Ezek szerint nem nézted sosem a Voyagert a TV-ben. :)))
Vasárnap délelőttönként most is megy a Viasaton, én nagyon szeretem. :) A történetek nem túl fantáziadúsak, de az egész sorozat képvisel egyfajta szemlélet- és gondolkodásmódot, amiben jólesik kicsit elidőzni. :)
A Vulkániak, egy másik faj, nehezen kikövetkeztethetően a Vulkán bolygóról és nagyon logikusan gondokodnak. :))))) Ez egyébként nem rossz, de a szexet azt inkább Klingon módra szeretném. :)))))
A lovag asszem ott cseszte el, hogy nem szabott feltételeket, hogy ha ezt meg ezt teljesíti, akkor jár neki a kacsó, hanem sorban teljesített mindent, anélkül, hogy az ígéreteket beváltották volna. De hát a szerelmes lovagok már csak ilyenek, engedékenyek, hiszékenyek és jóhiszeműek. Mert ugye, a remény hal meg utoljára.
A kékharisnya azt hiszem nem fájó szívvel dönt a művészet mellett, hanem pajzsként tartja maga elé, riadt álruha rajta, csak nem gondolja bárki is, hogy a nagy szent művészetnek a kisujját is megcsókolhatná az a közönséges állati testi gerjedelem. Lásd pl. Szerb Antal Pendragon legendájának kis hősnőjét. (Nem jut eszembe a neve ) De nem vagyok túl jártas a kékharisnyák világában.
Hééé...nem mondtam, hoyg hülyék. Ne adj ilyen szavakat a számba! Egyszerűen nem érdekli őket a nyomaték, inercia, meg ilyenek. Szeretem őket, és jóba vagyunk.
A képek: Ígértem itt régebben, hogy mutatok pár saját képet, azokról beszéltem. Majd hozok.
Hasonlítunk. Vigyázz, a végén megkedvelsz. (ne tedd) :)
Fura, de hiszek neked azért. Nem lehetett megkedveltetni. Elképesztő. :(
Egy barátom szerint a csúnya nőkkel jó...tovább bírja velük az ágyban, és sokkal hálásabbak. Nem tudom, nekem sajnos magas lett a mérce, fiatalon is ritkán volt barátnőm, de akkor ihaj :)
Látod, engem sokan alfahímnek tartanak. Ugyan nem fogom kivédeni sosem, hogy rád akarom tukmálni magam, de a latinos vitánk ellenére kicsit olyan, mintha egymást keresnénk. Örülnék, ha írnál egy e-mailt, de nem baj, ha nem. Ne is reagálj erre, csak írj, vagy ne. Megköszönném.
Amilyen napom van, ebből is ronda félreértés lesz :(
Van egy történet a lovagról, meg a hercegnőről. A hős lovag belezúg a hercegnőbe - de írjunk inkább királykisasszonyt, szeretném megmenteni a hercegnőket. :) Tehát, a királykisasszony mindenféle feladatokat ad az udvarló lovagnak, rémséges, hallatlanul nehéz, hihetetlen feladatokat. A kezét, azt nem adja. Lovag egymás után teljesíti a próbákat, hiszen igazi hős lovag. Nem is hiszi azt, hogy választottja szívatná, sőt imponál neki, hogy a királykisasszony csak a legjobbal elégszik meg. Sokáig megy ez így, és végül lovag kezd elkeseredni az ügy egy helyben topogása miatt. Mígnem hírét veszi, hogy imádottját elrabolta a legszörnyűbb sárkány, ami valaha is létezett. Mindent otthagy, kardját markolva rohan a dög után (a sárkány a dög). Hatalmas küzdelemben megvív a sárkánnyal, és megmenti a királykisasszonyt. Aki, sok-sok év után, végre igent mond a hősnek. A lovag kicsit hallgat. Majd azt mondja, ez már nem érdekli őt. Meghajol.. és elmegy.
Pardon. Kicsit késve reagálok, előadást tartottam vagy 100 fizikai dolgozónak, mérnöki szerkezetekről. Igyekeztem színessé tenni, de... :(
Szóval ismerem a viccet, na ja... :)))
Elhatároztam viszont valamit. Ha törik, ha szakad, hétfőre hozok képeket, akármilyeneket. Ennél népszerűtlenebb már nem sokkal lehetek, úgyhogy megmutatom őket, csak csinálnom kell párat, az eddigieket LETÖRÖLTEM :)
rendes: nem véletlenül írtam le, valahogy éreztem, hogy ebben hasonlítunk. Azt a férfit pedig nem lehetett rávenni semmivel sem. És nem ő az egyetlen ilyen. Valahogy gyanús már nekem, hogy talán mégsem az a férfiálmok netovábbja, hogy egy nő csinos legyen, művelt, szellemi társ, sikeres, és emellett készségesen szopjon-segget nyaljon térdenállva, tűrve-kívánva a pálcázást, korbácsolást, lekurvázást. Az utóbbit ugyanis nem szokta kívánni a férfiismerőseim nagyrésze.
Az alfahím dologról annyit, hogy én bizony nem restellem bevallani, hogy az alfahímre vágyom. Még akkor is, ha esetleg meg kéne osztnom mással.
azaiak: hát akkor én kékharisnya vagyok, mert mértéktelenül kedvelem a tudományt, a művészetet meg általában a gondolkodás között. Ha választanom kéne a gondolkodás és a szex között, bánatosan, de gondolkodás nélkül a szellem javára döntenék. Annál nagyobb örömforrás nincs a világon. Mindig veled van, sosem csal meg és leírhatatlan örömöt okoz.
barackvirag: örülök, hogy jól sikerült, gratulálok:).
