Isten megint, mint konkrét személyiség van említve. Pedig nem kell felismerni, mert benne van egy falevélben, egy korty vízben, vagy éppen egy fuvallatban.
Ha valaki összekeveri az ördöggel, az a saját személyiségéből fakad.
Dr.Jones
aki azt mondja ismeri, távol van tőle.
aki azt mondja, látja, elnéz mellette.
ne félj. bízz Istenben. segíteni fog.
nem fogsz az ördöggel találkozni. hogy miért? mert nincs.
csak saját egód van, aki félti az illúzórikus hatalmát és egyeduralmát.
de csak azért, mert nem tudja mit nyerhet a Mindenség barátságával.
Meg fogod ismerni. Keress és találsz. (ezt nem én mondtam :)
Olyan formában jön el hozzád, amire nem fogsz gondolni.
Ha megnyugvást, hálát, csodálatot, szelídséget és - okosság helyett bölcsességet - érzel, megtaláltad.
Hogy miért?
Mert sok ember van, aki ismeri már ezt a barátságot és meg akarja osztani másokkal. Egyeseket pénzhajhásznak kiáltanak ki... hamis prófétának... míg másokat megöltek érte, vagy megfeszítettek.. Ilyen az emberi természet. Mindig csak gyanakszik.
Vannak könyvek, melyek többek logikai érvrendszereknél. Hogy is mondjam... A lelkedre hatnak, a megérzéseidre, a másik énedre. Logikai bizonyítást valóban nem fogsz találni. Inkább úgy vélem, a "véletlenek" csodálatos összjátéka indul el, választ találsz olyan kérdéseidre, melyeket itt nem is nagyon tennél fel.. És akkor esetleg elhiszed, hogy az a könyv igazi segítség volt.
Hogyan is foghatnád fel a Mindenséget, ha egyszer agyad úgy működik, hogy különbséget tesz, véleményt mond, ítélkezik? A Mindenségre az értelmed megközelítései alkalmazhatatlanok - csak a lélek megérzéseivel lehetséges, ami előtt az értelmed vagy fejet hajt és megbékél, vagy különállónak és úrnak tekinti magát - de akkor ne csodálkozzon, hogy néha kellemetlen meglepetések érik és harcnak látja az életet...
Nehogy azt hidd, engem csupán könyvek és logikai magyarázatok juttatak ide - nem írom, hogy erre a szintre, mert már rögtön megítélném magam (pozitívan :) - csak egyszerűen ide, ahol jól érzem magam - Isten eszközei végtelenek és meglehetősen ötletesek.
Képem van Istenről, viszont napközbeni vonalam meg nincs. Arról nem is szólva, hogy a munkám távol áll a számítógéptől. Senkit nem írtam le, ez csak ténymegállapítás volt a részemről. Sajnos, mivel látom, hogy akkor pezseg a topic, amikor én másutt vagyok.
Helló!
Itt többen is olyan jól ismeritek istent, hogy tudjátok, mit gondol, milyen a természete stb
Csak nekem nem akarjátok elmondani honnan fogom felismerni ha egyszer találkozom vele.
A Ti felelőségetek lesz ha a végén összekeverem az ördöggel.
Kedves Biga!
Te irtad, hogy istent nem lehet racionálisan felfogni, tehát isten egy nem logikus dolog.
Ha ez így van, mert ezt elhiszem neked és én is így gondolom. Ha isten nem egy lokikus dolog, akkor, minek logikával próbáltok meggyőzni?
Miért irnak róla könyveket? Miért érvelnek a létéről?
Erre csak az egyik hitelvem adhat magyarázatot;
Sajnos a mai világban sokszor nem az az elsődleges, hogy ki mit tud bizonyítani mások előtt, hanem az, hogy mit tud elhitetni másokkal. Ezt bármennyire is helytelennek tartjuk, figyelembe kell vennünk.
Úgy látom, itt az igazi viták délelőtt, illetve hat előtt folynak. Mivel én csak 18 után jutok nethez, így maradok a saját bevált Istenképemnél. Helló:Dr.Jones
Ezt csak azért gondolod így, mert különállónak érzed magad.
