én csak magamról tudok beszékni. többek között azért mert én voltam a hülye és éveket basztam el egy olyan emberre, aki csak bántott és kihasznált. szóval én főleg magamnak köszönhetem.
Tudjátok, nekem igen alacsony az ön-értékelésem. Pedig lenne okom arra, hogy bízzak magamban, sok-sok elismerést kapok tanáraimtól, olykor lányoktól is, de mégsem megy. Abból próbálok önbizalmat meríteni, hogy sokat olvasok, tanulok, és igyekszem kivívni mások elismerését, amellyel javúl az ön-értékelésem. De ha rágyújtok, az valamelyest butít idővel, mert szűkíti az agyi ereket, kevesebb vér áramlik bennük. Ezért sem mertem antidepresszívumokat szedni, nehogy rintsák a memórimat, nehogy butuljak. (Alprazolam: a Xanaxtól pedig kifejezetten fosok.)
Pedig, ha naponta elszívnék 2-3 szál cigit, és időnként berugnék, még nem romlalának szellemi képességeim. Vagy tévedek?
Barátaim, már megint gáz van! Újra rám tört a vágy, hogy rá akarok gyújtani. Belegondolok, hogy a számba veszem a piros Pall Mallt (egy kis reklám), és meggyújtom. Pirosan izzik a koporsószeg vége, én pedig kifújom az első füstfelhőt. Hmm... Aztán megint szívom, és szétárad bennem a méreg. Jelentkezik bennem az a nyugodt, kellemes érzés, szinte boldog vagyok (ideiglenesen). Csak én vagyok, meg a cigim, szabadság, szarok a világra legalább 6 percen át. Persze, egy szál cigitől még nem leszek beteg, de sokkal több lappang a hátterében annak, ha rápippantok. Az egyenlő a feladással, önpusztítással, olyan, mintha nem harcolnék a boldog, sikeres életért, egyfajta gyöngeség. Viszont kurvára kívánom. Itt motoszkál körülöttem a kisördög, és csábítgat: gyújtsak rá! A kurva anyjába! :-(
Szabolcs, gondolkodj pozitívan! (Pont én beszélek.) Végülis élünk, az élet egy ajándék. Az élet egy lehetőség, és jó értelemben ki kell használni. (A körülmények persze többnyire szarok.) Sok itt a gaz, de azért nyílnak köztük színes, illatozó virágok is. (De szépen írtam.)
Tanuljunk meg pozitívan gondolkodni!
Családi problémák, munkatársak közötti feszültség, rosszul sikerült projekt - mind nyomasztóan hatnak az emberre és valljuk be, igencsak nehéz ilyen gondokkal napról-napra újra tiszta fejjel nekilátni a munkához. Pedig nem lehetetlen! A kulcsszó: pozitív gondolkodás! Amikor problémáink vannak a munkahelyen önkéntelenül is kivetítjük környezetünkre negatív gondolkodásunkat. Ha nem teszünk ellene, egy idő múlva azon kapjuk magunkat, hogy kollégáink már nem szeretnek beszélni velünk, beosztottaink átnéznek rajtunk, vevőink pedig elfordulnak a további kooperáció lehetőségétől. Ne hagyjuk, hogy a pesszimizmus úrrá legyen rajtunk, inkább idejében tegyünk ellene!
Szálljunk ki a pesszimizmus ördögi köréből - Irány az OPTIMIZMUS! "Aki látja a lehetőségeket, az előbb-utóbb meg is szerezheti azokat, de aki nem nyit az új gondolatok felé, az sikertelen marad!" Próbáljunk minden nap, minden órában és percben ezzel a gondolattal élni, hiszen mi is sikerességre vágyunk, ehhez azonban le kell küzdenünk saját korlátainkat, negatív gondolatainkat.
Elvárások önmagunkkal szemben A problémákat mindenki szelektíven érzékeli annak függvényében, hogy az mennyire passzol bele saját elvárásaink alkotta világképünkbe. Ezeknek az önmagunk által alkotott képeknek az átformálása azonban minden személyiség számára nagyon nehéz feladat. Saját elvárásaink támasztotta folyamatos megfelelési kényszerünk tudatában félünk a sikertelenség gondolatától és ez komolyan akadályoz bennünket a nagyobb léptékű célok elérése során. Legtöbben éppen ezért nem is merünk nagyot álmodni, karrierről, elismert munkahelyi sikerről tervezgetni. A megoldás: semmiképpen ne a negatív-, sokkal inkább a pozitív tényezőkre koncentráljunk! Ahhoz, hogy korlátainkat ledönthessük, gondoljuk át önmagunkban: -Mit akarunk valójában elérni? Mit szeretnénk? Miért értékeljük alul a céljainkat? - Milyen pozitív (rész)eredményeket tűzhetünk ki magunk elé az elérendő célok érdekében?
