Keresés

Részletes keresés

nj Creative Commons License 2006.07.01 0 0 1087
Szerinted a szerbek magasabb életszínvonalat biztosítottak?
Előzmény: Törölt nick (1086)
tibb Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1085

"A katonákról tudtak az indiánok, hiszen már 2-3 nappal korábban a Rosebud-csata helyszínén észrevették őket. Tudták, hogy követik a nyomaikat..."

 

Ha így volt, akkor bizony nagy könnyelműség volt részükről, hogy nem tartották szemmel a katonákat, mert 25-én teljes meglepetésként érte őket Custer támadása. Mindenesetre a Rosebud-csata színhelyén nem vehették észre őket, legfeljebb pár mérfölddel arrébb, mert...

 

"amikor megtalálta a Rosebud-csata színhelyét és felismerte, hogy Crook visszavonult, akkor nem vette fel a kapcsolatot Terryvel"

 

...én úgy tudom, hogy Custer a Rosebud-csata helyszínétől kb. 8 mérföldnyire haladt el és sejtelme sem volt róla, hogy 17-én ott csata volt. Éppen ezért arról sem tudhatott, hogy Crook visszavonult. Ő ugyanis meg sem próbálta erről értesíteni. Felderítői aznap csak azt jelentették neki, hogy az általuk követett indián csapat nyomai élesen elkanyarodnak nyugat felé, a Little Bighorn folyó völgyének irányába.

Előzmény: nj (1073)
nj Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1084
Word, de csak a kronológia. A beszámolókat annak idején a neten olvastam, de meg nem tudom mondani, hogy hol.
Előzmény: Galgadio (1075)
nj Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1083
Én is így emlékszem, csak voltam benne biztos. Meg a 18 ember kevésnek tűnik egy ilyen akcióra. Azért gondoltam, hogy ez csak az elsőnek támadó egység egy része lehetett.
Előzmény: Galgadio (1076)
nj Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1082
Ezt miért nekem írtad???
Előzmény: Törölt nick (1074)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1081

Köszi szépen az alapos beszámolót.

 

"Az indián halottak számát 100-300 körülire becsülik. 32 férfi, 124 nő és gyerek esett fogságba."

 

Úgy tűnik, hogy az indián halottakról ezúttal sem készült pontos statisztika.

Dillon könyve pl. egyenesen 300 halottról ír, de ennél akár jóval kevesebb is lehetett.

Mindenesetre ez a csata vagy inkább mészárlás volumenét tekintve a sokkal hírhedtebb  Sand Creek-i mészárlással vetekszik.

Előzmény: tibb (1079)
tibb Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1080

"Miután bevándoroltak az elnéptelenedett országrészbe, ahol többségbe is kerültek...."

 

Bizony, és amely nép egy adott területen többségbe kerül, előbb-utóbb az lesz a terület birtokosa. Békésen vagy erőszakkal, de mindenképpen átveszi a hatalmat. Tanulság: ne gyűlöld az idegeneket, de ha hatalmadban áll, akkor ne engedj be túl sokat belőlük a saját országodba, mert a végén rosszul jársz. Számomra ez a tanulság vonható le a Délvidék, Texas, Erdély, Koszovó stb. esetéből. Ahogy az utólagos népi bölcsesség mondja: adj szállást a tótnak, s kiver a házadból! Ezen sokáig el lehet moralizálni, de minek?

Előzmény: Törölt nick (1074)
tibb Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1079
Hajnalban a katonák szeme elé tárult az elpusztított falu látványa. Halott és sebesült férfiak, nők és gyerekek feküdtek a tábor helyén és a vízmosásban. Elhagyott és lerombolt sátrak, szétszórt holmik, sebesült vagy haldokló lovak és kutyák. Sebesült nők borultak védelmezően csecsemőik és kisgyermekeik fölé. Sully embereivel a táborból a csata helyére vonult. Míg néhány egység menekülők után kutatva átfésülte a környéket, addig a többiek sírokat ástak a halottaknak és elpusztították, ami a faluból még megmaradt. A sátrakat, bölénybőröket, takarókat elégették, a fegyvereket, üstöket, korsókat a tóba hajították.

