Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A 48-as sorszámú hun boglár Szilágysomlyóról, "ek" és "us" rovásjelekkel. A két kiemelt jel nem ezek közé tartozik, hanem az Orion csillagképet ábrázoló tamga.
A komáromszentpéteri honfoglaláskori turulos korong.
A turul mellén lévő jelkép a székely "s" (sarok) és "ak" (patak), vagy "ü" (ügy) jelekből összeállított ligatúra. Hasonlót viseltek a horezmi uralkodók a koronáikon, de a nagyszentmiklósi kincsen is van párja.
D. D. Vasziljev állítólagos véleménye szerint a margitszigeti Palatinus strand bejáratával szemközti parkban elhelyezett hatalmas görgeteg kavicson rovásjelek láthatók. Az erről készített fényképfelvételem elveszett, de újabbat is készíthet bárki. Én meglehetősen tanácstalanul vakargattam a fejemet, amikor láttam.
A Nagymácsédi feliratos, Árpád-kori kereszt egy szlovák éremről. A felirat rovásbetűkkel a NaD iNRi olvasatot adja akkor is, ha a képet tükrözzük (jobbról és balról egyaránt olvasható). Jan Dekán a kereszt tükrözött képét közli.
Friedrich Klára számolt be (Demokrata, 2005. december 1.) az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben kiállított két cserépdarabról, amelyet a Duna partján találtak s a honfoglaláskorban itt használt átkelővel hoztak kapcsolatba.
Az egyik UKROGYÁM (esetleg UKCSODÁM) olvasatú lehet, a másikon a GAM, vagy LÁM töredék olvasható.
Jó lenne tudni, mennyire hitelesek ezek a jelsorok, mert egy talált cserépdarabba utólag is lehet rovásjeleket karcolni.
Mészáros Gyula azzal érvel, hogy a perzsák csak a birodalmuk keleti, hunokkal érintkező területein használták a mágus nevet, egyébként atravánnak mondták ezt a tisztségviselőt. Hogy ez igaz-e, vagy sem, nem tudom ellenőrízni s más lehetőségem sincs a körüljárására.
Ez egy ősibb örökség is lehet, nem feltétlenül kell a hun korból eredeztetni a kapcsolatot. Jóval korábbi is lehet.
A mágus, magas töve nem csak egymással, hanem - mint felhívtad rá a figyelmet - a magnussal is azonos, és még nyilván lenne egy csomó. Mészáros Gyula a tudásának megfelelő választ adott erre a hasonlóságra, de ez nem feltétlenül a végső válasz. De egy jelzése a lehetséges kapcsolatoknak.
Valóban jó lenne, ha egy ógörögász is elmondaná a véleményét.
Végig futottam a tanulmányt, picit még ülepedik bennem. Érdekes a felvetett gondolat a legvégén. Bár rendkívül izgalmas a felvetés és a magyarázat, én nem érzem meggyőzve magam. Lesz még kérdésem.
További kérdés:
"Az anaszazi jelmontázs, ha a jeleit szójeleknek tekintjük, "Jó ma(gas)", vagy "Jó má(gus)" értelmű."
"Mészáros Gyula szerint a magyar magas szóból (a heftalita hunok magyar nyelvéből) keletkezett az utóbb széles körben elterjedt mágus megnevezés"
μάγος (görög) - magus (lat.) - mágus (magy.) biztos, hogy egy töröl származik. Abban már nem vagyok biztos, hogy ez mindenképpen a magyar, mintahogy azt Mészáros Gyula állítja.
Mit mond e kérdésről egy ógörög nyelvben jártas szakember? Mi MGY állításának kontrollforrása?
Előadást lehet tartani bármiről. Mivel (néhány kivételtől eltekintve) a rendezők között nem volt hozzáértő, de talán nem is volt határozott célkitűzés az előzetes ellenőrzés, el lehetett mondani ezt is. Én is kíváncsi voltam rá, örültem neki, hogy hallottam és láttam. Egyébként nagyon nehéz előzetesen kiszűrni a butaságokat s nehéz olyan mércét találni, amit alkalmazni lehetne. Ember sincs rá igazán, aki alkalmas lenne cenzornak. Ezért talán jobb, ha a rendezők nem akarnak nagyon keménykedni a válogatás során. Nem dől össze a világ, ha valaki hülyeségeket beszél 30 percig. Ilyesmi az Akadémián is naponta előfordul. A szégyen nem a rendezőké, hanem inkább az előadóé.
Az antifinnugristákat pedig nem kell egybemosni. Az igaz, hogy a Rédey-félék szeretik ezt csinálni, de ettől még nem lesz megalapozott az eljárás. Mindenki a saját téveszméiért felel csak. Mi közöm nekem pl. Plessa Elekhez? Szerencsére semmi. El se tudnám olvasni a marhaságait. S persze semmilyen felelősséget sem tudok értük vállalni. De ezt értelmes embereknek nem is kell magyarázni.
Az igaz, hogy a megismerési folyamat során előbb nagyobb, majd apróbb halmazokra bontják a népek az őstörténészeket. S ennek során alakul ki egy kezdeti állapot: egyik oldalon a finnugristák, a másikon meg az alternatívok. S ekkor Detre Csaba és Plessa Elek színt adhat az alternatív oldalnak. De ez csak a folyamat kezdete.
S azok, akik a megismerési folyamatnak ezen a szakaszán nem jutnak túl, szóra sem érdemesek.
Az egészben azt nem értem, hogy lehet előadást szervezni olyasmiről, amire egy kézzel írt, nem eredeti papírfecnin kívül semmiféle dokumentáció nincsen.
