkáni módra logikusan az következik, hogy bennem is rengeteg ördög lakhat, mert marhára sok emberben marhára sok minden irritál. :)))))))
Mintha magamat hallanám...Ezen a héten két heti munkám van még hátra, és tudom, hogy az utolsó pillanat éjjelén összedobok valami fantasztikusat, mert kell a kényszer, hogy jól, gyorsan dolgozzak.
Imádok gyorsan vezetni, imádok kapkodni, imádom a vészhelyzeteket, mert akkor és ott kell valami nagyot improvizálni, és ebben legalább jó vagyok.
Amit leírtál...hűha :) Mintha én írtam volna.
Ebéd közben beszélgettem egy volt szerelmemmel, aki megígértette velem, hogy itt, most leírom ezt:
Nem vagyok DOM, switch vagyok.
Megtettem, ő tudja, miért fontos ez.
Kérdésem viszont: Azt az ideális pasidat nem lehetett volna sehogy rávenni a BDSM-re? Én nem ismerek olyan férfit, aki ne izgulna fel egy megbilincselt, szép lánytól.
"Szokott-e a párod beleharapni a tarkódba? Ott, ahol pelyhes a haj? Érzed-e a fájdalmas, de kéjes bizsergést az egész testedben tőle? Felvillan-e a több millió éves kép benned, hogy urad, a falkavezér tepert most le és parancsol neked a szeme villanásával?"
Először is, nincs párom. (már (megint) nincs). :)))))
És pedig épp azért, mert ahogy írod, (fent és fentebb) nem találok olyat mint fenti alfahím és (NEM és/vagy) szerelem és... a többi kívánatos tulajdonságot el sem kezdem sorolni, mert nincs annyi tárhely az Indexen. :DDDDDDD
Ja, még véletlenül sem. :) Engem lelomboz, hogy ez van. Adott esetben megvívom a harcom a helyzetemért. Néha érdekes is. De mire jó ez? Ekörül fogunk forogni? Vagy miért kell nekem egy olyan lány, aki a második randin rutinszerűen elkezdi a ki az erősebb játékot, ami a gyakorlatban a balfácánná változtatásomra irányuló törekvés? Ehh.
Arra vigyázz nagyon, amit Myrrha mondott: az élet úgy működik, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. Én az a hülye típus vagyok, aki akkor is gyanakszik, ha minden jól megy, hogy "hol ebben a szopás?". Sőt, sajnos imádok a szakadék szélén táncolni. Folyamatosan hazardírozom. Most is. Itt dumálgatok, miközben határidős munkám van. De valahogy attól jön a tiszta, világos gondolat, hogy hogyan kell csinálni, ha már lehetetlenül rövid időm van rá. És közben ott a riasztó, szédítő gondolat: mi van, ha elbukom? Mi van, ha ez egyszer nem sikerül? Mágikus erővel vonz a mélység. Lehet, hogy az a bajod, hogy túl sokáig ment minden jól? Hogy túl sima az út, túl hibátlan a maszkszerű smink az arcon? Zenében is csak az olyat szeretem, ahol sok a harmónia mellett a disszonancia, sőt, a kakofónia, és a kettő egyensúlya, a kettő közötti feszültség okoz valami hihetetlen, szinte szexuális izgalmat. Kell a disszonancia, a káosz.
A fenébe, lelomboztál:). Ritka, hogy ennyire találva érzem magam, egyébként. Volt olyan alfahím, aki úgy is él, mint én, le is tepert (ah, azok a gyönyörű emlékek:)), de sajnos ő volt a vanilla dom, aki a leteperésen túl bármi más BDSM jellegű dologtól irtózott. Pedig őt tudtam 100%-ig férfinak tekinteni, és mellette éreztem 100%-ig nőnek magam. Számomra talán ez a lényeg. Hogy egy alfahím mellett tudom magam 100%-ig nőnek érezni, és ettől nagyon, de nagyon boldog tudok lenni:)).
