Ezek az én hitelveim. Semmiféle kard nincs benne, legfeljebb kenyér és kő.
H i t e l v e k
az élet minden területére érvényes etikai-erkölcsi normák, javaslatok (2000.10.11.)
Igyekezz a világot humorosan látni, ne végy semmit túl komolyan.
Ha semmiben sem hiszel túlzottan, nem is igen tudsz csalódni semmiben.
Mind a materialista, mind az idealista világképek szélsőségek.
Csupán előítéletek, vagy hagyomány miatt ne tisztelj semmit ugyanakkor ne is becsülj le semmit. Győződj meg önmagad annak igazi értékéről, mielőtt ítélsz.
Senkivel és semmivel szemben ne legyen benned kisebbrendűségi érzés.
Nincs egyértelmű jó és rossz, minden csak nézőpont kérdése.
Fogadd el, hogy létezik a te véleményeden kívüli világ is. (A.)
Gondold át, hogy nincs abszolút igazság, mindig csak valakinek, vagy valakiknek az igazsága van.
A vita élezi az elmét, viszont kerüld a heves vitát. Amiért ma küzdesz, holnap már más lehet, ezért vitázz mindig higgadtan.
Nem könnyű megtenni, de igyekezz elérni, hogy a világon semmi sincs amiért érdemes bosszankodni.
Aki semmiben sem hisz, az lényegében mindenre nyitott, illetve inkább kíváncsi marad.
Ne csak higgy, hanem gondolkozz is.
Teljesen lényegtelen, hogy van, vagy nincs világteremtő.
A jelenleg “ismert” isteneket mi az emberek teremtettük.
Nincs egy olyan vallás sem, amely minden kérdésre és mindenkinek választ ad. Tehát nem létezik és nem is igen jöhet létre egy tökéletes vallás.
A jog is csak egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni. Ne csodálkozz el azon, ha észreveszed, hogy a törvények néha csak papíron léteznek és a gyakorlatban nem.
Sajnos mindig is voltak és a realitás az, hogy mindig is lesznek a törvények szerinti egyenlőeken túl még egyenlőbbek. Az igazságszolgáltatást célszerűbb lenne jogszolgáltatásnak nevezni.
Az a biztos, hogy semmi sem biztos.
A túlvilági létre akár van, akár nincs kár készülni. Élj emberként.
A gondjaidat elsősorban neked kell megoldani, mint ahogy a lelkedet is te tudod meggyógyítani, másoktól csak tanácsot és segítséget kérhetsz.
A tévedés jogát fenn kell tartani és a tévedés nem szégyellnivaló, az élet velejárója. A világ és te is változol, változhat az álláspontod is.
Becsüld mások őszinte, kendőzetlen véleményét, még ha az nem is kecsegtető számodra.
A világot és az embereket érdekek mozgatják, ezért alaposan vizsgáld meg azt, aki azt a látszatot kelti, hogy önérdeke nélkül cselekszik.
Igyekezz segíteni embertársaidon, ha módodban áll, de ne engedd, hogy kihasználjanak, vagy túl jámbornak tartsanak.
Lehetőleg kerüld az erőszakot, de ha megdobnak kővel, igyekezz elérni, hogy ismételten ne tehessék ezt meg veled.
Az általános emberi értékeket, mint például a szeretetet, nem az egyik vagy másik vallás találta fel, bár sokan igyekeznek ezt elhitetni velünk.
A cselekedeteidért elsősorban saját magadnak vagy felelős, ha azzal senkinek nem ártottál ne teremts magadban feleslegesen bűntudatot csupán a hagyományok miatt.
A pénz jelentőségét igyekezz mindig reálisan látni. Ne hagyd, hogy a pénz mozgasson téged, hanem te mozgasd a pénzt.
Igyekezz önálló egyéniséggé válni. Ha valamiben jobbat tudsz, akkor mások utánozzanak téged, ne te őket.
Szeresd és óvd az élővilágot.
A szerelem a stresszhez hasonlóan lehet építő és romboló hatású is az egyéniségedre.
A tudomány is, akár a sok vallás követ el tévedéseket.
Sajnos a mai világban sokszor nem az az elsődleges, hogy ki mit tud bizonyítani mások előtt, hanem az, hogy mit tud elhitetni másokkal. Ezt bármennyire is helytelennek tartjuk, figyelembe kell vennünk.