Gondolkozzunk eredményekben! Meggyőződésünket, beállítódásunkat nagyban befolyásolja az, ha 'visszafojtjuk' önmagunkat, személyiségünket. Ezért [img369]lehetséges az, hogy az olyan emberek, akik alapvetően nem hisznek saját sikerességükben, eredményességükben, tudatosan sem tudnak rátalálni az ahhoz vezető ösvényre, míg azok, akik hisznek a céljaikban, általában önkéntelenül is sikerre viszik valamennyi projektjüket. A hozzáállásunk tehát a sikerességünk záloga is egyben! De mit tegyünk, hogyan változtassunk jelenlegi negatív munkastílusunkon, életfilozófiánkon?
1.Sose adjuk fel könnyen! A világ változik, ahogyan a körülmények is, így kitartásunk révén mindig lehetőséget kell adnunk saját sikerességünknek! 2.Ha egy korábban sikertelenül végződött munkához hasonló új projektet kapunk, felejtsük el a történteket és induljunk neki tiszta lappal! Az indulás után ne akadjunk fel a kisebb akadályokon, hanem vegyük úgy, hogy azok teljesítésével mindig egy lépéssel közelebb kerülünk a céljainkhoz! 3.Ami eddig volt, holnaptól teljesen megváltozhat - a döntés joga a kezünkben van! 4.Gondoljunk utána elért eredményeinek és mindig tartsuk észben azokat!
"Ne viselkedj, élj!" Megfelelésünk nem csak saját magunk által alkotott korlátaink irányába figyelhető meg, de minduntalan próbálunk a külvilághoz is igazodni. Ez természetes is, azonban csak az egészséges szocializáció szintjéig. Mégis, a legtöbben ezen túllépve ésszerűtlenül próbálunk megfelelni mindennek és mindenkinek környezetünkben. Felejtsük el ezt a hozzáállást! Ha például a hátunk mögött egy kolléga minket kifigurázva azt mondja rólunk, hogy stréberek vagyunk, ne törődjünk vele! Rázzuk le magunkról a sértéseket és tudatosítsuk magunkban: "Úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Minden tőlem telhetőt megteszek, a rosszindulatú emberek véleménye nem számít. Ha nem tetszik nekik a stílusom, akkor ne figyeljenek rám. Én tudom magamról, hogy értékes ember vagyok." Fontos, hogy ezeket a gondolatokat komolyan tudatosítsuk magunkban, mert így a folyamatos megfelelési kényszerünket felszámolva irreális akadályokat gördíthetünk el magunk elől.
Legalább egy kis ideig dobjuk ki a negatív gondolatokat! A minket érő inzultusok, sértések és a megannyi negatív gondolat reggeltől egészen az esti lefekvésig kísér bennünket. Az emberi agy a gondolatokat, a logikai következtetéseket az agy bal féltekéjében fejti ki, ám vannak módszerek arra, hogy hogyan kapcsoljuk ki egy kis időre gondolatainkat akár munka közben is: -Üljünk egy csésze kávé mellé egy csendes szobában és mélyen lélegezzük be a kávé illatát. Az intenzív illat belélegzésekor a gondolkodás kikapcsol. -Tudatosan végezzünk légzés-gyakorlatokat. Miközben a légzés ritmusára koncentrálunk az agy azon része, mely a negatív gondolatokért felelős, kikapcsol. A gyakorlat végeztével új megvilágításban gondolhatjuk át feladatunkat, problémánkat. -Ha tudunk idegen nyelvet, váltsunk az adott nyelvre gondolkodás során és azzal gondoljuk tovább az adott problémát. Miközben az agy átfordítja a szavakat magyarról idegen nyelvre, a probléma újrafogalmazódik és más látásmódban szemlélhetjük a problémát.
A fenti módszerek mindennapos gyakorlásával komoly lépést tehetünk egy jóval sikeresebb, eredményesebb életvitel, munkastílus, karrier felé.
Igazad van csiga, a szart boncolgatjuk. Pesszimisták vagyunk. Mondjuk van rá okunk bőségesen. Majd írok az élet szépségeiről is, mondjuk ez több időt fog igénybe venni. :P :-)
azért a csöviről ne beszéljünk, aq legtöbb nem is engedi h segítsenek neki és ugyan úgy kihasználja az emberek jóhiszeműségét. van egy szociális munkás ismerősöm, tudna mit mesélni.
amúgy ennyire nem rossz a helyzet szerintem, csak depisként látod így. szörnyen pesszimisták vagytok, komolyan elmegy az életkedvem néha, olyanokat összeírtok.
én kedves emberekkel szoktam találkozni, a családom ilyen, a barátaim halál önzetlenek. a szarral meg nem kell foglalkozni! jó dolgokkal kell körülvenni magad, a jót kell meglátni.
nem csodálom h befordultok, ha örökké csak a szart boncolgatjátok. mért nem a jó dolgokat keresitek?
nem magamról, hanem pl a barátaimról beszélek. amúgy meg én szoktam segíteni másoknak. és nem azért mert nagyképű vagyok, de ha megkérdeznéd az ismerőseimet nem hiszem, h ezekkel a tulajdonságokkal jellemeznének. nem mondom h szent vagyok, de nem hiszem, h bennem túltengne az önzőség és az empátia hiánya, közöny...