Aztán csodálkoznak egyesek, hogy nem veszik komolyan őket. A legszomorúbb, hogy ez nemcsak a szerzőnek/előadónak árt, hanem nagyjából mindazon körön belül helyet foglalók heterogén csoportjának, akik a finnugor történetszemlélettel szemben állnak.
Nem állítottam, hogy egy kolostorról készült régi fénykép bizonyította volna a "hun szövegek" hitelességét, ezért ezt nem kell a fejemre olvasnod.
Ahhoz azonban, hogy némi hitelt tulajdonítsak Detre Csaba zavaros előadásának, ahhoz kellett volna legalább egy útibeszámoló. Mivel a Földtani Intézetben, ahol dolgozik s az állítólagos expediciója alkalmával is dolgozott, több ismerősöm is van, egy ilyen útibeszámoló lehetőséget adott volna arra, hogy utánanézzek: volt-e valaki Iránban az Intézettől ebben az időben egyáltalán. Ez ugyan még mindig nem bizonyította volna a "hun szövegek" hitelességét, de annyira elég lett volna, hogy eldöntsem: komolyabb ellenőrzésre érdemesnek tartsam-e. Detre Csaba eljárása lehetőséget ad arra, hogy rossz viccnek, egy zavart elme termékének tartsa bárki ezt az egész ügyet.
Álláspontom szerint annak kell a hitelességet bizonyítania, aki valamit állít. Ha Detre Csaba azt állítja, hogy ez egy örmény kolostorban lévő anyagról készült másolat, akkor valamilyen hihető alátámasztással kellene előállnia. Nekem pedig jogom van kérdéseket feltenni, ha volt képe egy konferencián előállni vele.
S ha te erről az alátámasztást nélkülöző anyagról úgy beszélsz, mintha azt komolyan lehetne venni, akkor nincs okod engem a fair play szabályaira figyelmeztetni. Előbb a saját portádon kellene sepregetned s csak azután másokat etetni ezzel a tésztával.
Az pedig, hogy a bemutatott "hun szöveg" magyar tájnyelvi elemeket tartalmaz (ha jól értem, amit írsz) semmiképpen nem bizonyíthatja a hitelességét, hiszen ilyesmivel egy hamisító is telerakhatja a hamisított szövegeit.
Én sajnálom a legjobban, hogy Detre Csaba nem tárt elénk bizonyítékokat. Ennél jobban csak azt sajnálom, hogy a hamisítók mindig számíthatnak arra, hogy a közönség egy része vevő az üzelmeikre.
Nyiván még sok van hátra a hitelességgel kapcsolatban, de nem tudom, hogy egy fénykép miért adna 100%-os hitelességet.
Személy szerint nekem az adja a hitelességét, hogy végigolvasva, olyan nyelvi hasonlóságok és tájnyelvi egyezések szerepelnek benne, amit szinte lehetetlen lett volna hamisítani. Egy külön kérdés, hogy a hitelességet vizsgálat nélkül elutasítani nem fair.
Nagy kár, hogy a Detre-féle anyag hitelességét eddig semmi sem bizonyítja.
Detre Csabát személyesen és telefonon is megpróbáltam legalább egy útleírás megadására, de elzárkózott előle. Pontosabban előbb azt ígérte, hogy az iratot őrző kolostorról ad egy fényképet, később aztán ezt is megtagadta arra való hoivatkozással, hogy nagyon régi és gyenge minőségű a kép.
Így azonban az állításainak a hitele maradt gyenge.
Én a helyedben nem venném készpénznek mindaddig, amíg nincs hitelesítve.
Budapesti hun jelvény az "éSZAK" felirattal.
Hun szíjvég az "us" és a "gy" rovásjelekkel (eGY ŐS).
A 48-as sorszámú hun boglár Szilágysomlyóról, "ek" és "us" rovásjelekkel. A két kiemelt jel nem ezek közé tartozik, hanem az Orion csillagképet ábrázoló tamga.
Ordoszi hun tárgy a "j" és az "m" megfelelőjével.
A nagyszemtmiklósi kincs "usten" olvasatú jelképe.
A komáromszentpéteri honfoglaláskori turulos korong.
A honfoglaláskori ibrányi ezüstkarperec egyik dísze a székely "s" (sarok) és "m" (magas) megfelelőjével.
Stephanus rex érme. Állítólag rovásjelek segítségével is olvasható.
A szeghalmi rovásjeles gyűrű.
A sopronkőhidai avar sótartó a "magas ős sarok" felirattal (szójelekkel írva).
A siménfalvi sorok egyike.
Hódmezővásárhely kenyereéri gyűrű.
Esztergomi gyűrű.
Az énlakai "eGY USTeN" ligatúra. Eddig "hivatalice" nem számított rovásfeliratnak.
A sófalvi templom kapujának illesztőjegyei székely rovásjelekkel azonosak.
A sófalvi határkő jele talán az "s" (sarok) rovásjel képszerűbb változata.
Agyagoltár Kr. e. 1700 tájáról Túrkeve-Terehalomról. 
Egy eddig közöletlen magyarországi idol a székely "ly"-hoz hasonló napjelképekkel. Magántulajdonban.
A hosszúfalusi töredék "s" "nt" "s" jelei.
Az eddig még közöletlen regölyi rovásjeles gyűrű. Magántulajdonban.
A Nagymácsédi feliratos, Árpád-kori kereszt egy szlovák éremről. A felirat rovásbetűkkel a NaD iNRi olvasatot adja akkor is, ha a képet tükrözzük (jobbról és balról egyaránt olvasható). Jan Dekán a kereszt tükrözött képét közli.