Létezik egy logikátlan világ is, amiben csak úgy vannak és bekövetkeznek a dolgok nincs miértje, nincs ok és okozat.
Ne kételkedj a látszólagos lehetetlenben, ha működik.
A gondolataidnak, pláne ha azt imához, vagy meditációhoz hasonlóan teszed gyógyulást elősegítő, vagy céljaid könnyebb elérését megteremtő ereje lehet.
A Mindenség természetét a kello akarattal/tisztasággal megismerheted. Higgy az Irásoknak!
Kedves Gábor, ha ésszel vizsgálgatod pl. azt, hogy milyen a Teremto és a teremtett világ viszonya, és nem szívbol jovo a kérdés a nagy kérdésekre, nem kerulsz kozelebb az igazsághoz. Ugyanabban a mókuskerékben futsz tovább. (Ha elég gyorsan futsz, kapsz egy kis "mogyorót", vagyis élvezetek, pénz, hamis megnyugvások, stb. stb., ha nem futsz, bedarál a kerék. A világ kereke miattad nem áll le :-)) Szállj ki a kerékbol, és akkor látni fogod, hogy nem a dolgok tokéletlenek, hanem aki rosszul nézi oket.
Kedves mindenki, bocs, ha valaki már leírta ezeket, nem olvastam most végig.
Már ez is valami :-) Eddig azt hittem, hogy mindenkit aki hisz Istenben, tudatos önámítással vádolsz. Látom, hogy mostmár azt is megengeded, hogy ez az önámítás nem tudatos, hanem... nevezzük mondjuk tudat alattinak :-) Ezt úgy értem, hogy van valami sötét terület ezeknek az embereknek a fejében (pl. halálfélelem) amitől annyira félnek, hogy nem engedik be a tudatuk látóterébe, és egy (egyébként illogikus) elképzelés elfogadásával (tudatalattijuk jótékony közreműködésével) ignorálják ezt a területet.
Szerintem ez egy jó elképzelés, már csak azért is, mert ezen a szálon tovább lehet menni.
Ha valóban foglalkoztat ez a téma, és hajlandó vagy egy kis (nagy) energiát belefektetni, érdemes lenne a buddhizmus felől megközelítened a kérdést. A buddhista gyakorlatok sikeres elvégzéséhez ugyanis nincs szükség hitre, Buddha maga mondja, hogy ne higgyünk el neki semmit, csak amit mi magunk is megtapasztalunk. (Az más kérdés, hogy a sikres gyakorlatok után szvsz megjön a hit is ;-))) Ha még a buddhista meditáció is túlságosan hókuszpókusz jellegű számodra, akkor érdemes az egyszerű egészség-meditációt kipróbálni, ehhez még könyvet is tudok ajánlani.
Hogy miért tartom célravezetőnek a meditációt? Mert már a kezdetekben is megtapasztalható segítségével egy olyan tudatállapot, amely más mint a "normális", túl van a racionalitáson... és mégis van... hiszen tapasztalod. Aztán, ha már ütöttél néhány rést azon a bástyán amelyet a tudatod épített benned önnön mindenhatóságának védelmében, jöhetnek a további lépések, ledöntheted az egész erődöt és végre szabad levegőt szívhatsz :-)
A félelem valóban nagy úr, de tapasztalataim szerint egyáltalán nem Isten malmára hajtja a vizet, hanem ellenkezőleg. Egy hétköznapi, nem hívő ember ritkán gondol a halálra, egy hívő viszont (szvsz) folyamatosan a halál tudatában él. Nem elhessegeti magától a gondolatot, hanem megbirkózik vele és ehhez segítséget is kap.
Az én személyes történetemben eddig a legnehezebb időszak épp ez volt: amikor felismertem a halál valóságosságát, elkerülhetetlenségét, azt hogy az a valaki, aki bennem gondolkodik egyszer megszűnik majd létezni. Ez a félelem akkor szűnt meg bennem, amikor felismertem, hogy sokkal több vagyok annál a mentális jelenségnél amit tudatnak nevezünk. Örömhírré pedig akkor vált bennem, amikor megtapasztaltam, hogy már most, földi életemben is lehetőségem van arra, hogy teljes-önmagammal azonosuljak ahelyett, hogy csupán a tudatommal azonosítanám önmagam.
