Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
"The form Felmérés a nyelvtanulásról és nyelvi kompetenciákról is no longer accepting responses. Try contacting the owner of the form if you think this is a mistake."
:-) maximum 98 és valamennyi ugye... :-) Persze ha a lépcsőnek nevezett kortárs építőművészeti alkotásig (illetve annak elődjéig) elsétált, az már talán megüti a százat :-D
Hiszem és vallom, valami új születésének vagyunk szerencsés tanúi.
Az első gondolattal egyetértek, viszont teljesen másképp látom a mű genealógiáját.
Szerintem az alkotó zsenialitása eleve teljesen ösztönös, poszt-racionalizált tudásállapotból ered: nem meghaladja, még csak nem is szintetizálja a szakmát, hanem nemes egyszerűséggel (mondhatni egy talicskával) betonba önti annak összes metafizikai kontextusát.
Többszöri megtekintés után a mű a maga esendő, de vitathatatlan vertikalitása Szent Ágoston vergődését juttatta eszembe az idő fogalmával vívott nagy szellemi csatája során.
Kinizsi százason kétszer voltam, valószínűleg nyitottabb vagyok a fenomén (K100) át- vagy újraértelmezésére. Részemről ez a lépcső nem csak a K100 és a nemK100 közti dimenziók átmenete, hanem a cél utáni végső kontempláció, szembenézés és megtisztulás helye lett. Védjük, ápoljuk. Oklevélen háttérképnek javasolnám, minimum.
Az itinerben mindenképp dukál egy figyelmeztetés, fénykép a túrázóknak, hogy ez a lépcső a valósághoz tartozik.
Továbbá egy első pillantásra "off" kérdésben kérem a segítségeteket :)
De csak első pillantásra, hiszen valójában a nyelvtanulás számos párhuzamot mutat a hosszútávú túrázással, mert kell hozzá motiváció, kitartás, és ugyanúgy egy hosszú, izgalmas, változatos utat kell bejárni, hullámhegyekkel és völgyekkel, olykor kissé gyötrelmes, de máskor pedig felemelő pillanatokkal. Van, amikor úgy érezzük, könnyen és gyorsan haladunk előre, máskor pedig nehezen jönnek a következő állomások. És ezek még csak a legalapvetőbb párhuzamok :)
Arra kérlek, ha van 5-10 perced, tölts ki a szakdolgozati kérdőívem. Akkor is segítenek és fontosak a válaszaid, ha jelenleg épp nem érdekel a nyelvtanulás, vagy soha nem is tartozott a főbb érdeklődési területeid közé, sőt. Ezért is osztom meg itt, nem pedig egy kifejezetten nyelvtanuló topikban.
Valahol olvastam (sajnos most nem találtam meg a cikket), hogy az ember által épített környezet szigorú szimmetriája, monoton ismétlődése ill. az ilyen struktúrák látványa valójában mennyire nem tesz jót az emberi szellemnek, hosszú távon akár depressziót is okozhat, és mennyire szemben áll a természetben megjelenő véletlenszerűségekkel, kiszámíthatatlansággal, aszimmetriával, fuzzy dolgokkal.
(ez sajnos nem az említett cikk, csak illusztráció)
Úgy gondolom, a kifinomult alkotó ezt az ismeretet tudatosan alkalmazta a lépcsősor gondos tervezése és kivitelezése során, figyelve a kellő véletlenszerűségre, játékosságra, minél jobban próbálva elkerülni a túlzott szabályszerűséget, monotonitást. Így valóban egy újfajta, előre mutató kezdeményezésről beszélhetünk, mely egyszerre mérnöki és művészi bravúr, és a legkevésbé sem bug, hanem feature.
Azt pedig talán hangsúlyozni sem kell, hogy a Kinizsi Százast követően, a természetben eltöltött csaknem egy teljes nap után újra az épített környezetbe érve, mennyire kiemelt jelentősége van, hogy ne egyszerre, minden átmenet nélkül zuhanjon vissza az ember az említett monoton, struktúrákba, hanem segítsenek neki az ilyen, természetet, szabálytalan sziklalépcsőket idéző formák, mint a tóvároskerti vasúti megállóhely sínpálya felé néző lépcsősora.
