ejsze = talán-t is jelent
de különböző kontextusban és értelemben használatos, és nem mindig talál oda, ahova be lehet helyettesiteni a "hiszen"nel... de azért hajrá :))
télleg? jó tudni... azt tudom, hogy én nyitám a topicot, dehát nem tudok én mindenhez hozzászólni... de hogy te eppe tőlem hallál először ezekről, erről nem tudék... de erőst örvendek na...
a székely-magyar szótár megjelent régen a ROmániai Magyar Szó c. napilapban, sorozatban, és azóta keresem a neten... és ime itt van... köszi :))
Egy kicsit lehetnél aktívabb is ebben a topicban, ejszen Wass Albertről és munkásságáról (és a székely-magyar szótárról is) sok mindent éppen Tőled hallottam először. :))
A második kötet közepén tartok, nagyon gyönyörű. Bár egy ideig nem tudtam kiigazodni, hogy románokról szól pár magyar szereplővel, vagy fordítva, vagy a kettő együtt, mindegy ez érdekes, csak a nevekből próbáltam következtetni...
Gondolom, mindenki csendben készül az ünnepekre :)
Elolvastam a Funtineli első kötetét. Nagyon mesés, de nagyon jó! Mennék is a Kelemen-havasokba túrázni de nagyon! Átböngésztem a terület turistatérképét, egy csomó helyet sikerült beazonositani frankón: Istenszéke, Ulmu, Bisztra-patak völgy, stb. Vagány lenne végigjárni mindezt a sok érdekes helyet, közben meg ábrándozni a regényről... (Csak nehogy aztán tényleg felbukkanjon valaki...)
A tájleirások valami egészen fantasztikusak a műben, a szereplők meg gondolom a kor tipikus emberei: magyar báró, a szabadságharcos volt katona, oláh hegyi pásztorok, kivert/elmenekült emberek, egy sokszinű, de ugyanakkor a rengeteg szenvedés és elkeseredettség következtében mégis szomorúságot árasztó világ. Szvsz a mesés történet ellenére azt már az első kötet megerősitette, Wass sajátos stilusa által, hogy Erdélyben valami hatalmas potenciál lakozott/lakozik, ami folyamatosan ment/megy veszendőbe.
Örülnék, ha más is irna a regényről: mit mondott neki személyesen a mű, milyen hatást váltott ki az olvasása?
/A második, harmadik könyv sztorijait perzse hagyjátok meg meglepetésnek :)/
Hogy tudnának-e érdekes, érdekfeszítő ötperces előadást tartani? Ezért tanár a tanár, nem? Hogy elolvasson életében kétszer-háromszor egy könyvet, átfussa, Wass Albertről és mindenkiről, akiről komolyan egész órát akar tartani, és ami megfogta, azt elmesélje belőle. Amúgy is, amit én itt elolvastam, abból már nyugodtan össze lehetne ütni egy óra elejét.
Mert azt ugye ne felejtsük el, hogy valaki a szakmáját jól csinálja, ne pénzért...
Hozzáteszem, nekem óriási mázlim volt, mert egy író, nevesül Féja Endre volt a magyartanárom, aki rengeteget mesélt pl. arról, ahogy Móricz Zsigmond "bácsinál" voltak pár évesen apucival, és hogy a kutyus Krajcár volt, hogy a legnagyobb szegénységben is legyen otthon egy krajcár :-)
Ez valóban nagyon jól hangzik.
Sajnos azonban úgy tűnik számomra, hogy a pedagógusok nem lennének felkészülve a módszertan alkalmazására. Szerinted tudnának Wass Albert (Márai, Hamvas...) munkásságáról érdekes, ismeretterjesztő előadásokat tartani?
Szóval egy kicsit pesszimista vagyok, bár tévednék.
inkább off:
Jók a gondolataid, csakhát amig a kötelező tanterv köti a tanárok kezét, addig nem fér bele időben egy "normál" iskolában, hogy órákat szánjanak plusz anyagra. Nem is szólva arról, hogy a tanárok hány százaléka ismeri egyáltalán pl. Wasst?
Én még a középsuliban láttam jó ötletet a történelemtanáromtól. Sok órája alatt adott könyvtippeket az adott témában. Aki ezeket összeirta és netán el is olvasta, máris kapott egy olyan tudást, ami messze túlmutatott a tananyag száraz témáin.
on
h8!
"Amíg politikai szemléletet, pártot társítanak Magyarországon (szerencsére Erdélyben ez fel sem merül) Wass Albert műveihez, sajnos sokan kézbe sem hajlandók venni a könyveit."
Szvsz ez még jó ideig elkerülhetetlennek látszik - sajnos. Majd ha eltelik jópár tiz év, és egyáltalán megszokják az emberek az "új időket", akkor talán javul a helyzet ezen a téren is.
Igazad van, teljesen! Igazából csak a felszínre akartam hozni a témát :) bocs, ha már van egy topik mondjuk azzal a címmel, hogy "tanítsunk-e kötelezőt suliban"... ;o)))))
Nah. Abban igazad van teljesen, hogy aki fiatalkorában nem tanul meg olvasni, az valószínűleg felnőttkorában sem fog. Teljesen egyetértek. Pont ezért dilemma ez az egész, elég sokáig ücsörögtem a beírásom előtt és után, hogy van-e erre megoldás? És gondolom nem én vagyok a hülye, mert azért elég sok embert foglalkoztat a dolog és mindmáig nincs rá korrekt megoldás, amit el is fogadtak.