 

Az ütközet során 20 katona meghalt, 38 megsebesült. Az indián halottak számát 100-300 körülire becsülik. 32 férfi, 124 nő és gyerek esett fogságba.

Előzmény: tibb (1078)
tibb Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1078
Sully tábornok a 7. iowai lovasezred egy, és a 6. iowai lovasezred két századával, valamint egy tüzérüteggel egyenesen a falu közepébe rontott. Sok foglyot ejtett, akiket őrizet alatt hátrahagyott. Sully és capatai ezután felkapaszkodtak a Whitestone Hillre, hogy onnan kísérjék figyelemmel a csata lefolyását, és ha szükséges tüzérségi támogatást biztosítsanak illetve erősítést küldjenek a bekerítést végrehajtó csapatoknak.

 

Az indiánok a szélrózsa minden irányába szétfutottak, de többségük a már említett vízmosáson keresztül próbált menekülni, ahol azonban Furnas, House és Wilson csapatainak harapófogójába kerültek. Furnas és House emberei lóról szálltak és gyalogosan közelítették meg a bekerítetteket, akikre néhány száz yard távolságból tüzet nyitottak. Wilson emberei nyeregben maradtak, lovaik a lövöldözéstől megvadultak és irányíthatatlanná váltak, így észak felé sok indiánnak sikerült megszöknie a halálos csapdából. Hamarosan leszállt az éj, és a bekerítő csapatok a harcot beszüntetve a közeli magaslatokra húzódtak vissza.

Előzmény: tibb (1077)
tibb Creative Commons License 2006.06.30 0 0 1077
Whitestone Hill

 

1863. szeptember 3-án kora délután Albert E. House őrnagy mesztic nyomkeresője, Frank LaFrambois fedezte fel a 300-600 tipiből álló sziú tábort egy kis tó partján, a Whitestone Hill mellett. LaFrambois értesítette House-ot, aki zászlóalját a falu felé vezette, míg LaFrambois-t két katonával Sully tábornokhoz menesztette, hogy erősítést kérjen. Az indiánok észrevették House embereit és a falu lakóinak egy része megtette az előkészületeket a menekülésre, míg másik részük a harcra. House két különítményt indított a tábor kikémlelésére. Majdnem három óra telt el, a falu öregjei küldöttséget menesztettek a kékkabátosokhoz és felajánlották, hogy néhány főnöküket átadják nekik, ha a katonák nem támadnak. House viszont teljes megadást követelt, ezért a tárgyalások megszakadtak.

 

Sully csapatai ekkor már kevesebb mint egy mérföldnyire voltak, és amikor az indiánok megpillantották őket, pánikszerűen kezdték lebontani a sátrakat, felmálházni a lovakat és sokan közülük egy vízmosáson keresztül szökni kezdtek. Amikor Sully főerői beérkeztek és csatlakoztak House embereihez, már nyilvánvaló volt, hogy az indiánok menekülni próbálnak. Sully parancsot adott, hogy House keletről, David S. Wilson ezredes északnyugatról, Robert W. Furnas ezredes pedig délről vágja el a menekülők útját.

Előzmény: Galgadio (1068)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1076

Én úgy tudom, hogy Joel Elliot őrnagy osztaga Washitánál nemcsak "majdnem" veszett oda, hanem szinte teljesen. Maga az őrnagy is elesett 18 emberével együtt.

Benteen - aki személyes jóbarátja volt Elliotnak - állítólag itt gyűlölte meg egy életre Custert.

Rossz nyelvek szerint a Little Bighornnál ezért nem sietett a bajba jutott Custer segítségére. Ez a magatartás azonban aligha fért volna össze Benteen nyílt, egyenes, őszinte jellemével, szerintem inkább a lakoták - sájenek nyomasztó számbeli fölénye miatt nem kísérletezett az ellentámadással.

Előzmény: nj (1073)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1075

Biztos, hogy kettőnél több ütközet volt, de Dillon könyve csak a két nagyobbat említi.

Neked egyébként hogy van ez meg a gépeden, wordben vagy az interneten?