Azt, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, nem úgy kell elképzelni, hogy jól agyonszúrta a hülye kaszást (bár úgy is lehet :-)))))
aromo_
ps.: Amit a fentiekben tudatnak nevezek azt gyakran ego néven emlegeti a modern misztikus irodalom, és a Tudat szót (nagy T-vel) épp arra a tudatosságra használják, amely túlmutat a tudaton. Vagy ilyesmi.
Egyébként én is műszaki ember vagyok, bár a helyesírásom elfogadható... talán a rengeteg könyv miatt :-)))))
Ha én jól értettem, egy Isten-hívő (Isten-félő :-) ) ember nem igényli Isten definiálását. Egy Isten-hívő ember meg akarja ismerni Istent. Ezt írom le most kb ötödször. Nem az a fontos, hogy exakt (mi több, egy-mondatos...) definícót tudjon adni, vagy sem.
Pl. egy Athos-hegyi szerzetes (Az Athos-hegy Görögországban található kis szerzetes-állam, Európa egyik utolsó autentikusnak tartott spirituális helye) egész életét arra teszi fel, hogy Istent megismerje, ha úgy tetszik, informálisan definiálja (paradoxon...). Nem lehet egy topikban ezt (megismerés) megtenni, azt viszont el lehet mondani, hogy milyen utak is vannak Isten megismeréséhez.
Tehát mégegyszer: Istent definiálni = Istent megismerni. Istent megismerni nem lehet materialista alapokon, szükséges hozzá az INTUÍCIÓ.
Mégegy nagyon fontos dolog: Isten igazi ismerői (beavatottak) nagyon kevesen vannak. Értsd úgy, hogy össze tudod számolni őket a világtörténelemben. Mindenki más csak egy-két villanást kap el, és már az is nagy szó. És a beavatottak számára már nincs vallás, papok, vagy erkölcsi kódexek.
(Asszem minden hozzád intézett beírás végére oda fogom írni: nem vagyok vallásos ember.)
Megértem az istenhivő embereket, hiszen valójában a barátnőm is az akivel együtt élek.
Isten létét is el tudom fogadni bizonyos körülmények között, de nem általánosságban.
Nemrég beszélgettem egy erősen istenhívő emberrel és neki elhittem amit mondott. Ő fél és ezért hisz istenben. Isten támaszt ad neki. Tehát ő bevallotta becsületesen amit talán egyik pszichológus mondott, hogy az istenhívő emben nem mer felnőni. Tehát az istenhívők nagy része a félelem és a támasz miatt hisz, persze nem mindenki.
Mivel Te erősen istenhívő lehetsz a válaszom kérdésedre, hogy mi alapozza meg a tisztánlátásomat a Te számodra legyen az, hogy Isten teremtett ilyennek.
Magam számára a válasz, hogy az élettől, a számos tapasztalatomtól és a rengetek könyvtől amit elolvastam vagyok ilyen.
Olyan sokmindent szeretnék mondani neked ;-)))))))))
Először inkább kérdezek: miért gondolod, hogy csak akkor lehet hinni Istenben ha definiáljuk?
Miért elégtelen az ilyen (vagy hasonló) definíció: Isten a világ megteremtője és működtetője? Miért nem mutatsz legalább egy icipici megértést? (Hidd el, ha úgy is van ahogy gondolod, és Isten csak egy nagy átverés, hamarabb megértetnéd ezt a becsapottakkal, ha elfogadnál valamilyen közös vitaalapot.)
Meg tudnád mondani, hogy mi az az adottságod amely lehetővé teszi számodra a tisztánlátást? Szóval te mért nem dőlsz be annak aminek mások bedőlnek?
Kedves Bogyó!
Ha egy istenhívő ember nem tudja saját maga számára vallásával összeegyezthető módon definiálni istent, akkor Ő a semmiben hisz. A másik lehetőség, hogy esetleg elmehasadásban szenved.
Vagy pedig egyszerően érzelmi és üzleti okok miatt megéri neki hinni istenben.
Az istenhívő embernek is tudnia kellene definiálnia istent mégha nem is pontosan zudja ezt megtenni.
