a magyar válogatottban azért nem játszott, mert idegenlégiósokat mindössze kétszer hívtak meg a válogatottba a 80-as évekig: az 1924-es olimpiára (volt is belőle balhé) meg az 1938-as VB-re Kohutot.
írja is a honlapod: kint maradt Németországban! 1919 és 20 között a Nürnberg játékosa volt, 43 meccset játszott és német bajnok lett! Aztán 1920 és 1923 között az Eintracht Frankfurt színeiben játszott, utána pedig Ulm városában élt.
Esetleg tudtok segíteni, hogy melyik játékos melyik lehet. 1918. május 3-án játszottunk Ausztria ellen, 2-0-ra nyertünk. Az összeállítást sem tudom megnézni, mert kölcsönadtam a Ria! Ria! Hungária! könyvet. (lg, úgy emlékszem a válogatott topikból, hogy neked is megvan és te bizonyára több fizimiskát ismersz fel, mint én).
Sportmúzeum honlapjáról van a kép, nem tudom, még él e ez a honlap.
(Kertész Géza az Újpest edzője volt, amikor letartóztatták és kivégezték)
Egyébként érdemes a Mancs "Pálya a magasban" rovatát követni. Főleg Szegedi Péter írásai figyelemre méltóak, és pont a témába vágnak. Ezt is ő "követte el" :)
Kalmár Jenő egyébként igazi ferencvárosi gyerek, a Haller téri grundon kezdett el focizni. Érdekes, hogy elengedték. Egyébként a pályafutása pont egy Ferencváros - Hungária meccsen ért véget, 1929 szeptemberében. Eltört a lába, hetekig volt kórházban, hónapokig feküdt gipszben. És később már sohasem volt olyan, mint a lábtörése előtt. Bár még voltak jó meccsei, de már inkább fedezetként és nem csatárként játszott, a "csínbe" sohasem ment bele, féltette a lábát. Később még Franciaországban is játszott...
Egyébként biztos nem hisztek nekem, de ez az Újpest fotó mindenhol rossz dátummal szerepel :) Ezen a honlapon kívül még az Alberttől Zsákig c. könyvben is ez a három fotó van bent a három nagy csapatról. És ott is rossz aláírással. Ugyanis az Újpestről készült fotó az 1936. november 22-i Újpest - Ferencváros 2:0 mérkőzésen készült. A KK-döntő idejében már nem volt újpesti Seres (visszavonult térdsérülése miatt) és Hóri sem, Tóth III. pedig a Phöbus játékosa volt, és csak néhány héttel később igazolt vissza Újpestre.
1940-44 között volt Képes Sport, talán abból. Elég jó képanyaguk volt, gyakorlatilag minden forduló minden meccséről. De ha jól tudom, kizárólag a Széchenyi Könyvtárnak van meg. A Szabó Ervinben csak az 1944-es számok egy része van meg, gyakorlatilag "saláta" minőségben, oldalakra szakadva, és összekeveredve....
Egyébként ezt, hogy 1940-44 között is volt Képes Sport, gyakorlatilag mindenhol elhallgatják, sehol nincs róla infó :)
Papp Lajos László Kalmár Jenőért cserébe került a Ferencvároshoz az Ékszerészek csapatából, még 1926-27 környékén. Miután Papp zöld-fehérbe öltözött, eltört a lába. Kalmár pedig szárnyalt az MTK-ban, egészen sérüléséig.
* Szeptember 21.: Nagy esemény és élmény 60 éve, 1941-ben az NB I-ben: az első erdélyi rangadó a magyar labdarúgás akkori négy évtizedes történetében! A sorsolás értelmében a Sebes-Körös menti városban, a Pece-parti Párizsban találkozik egymással a Nagyváradi AC és a vendégek, a Kincsesváros kedvelt gárdája, a Kolozsvári AC. Az esélyes a minden részében képzettebb és jobb váradi zöld-fehér tizenegy. Az első öt forduló után veretlenül, 3 győzelemmel és 2 döntetlennel szerzett 8 pontjával és 16:8-as gólaránnyal messze megelőzi a 2 győzelmet elért, 3 vereséget szenvedett, mindössze 4 pontos, 11:13-as gólarányú piros-fehéreket. Már a kezdő csapatok is erős NAC-fölényt sugallnak. Íme: NAC: Solymosi (a legendás Schlosser Imre fia!) – Molnár, Domján, Kalocsai II – Juhász, Deményi – Kovács II, Mihók, Sárvári, Bodola, Tóth III. KAC: Seprényi, Szaniszló II, Vass – Csákány, Telegdi, Páll – Lukács, Szántay, Bonyhádi, Radnai-Reinhardt, Brassai. Minden úgy alakult, ahogy számították. Szünetig a NAC 3:0-ra vezet. Ám a második félidő 180 fokos változást hoz a játék képén. A KAC feltámad, a nagyváradi csapat összeroppan. A végeredmény 5:3 – a KAC javára. Góllövők: Brassai 3, Bonyhádi, Szántay, illetve Tóth III 2, Sárvári.
Június 14.: Az előző napon Bukarestben 6–4-es Újpest-győzelemmel végződött Közép-Európa Kupa-mérkőzésről írtak a lapok 65 esztendeje, 1937-ben. A lila-fehérek nagy küzdelemben, szép játékban győzték le a Venust. A csapatok: ÚJPEST: Havas – Futó, Joós – Seres, Szűcs, Szalay – Kocsis, Pusztai, Kállai, Zsengellér, Tóth III. VENUS: Burdan – Sfera, Weiss-Albu – Bãrbulescu, Gain, Gorgorin – Ploesteanu, Bodola, Humis, Petea, Vâlcov, Gruin. Öt perccel a befejezés előtt még 4–4-re állt a mérkőzés, de Zsengellér kétszer is betalált még a hálóba. Góllövők: Zsengellér 3, Tóth III., Kállai, Kocsis, illetve Humis 2, Ploesteanu és Futó, öngól. Visszavágó 20-án, Újpesten.