Előzmény: nj (1071)
nj Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1073

„Custer nem volt sémákban gondolkodó, merev katona, a reputációját éppen a vakmerőséggel határos bátorságával sikerült megalapoznia (ez lett aztán a veszte is). Elmélet terén nem volt egy lumen, az évfolyamában az utolsók közt végzett, ő is legalább annyira ösztönös harcos volt mint Szilaj Ló. (…) Ha a harcosok kevesebben lettek volna, akkor a Little Big Horn egy újabb Sand Creek-ként vagy Washitaként vonul be a történelembe, de az indiánok létszámfölénye döntőnek bizonyult. Custer egyszerűen nem vette figyelembe ezt a tényezőt, sem az ellenfél létszámát, sem a terepet nem derítette fel kellőképpen, meg sem fordult a fejében, hogy az indiánok ellentámadásba mehetnek át.”

 

Akkor oszlassunk el néhány tévedést! :-)

 

A katonákról tudtak az indiánok, hiszen már 2-3 nappal korábban a Rosebud-csata helyszínén észrevették őket. Tudták, hogy követik a nyomaikat, de nem tételezték fel, hogy egy 8000-es tábort (1500-1800 harcos) meg fognak támadni alig 700-an.

 

Ha a harcosok kevesebben lettek volna… na, de nem voltak kevesebben! :-) Most hadd ne idézgessem a nagymama + áramszedő = villamos példáját! :-) Mindig van egy adott helyzet, abból kell kiindulni, ahhoz alakítani a haditerveket.

 

Lehet, hogy nem volt szerencsés, hogy azt írtam, hogy sémákban gondolkodott, abban az értelemben valóban nem tette, hogy nem a katonai szakkönyvek ajánlásait alkalmazta, abban viszont igen, hogy a saját – korábban sikeresnek tűnő – módszereit erőltette görcsösen, válogatás nélkül minden helyzetben.

És ebből a szempontból jó is, hogy Washitát emlegetted. A „sikeres indiánölő Custer” nevéhez ugyanis igen kevés valódi siker fűződik. De az egyik valóban a Washita-csata volt. Mi volt a módszere? Egy kisebb csoport megtámadja a tábort az egyik oldalról, a férfiak védelmi vonalat alakítanak ki a támadással szemben, nők és a gyerekek elmenekülnek a másik irányba, de ott meg jön ő a fősereggel, éppen belefutnak, elfogja őket és a férfiak sem tehetnek ezek után mást - ha még viszont akarják látni a családjukat, mint hogy megadják magukat. Ez be is jön. (Bár, Elliott őrnagy egysége, amelyik az első támadást végrehajtja, majdnem ott veszik!) Más alkalommal, egy menekülő cheyenne csoportot üldöz, akkor sem csinál mást, mint hogy a tárgyalni érkező főnököket elfogatja és közli, hogy ha a többiek nem adják meg magukat, akkor felköti őket. Megadják magukat. Ez a két nagyszerű katonai siker alapozza meg a hírnevét. 1868 és 1872 között sikerül részben rezervátumba kényszeríteni, részben északra kergetni a mai Kansas és Colorado állam területén kóborló cheyenne, arapaho és déli lakota törzseket, de azt a munkát már nem ő, hanem a beosztottjai és Frank North pawnee felderítői végzik el. Északra vezényléséig nem nagyon csinál mást, mint hogy élvezi a népszerűséget.

1872-ben a Northern Pacific építését felügyeli a katonáival, de az összetűzésekben csak elvétve vesz részt személyesen, általában a tisztjei harcolnak. A nevéhez fűződik még az 1874-es Black Hills-expedíció, annak a hadászati értéke egyenlő a nullával – nem ütköznek komoly ellenállásba -, de ez persze a korabeli sajtót nem zavarja abban, hogy a határvidék hősévé ne avassák.

Gyakorlatilag Washita az egyetlen csata, amit ő vezényel le.

És mi történt Little Big Hornnál? Most arra nem is érdemes szót vesztegetni, hogy Terry kifejezett parancsa ellenére meg akart ütközni a lakotákkal, az sem érdekes, hogy amikor megtalálta a Rosebud-csata színhelyét és felismerte, hogy Crook visszavonult, akkor nem vette fel a kapcsolatot Terryvel, hanem önállósította magát és elindult Crazy Horse után, aki csatlakozott Sitting Bullhoz, akinek a tábora ezzel a duplájára nőtt. Most közömbös az is, hogy nem hallgatott a felderítőire, hogy egész éjszaka lovagoltak, hogy hajnalban támadhassanak, nem gyújtottak tüzet, tehát fáradt és éhes katonák vártak a támadásra.