A domináns hímekhez, meg a falkavezéresdihez. Emberi fogalmakból alkotott nagyon egyszerű emberi modell valamire, ami egy komplex rendszer odakint. Annak, hogy valami olyan klasszul logikusnak tűnik, semmi köze nincs ahhoz, hogy igaz-e. Egyetlen szerelmem, vanilla barátnőm árulta el nekem a titkot, mi mozgatja a lányokat: 'sarkam alá tiporni'. Reveláció ereje volt. Utána bemutatta működésben is. Vicces ez az alfa-hím duma. Olyan magyarázom a bizonyítványom. :)
Átgondolom az életem egy kicsit. Nagyapám, aki most halt meg szegény, mindig azt mondta, mindig kell egy nagy pofon az életben, ha már túl jól mennek a dolgaid, hogy meglásd, ki vagy.
Köszönöm a pofont, Nelli, Korbács, Myrrha. Az életem mostanában egyre bizarrabb, összetörni látszik, és én rakom újra össze a mozaikot. Baj nincs, sikerek vannak, de valami változik, az biztos :)
a férfiben akkor is benne kéne, hogy legyen a falkavezér ösztön.
Nem mindegyikben van benne. Sőt vannak született béták és omegák is.
minden passzol, jók vagyunk egymásnak és együtt, akkor...nem tört ki belőlük az állat, hogy leteperjenek:))!
Imádnivaló navía vagy!:-))) De ezt komolyan mondom.
Ha minden passzol veled mint nővel, azaz ugyanolyan az életmód meg minden, akkor mitől lenne más ezen a téren mint te??? Egy tipikus falkavezér hím nem fog olyan életmódot, életstílust csinálni mint te, hiszen eleve belülről nem olyan!
Ha leteperős hímállatra vágysz, akkor bizony kompromisszumokra kényszerülsz vele, néhány téren nem fogja azt nyújtani amit szeretnél mert nem képes rá! Nem ez a genetikai programja, üti a falkavezérségi programot amit te látni szeretnél tőle.
De ha tényleg kíváncsi vagy a véleményemre, magát felkínáló macsóként nekimentél a lányoknak, akik a fennakadt szemű azonnali behódolás helyett kieresztették karmocskáikat és téged alaposan meglepett, hogy a vágyott sub megnyilvánulás helyett leszedték a fejedről a bőr egy részét.
Most már tényleg látom, hogy komolyan gondolod. Erre nem tudok mást mondani: elfogadom. Jobb lenne a világ, ha több lenne a belátó és békülékeny ember, ez mindig lenyűgöz. Örülök:).
Teljesen jogos a felvetésed, és valóban érdemes lenne erről elvitatkozni. De ne felejtsd el, a férfiben akkor is benne kéne, hogy legyen a falkavezér ösztön. Sőt! Őszintén szólva a megfelelő férfiakkal pont az volt mindig is a legnagyobb bajom, hogy ha látják, hogy minden passzol, jók vagyunk egymásnak és együtt, akkor...nem tört ki belőlük az állat, hogy leteperjenek:))!
Ezt az egész vitát, amit folytattunk, mint újjonnan jött, olvasd el, légyszives. Bármit mondasz a végén, elfogadom, mert nem tudom kívülállóként nézni. Lehet, hogy a hiba bennem van.
Akkor nem értesz semmit az egészből. Kezdeni te kezdted, nem én mondtam azt, hogy "rossz körökben forogsz". Ez kemény, sommás értékítélet volt, ami kihozott belőlem néhány ösztönös reakciót. Ezeket kérdésként leírtam az általad felhozott hozzászólásban, de rögtön hozzátettem, hogy nincs értelme, sőt, nem jogos ezeket a kérdéseket feltenni, hiszen nem ismerlek sem téged, sem a barátaidat. Erre egy elképesztően föléneyeskedő, sértegető választ kaptam. Én egyszer sem akartalak téged bántani, te viszont kétszer is lekezelően, fölényesen ítélkeztél felettem. Nem, barátom, én nem veszem magam veled egy kalap alá. talán még arra is emlékeztetnélek, hogy én voltam az egyetlen az "Igényes BDSM képek" topikban, aki segítőkészen ragált arra a méltatlankodásodra, hogy ugyan miért nem ugrik már ismeretlenül, vakon bárki BDSM modellnek, ha te kéred. Úgyhogy, ha nem haragszol, se nem pacsizok, sem nem fogadom el, hogy "egyikőnk sem jobb a másiknál". Belátásodat előre is köszönöm.