* Június 11.: Két mérkőzésből álló vendégszereplést kezdett ezen a napon 70 esztendeje, 1933-ban a kolozsvári Sétatéri Stadionban, a volt városi pályán a Ferencváros labdarúgócsapata. Ekkor 4–2-re győzte le a Viktória-előd Románia Sk-t, majd másnap az U-val szemben nyert 4–2-re. Az egy évvel korábban 100%-os, azaz pontveszteség nélküli bajnokságot nyert budapesti zöld-fehér együttes ebben az összeállításban mutatkozott be: Háda – Korányi, Lyka II (Papp) – Turay, Bukovi, Lázár – Táncos, Székely, Sárosi, Kovács, Kohut. Az első napon Kovács 2, Turay és Kohut 1–1 gólt lőtt, míg az Egyetemistáknak lőtt 4 gól mindegyike Székely nevéhez fűződött.
* December 17.: Ugyancsak 1937-es emlék: egyetlen, a régi mumustól, az olaszoktól elszenvedett 0:2 arányú vereségtől eltekintve a válogatott jó évéről számolhatott be a Magyar Labdarúgó Szövetség az esztendőt ekkor értékelő gyűlésén. A torinói kisiklás mellett 4 győzelem és 2 döntetlen jelentette a következő évi, 1938-as franciaországi világbajnokság előtt álló együttes teljesítményét. Bár a jugoszlávokkal és osztrákokkal szembeni, egyaránt budapesti 1:1, illetve 2:2 nem volt éppenséggel sikeresnek mondható, a svájciak ellen Bázelben elért 5:1-es és budapesti 2:0-ás, az osztrákok felett Bécsben aratott 2:1-es győzelem, de mindenekelőtt a Planicska kapussal fémjelzett csehszlovákok felett elért elsöprő, 8:3-as, nyugodtan diadalnak nevezhető győzelem reménykeltőnek mutatkozott a közelgő vb-re. Az év válogatottja így alakult: Szabó – Vágó, Bíró (Futó, Korányi) – Lázár, Turay, Dudás – Sas, Cseh II., Sárosi dr., Zsengellér (Toldi) – Titkos (Kemény).
a hhrf.com -on fent vannak régi számaik. Hát valami félelmetesen jó (bár elég rövidke) visszaemlékezéseik vannak a régi idők focijára. Persze a "java része" az 1941-1944 közötti anyag, amikor a Kolozsvár és a Nagyvárad a magyar bajnokságban játszott, de feltétlenül érdemes megnézegetni.
* Október 24.: Ezen a napon játszották 65 esztendeje, 1937-ben a labdarúgó Közép-Európa Kupa (KK) döntőjének visszavágóját. Előzőleg, szeptemberben, a budapesti első mérkőzésen a Ferencváros az Üllői úti stadionban 30 000 néző előtt 4:2-re legyőzte az olasz római Laziót. Általános volt a vélemény, hogy a kétgólos előny nem lesz elegendő a visszavágón a legendás és rendkívül gólveszélyes Piola irányította rómaiakkal szemben. És a találkozó úgy is indult, hogy az olaszok fordítani fognak. A 36. percben a római kék-fehérek már behozták a budapesti hátrányt: a Costa vezető gólját követő két Sárosi-találat után, Piola mesterhármasával már 4:2-re vezettek! A szünetig hátralevő percekben Toldi bombagóllal szépített, és ez felrázta a pesti zöld-fehéreket, akik a zuhogó esőben is lelkesen küzdöttek. Ám minden veszni látszott, amikor a 62. percben 11-eshez jutottak a vendéglátók. De Háda kivédte a félelmetes Piola büntetőjét! Ez szárnyakat adott a vendégcsapatnak. Előbb Kiss Gyula kiegyenlített, majd a hajrában Táncos Miska beadását a kapunak háttal álló Sárosi Gyurka hanyatt vetődve a dermedten álló Provera kapus és a jobb kapufa között a Lazio kapujába továbbította. 5:4 a Ferencváros javára, annyi is maradt, Pestre került a kupa! Ez a csapat vívta ki a mai Bajnokok Ligája vagy legalábbis a BEK sikerével egyenértékű diadalt: Háda – Tátrai, Korányi – Magda, Polgár, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. A kupa átadásakor a csapat a díszpáholy előtt elénekelte a himnuszt. Így írja az egykori krónikás: „Ott áll a kimerült, de boldog csapat szemben a díszpáholy előkelőivel, és énekli a himnuszt. Sárosi Gyurka úgy énekel, hogy szeméből szüntelenül potyog a könny. De – énekel..."
Az Inter nyert itt Budapesten 4-2-re (a II. világháborúig hétköznap játszott meccsen ekkor volt al egnagyobb nézőszám, 25 000 ember), majd az Újpest nyert Milanoban 4-2-re. Semleges pályán újrajátszották, döntetlen lett. Végül a negyedik újrajátszás után (Milánó) jutott tovább az Inter...
Ki lehetett a jobbszélső? Mikor volt a meccs? 1937? (honnan a kép? Lazio-Roma stadionjából?)
Volt szerencsém járni a San Siro-ban, és mikor jeggyel a kezemben beléptem a stadion múzeumába, egy 30-as (lehet, hogy 20-as) évekbeli Nemzeti Sport cikk fogadott magyarul: tudosítás egy Újpest-Internazionale meccsről. Kellemes érzések kerítettek hatalmukba! :)