Az érdekes a módszer, ami hajszálra ugyanaz, ami Washitánál bejött. Kisebb egység (Reno) délről támad, ő a főerőkkel folyó keleti partján, a magaslatok takarásában északra lovagol, majd átkel a folyón és északról támad, hogy megint elcsípje a menekülőket. Ugyanaz a trükk, csak most mire ő a tábor feléig (és nem az északi végéig!) elér, addigra Reno egységét (a tűzerő hiányának és az indián túlerőnek köszönhetően!) visszaverik, sőt menekülésre kényszerítik és üldözés közben részben felmorzsolják. Gall és a hunkpapák azok, akik végig ott maradnak, amíg Renoék Benteenékkel nem egyesülnek a magaslaton, de Crazy Horse a cheyennek, oglalák és minneconjouk a folyón túlra már nem üldözik őket, hanem – tudván, hogy a főerő merre tart - Custerrel párhuzamosan felfelé lovagolnak a folyó nyugati oldalán. Mire Custer talál egy a folyóhoz vezető vízmosást, addigra már ők is ott vannak, sőt néhányan át is kelnek a keleti oldalra. A nők és a gyerekek pedig nem északra, hanem nyugat felé indulnak, de amikor látják, hogy Reno visszavonul, akkor visszatérnek a táborba. Nincsenek tehát túszul ejthető menekülők, helyettük Crazy Horse és harcosai várják őket. Történik egy elvetélt kísérlet a támadásra, majd a visszavonulás a dombtetőre és a pusztulás.

Én a kreativitás hiányát vélem felfedezni abban, hogy egy alapvetően más helyzetben ugyanazt a módszert alkalmazta. Ha normálisan kiértékeli a felderítők jelentését, akkor először is nem támad, hanem bevárja Terryt, de ha már mégis, akkor nem lett volna szabad megosztani az ezredet, hanem meg kellett volna próbálni egy tömegben kellett végigvágtatni a falun. Döntő sikert az sem hozott volna, de a rémület és a valószínűsíthető nagyobb veszteségek miatt az indiánok esetleg lemondtak volna az üldözésükről.

Előzmény: tibb (1052)
nj Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1072

"A mexikói háború hódító háború volt, ebben igazad van, az USA bekebelezte a meghódított területeket, ez is igaz, de nem gyarmatosította, hanem teljesen magába olvasztotta, tagállamaivá tette őket. Ez nem egy anyaország-gyarmat viszony, hanem teljes integráció."

 

Nyilván azért tette, hogy az ott élő mexikóiaknak nagyobb életszínvonalat biztosíthasson, igaz? :-)

Előzmény: tibb (1065)
nj Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1071

Sajnos, most nem tudok utánanézni, mert ledöglött a gépem, de én kettőnél több csatára emlékszem, igaz ezek közül van, amelyik tulajdonképpen az előző folytatása: az indiánok elmenekültek, majd másnap egy másik helyen ismét felvették a küzdelmet.

Valami US Army-forrást olvastam, ott majd mindegyiknél több száz fős indián veszteségekről írnak, de hát nem biztos, hogy az hiteles.

Előzmény: Galgadio (1068)
nj Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1070

Azért azt érdemes egy picit végiggondolni, hogy valóban csak a rabszolgatartás eltörlésének nemes célja volt-e a polgárháború kirobbanásának oka vagy azért megint csak ott volt a háttérben némi gazdasági érdek is... :-)

Előzmény: tibb (1062)
nj Creative Commons License 2006.06.29 0 0 1069

Nem értjük egymást! Itt nem az a lényeg, hogy melyik állam mennyire volt modern vagy életképes, hanem az, hogy a fegyveres támadás abszolút jogszerűtlen volt.

Én értem, hogy te oda akarsz kilyukadni, hogy Texas spanyol ajkú polgárai így végül jobban jártak egzisztenciálisan, de ilyen alapon nagyon sok fegyveres agressziót igazolni lehetne, többek között valamennyi gyarmatosítást. Mert ugye a gyarmatosítók szinte mindenhol fejlődőképesebb, modernebb társadalmi-gazdasági-technológiai rendszerrel rendelkeztek, mint a leigázottak. De morálisan ez akkor sem elfogadható.

