Más: amennyire én tudom, nem találkoztak személyesen, de vajon tudhattak e egymásról, ismerték e a másik műveit Wass Albert és Márai Sándor? Két érdekes sors, két nagy formátumú író, két emigráns, két határon túl is alkotó művész, két öngyilkossággal végzôdô pálya...
Szvsz hihetetlenül érdekes irodalmi játék lenne megírni egy ilyen fiktív találkozás történetét, akár drámaként, akár más formában...
Persez "jóóó az álmodozás, egy cseppnyi vágyakozáááás" :) :((
Még egy ötlet, talán a legkézenfekvôbb: le kell foglalni a domanint, és meg kell nyitni a www.wassalbert.hu-t, vagy .com-ot, vagy mittudomén.
Részletes életút, bibliográfia, részletek a művekbôl, a művek recenziója, a WA-val foglalkozó hírek és egyéb anyagok (pld. a róla szóló riportfilm, amit CsFeco ajánlott a figyelmünkbe), plusz fotók – mind-mind felférne ide, és a frissítése, szinten tartása inkább idôbe és energiába kerülne, mint pénzbe. Ha az a bizonyos alapítvány komolyan gondolja, akár az is megvalósíthatná.
Ezért különösen alkalmasak arra, hogy Erdély irányában közömbös honfitársainkban megmozdítson valamit legbelül. Azt, amit még ugyan nem vesztettek el, de már lemerült a tudatalattiba: hogy nekik is közük van Erdélyhez. Láthatatlan szálak fűzik össze vele, csak ez magától nem tudatosul.
Igen, ez az!!! Ezért is kell előítéletektől mentesen elolvasni egy WA regényt. Aztán remélhetőleg már ki is alakul a "Wass-hiány". ;)
Nem véletlen, hogy a sok évtizedes irányított közönyre válasz érkezik valahonnan (most például Amerikából) és Erdélyre irányítja tekintetünket és gondolatainkat.
A fiatal és középkorú generációnak fel kell fedezniük Erdélyt, mivel az ma számukra (kevés kivétellel) egyenlő Romániával. Wass könyvei a magas művészet szintjén kínálják ezt a lehetőséget. Ezek a művek bármilyen nációbeli olvasónak kiemelkedő élményt nyújtanak, legyen az argentin vagy skót. Ezért különösen alkalmasak arra, hogy Erdély irányában közömbös honfitársainkban megmozdítson valamit legbelül. Azt, amit még ugyan nem vesztettek el, de már lemerült a tudatalattiba: hogy nekik is közük van Erdélyhez. Láthatatlan szálak fűzik össze vele, csak ez magától nem tudatosul.
Muszáj kötelező olvasmányokat tanítani az iskolában. Miről lenne szó különben az órákon? Irodalomelméletről?
Az ifjúság kezébe könyvet ad az iskola. A legtöbb diák el is olvassa. Még az is jobb, ha pusztán szorgalomból olvasnak a gyerekek, mintha rájukbíznák.
A régi dilemma: az irodalom nagyrészt felnőtteknek szól. Egy emberi dráma, szerelem, sorshelyzet érthetetlen és megélhetetlen egy tizenéves számára. Az élmény elmarad. Mégis, ha elolvassa, tud róla, hogy van ilyen író és van ilyen mű. Ha pedig felnőttként újraolvassa, akkor telitalálat. Vajon, akik nem olvasnak ifjúkorban, felnőtten rászoknak? Aligha...
Még valami. Többen említitek, hogy kötelező olvasmánnyá kéne tenni középiskolában.
Ezzel van egy kis baj, bááár...
Általában az emberek sok mindent szeretnek elolvasni (elsősorban persze színes, képes újságokat), de a kötelező olvasmányokat azokat nem. A "kötelező" szaga már elrettenti őket. Így tehát ha valaki talál a polcon Wass Albertet, akkor valószínűleg kevésbé nagy kedvvel kezdi el olvasni. Meg így eléggé unott íróvá válhat, aki mindenkinek a könyökén jön ki. Sokkal inkább van szerintem helye egy 20. századi arcképcsarnokban, csak mint ajánlásként.
Emellett - a "báár" oka - igaz az is, hogy azok, akik eleve elrettennek a kötelező olvasmánytól csak azért, mert kötelező, nem túl "okosak" (ezt most nem tudom hogy mondjam :) eleve, tehát lehet, hogy velük semmit nem veszít az ember - viszont az értelmesek inkább kedvet kapnak, ha megismerik. (A megismeréshez pedig elég egy arcképcsarnok.)
Na, belebonyolódtam :) de remélem, érthető. Sziasztok!
(tetszik a téma!)
Most, hogy elolvastam Wass Albert Kard és kasza című regényét is, még többre tartom az írót.
A regényből az alábbi részletet szívesen idézem:
„Ne verjétek a melleteket hangos szóval dicsekedve, hogy kik vagytok, mert magatokra semmik se vagytok. Tetteitek tegyenek tanúságot rólatok, nap nap után. Magyaroknak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva csak magyarságotokban s magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen megtervezett benneteket, egyenként és külön-külön. Ne feledjétek ezt soha.