Bocs, nem "hittérítelek", ugyanis nem vagyok vallásos ember, legalábbis olyan értelemben nem, ahogyan 100 emberből 99 gondolja. Nem járok templomba, se vallásos közösségbe. Nem szoktam imádkozni sem. De érdekelt Isten, nem hagyott nyugodni, ezért utánnanéztem. Mondjuk úgy, hogy tájékozott vagyok.
Az más kérdés, hogy az istenhívő ember nem tudja istent ellentmondásmentesem definiálni a saját vallásával egybevetve. Hát ez azért elgondolkodtató?!?
Azért nem tudja "ellentmondásmentesen definiálni" (feltéve, hogy tényleg nem tudja), mert definiálni nem lehet. Egyre inkább azt gondolom, hogy Istent, ha valahogy meg lehet tapasztalni, akkor nem a definiálása útján. Almás példa: más definiálni és más beleharapni az almába.
Ha csak egy picit is figyeltél volna arra, amit írtam itt eddig, nem vetted volna térítésnek vagy minek, ugyanis én tényleg a topik felvetésére válaszoltam. Az más kérdés, hogy nem egy frappáns mondatban tettem ezt, mert szereintem a téma (minél többet olvasok és tapasztalok róla) legalább 10 bővített mondatatot megér. Tehát mégegyszer: Istent nem lehet definiálni csak úgy egyszerűen, egy mondatban. Megismeréséhez viszont nem lehet kikerülni a "szent" könyveket. Ezeket elvetni olyan, mintha te jogosítványt szeretnél, de nem vagy hajlandó sofőriskolába járni. Alapdolog.
Viszont nagyon fontos, hogy beleláss a könyvek lényegébe. Ez egy olyan szemléletmódot igényel, amely ellentétes a vulgáris vallásossággal, a dolgok valódi lényegét célozza meg. Na, ezt nem találod meg minden könyves-standon.
Egy hozzászólásban nincs mit írnom erről. De mégegyszer ismétlem: nem vagyok egyik egyház tagja vagy követője sem, gondolkodó embernek tartom magam.
"Nézem és nem látom. Hallgatom és nem hallom. Megragadom és nem tudom megfogni. Szembe megyek vele és nem találkozom az elejével. Utána megyek és sehol sem fedezem fel a végét."
Kedves Bogyó!
Kérlek ne fárasszál a hittérítési írrásaiddal. Nem vagyok ateista amelynek bizonyítéka, hogy az ateistákkal még hevesebb vitáim vannak mint az istenhívő emberekkel.
Isten egyébként miért ne lehetne definiálni? Rengeteg könyv, lexikon, filozófus, ateista, humorista és hétköznapi ember definiálta már istent. Jópáran ezen a topicon is.
Az más kérdés, hogy az istenhívő ember nem tudja istent ellentmondásmentesem definiálni a saját vallásával egybevetve. Hát ez azért elgondolkodtató?!?
Tehát Bogyó nekem már van saját vallásom, amelyiket én alkottam magamnak és abban istennek a történelemkönyvben és a múzeumokban a helye. Bár ez inkább a saját véleményem, mert a vallásom egyszerűen nem kiván istennel foglalkozni.
Azt még tényként elfogadom, hogy jelenleg még hazánkban is kb 3 millió ember lelkében, tudatában él isten. Tehát ott létezik. A globalizáció és az információs társadalom fejlődésével az istenhívő ember egyre kevesebb lesz. Ez a fejlődés. Akár tetszik, akár nem igy lesz.
Íme egy idézet Hamvas Béla: A bor filozófiája c. könyvből. Különösen Gábor barátunknak ajánlom, aki talán azt hiszi, Isten egy szélhámosság, és a hívő emberek barmok, terelhetőek, és nyáj-gondolkodásúak. S hogy humortalanok, besavanyodottak, lévén a humor az ateisták privilégiuma. Ha Hamvas Bélát olvasna, szomorúan konstatálná, hogy vannak egészséges gondolkodású, jó humorú, józan "teisták" is. Leglább elgondolkozna...
Imakönyv az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozni tanít? Nagy dolog! Ezért - amint Nietzsche mondja - csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerûen, mint az énekesmadár.