Én imádok pölö geocachingelni, az igaz, hogy nehezebb terepeken néha kidobom a tüdőm, meg cukros víz meg repülősó és egyebek kellenek, de akkor is szuper!
Hát, nehezet kérdezel. Szóval akkor kicsit pontosítok.
1. Ismertem, ismerek néhány nagyon értelmes, intelligens, határozott, szép testű, átlagos, vagy annál szebb arcú lányt, asszonyt, aki nem akar kisszerű játékokba bonyolódni, nem egy férfivel szemben akarja megfogalmazni önmagát, noha azért hozzá is viszonyítja magát valamennyire, tehát nem dacosan önálló. Aki nem az: "Értem harcolni kell Feri!" típusú nők közé tartozik. És ismerek néhány férfit, aki nem a feleségével szemben akarja meghatározni önmagát. Nem rajta akar uralkodni.
2. Nyilván vannak ilyenek kevésbé értelmesek, intelligensek között is, egyszerű falusi fiúk, lányok, akik nem adják meg magukat a haveri, barátnői körnek, nem ülnek fel a "cukkolásoknak", nem merülnek el az egyébként nagy népszerűségnek örvendő, a világ frusztrációit a párján le-feldolgozó megszívatom, átverem, stb. garázssori, gyerekkocsit harcrendben tologató "kultúráknak".
3. És ismerek jóval több férfit, nőt, akik ilyenek, fiúkat, lányokat, akik ilyenek készülnek lenni.
Hogy te milyen vagy, honnan tudnám. Te szeretnél ujjköré csavarós lenni, ezt pozitív értéknek tartod?
Hogy a szupermaca milyen, azt nemtom. Ilyenem egyszer volt csak, oszt asse avvót!
nem is értem, azt hiszem aránylag normális nő vagyok, aránylag normális testtel és aránylag ép lélekkel, aki szereti a jó kajákat, a hülye művészfilmeket, a nagy kirándulásokat... akkor én már nem is lehetek ujjkörécsavarósszupermaca?! sosenem??
ja, amúgy köszi a múlt éjszakai erősítést, sikeres voltam (természetesen), úgyhogy holnap folytköv munkaügyben, de még ma éjjel is dolgozni kell(ene)...
Szeretem a rendes, értelemes lányokat, akikkel vállt vállvetve. De ha meglátok egy ízig-vérig NŐT, aki ujj köré csavarós, késve érkezős, nagyarcos...hát attól is feláll. :)
Én csak azt szeretném kérdezni, kinek állt már fel attól a farka, hogy azt mondta az asszonynak, márpedig nem veszünk egy új autót, hanem egy kétéveset?
És csak azt szeretném álítani, hogy léteznek olyan csajok, akik meglátnak téged, ahogy jössz le a lépcsőn, barátaid gyűrűjébe, és látod a szemükön, hogy bejössz nekik, és akkor kiválsz, odalépsz, megismerkedsz, és nem akarnak az ujjuk köré csavarni, sem a sarkuk alá tiporni, hanem úgy képzelik, hogy akkor majd ti ketten, váll-vállnak vetve az életben. Igaz, ezek a csajok nem plazacicák, hanem sportoló, művészeteket tudományokat mértékkel kedvelő ( nem kékharisnya, nem azért élő-haló pótcselekvő). stb. stb. csajok. Neveket nem fogok kiadni!
Bocs, hogy beleszólok, de tartok tőle, hogy ez az egész alfázás, bétázás és ómegázás teljesen téves ösvény. Az állatvilág rangsorai általában nemen belüliek, az alfa-hím nem a nősténnyel szemben domináns, hanem a többi hímmel szemben. Egyszer nézegessetek el sokáig egy falka kutyát: az a kan, amelyik a többi kanok bármelyike irányában a legapróbb (akár mondvacsinált) sérelmet is haladéktalanul és keményen megtorol, hátracsapja a fülét, és elfordítja a fejét, ha a szuka rácsattogtatja a fogát. És ettől még alfa marad. Hogy ennek van-e köze az emberi szexualitásban megmutatkozó dominancia-játékokhoz, arról nem mernék semmi egyértelműt mondani.
Életem párjával szerelmesek vagyunk, subilag és domilag összeillünk, mert váltogatók vagyunk, minden a legnagyobb rendben, teljes a boldogság...és mégis vágyom egy lányra, kivel CSAK leszaggatjuk a csillárt.
Néha emiatt bűntudatom van. De ez a vágyam, nem tudom megtagadni.
Jó, persze tudom mire gondolsz, és igen eszméletlenül felizgat még a gondolata is, de... találkozom ilyen Dommal, leszaggatjuk a csillárt, nagyon jó... és? Utána mi van? A legtöbb pasi úgy áll hozzá, hogy megy éli az életét, meg éljem én is ma magamét és néha összejövünk, hogy leszaggassuk a csillárt. Hát ez nekem nagyon kevés.
Először is, nincs párom. (már (megint) nincs). :)))))
Viszont egy roppant elegáns mozdulattal kisiklottál magának a kérdésnek a megválaszolása alól. Akkor úgy kérdezem, milyen érzés volt amikor a párod beleharapott a tarkódba? Egyáltalán történt ilyen veled?