Az írásommal kapcsolatban: akinek nem inge, az ne vegye magára...
Nem mindenki olyan, ahogyan leírtam, de a nagy többség, a társadalom zöme sajnos igen. Másokon átgázol, lop, csal, hazudik, árt, becsap, kihasznál. Ez az egyik kategória. Ide tartoznak a közönyös, nemtörődöm, bocsánat, hogy élek emberek is.
A második kategória:
És ha alaposan a dolgok mélyére ásunk, rájövünk, hogy igazán jó ember nagyon kevés élt, él ezen a bolygón. Mindannyiunkban van némi önzés, öncélúság. Saját malmunkra hajtjuk a vizet. :-) És ezzel nincs is semmi baj. De ha tudunk, akkor segítünk. De nem megyünk elébe a dolgoknak. (Pl. elmegyünk egy csöves mellett, és ha már látjuk, ott van, akkor adunk neki pénzt, de azért nem kelünk fel korábban másnap, hogy felkeressük újra azt a hajláktalant, és esetleg vigyünk neki enni.)
A harmadik kategória:
A harmadik tipus pedig az, aki igazi önfeláldozó, áldozatkész, önzetlen ember, aki az életét szenteli mások életéért, akiből alig-alig akad a világon, ilyen volt pl. Teráz Anya. (Na most hirtelen nem is tudok többet sorolni, pedig biztosan van, csak nem ennyire híresek.)
Szeretnénk ezt hinni. Egy kívülálló, aki nem ismer, vajon hogyan ítélne meg engem/téged? És mi őt??? Jó dolog azt gondolni, hogy mindez ránk nem vonatkozik, mi "jó emberek" vagyunk. Ha Anxietas írását megnézné 100 magyar, abból 99 szomorúan bólogatna rá... Akkor mégis miről beszélünk? Pedig szívünk mélyén tudjuk/tudom, hogy Anxietas-nak igaza van, és amit mond, rám is vonatkozik.
Én. Ha nem veszel, hidd el nekem, azon fogsz agyalni, hogy az a kurva szemüveg már x ideje tönkrevágja a szórakozásodat, életminőségedet rontja. Ha nagyon nem megy majd én veszek neked...
Egyébként én is ugyanezt szedem, 30mg-s Rexetint. Nálam:
"fáradékonyság"
Egyáltalán nem jelentkezik, sőt épp ellenkezőleg.
"alvási zavarok (nehezen alszom el, nehezen kelek"
Nem jelentkezik
"csökkent nemi vágy, csökkent orgazmus képesség (bár ez mintha javulna )"
Ez természetes mellhatás, mindenkinél jelentkezik. Ha zavar, tenni lehet ellene. Pl. Dragon Power nevű, a Cialis-al csaknem egyenértékű (tehát 72 órás, és "nagyon" hat) kínai potencianövelővel! 6 db-os kapszula 4000 ft-ba fáj, nagyon megéri!!! Ha érdekel megadom msn-en a webáruház címét.
" agresszivitás (ez meg egyre erősebb)"
Nálam is jelentkezett, de inkább csak ingerlékenység formájában. Akkor volt jellemző, mikor nem szedtem mellé a Frontin/Xanax-ot (Alprazolam). Nekem minimális mennyiségű Alprazolam megoldja ezt a problémát. Napi 0,25-0,315 mg-al megelégszek, és nagyon jó!!!
mindenesetre csak arra akartam kilyukadni, h nem hiszem, h a magyarok el lennének maradva más országoktól érzelmileg. biztos van olyan hely, amitől igen, de átlagban nem hiszem.
én egyedül a magyar állandó borúlátást utálom és h mindenki (tisztelet a kivételnek) búval baszott fejjel közlekedik. a másik dolog amit nem csípek a magyarokban, h örökké egymás szennyesének a turkálása megy és az irigység.
amúgy meg az jutott eszembe, h sokszor szídod a szüleidet, szerintem n toleránsak. megengedik, h ne tanulj, ne dolgozz. kevés szülő vállalná ezt így be. vmn viszont tényleg változtatnod kéne, mert nem javul és nem változik semmi. szánd rá magad és járj el egy hozzáértőhőz, rendszeresen.
Ne engedj a kényszernek. Ez pont olyan, mint ahogy a terristáknak sem szabad engedni, mert ha engedsz, akkor mind többet, és többet akarnak, és még nagyobb nyomrba taszítanak. Te esetedben a kényszer lesz egyre szemtelenebb. Mi van, ha legközelebb arra kér, hogy vegyél új DVD-t... Ne engedj a kényszernek, mert akkor sosem lesz vége. Küzdj ellene, szállj szembe!!!