AKI KÖZÜLETEK MAGYARNAK NEM JÓ, AZ EMBERNEK IS CSAK ALÁVALÓ LEHET.”
Még egy ötlet a népszerűsitéshez: emléktábla és/vagy szobor állitás, közterület elnevezés.
Léteznek-e már ilyenek?
Ha nem, akkor lehet, hogy kezdeményezni kellene, főleg hogy Rejtő esetében már bejött...
No igen! Ez egy szép írás.
Azt szeretem Wass Albertben (noha csak egy művéhez volt szerencsém, ahhoz is egy évvel ezelőtt... azt hiszem, az Elvész a nyom címűt; amelyikben hat ember élettörténetét írja le, akiket egy pap hoz össze), szóval... :)
Azt szeretem Wass Albertben, hogy művészien ír. Nem száraz, nem nyálas, mint sok-sok hatásvadász író, hanem pusztán komoly. Nagyon komoly. Egyszerű, de ezzel rengeteget elmond. Tetszett a regénye, és most ez az írás is. Nagyon! És persze az őszintesége. Azt is mondhatnám, hogy ő az az író, aki idáig a legnagyobb hatást tette rám. A művével-műveivel, mondanivalójával, leírásaival. Érték.
Kissé kiterjesztve ezt a mondanivalót, úgy is folytathatnám, hogy szeretem az erdélyi írókat. Megint csak egy sztárolt író: Tamási Áron. A hangneme, emberközeli írásmódja egészen megfogott.
Egyébként még egy link, ha eddig nem írtátok még be. Itt az életútja található műveinek címével.
* http://www.geocities.com/ateesoft/magyar/wass/wass.html
Kicsit pesszimista vagyok: könyvtáros kollégának meséltem, hogy vettünk pár WA-könyvet, mert a mi kis könyvtárunkban is keresték, és rögtön azt kérdezte, én is támogatom ezt a múltbarévülő magyarkodást - amivel sikerült erőteljesen meghökkentenie. Amíg politikai szemléletet, pártot társítanak Magyarországon (szerencsére Erdélyben ez fel sem merül) Wass Albert műveihez, sajnos sokan kézbe sem hajlandók venni a könyveit.
Az ajánlást már az első könyve után elkezdtem :)
/Bár a marketing kifejezés nincs nagyon inyemre, főleg nem egy ilyen ügy érdekében, dehát haladjunk a korral./
Igen, gondolataid egybehangzóak nightwish topic-társ hozzászólásával. Persze, ez így lenne tökéletes marketing.
Szerintem kezdetben (jelenleg) az is jó lépés, ha minél többen ajánljuk barátainknak, ismerőseinknek Wass Albert műveit. (No, meg persze ezt a topicot is ;)
Hátha így beindul egy "pozitív hullám".
1. konferenciát kéne szervezni az iró munkásságáról
2. minél több lapba publikálni az életéről, műveiről
3. megjelentetni egy monográfiát
4. TV, rádióműsorokban beszélni a munkásságáról
Mivel jelenleg sorban jelennek meg a könyvei, s minden könyvkatalógusban benne vannak - talán ez a leghatékonyabb jelenleg - azért mégis az olvasók az elsők..., a TV, rádiószekciók persze más tészta, lehet, hogy már volt is ilyen műsor, nem tudom. Ha viszont sokan olvassák, akkor ez úgyis mindennél többet ér, ennél biztosabban nem fog bekerülni a köztudatba. Hogy aztán a "hivatalos" irodalmi értékelések mit mondanak, az már megint más ügy, s talán nem is olyan fontos, az igazságérzetünk ellenére (?).
Ha ez az alapitvány ér valamit, akkor ennek kellene persze a főszerepet vállalni mindebben. De bárki, aki médiatevékenységet folytat és kedveli a műveit, megtehetit, hogy pl. ir az újságjába.
Úgy van, pontosan ezt kellene tenni!
Magam nagyon örültem, amikor nem túl rég megjelent egy ilyen mű Almásy Lászlóról (Kubassek János: A Szahara bűvöletében), igaz, jópár évig gyűjtögette hozzá a szerző a dolgokat, de nagyon megérte.
Magam is azt szűrtem le, hogy ideje lenne egy alapos, hosszú gyűjtômunkán alapuló, lehetôleg minél alaposabban ellenôrzött tényeket felsorakoztató Wass Albert-monográfia elkészítésének.
Csakhogy ez minimum egy év, minimim két ismert nyelv, tolmács fogadása, utazgatás két kontinensen, satöbbi. És akkor a kiadói oldalról nem is szóltunk. :(((
Az eddigi tapasztalataim szerint sajnos ilyen honlap nincs. Idáig csak különböző helyeken találtam egy-két érdekesebb anyagot.
Javaslom, indíts el egy keresést Wass Albert kulcsszóval.
Egyébként szvsz sajnálatos és szomorú, hogy ennyire keveset tudunk a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjáról. A rendelkezésre álló információk is ellentmondásosak.