Ez a játék része, melynek neve: Isten megtapasztalja önnön létezését.
De annál jobb a játék, minél tovább tart és minél izgalmasabb.
Minden Isten, a szellő, a virágok, a baktériumok és Te is az ő része vagy.
Ezért lehetetlen, hogy Isten elpusztítson, vagy ne szeressen téged.
Te az agyadat tartod a tudás forrásának.
Én azt mondom, a Bölcsesség máshonnan jön. Az agy csak egy információfeldolgozó. Értelmező. Bonyolult világhoz bonyolult értelmező kell. Néha meg is lehet zavarni egy kicsit, nemigaz, Aromo? ;)
Csak illúzió, hogy különálló vagy. De ez így van rendjén. Isten pont ezt akarja. De előbb-utóbb felkelti a kíváncsiságodat. Még ha most nevetsz is rajta, ne feledd, amit mondtam :)
Szerintem a megérzés és a logika jól kiegészítik egymást. (Asszem Pascal volt az aki könyvet írt a racionális és intuitív gondolkodás együttműködéséről, de lehet, hogy nem ő.) Sok tudományos felfedezés a logikus gondolkodás intuícióval való megkoronázásának eredménye.
Az irracionális jelző szerintem nem bántó. Pontosan mit is jelent? A racionális ellentétét vagy azt ami túl van a racionálison? (Pontosan nem tudom, csak a racionális-irracionális számok analógiáján tudok elindulni.)
Hogy mitől létezik Isten? Önmagától. Ilyen a természete. Az alma piros, Isten pedig öröktől fogva létezik, nem teremtette senki. Szerintem :-) Szerinted?
Ezért felesleges istennel foglalkoznunk, akár van, akár nincs.
Ezt nagyon jól szemlélteti Viktor barátom baktérium-ember-isten elmélete; Miért lényegtelen az ember számára, hogy van-e isten? Egy gyógyszergyárban a gyógyszergyártáshoz baktérium törzsből (hasonlat: Ádámból és Évából) egy egész baktérium kolóniát nevel ki a technikus. Ő helyezi bele az üstbe az első baktériumokat, majd neveli, táplálja, szaporítja őket, megfelelő környezetet teremtve. A technikus a törődésen kívül bármelyik pillanatban el is pusztíthatja "teremtményeit" az üsttel együtt. A baktériumok számára a technikus isten szerepét tölti be, hiszen rendelkezik minden olyan fő tulajdonságokkal, mint az embernek isten. Még sem tud kommunikálni, információt cserélni, vagy egyáltalán érzékelni az ember létét. Nincsenek meg hozzá a megfelelő érzékszervei, fejlettségi szintje, nyelvezete stb. Így isten ha létezik is egy magasabb fejlettségi szinten lehet mint az ember és ezért lehetetlen, hogy kommunikálni tudjon velünk. Istent valószínűleg éppen úgy nem érdekelné, hogy egy ember mit gondol róla, mint ahogyan a technikust sem érdekli, hogy mit gondol róla egy baktérium. Ha pedig isten jót, vagy rosszat tenne velünk épp úgy nem tudnánk miért történt, mint ahogyan a baktérium sem képes ezt felfogni.
Egyenesek örvendezünk, ha irracionálisak lehetünk.
A racionális elme a lélek halála.
Istent nem teremtette senki (vigyázat! racionálisan nem értelmezhető gondolat! :), ő maga a Létezés, vagy ahogy ő magát nevezi: vagyok, Aki Vagyok.
de te a teknősbéka paradoxont feszegeted ezzel a kérdéssel, ugyanis a racionális elme erre a kérdésre sohasem fog tudni válaszolni, sem egyenlet, sem erő, sem törvény, sem más lény nincsen, akire ne kérdezhetnéd ugyanezt: honnan jött?
viszont a kíváncsiság az egy jó dolog... azzal kezdődnek a dolgok... először ijesztő érzés az elmének rádöbbenni, hogy van itt valaki rajta kívül.. aki sokkal hatalmasabb és jobb a barátság.. de ennél a barátságnál nincs is jobb... ez már viszont racionális tapasztalat :)
Kedves Aromo!