Ezt az alkalmat meg kell ragadnom, és a pietistákhoz is kell néhány szót intéznem, az ateisták e sötét szektájához. A pietizmus nem más, mint az ateizmus álöltözetben. A közönséges materialista szánandó lélek, értelme sem erôs, szíve néha egészen hülye, s így, mint már többször mondtam, olyan nyomoréknak kell tekinteni, aki saját fogyatékosságához kényszerképzetszerûen ragaszkodik, saját ügyefogyott voltát valami nagy eredménybnek tarja.
A pietista tulajdonképpen olyan istentelen, mint a materialista, csak ezenfelül még lelkiismerete is rossz, s ezért az igazi vallás külsôségeit magára ölti. A pietista megkövetelné, hogy az ember korpán és vizen éljen, a legszebb asszonyokat rossz szabású ruhában járatná, a nevetést eltiltaná s a napot fekete fátyollal borítaná. A pietista az antialkoholista. Jól tudom, hogy már jeligémen is megbotránkozott ['Végülis ketten maradnak: Isten és a bor'], sötéten és bosszúsan azt kérdezte: ugyan micsoda káromlás ez! Felháborodott, amikor azt merészeltem mondani, Isten a fôtt sonkában is ott van. Nyugodjon meg. Fog még hallani különbet is. Ígérem, hogy külön tekintettel leszek rá, és a minél súlyosabb megbotránkoztatására egyetlen alkalmat sem fogok elmulasztani. Az ateistát kímélni kell, mert ostoba és tudatlan és korlátolt és együgyû. A pietista nem tarthat számot kíméletre. Vegye tudomásul, hogy szemem sarkából figyelni fogom ôt, és minél ünnepélyesebb arcot vág, annál jobban fogok nevetni rajta. Minél jobban méltatlankodik, annál jobban mulatok, és még csak azt sem mondom meg miért.
mint azt írta aromo_, hogy Isten definíciója ott van a "szent" könyvekben. Istent nem lehet definiálni úgy, ahogy a háromszöget, vagy a függvény érintőjét definiálod. Nem megy. Istent csak megismerni lehet (ha lehet). A megismerésre van egy bevett szó, az intuíció.
Ezek miatt Isten valójában egy szubjektív dolog. Sőt, Isten (pl. a keresztény) a valódi istenségtől olyan messze áll, mint mi Istentől, pontosan azért, mert a róla alkotott kép korlátokat szab számára. Nyilván feltűnt, hogy Isten csak egy absztrakció, egy elvonatkoztatott kép. Azok, akik ebben a képben hisznek, azok földhülyék, hitük nem nevezhető Hitnek. Ezért minden vallás csak egy ideig segít, utána már korlátoz: a kép kerül a valóság helyére.
Példának okáért egy yogi (akinek elsődleges célja Isten megismerése meditatív úton, és ehhez esetleg egy járható út a "mozgás", az ászanák), nem végez vallásos rituálékat, nem hisz egy Isten-képben, hanem a meditáció arra törekszik, hogy Istent minden érzékszervével és gondolatával érezze, sőt, egyé váljon vele.
Egébként azt gondolom, hogy te igazán ateista vagy. Nem azért, mert azt mondod, hanem mert olyannyira felszínes vagy, kerülve mindenféle koncentrálást, és elmélyülést egy témában, hogy az már "csodálatraméltó". Ezen az sem segít, hogy felszínességedet humorérzéknek tünteted fel. Minden ember, aki egy kicsit is képes elmerülni egy témában, el fog gondolkodni Isten mibenlétéről.
A továbbiakban talán érdekesebb lehetb a topic ha nem kritizáljuk egymás meghatározásait.Persze nem akarok itt szabályokat felállítani, aki úgy gondolja fontoss, az kritizáljon. Igyekszem néha néha összeírni sorszámozva az eddigi meghatározásokat, de annak is örülnék ha más tenné meg helyettem.
Definíció(a 003-as hozzászólásból: Isten emberek egy csoportjának kollektív tudata. Tulajdonságait meghatározzák az őt alkotó egyedek tulajdonságai, ugyanakkor a kollektív tudat is meghatározó az egyes egyedre nézve.
