Megmutatom, köszönöm. Aztán hogy mit kezd vele, rajta áll.
Utóbbi időben csikungos gyakorlatsorokat néztem és küldözgettem neki, ártani biztos nem árt (ha még nekem is jólesik). Meg tuina masszázst szerveztem neki, egy próbaalkalmat, aztán ha érez valami változást, visszamegy. Ilyesmi. A nagy áttörés még hiányzik. Nagyon.
"És ami még érdekesebb, hogy a műfaji sajátságaik ellenére (rövidség, gyors rövidre zárás, villanásszerű megdöbbentés) az a nemtitkolt szándék húzódik meg mögöttük, hogy lelassítsanak, megállítsanak, hogy kikapcsoljanak a pörgésből és rohanásból..."
"Legyen szó minden élőlényről az egész világon A test és a lélek szenvedéséről Legyen része tengernyi boldogságban, örömben Ebben segítsen imádságom.
Ne szenvedjen egy lélek sem a rossztól Ne történjen semmi baj és betegség Senki se élje át a depresszió nehézségét. A vak, ha formákat lát A süket ha hangokat hall Vagy akinek teste teljesen kimerült Találja meg a lelki nyugalmat. A szegény tudjon ruházkodni Az éhes találjon élelmet A szomjas jusson vízhez És akinek nehéz az élet Az is találja meg a maga örömét; Az elhagyatottnak jusson remény Hulljon eső, hogy legyen bő termés A gyógyszerek gyógyítsanak Az imádságok meg óvják a lélek örök fényét. A betegek épüljenek fel Szabaduljanak meg gyorsan a fájdalmaiktól. A világ összes betegsége tűnjön el Akik meg rettegnek, többé ne féljenek soha A megkötözöttek dobják le a láncaikat A tehetetlenek kapjanak újból erőre Az emberek legyenek egymás hasznára Amíg én itt vagyok Múljon el minden fájdalom a világban."
Az ima mondása közben lélegezz mélyeket, és koncentrálj arra, hogy minden embert összeköt egy láthatatlan kapocs, amelyet a szeretet energiája mozgat.
Mihelyt csatának tekinted az életet: el is vesztetted.
-------------
Ennél bonyolultabb ám :
"Mindennek megvan az ideje, minden cselekvésnek megvan a maga ideje az ég alatt: megszületni és meghalni, ültetni és gyomlálni, ölni és gyógyítani, lebontani és építeni, sírni és nevetni, gyászolni és táncolni, szétszórni a köveket és összegyűjteni, ölelni és tartózkodni, keresni és feladni, megtartani és eldobni, elszakítani és befoltozni, hallgatni és beszélni, szeretni és gyűlölni, a háború ideje és a béke ideje." (Préd. 3:1-8)
Isten hadügyi főangyala Mihály.jobbjában kard baljában oltáriszentség.
És mint ahogyan egyetlen levél sem sárgulhat meg, csupán az egész fa tudtával, éppúgy a rosszat cselekvő sem bűnözhet valamennyiőtök rejtett akarata nélkül.
Barátkozom ezzel a Mironnal. (Vannak jó videói. Meg vannak - számomra túl - reklámízűek is.) Gunagriha "bácsi" valahogy nekem meggyőzőbb. És a Füvi által javasolt Sadhguru is.:) Persze ez csak futó benyomás még, egyiket se ismerem mélyebben.
Igen, ezek a rövid és ütős dolgok nagyon passzolnak a modern korhoz, a rohanáshoz, meg a pörgős élménytömeghez, ami nap mint nap ér bennünket. És milyen érdekes, hogy modernség ide, oda, - ezeknek a pársoros verseknek, aforizmáknak, paradoxonoknak, csattanós párbeszédeknek, meghökkentő jeleneteknek, tanmeséknek vagy tanításoknak több ezer éves múltjuk van... És ami még érdekesebb, hogy a műfaji sajátságaik ellenére (rövidség, gyors rövidre zárás, villanásszerű megdöbbentés) az a nemtitkolt szándék húzódik meg mögöttük, hogy lelassítsanak, megállítsanak, hogy kikapcsoljanak a pörgésből és rohanásból...
Ühüm... Én is szeretem látni magam, vagy legalábbis érezni, tudni, hogy vagyok...:) Időközben lezavartam/tunk egy covidot, és milyen jó, hogy ez már így, kisebb kellemetlenségekkel 'lezavarható'... A kislány, aki kolléganőmet tesztelte, elmondta, az ő apukáját egy-másfél éve bizony a covid vitte el... Szóval igen, lehet örülni annak, hogy felkeltünk, meg a mieink is felkeltek...:)
jobbjában kard baljában oltáriszentség.