Azért olyan, mert éppen egy május végi vasárnap reggel mentek felmérni, és látták, hogy milyen heterogén járásképességű utasok mozognak ott. Ez így a jó. Mindenki kiválaszthatja az optimális útirányt.
Idén, munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudtam indulni, de egy pontőrség belefért. Azért az sem kis kihívás. Kocsmában, melegben, jó hangulatban................ Remélem megértesz:-). Hát igen, elég nagy csalódás, hogy nem tudtad 18 óra 34 alá szorítani a teljesítési időt. Én még emésztem:-))))) Örülök a találkozásnak, és le a kalappal, mint mindig!
Igen, az is jó lenne, csak ahhoz új kiállásokat és berendezéseket kell kiépíteni, olyanokat, amelyek télen a használat utáni víztelenítést is megoldják. A régi nyomós kutaknak a hengeres kifolyócsonkját kellene egy kb. rövid babapiskóta keresztmetszetűre cserélni, és akkor egy hengeres tömlőt már nem lehetne tömítetten ráhúzni, rábilincselni. Az alárakott edény (vödör) persze egy másik probléma, de azt legalább cipelgetni, emelgetni kell. Ezt is megoldaná a kifolyócsonk szűkítése kb. 1 liter/perc térfogat-áramra. Így egy köbméter két műszaknyi idő alatt csurogna ki.
Az Isziniken több topiktárssal is összefutottam -- Öregnándi, Oczal, Sistergő, Panarea, München, Mancocka, Unicum, Tomiwalker és persze nem meglepő módon Asciimo :) -- (remélem nem hagytam ki senkit) és tudom hogy vannak közülük akik nem használják a "legnagyobb közösségi oldalt", így itt is megosztom ezt a rövid kis összefoglalót, de bízom benne hogy tényleg lesz majd időm, ihletem és motivációm írni majd egy hosszabbat is hamarosan :)
"Sikerült 6. alkalommal is teljesítenem a (hivatalos) Iszinik 100-at, ezzel már 32-szer jártam végig valamilyen irányból a Kinizsi Százas útvonalát.
Ahhoz képest, hogy a nyári Kazinczy 200 (49 óra 38 perc) óta nem túráztam és edzettem túl intenzíven (sőt), gyakran még a lépcsőzéseket és fekvőtámaszokat is elblicceltem, éppen sikerült 20 órán belül, 19 óra 59 perc 30 mp alatt célba érnem, úgy, hogy Békásmegyer falurészének aszfaltját elérve bele kellett futnom a célszakaszba. Ez persze amolyan egyszerre panasz és dicsekvés dolog, hiszen még ha 5 órával lassabb vagyok, akkor is szintidőn belül célba érek, de a saját terveimet végül alulmúltam.
Ugyanakkor így is ez lett életem harmadik leggyorsabb százasa (és szintén a harmadik 20 órán belüli százasom), az idei 18 óra 34 perces Kinizsim és a 2014-es 19 óra 39 perces Iszinikem után. De most már tényleg komolyan elhatároztam, hogy erősebb és edzettebb leszek, hogy jövőre akár még szombaton a Kinizsi céljába érjek, és az Isziniken is jobb időt gyalogoljak-fussak a korábbiaknál.
Az elejét egyébként egész jó tempóban toltam, 8 óra 15 perc alatt, még világosban már Mogyorósbányán voltam (ekkor még olyan álmot is szövögettem magamban, hogy esetleg ez lesz életem leggyorsabb százasa, de aztán ez túl naiv, a Getével és a táv második felének kihívásaival kevésbé kalkuláló tervnek bizonyult), de féltáv után már lényegesen lelassultam, éreztem a gyengülésem és az edzetlenségem, lényegében nem is futottam, kivéve a már említett utolsó másfél kilométert.