Definició(egyik barátomtól):isten egy egészségügyi probléma
Definició (sajátom): isten a legnagyobb átvererés eszköze a világon az emberiség történelmében
Ilyen rövid egy-két mondatos meghatározásokat várok, lehetnek viccesek és poénosak is. A hosszú fejtegetéseket és a hittérítést kérem felejtsétek el.
Látom, eleged lett a szócséplésből. Utolsó hozzászólásodban (is) érzem azt a jóindulatot, amelytől fűtve beszélgettél/beszélgetsz itt velünk.
Látom, bántja az igazságérzetedet, hogy az emberek Isten nevével és hatalmával visszaélve függőségbe taszítják és kihasználják embertársaikat.
A tények, a logika, a racionalitás megingathatatlannak tűnő alapjain állva bosszantó látni, hogy egy bevallottan nem racionális rendszer segítségével
hogyan lehet emeberek millióit az orruknál fogva vezetni. Az az igazság, hogy mindez engem is zavar. Az intézményes vallások, a világi hatalommal
rendelkező egyházak, a hiteltelen egyházi személyek engem is távol tartanak maguktól, bár én nem arra alapozom, ellenállásomat, hogy "Isten nincs",
hanem arra, hogy "Isten nem ezt akarja". (Persze, ahogy Isten létéről, úgy Isten akaratáról sem tudhatunk biztosat, a tévedés lehetősége itt is
fennáll, dehát ilyen az élet.)
Abban is egyetértek veled (és Erich Frommal), hogy a kizsákmányoló kisebbség kezében a legerősebb fegyver az, amellyel az emberek gondolkodását tartja
ellenőrzése alatt. Ezek az ideológiák valóban nagyon gyakran valamilyen istenképet használtak önmaguk szentesítésére és logikátlanságuk leplezésére, bár
pl. a kommunisták vagy a ma hatalmon lévő kizsákmányolók nem istennel bűvészkednek. Ők másfajta hazugságokkal és koholmányokkal töltik meg a
kizsákmányolható kizsákmányolandók fejét, nem torz istenképekkel.
Megértem ellenérzéseidet, sőt egyetértek velük, mégis azt hiszem, hogy ha erre alapozva veted el Istent, akkor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd.
Isten nem társadalmi vagy politikai jelenség, még csak nem is olyan valami aminek a tudomány asztalán lenne a helye (a teológiát pl. ki nem állhatom :-),
hanem személyes, bensőséges dolog, mint mondjuk a szerelem. Ha tudományosan közelíted meg, semmit nem fogsz megérteni, ahogy a szerelmet sem lehet gondolati
úton megközelíteni. Beszélni lehet róla, de elmondani lehetetlen.
Amikor a "küszöbön álltam", egyik percben hülyének, szemellenzősnek tartottam a "hívőket", a másik percben pedig a sárga irígység emésztett, hogy nekik
van valamijük amim nekem nincsen és persze mindkét érzés agressziót és keserűséget keltett bennem. Aztán, egyszercsak nekem is lett.
Szívből kívánom, hogy egyszercsak neked is legyen ;-)
Itt most Erich Fromm gondolatait idézném: “Az emberi történelmet (néhány primitív társadalom kivételével) nagyrészt az jellemzi, hogy a törpe kissebség az uralma alá veti és kiszipolyozza embertársai többségét. Ennek érdekében a kissebség rendszerint erőszakot alkalmaz, de az erőszak nem elég. Hosszú távon a többségnek a saját jószántából el kell fogadnia, hogy kizsákmányolják, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a feje tele van mindenféle hazugságokkal és koholmánnyal, ami igazolást és magyarázatot ad rá, hogy miért fogadja el a kissebség uralmát.
Az sem értem és nem is érzem, hogy istennek miért jó mazohistának lenni? Néhányatok elve szerint megteremtett engem, saját maga kibabrálására olyan tudattal, amelyik azt gondolja, hiszi és tudja is, hogy isten a legnagyobb átverés eszköze a világon.
Miért nem teremtett mindenkit egyformán birkának és nem lenne gondja. Sőt miért teremtett gondot magának? Sőt nem volt ő jól meg csak úgy minden nélkül, tér és idő nélkül és semmi nélkül?
Úgy hogy az átverések időszakának vége!!!
Ez azt jelenti, hogy folytassátok a vitát nélkülem, mert istennél vannak fontosabb dolgaim.