Lehet persze erre azt mondani, hogy ez naív, idealista felfogás és ez igaz is. Én mégis ezt vallom.

Előzmény: tibb (1049)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.28 0 0 1068
Utánanéztem a Dillon-könyvben ezeknek az 1863. és 1864. évi büntetőhadjáratoknak.

Mindkettőre a nyári hónapokban került sor és mindkettőt Alfred Sully tábornok vezette Sibley tábornok parancsára. Sully csapatai főleg Iowa és Minnesota államok és a Dakota Territórium milíciáiból kerültek ki, mivel a reguláris csapatok ezidőtájt a polgárháború csatamezőin harcoltak.

Sully hadteste 1864 nyarán kb. 2.200 főből állt.

1863. szeptember 3-án került sor a Whitestone Hill-i ütközetre, amely az 1860-as évek egyik legnagyobb indián csatája volt, mégis alig van megemlítve a történelemkönyvekben.

Sully hadteste itt rátalált egy kb. 3.000 főt számláló dakota táborra, amelyből közel 1.000 fő volt a fegyveres harcosok száma. A dakoták harci főnöke az az Inkpaduta (Scarlett Point – Vörös Pont) volt, aki 1857-ben az iowai Spirit Lake melletti békés telepesek lemészárlásával szerzett magának kétes hírnevet. Inkpaduta Whitestone Hillnél a teljes pusztulásba vitte harcosait: kb. 300 dakota harcos esett el, ezen felül a katonák fogságba ejtettek vagy 150 nőt és gyereket.

A következő év nyarán  Sully oszlopa ismét felvonult a Missouri mentén. Killdeer Mountain-nél ütköztek meg a sziúkkal, akik között ezúttal sok lovas nyugati sziú (lakota) is volt. A haditechnikai fölény ezúttal is az amerikai csapatok fényes győzelmét hozta meg: az őslakók 35 harcost vesztettek, bár Sully jelentésében 150 elesett indiánról írt. A hadsereg veszteségei minimálisak (néhány fő) volt.

A Killdeer Mountain melletti győzelem után építette fel Sully a Rice-erődöt (Fort Rice), amely részben a lakoták ellenőrzésére, részben a velük való kereskedésre szolgált az elkövetkező 15-20 évben.

 

Előzmény: Galgadio (1057)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.28 0 0 1067

"Ezt eléggé túlzó megállapításnak tartom..."

 

Nyilvánvalóan az. A fehér amerikaiaknak is kialakultak azért a maguk spirituális "szent helyei": pl. Cape Cod, ahol az első puritán telepesek partraszálltak, vagy az a harangtorony Philadelphiában, ahol a függetlenséget kikongatták.

Mindamellett a túlnyomórészt városlakó amerikaiakból hiányzik az a fajta spirituális kötődés a földhöz, amely az őslakókban megvan.

 

OFF:

 

"Vidéken, közel a természethez bizonyára könnyebb spirituális kötődést létrehozni. Engem inkább az köt lakótelepi lakásomhoz, hogy jobbra nem telik. Nagyszüleim házát peidg, amelyhez tényleg éreztem valamiféle spirituális kötődést gyermekkoromban, ledózerolták és egy randa panelt húztak fel a helyére."

 

Én az előző lakhelyemen, ahol 35 évet töltöttem, világosan éreztem a kötődést a földhöz és a tájhoz.

Ahol most élek, ott még csak egy éve lakom, de remélem, hogy ezt a tájat is meg tudom majd szeretni idővel.

Előzmény: tibb (1066)
tibb Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1066

"a fehér amerikaiak a mai napig idegenek és gyökértelenek az amerikai kontinensen,

 

Ezt eléggé túlzó megállapításnak tartom, szerintem az amerikaiak legalább annyira otthon érzik magukat Amerikában, mint mi itt kis hazánkban.

 

 nem tudták kialakítani a spirituális kötődésüket a tájhoz, a földhöz,

 

Ezzel itt a főváros peremkerületében én is valahogy így vagyok. Vidéken, közel a természethez bizonyára könnyebb spirituális kötődést létrehozni. Engem inkább az köt lakótelepi lakásomhoz, hogy jobbra nem telik. Nagyszüleim házát peidg, amelyhez tényleg éreztem valamiféle spirituális kötődést gyermekkoromban, ledózerolták és egy randa panelt húztak fel a helyére.