Ha valaki a megérzéseket keveri a logikával, arra nagyon sok orvosi szó van, amit most inkább nem sorolnék fel, mert ezen szabály alól is biztosan vannak kivételek.
Talán egy irracionális jelzőért nem sértődsz meg tulzottan.
Viszont azért érdekelne, ha isten számodra nem attól létezik, amit leírtál, hogy rágondolsz, hogy a benned kialakult istenkép, akkor mitől?
Talán arra is tudsz válaszolni,hogy istent ki teremtette?
Tudom :)
Érzem :)
Pedig Gábor is érzi lelke mélyén valahol, hogy nem tud elgondolkozni a kezdetéről és nem is tudja elképzelni a végét, hiába okoskodik erről az elme... mert ami élő, az örökké él, ami holt, az örökre holt marad :)
ez csak egy hmm... költői kép barátom... a világegyetem oszcillációja, az ősrobbanástól, az energia rezgésszámának változatosságából kialakuló anyagtól, Isten lelkének szétsugárzásától, végtelen kis öntudatú darabkákra való szétrobbanásától, a feledéstől
lassan visszaemlékező életeken át
újra vissza az Egységbe, ahol nincsen kettőség, ahol nincsenek viszonyítási alapok, ahol csak szeretet van és nincs értelme tapasztalásról beszélni, csak az Istenben való feloldódásról..
majd a játék megy tovább, az élet ősi játéka: ez Isten lélegzetvétele
Én is ilyesmit gondolok :-), de ahhoz, hogy Iván Gáborral megértsük egymás gondolatait, el kell fogadnom vitaalapnak azt amiben közös nevezőn vagyunk. A halhatatlanság pedig nem ilyen dolog :-)))
Kedves Biga!
Isten lélegzik ezt irtad. Ha komolyan gondoltad és nem vicceltél velünk, akkor számos kérdésem lenne a teóriadhoz.
- mit lélegzik be?
- miért kell neki lélegeznie, van tűdeje?
- ha lélegezni szokott, szokott-e enni és esetleg akkor már WC-ni is?
- ha már ilyen emberszerű, akkor férfi, vagy nő?
- ha van neme, akkor honnan szed magának egy párt?
- ha esetleg párja is akad, akkor lehet-e gyereke?
Úgye felesleges folytatnom egy még meg nem rontott gyermeki agy kérdéseit, mert ilyeneket kérdezne.
Azt hiszem, hogy ebben nincsen időparadoxon. Talán azért tünt számodra annak, mert feltételezed, hogy Isten attól létezik, hogy én rágondolok. De szerintem nem attól létezik.
Én úgy gondolom, hogy a logikát és a megérzéseket nagyon is lehet keverni. Szerintem a logika hatóköre szűkebb mint a megérzéseké, a megérzések viszont nem olyan pontosak mint a logika. (Főleg, ha még valamilyen kommunikációs csatornán is keresztülmennek.)
Az igazak kifejezés a helyes még nyelvtanilag is.
Nem nyelvtani szempontból akartam pontosítani :-))) Érzések igazságáról szerintem nem lehet beszélni, legfeljebb igaziságukról. Gőzöm sincs, hogy mi az igazság, de elhiszem neked, hogy te tényleg így érzel.
"Szerintem Isten azután is létezni fog amikor a tudatom már nem. Akkor most szubjektív vagy se?"
Szerintem ettől még szubjektív marad, hiszen ezt is Te hiszed (tehát pl én másként hiszem)ráadásul itt időparadoxonba is kerültél. Úgy gondolod, hogy amikor már nem gondolhatod, szerinted, akkor is gondolni fogod./?
Itt most el kell döntened, hogy a logikát, vagy a megérzéseket választod, mert a kettőt nem lehet keverni.
-Ha a logikát, akkor időparadoxon,
-Ha az érzéseket, akkor meg jövőérzékelés, azaz precognició. Ez sem egy elfogadott, bizonyított és logikus valami.