Szeretnék majd írni egy bővebb beszámolót, kiemelni pár tanulságot másoknak vagy a későbbi önmagamnak, egyszerre megragadni valamit az idei túra ott-és-akkorjából és valami általánosabbat is, megemlítve további kedves túratársakat, pontőröket akikkel összefutottam, de ez lehet hogy csak terv marad. Mindenesetre köszönöm szépen közvetlen túratársaim, Rajmund, Krisztián majd pedig Unicum társaságát és motivációját, Attilának a logisztikai segítséget, és a rendezők munkáját. Továbbá gratulálok minden teljesítőnek, és ajánlom még az Ixi kupa utolsó idei túráját, a december 29-i Téli Katlant :)
A jövő évi álmom pedig: még világosban a Getére érni (pro: esetleg Dorogra is világosban). Most nem is tudom hogy mikor értem fel a Getére pontosan, de talán kicsivel 18 óra után, sötétedni pedig a Tokodi pincéket elhagyva, az aszfaltos részről Hegyeskő felé indulva sötétedett rám, akkor kapcsoltam fejlámpát)."
Az nagyon egyszerű műszaki megoldás lenne (igaz, ezt a vízműnek kellene megcsinálnia), amivel nagyon meg lehetne nehezíteni a szokásos közkutakról való slagos vízlopást. Ha már nincs a falunak szeme és nincs egyetlen polgárőr sem, csak ez a magyaros gondolkodás.
Persze, hogy együtt tudok élni ezzel. Ezért nem fogom eldobni az életet, és nem fogom mindenáron elkerülni az ilyen helyeket/útvonalakat.
Egyszerű gyerekes értetlenséggel, lázadó suhancosan, idős okoskodóként viszont csak tűrni tudom, és nem elfogadni, hisz nem megoldhatatlan logisztikai-finanszírozási problémát jelentene, ha a kormány átvállalná az ivókutak (esetleg kék kutak) létesítési/finanszírozási feladatát. Pontosan azért, mert ez túltesz a helyi lakosok problémáján.
Ha már a focipályák fűtésére van gondjuk, lehetne erre is, mert ez is köz érdek.
Az önkormányzat elsődleges feladata a helyi lakosok érdekeit szolgálni. És igen, pont a "nagy tételben" vizet "vételezők" miatt _is_ van az, hogy ahol nem kötelező, ott nem fogja az önkormányzat fenntartani a hagyományos közkifolyókat. Lehetne ivókutkat létesíteni helyettük, de az megint csak (még inkább) nem a helyi lakosok érdeke elsődlegesen.
Én nem szeretem, hogy ez van, de sajnos együtt kell tudni élni ezzel.
Gratulálok mindenkinek, aki bármelyik távot teljesítette az Isziniken! Ebben az évben csak a NIK40 jöhetett szóba, délelőtt még másik túrán voltam. Ebven az évben kicsit belekóstolhattam a rendezésbe is, csütörtökön Mogyi-Dorog szalagozás-fényvisszaverőzés, tegnap meg kicsit besegítettem/hátráltattam a Molnárban a pontőröket. :) Aztán 20:45-kor irány Békás. Kicsit holtidőben indultam, nem sok túrázóval találkoztam az út során, de akikkel igen és pár szót váltottunk, azoknak külön is gratulálok! Végül is a terep jobb volt, mire számítottam, jól lehetett haladni, magamhoz képest jól meg is toltam, 8:30 körüli időt terveztem, de meglepetésemre 7:39 alatt beértem. Ebben mondjuk a jó terepviszonyok mellett az is közrejátszott, hogy enyhén szólva nem volt melegem :)
Külön köszönet:
- asciimonak, megint egy remek szervezés, örülök hogy kicsit részese lehettem
- Kesztölci pont személyzetének: a "csillagösvényért" és a gumi(jeges)maci hegyekért, valamint a banánért, amit magammal vittem, és azzal jutalmaztam meg magam, mikor felértem a Kétágúra :)
- sistergőnek, aki a pilis-nyergi pontot vitte, nem semmi vagy hogy bringával mentél a pontra, pár szót beszéltünk is, jövőre remélem összejön, hogy indulsz is! Finom volt a cukorka!