 

ezért is van az, hogy egy átlag euro-amerikai élete során 3-4 alkalommal is lakóhelyet változtat."

 

Minden euro-amerikai bevándorlók leszármazottja, olyan embereké, akik szó szerint mindent maguk mögött hagytak azért, hogy új életet kezdhessenek egy idegen földön, melyet egy óceán választ el az Óhazától. Az "ahol a házam, ott a hazám" filozófiája némileg a génjeikbe lehet kódolva. Nem kötődnek annyira szülőhazájukhoz, szűkebb pátriájukhoz, mint mi, őseink földjébe gyökerezettek, kevésbé vállakozó kedvűek, kis nemzetünkhöz szokottak. Vegyük figyelembe azt is, hogy ők költözhetnek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, a kanadai határtól a mexikóiig, mindenhol Amerikában lesznek, ahol angol nyelvükkel, amerikai (egyesek szerint anti-) kultúrájukkal vidáman elboldogulnak, míg ha nekünk itt Európa közepén 500 kilométerrel arrébb kellene hurcolkodnunk, máris idegen nyelvet kellene tanulnunk, idegen kultúrába kellene beilleszkednünk.

 

Előzmény: Galgadio (1054)
tibb Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1065

"A jenki gyarmatosítás jóval később a spanyol-amerikai háborúban, és a filippínók elleni háborúban nyeri el végső arcát"

 

Az már tényleg gyarmatosítás volt, de a Dél-Nyugat bekebelezését továbbra sem tartom annak. A mexikói háború hódító háború volt, ebben igazad van, az USA bekebelezte a meghódított területeket, ez is igaz, de nem gyarmatosította, hanem teljesen magába olvasztotta, tagállamaivá tette őket. Ez nem egy anyaország-gyarmat viszony, hanem teljes integráció.

Előzmény: ZR (1064)
ZR Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1064

Mit nem értesz ezen? Lincoln és Grant jenki, de a mexikói háborút a déliek művelték...sőt a polgárháború előestélyén még Nicaraguát is megtámadták, félhivatalosan...

Ezért ítélte el Lincoln és Grant ezt a háborút...a déli gyarmatosító törekvéseket szolgálta...de a Hidalgo Guadeloupe szerződés legalább fixálta a határokat a két állam között...

A jenki gyarmatosítás jóval később a spanyol-amerikai háborúban, és a filippínók elleni háborúban nyeri el végső arcát...pár beszámolót érdemes lenne átnézned, mennyire lelkesedtek ők is az új "lehetőségekért"...:-)

Előzmény: tibb (1062)
tibb Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1063

"gondolom te sem hiszed, hogy a megoldás az lenne, ha egy katonailag erősebb (pl. orosz, német) támadás oldaná meg a "problémáinkat"...merthogy kiszélesednének a lehetőségeink, mint már egyszer 40 évre...:-)"

 

Nem, én ugyanis az USA gazdasági erejére, nem a katonaira gondoltam. Azt hogy állam mennyit ér, az én szemeben elsősorban az mutatja meg, hogy milyen életszínvonalat tud biztosítani (átlag)polgárainak. Az USA akkor is überelte, most is übereli Mexikót, ahol ugyan korábban szüntették meg a rabszolgaságot mint az USA-ban, de az átlagpolgárok (vagy inkább átlagparasztok) leginkább a közös nyomorban lehettek egyenlők.

 

"A humánus US szépen felszámolta a kérdéses államok eredeti őslakosságát, a mexikóiak ilyet nem tettek..."

 

No, azért a mexikóiak is harcolgattak az indiánokkal, sőt, nem egyszer előfordult, hogy barátságot színlelve vendégségbe hívták, leitatták, aztán jól lemészárolták őket.

Előzmény: ZR (1061)
tibb Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1062

"a támadás támogatói elsősorban a déli rabszolgatartó államok voltak, melyek az újonnan csatolt államokra a saját alkotmányukat akarták rákényszeríteni, hogy az egyensúlyi állapotot elbillentsék a saját javukra...Mexikóban ekkor már nem volt rabszolgaság..."