Öröm olvasni benneteket, annyira hasonlóan gondolkodunk. Téged is Myrrhát is. Sajnos munka ügyben nekem per pillanat csak olvasásra van agyam, ez az oka a csendemnek. Remélem lesz időm még bekapcsolódni, mert véleményem lenne, csak időm nincs. :-((
elkeserítő, hogy mennyi csinos, értelmes, egzisztenciálisan rendben lévő fiatal nő szingli kényszerből, mert nem talál megfelelő társat (értsd: aki szellemileg partner, lelkileg érzelemgazdag, jó megjelenésű, nem kell eltartani és befogadni a saját lakásodba).
Hmmm... csodálkszol?
Férfiként próbáltál te már ilyen nőt megközelíteni? Asszem kicsit egyoldalúan látod ezt a kérdést, erről lehetne remek vitákat csinálni, de ez nem a D/S témája.
Egy ilyen kapcsolatban, a bizalom legfeljebb arról szól, hogy megbízom benne, hogy nem fog nekem sérülést okozni.
Igen. Pontosan. De ez nagyon komoly bizalom. Ugyanis a sub így teljesen el tudja engedni magát, ki tudja hozni saját magából azt amit ki akar. Akár a végletekig ellent mer mondani, kemény mer lenni, hogy egyre komolyabban kelljen megtörni őt, hogy meglegyen a katarzis élménye, a kielégülése, a megtöretés a megaláztatás.
Ehhez viszont bíznia kell a másikban vakon, hogy ő bármeddig is megy el, a másik nem fogja őt megölni, testileg úgy megsérteni ahogy azt nem lehet. Nem tudja, mit fog kapni, csak abban lehet biztos, hogy csak pontosan annyit amennyi szükséges és elégséges. Mert abban a pillanatban ahogy le van kötözve, szája bekötve, 100%-osan ki van szolgáltatva és még ha lenne is menekülőszó, mit érne vele...
Azt hiszem a subok sok csalódottsága onnan származik, hogy érzelmeket tesznek bele,
Bizonyos szintig, fokig lehet bele érzelmeket tenni. Sőt, ha semmi nincs benne akkor egy szolgáltatás lesz belőle mint pl. egy fodrász, legfeljebb nem fizetős. De a "klasszikus" szerelem nem fér bele, az én véleményem szerint.
kapcsolatot szeretnének, valami egészet, kereket és harmonikusat,
Mindenki (szinte mindenki) ilyesmit szeretne az életében. Igazi magányos farkas nagyon kevés van.
férfiak nagytöbbsége teljesen szét tudja választani ezt a fajta szexuális igényét az élete többi részétől.
Egy apróságot elfelejtesz, ezek amikről mi beszélünk, több millió éves ösztönök elővillanásai. A nők állandóan ott vannak eltévedve, hogy pl. egy 6 éves fiút nem tekintenek alfa-hím jelöltne, férfinak, egy vezérségre vágyó hím-állatnak. Sokszor a felnőtt férfit sem. Pedig az. Már a 3 éves is.
Egy férfinál a dominancia kifejezése az a lényéhez tartozik, a férfi az falkalény, a falka élén vezérrel, mögötte vezérjelöltekkel. Ha az alfa-hím a nőstényt rendre akarja utasítani, akkor beleharap a tarkójába és lenyomja a földre.
Szokott-e a párod beleharapni a tarkódba? Ott, ahol pelyhes a haj? Érzed-e a fájdalmas, de kéjes bizsergést az egész testedben tőle? Felvillan-e a több millió éves kép benned, hogy urad, a falkavezér tepert most le és parancsol neked a szeme villanásával?
Amit mi D/S-nek hívunk, azok csak a pár száz éves álszent civilizációs máz alól elővillanó valódi énünk képei, a több millió éves ösztönöké, a falkában élő állatoké. A falkavezéré és a letepert nőstényé, aki ugyan felnéz urára, de ha megtámadják a falkát akkor a hím az életét adja a nőstényért, mert ez az ő feladata. Ez a "játék" a látszat ellenére egyenlő játék, csak ez a "számla" ritkán látszik kiegyenlítődni.
