Itália művészete sokszor volt a kor élvonalában, az etruszkok, a rómaiak, a reneszánsz, a barokk kora, de még Mussolini korabeli építészet is monumentális alkotásokat hozott létre.
Ez a Valens Aquaduct. A nevéből is látszik, hogy Valens, bizáncban székelő római császár emeltette a 360 - 370-es években. Isztanbulban. Akkor Konstantinápoly.
Szép számmal vannak római épitmények Spanyolorszédon kivül Dál-Franciaországban, Törökországban, Lybiában, Tuniszban és Syriában is. Egyiptomban is sok római templom maradt meg, de mivel az egyiptomi kultura hasonloképp az ógörög kulturához legyőzhetetlen maradt, igy a római császárok épitkeztek egyiptomi stilusban és hagyták ránk Egyiptomban szobraikat a fáraókor ábrázolási stilusában.
Ne lepődj meg, mert ezen a képen Augustus császár van az egyiptomi Kalabsha templom reliefjén.
A második nagyszabásu római vizvezetékrendszer az Aqua Anio Vetus.
A pyrrhosi-háboruk (Pyrrhos, dél-itáliai görög uralkodó, sokáig védte királyságát a római ostromlók ellen) zsákmányolt kincséből emelték Kr. e. 272-ben.
Az első vizvezeték rendszer az Aqua Appia volt, ez Kr. e 312-re datálódik, de ez nem maradt fenn.
Lényeg az, hogy a pápaság sosem volt ellene a nemzeti nyelvű liturgiának.
Lásd például a Glagolita Mise.
A pápaság kifejezetten támogatta és a második hullámos térités (pl. Béda mester) szeretett módszere volt, a nemzeti nyelvű törénet átadása a megtéritendő pogányhitű törzsfőknekki , királyoknak.
II. Adorján pedig a nemzeti nyelvű liturgiát kifejezetten célként tűzte ki.
Azonban a frank egyház és különösen a Salzburgi érsek merev ellenállásába ütközött a szentszék és például Szent Methodot is (Cyrill testvérét) "szláv nyelvű helytelenségek" miatt börtönbe záratták, ahonnan csak Adorján pápa utóda VIII. János pápa erőfeszitései révén juthatott csak ki.
Ebben a pillanatban megállt a nemzeti nyelvű liturgia és ujraéledéséhez el kellett telnie kb 650 évnek.
Panthera: "Viktor idejében fokozódott a nyugat és kelet ellentéte, épp a Husvét időpontja vonatkozásában. De ami mégfontosabb: ő volt aki az egyház hivatalos nyelvévé a görög helyett a latint tette meg."
Kaspar: "Nagyon jól tette, hogy a zűrzavaros, nehezen érthető, Európa nyugati részén csak néhány értelmiségi által beszélt ógörög helyett az akkoriban anyanyelvként vagy második nyelvként tízmilliók által beszélt latint tette meg hivatalos liturgiai nyelvvé, ez még két évezred múltával is helyes időtálló döntésnek bizonyult."
Azonban a történet folytatásához tartozik, hogy a népi, ún. vulgár latin dialektusok további fejlődése következtében nagyjából a 8-9., de legkésőbb a 10. századra a klasszikus latin szövegek túlnyomórészt érthetetlenné váltak az újlatin beszélők számára.
Na, itt kellett volna egy újabb hatalmasat lépnie a római egyháznak, hogy a liturgiát és a szent szövegeket a nép nyelvére lefordítsa. Nemcsak az újlatin nyelvekre, hanem minden európai nyelvre.
Nem tették meg, sőt bebetonozták az egyházi latint, mind a Szentírásban, mind a liturgiában...
Óriási hiba volt, amit aztán a 16-17. században a protestáns reformáció javított ki.
Bocs a némileg OFF-ért, de a téma kapcsán adta magát ez a gondolatmenet.:-)
1475-ben alapitották, de ez csak formális alapitás volt, mert az első kötetek az első századokból valók. Annak ellenére, hogy mint itt emlitettük, Marcellus pápa kénytelen volt Diocletianusnak kiszolgáltatni az akkori könyvtárat és irattárat elégetésre.
IV. Sixtusról itt már volt szó.
Amit it elmondtunk:
1. A Della Rovere családbol származik
2. Ő épitette a Sixtus képolnát
3. A Vatikáni Könyvtárat is formálisan ő alapitotta meg.
4. A renaissance művészet legszebb bronzemléke a pápa siremléke, nézd ujra vissza a 1085 hozzászolást
5. Ő volt az inspráloja a Mediciek elleni véres merényletnek is Firenze Domjában.
Neki köszönhető a Vatikáni Könyvtár jelenlegi elhelyezése és termeinek kiviteleztetése.
Amit lehet tudni róla:
Családja dalmát menekült volt (törökök elől)
Szegény, szláv nyelvű családban született és a tanittatása miatt kellett hogy papnak adják
Ferencesekhez csatlakozott (ezen belül a Minoritákhoz)
Ezt lehet olvasni az értékeléséről:
"Kemény, de zseniális egyházfő volt. Öt és fél éves pontifikátusa alatt nyilvánvalóvá vált, hogy szigorúan és magabiztosan, saját értékrendjét követve reformálja meg az egyházat, és ezek alapján irányítja a Pápai Állam minden ügyét. A néha kissé makacs és önfejű gondolkodásmódot igazoló jelleme néhány esetben csak ellenségeket szerzett, vagy elvétett politikai illetve vallási lépéseket váltott ki. Mindemellett ez a kitartása és rendületlen hite tette őt az ellenreformáció egyik legnagyobb egyházfőjévé."
Amiben nagyon jelentős volt:
rendbeszedte a Pápai Állam pénzügyeit
Róma késő renaissance átépitése
Leszámolt a Pápai Államot rettegésben és káoszban tartó rablóbandákkal (szomszédos hercegségek hadseregei segitségével). A 16. század második felében szervezett banditák uralták az Pápai Államot és a népnek már kezdett elege lenni abból, hogy a pápák csak hitbeli és legfőképpen művészeti kérdésekkel foglalkoznak és elhanyagolják uralkodoi tennivalóikat.
Megnyirbálta a biborosok számát és befolyását
Léterhozta a biborosi kongregáciokat (lényegében a Pápai Állam Minisztériumai, de igen speciális minisztériumai, mert 2/3 részben vallási és liturgikus ügyekkel foglalkoznak).
Be tudtam azonositani az elsőt is. Ezen a domborművön a Delphoi háromlábu oltárról szól a cselekmény amit az orákulum használ Apollo templomában.
A Heraklész legendakörhöz tartozik, hogy Héraklész Delphoiban betör Apollo templomába, hogy megszerezze a tripodot. A tripodért való harc látható a faragáson.