 

1865 után pedig már USA-ban sem volt rabszolgaság, miután a jenkik (mert ugyebár eredetileg az északi államok lakóit nevezték így) vívtak egy jó kis polgárháborút déli testvéreikkel, azért, hogy ne legyen...

Akkor most ezek a rohadt jenkik elnyomók vagy rabszolgafelszabadítók? Jók vagy rosszak? Fehérek vagy feketék?

Előzmény: ZR (1060)
ZR Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1061

Ez már erősen off...de gondolom te sem hiszed, hogy a megoldás az lenne, ha egy katonailag erősebb (pl. orosz, német) támadás oldaná meg a "problémáinkat"...merthogy kiszélesednének a lehetőségeink, mint már egyszer 40 évre...:-)

 

A humánus US szépen felszámolta a kérdéses államok eredeti őslakosságát, a mexikóiak ilyet nem tettek...

Előzmény: tibb (1059)
ZR Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1060

Egy az egyben úgy érvelsz, mint a gyarmatosítás korában...:-)

 

A kérdéses államok a szuverén Mexikó részét képezték, a "lehetőségektől" függetlenül...a hadüzenet érvelése hazugság volt...a támadás támogatói elsősorban a déli rabszolgatartó államok voltak, melyek az újonnan csatolt államokra a saját alkotmányukat akarták rákényszeríteni, hogy az egyensúlyi állapotot elbillentsék a saját javukra...Mexikóban ekkor már nem volt rabszolgaság...

 

Csakhogy tudd, kiknek az oldalán állnak az érveid...:-)

 

 

Előzmény: tibb (1053)
tibb Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1059

Mexikó az 1820-as években, két mondat az alább említett könyvből:

 

"Az ország gazdaságilag holtponton állt. Ha a kormánynak elfogyott a pénze, szerzett magának: megemelte az adókat."

 

Azt gyanítom, Magyarországot és Mexikót nem csak Trianon miatt lehet párhuzamba vonni... De most nálunk legalább dübörög a gazdaság...

Előzmény: tibb (1058)
tibb Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1058

"szerintem a mexikóiak többsége korántsem  rajong az Egyesült Államokért és az amerikaiakért"

 

Persze, hogy nem rajonganak értük, utálják őket, mint varjú a rohadt tököt. Én nem is állítottam, hogy szeretik őket. Lásd: Szegény Mexikó! Oly távol Istentől, s oly közel az Egyesült Államokhoz! Ezt nem az ujjamból szoptam, tényleg mondogatják arrafelé. Forrás:

Foster: Mexikó története

Előzmény: Galgadio (1055)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1057

"1864-ig a síksági törzsek úgy harcoltak a fehérek ellen is, ahogy egymás ellen: közelharcot akartak kierőszakolni, hogy fitogtathassák a bátorságukat, mindenki ment a maga feje után, egyénileg. 1863-64-ben Sibley és Sully csapatai óriási veszteségeket okoztak nekik 3-4 ütközetben."

 

Sully tábornok 1863. és 1864. évi büntetőhadjáratai a Dakota Territóriumban viszonylag kevésbé ismert fejezetei az indián háborúknak.

Ha jól emlékszem, mindössze két nagyobb összecsapásra  került sor, az egyikre Kildeer Mountainnél, a másik helynek most nem ugrik be a neve.

A sziúk veszteségi adatai eléggé légből kapottnak tűnnek, sőt az újabb könyvek, pl. Richard Dillon: Indian Wars c. könyve már alacsonyabbra becsli a dakoták/lakoták veszteségeit.

Pontosabb adatokkal holnap tudok szolgálni, miután este otthon belekuksolok a könyvbe.

Előzmény: nj (1048)
Galgadio Creative Commons License 2006.06.27 0 0 1056

Mellesleg Mexikó népessége ma 105-110 millió körül van, ami az USA lakosságának kb. 1/3-a.

Nyilván nagyon eltolódnának a népességi, vallási, nyelvi és kulturális viszonyok, ha hirtelen Mexikó csatlakozna az Egyesült Államokhoz.

Érdekes szitu lenne.

 

Előzmény: Galgadio (1055)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!