“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Illetve megint kiforgatjuk és teljesen másról beszélünk, még egyszer, maradjunk tényszerűek, jogról beszélünk - amiért a feministák csápolnak - amik konkrétumok.
Az, hogy mi van ekkor meg akkor, ha MEGSZÜLETETT a gyerek, az megint más.
Itt egy dolog van: a férfinek joga legyen lemondania a gyerekről, ha nem akarja, ezzel minden kötelezettség, de minden jog is azonnal eltűnik.
Akkor hangsúlyoznám megint: hogy utólag milyen "ekkor mi van, meg akkor mi van ha megszüli így meg úgy" dolog van az irreleváns a konkrét dologban, amit itt irkálok már sokadszorra.
Jog van, egy konkrét eset, nincs utána ilyen meg olyan mesedélután, hogy mi lett volna, ha a nagymamám sárga.
Ide kanyarodj vissza a buksiban, vagy kérj valakitől segítséget, ha nem megy az értelmezése.
Értem. És ha az apa ragaszkodik a gyerekhez, az anya pedig az ő kedvéért megszüli? Ez esetben legyen kötelezhető rá az apa, hogy a gyermeknevelést teljes egészében egyedül intézze, ha együtt maradnak az anyával, akkor külön kasszán, az anya mindennemű anyagi hozzájárulása nélkül? Különválás esetén sem követelhet sem anyagi, sem természetbeli hozzájárulást.
A női többletjogról van szó, ami arról szól, hogy milyen lehetősége van arra, hogy megszüljön-e egy gyereket avagy nem illetve ezzel akarata ellenére apává vagy nem apává tegyen valakit.
A férfinak beleszólása sem abban, hogy nem akarja a gyereket, sem abban, hogy akarja, jogilag nincs.
Így jogegyenlőtlenség van, megkülönböztetés van nemek szerint: jogi abortusz lehetőségét kell biztosítania a törvénynek a férfi számára, hogy lemondhasson a terhesség ideje alatt az apaságról, vagy ha a tudta nélkül született gyerek, akkor ezt utólag is érvényesíthesse.
Hadizseninek még nem hívtak . Jó .... hátha nem , akkor nem . Nem voltam ott .
Abból indultam ki , hogy általános elején olyan suliba jártam , aminek egy orosz iskola volt a testvérsulija , és sokszor mehettünk itt szolgáló orosz családokhoz , akiknek gyerekük volt . Összebarátkoztam egy korombeli lánnyal , és jópárszor voltam náluk . Az ő apjától hallottam , amiről nyekergek . Sőt ! A nagyapja is elesett . Hábiztos' nem 18-30 éves lehetett a nagyapó .
. Pl. ha jogot adunk bármely szülőnek arra, hogy arra hivatkozással, miszerint ő nem akarta a gyereket, felmentést kapjon mindenfajta szülői kötelezettség alól, valószínűleg alig akadna olyan, aki tartásdíjat fizet a kapcsolat megszűnte után. Elvégre hogyan bizonyítod be, főleg hosszú évek távlatából, hogy nem tiltakozott ellene?
Mondjuk nagyjából így lehetne kiindulni:
A nőnek kötelezettsége lenne a vélelmezett apával megbeszélni a terhesség 12 hetéig, hogy akarja-e a gyereket, ha nem akkor azzal nem csak a kötelezettséget, hanem a jogokat is elveszíti az apa:
Jogi abortusz.
Ha később mégis szeretné érvényesíteni az apaságát, akkor visszamenőleg a tartásdíjat kamatostul.
De ha meg nem akarja a gyereket, ugyan annyi joga legyen lemondani ilyen formán róla, ahogy a nő ha akarja, akkor például abortuszt csináltat.