- Szántói nyereg személyzete: a túra wellness pontja! Kellemes meleg a sátorban, isteni finom körözött és ajvar, de ami mindent vitt, az megint a hámozott mandarin volt!!! :)
- Kevély pont: köszi a bíztatást, tényleg meglett 8 órán belül!
- végül de nem utolsósorban: Dorog pont: Köszi a jó társaságot, Balu, remélem nem hátráltattalak titeket! München: megosztoztunk a pizzán, finom volt, plusz még minden mást is köszönök!!!
Jövőre remélhetőleg megint a 100-ason fogok indulni!
Valóban lehet ezt mondani, ez ugyanis relatív. Ha iszom+töltekezek 4 liter vizet az kb. 3 forintba kerül. Ha - szabálytalanul - az arcomat is megmosom és 10 liter vizet használok, akkor kb. 8 forintba. (csatorna díjat nem kell számolni!) Ha ezt minden héten megteszem, akkor az 52*8=416 Ft, amivel támogat engem az önkormányzat/magyar kormány évente. Sőt! Ehhez még hozzá kell számolni a karbantartás költségét is. De megnyugtatlak, én is szeretném ha megszüntetnék a sportok, sportolók, és a szabadidős tevékenységek nem olcsó aránytalan támogatásait.
Ha meg valakik slagot tesznek a közkútra és ipari mennyiségben lopják a vizet, akkor azért nem az átlagpolgártól kellene megvonni ezt az aránytalan támogatást. A visszaélések megszüntetésére is léteznek (olcsó és) hatásos megoldások.
Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a kiválasztott távot! Én először végigmentem az 50-en, majd este még a fiaimmal a csillaghegyi 15-ön. A logisztikát megnehezítette, hogy nem voltak buszok Mogyorósbányáról Dorogra. A 17:20-as buszhoz siettem és csak a Kakukkban derült ki, hogy nincs busz... (Úgy emlékszem, hogy a hét közepén a TTurak.hu oldalon még fent volt, hogy lesz különbusz 17:20-kor, 18:20-kor és 19:20-kor.) Ettől eltekintve jól szervezett túra volt, köszönet érte a szervezőknek!
Ez jellemzően így van. Mondjuk a szóban forgó településen megszűntetésre került kútnak a gyakorlati értékén túl, volt egy megnyugtató jellege is. De ez csak túrázás szempontjából volt fontos, nyilván költségvetési szempontokat figyelembe véve nem volt az.
És akkor a tegnapi délutánról. Gratulálok mindenkinek, aki sikeresen teljesítette az általa választott távot. Külön köszönet Balázsnak - akivel a Molnárban pontőrködtünk - a jó hangulatért, a megfejthetetlen meggysörös pizza rendeléséért, a nagy összenézésekért (a prímszámok csodálatos világa), és a szerintem sohasem megjelenő interjúért, amit a lelkes, ámbár talán kissé szétszórt(??) újságíró fiatalembernek adtunk a teljesítménytúrázásról:-))
Néhány érdekesség talán. Egy Felvidéki srác Pélinél a kéken ment tovább, és az Öreg-kő pihenőnél jött rá a tévedésére. Nem ment tovább, hanem visszafordult, és teljesen korrekt, elismerésre méltó módon a kék kereszten folytatta Pélitől. Könnyen lehet, kevesen tették volna meg.
Egy NIK 40-es induló kollega várta az Ep.-n a társait a 100-ról. Legalább 2 órán keresztül. Több telefon, már a temetőnél járnak. Aztán fél óráig semmi. Végül is egy kocsmába mentek, csak nem abba, amibe kellett volna. Kinizsiről ismerős lehet az első dorogi kocsma, amint beérsz a városba. Kiülős. Nos, emlékezetből mentek. Kár, hogy ez az Iszinik 100 volt, amúgy minden stimmelt:-)
Ránk lett bízva egy kis depós csomag (ránézésre étel volt benne). A hölgy, aki hozta, szólt, hogy az illetőnek ez nagyon fontos. Este tízig nem ért oda. Ha esetleg nem vette át utána, a Molnárban félretették.