A volt magyartanárom (Féja Endre) egyik ötletét vegyíteném össze magammal, talán ez az, amit nagyon jónak tartanék. Ha sokkal kevesebbet, és mégis többet tanítanának irodalmat. Ezt úgy értem, hogy mi hat éven keresztül tanultuk a különböző írókat-költőket, és így is elég nehéz volt. Nyolc évbe mondjuk korrektül belefért volna. És ezt úgy kéne csinálni, ahogy régen. Az iskola ne információtömés legyen liba módra, hanem egy beszélgetés. Mind egy magyar szakkör, vagy fakultáció. Nem kell minden művet alaposan végigelemezni... minek? Egyet-kettőt, ami többeket érdekel, amit olvasnak. Sokkal emberközelibb, és élvezhetőbb is. Ráadásul így "elemezni" is jobban megtanul a diák, nem lesz olyan száraz, buta, sablonos. A módszer a következő: a tanár kijelenti, hogy egy hónap múlva - mondjuk - az Elvész a nyomról beszélgetnek egy órát, és aki akarja, elolvassa, vagy legalábbis beleolvas. És akkor 45 perc: bejön a tanár, mesél Wass Albertről, egy kis életrajz, egy pár érdekes sztori, 10-15 perc, és a diák ekkorra már izgatott, hiszen ez érdekes... és ekkor jön a diskurzus: aki olvasta, mesélje el a kedvenc részletét, hogy tetszett, miért tetszett, ki a kedvenc figurája... közben pedig el lehet pöttyinteni, hogy igen, a személyiségrajz milyen jellegzetes ennél az írónál, meg hogy Erdély volt a fontos... erre szerintem nyugodtan rá lehetne nevelni a fiatalokat. Helyesebben szoktatni. Ez az olvasásnak egyébként is alapelve: nem csak sztorit olvasok, hanem el is kéne gondolkozni rajta, meg kéne érteni. Hírhedt adat, hogy a Magyarországon élők igen csekély százaléka tud Olvasni. Tehát sajnos funkcionális analfabéta. Még a sokat szidott Amerikát is alulmúlva?...
Csak hát ahol ma a magyarországi (irodalom)oktatási színvonal van, ez elég zűrös... Sajnálatomra.
Más: amennyire én tudom, nem találkoztak személyesen, de vajon tudhattak e egymásról, ismerték e a másik műveit Wass Albert és Márai Sándor? Két érdekes sors, két nagy formátumú író, két emigráns, két határon túl is alkotó művész, két öngyilkossággal végzôdô pálya...
Szvsz hihetetlenül érdekes irodalmi játék lenne megírni egy ilyen fiktív találkozás történetét, akár drámaként, akár más formában...
Persez "jóóó az álmodozás, egy cseppnyi vágyakozáááás" :) :((
Még egy ötlet, talán a legkézenfekvôbb: le kell foglalni a domanint, és meg kell nyitni a www.wassalbert.hu-t, vagy .com-ot, vagy mittudomén.
Részletes életút, bibliográfia, részletek a művekbôl, a művek recenziója, a WA-val foglalkozó hírek és egyéb anyagok (pld. a róla szóló riportfilm, amit CsFeco ajánlott a figyelmünkbe), plusz fotók – mind-mind felférne ide, és a frissítése, szinten tartása inkább idôbe és energiába kerülne, mint pénzbe. Ha az a bizonyos alapítvány komolyan gondolja, akár az is megvalósíthatná.
Ezért különösen alkalmasak arra, hogy Erdély irányában közömbös honfitársainkban megmozdítson valamit legbelül. Azt, amit még ugyan nem vesztettek el, de már lemerült a tudatalattiba: hogy nekik is közük van Erdélyhez. Láthatatlan szálak fűzik össze vele, csak ez magától nem tudatosul.
Igen, ez az!!! Ezért is kell előítéletektől mentesen elolvasni egy WA regényt. Aztán remélhetőleg már ki is alakul a "Wass-hiány". ;)
Nem véletlen, hogy a sok évtizedes irányított közönyre válasz érkezik valahonnan (most például Amerikából) és Erdélyre irányítja tekintetünket és gondolatainkat.
A fiatal és középkorú generációnak fel kell fedezniük Erdélyt, mivel az ma számukra (kevés kivétellel) egyenlő Romániával. Wass könyvei a magas művészet szintjén kínálják ezt a lehetőséget. Ezek a művek bármilyen nációbeli olvasónak kiemelkedő élményt nyújtanak, legyen az argentin vagy skót. Ezért különösen alkalmasak arra, hogy Erdély irányában közömbös honfitársainkban megmozdítson valamit legbelül. Azt, amit még ugyan nem vesztettek el, de már lemerült a tudatalattiba: hogy nekik is közük van Erdélyhez. Láthatatlan szálak fűzik össze vele, csak ez magától nem tudatosul.