-logikai következtetés, tehát oksági levezetés sem lehet, mert nincs semmilyen objektívnek mondható tapasztalatunk, mármint az ember érzéseiről a halál útán.
sose lesz olyan, hogy nem lesz tudatod :)
és olyan se lesz sosem, hogy nem létezel :)
mert hazaérsz és újból elvágyódsz...
kitágulsz és összezuhansz... mint a világ maga.
Isten lélegzik.
Érdekeset írtál, amiből azt a következtetést tudom levonni, hogy isten csak szubjektív dolog lehet, mert az objektív létét-létérzetét gondolom nem állítottad./?
Az én érzéseim mennyire lehetnek igazak,a tieddel összehasonlítva?
- Édesanyám és édesapám hatása, hogy létezem
- A szeretet általános emberi érték, erre mindanyian képesek vagyunk, nincs engedélyre szükségünk hozzá.
- Felnőtt, önálló egyéniség vagyok, önálló világképpel és gondolatokkal. Az életemet, életminőségemet saját magam is tudom befolyásolni.
Figyeltem és észrevettem, hogy teljességgel felesleges dolog gondolkodni isten létén, vagy nemlétén, mert ez semmilyen befolyással nincs az életemre. Isten egyedül a történelem és az emberi tanulságok miatt érdekel.
Alma (számomra) az, amit almaként értelmezek. Isten (számomra) az, amit Istenként értelmezek. (sajnos ;-)
Azokat a dolgokat értelmezem almaként, amelyek hasonlítanak a bennem élő almaképhez. Ezt az almaképet valószínűleg édesanyám vázolta fel bennem legelőször, aztán életem során tovább árnyalódott a kép.
Azokat a dolgokat értelmezem Istenként, amelyek hasonlítanak a bennem élő Istenképhez. Ezt az Istenképet valószínűleg édesanyám vázolta fel bennem legelőször, aztán életem során tovább árnyalódott a kép.
Az én almaképemet legjobban az almák fizikai megjelenésének jellemzőivel tudnám körülírni: íz, szín, méret, stb.
Isten fizikai megjelenéséről keveset tudok, sajnos nem tudnám körülírni. (Illetve Jézus portréját adnám, de ez most mellékvágány.)
Istenre nem, de Isten hatásaira rá tudok mutatni (és persze elgondolkodtató az is, hogy az a gömbölyűség és az a pirosság maga az alma-e vagy csak az alma hatása).
Mutatok egyet-kettőt:
- Isten hatása, hogy létezem
- Isten hatása, hogy képes vagyok szeretni
- Isten hatása, hogy az életem nem véletlenszerű bolyongás, hanem valahonnan valahová vezet. Figyeltem és észrevettem, hogy így van. Ha te is figyelsz, te is észreveheted ;-)
Nagyonnagyjából ilyesmire gondolok én is. De akkor meg mit erőlködünk itt a definiálással?
Szerintem már azzal is beljebb lennénk ha nem definícióról beszélnénk, hanem csupán megismerésről. Egy almáról se kell mindent tudnod, hogy megkóstolhasd ;-)
Szerintem nem kezelhetetlenül nagy, csak idő kell hozzá. Mondjuk egy emberélet :-)
Viccen kívűl: Isten definiálása, Isten megismerése egy spirituális út. Európában kontempláció néven, keleti kultúrákban meditációként ismeretes. Pl. a Kabbalában isten nevének (Isten szavainak) a rekombinálása az út Isten megismeréséhez és definiálásához.
Amit egy kezdő ismerkedő (és egy átlag topikolvasó) megtehet, hogy benéz a máz mögé, és Istenről nem az Inkvizíció, Buddháról nem a megsemmisülés (a Nirvána tévesen), a jógiról nem a szeges fekhely és a lótusz-ászana jut az eszébe.
Számomra a megismerhető legrészletesebb istenkép a szent iratokban található. Isten bonyolultságához képest ez nem is túlzott terjedelem, mégis, kezelhetetlenül nagy ahhoz, hogy definícióként használjuk. Mit javasolsz, hogyan szűkítsünk?
