Az enyém is az volt, de a rosszakaróm hülyeségnek titulálta.
A rosszakaród emlékeim szerint arra figyelmeztetett, hogy Hraskónál nem olvashattál olyat, hogy a gyorsulástól "elhangolódott" műszerek, meg egyéb nyalánkságok. Ez a te nünükéd, amit tiszteletben is lehetne tartani, ha nem akarnád Hraskóra fogni.
Épp most magyaráztad el, hogy miért rossz a kérdés ilyen megfogalmazásban. Mert ugye nem a válaszadónak kellene belemagyarázni, megtippelni, hogy mi volt a kérdés, hanem a kérdezőnek kellene körül írni, mire is kíváncsi. Nem hinném, hogy bántó lett volna a megjegyzésem, és továbbra is tartom, hogy a rosszul megfogalmazott kérdésre, nem lehet korrekt választ adni, legfeljebb magyarázkodni lehet, de abból már jó sok félreértés született a korábbi tapasztalataim alapján. (Mert kiderülhet, hogy mégsem úgy értette a kérdező, mint ahogy megfejteni próbáltuk a kérdést...)
Időpontokat nem mérsz (mert az óra is idő intervallumot mér).
Az időpontokat csak össze hasonlítod egy másik rendszerével, de a tényleges történéseket félre magyarázod. Jó, ebben nem vagy egyedül.
Korábbi kérdésem (ami ignorálva lett):
a) Egy rendszer (ami hozzád képest mozdulatlan) kibocsát pl. 10 rövid impulzust pl. 2s alatt.
A te rendszered ezt ugyan olyan ütemben, s hosszban észleli.
b) Ugyan ettől a rendszertől v sebességgel távolodsz.
Ugyan annyi impulzust észlelsz? Igen.
Két impulzus közt több idő telt el észlelésed szerint? Igen.
c) Ugyan ehhez a rendszerhez v sebességgel közeledsz.
Ugyan annyi impulzust észlelsz? Igen.
Két impulzus közt kevesebb idő telt el észlelésed szerint? Igen.
Ez befolyásolta az impulzusokat sugárzó rendszer óráját? NEM!
Ez befolyásolta a te rendszered óráját? NEM!
Akkor mit állítasz? A hozzád képest mozgó rendszerból éltérő ütemben észleled az impulzusokat, de ennek semmi következménye nincs semelyik óra járására.
Ha a rúd pontjai (mondjuk pl. az eleje és vége) egyidejűleg gyorsulnak a sín rendszerében, mégpedig azonos gyorsulással, akkor nem egyidejűleg fognak azonos gyorsulással gyorsulni egy másik rendszerben (pl. a vonatéban, ez alatt azt értve, hogy egy olyan inerciarendszerben, ami a vonat egyik pillanatnyi sebességével megy).
Ezért nem mindegy, hogy hogyan gyorsítjuk a rudat.
"A rúd a saját rendszerében ugyanakkora, mint indulás előtt. Az egy másik kérdés, hogy a rúd saját rendszerében a vonatok távolsága nagyobb lett, így nincs mit csodálkozni azon, ha leesik."
Nem, ez egyáltalán nem hülyeség, hanem egy korrekt fizikai megállapítás.
Igen. Eredmény: rövidülés (a saját talpfamérethez képest). Eddig egyértelmű. A vita azon megy, hogy az egyik ember ezt valódinak tartja, a másik nem, de szerintem ez már inkább filozófia, mint fizika.
A talpfák mozgásirányban vett vastagságának, és a köztük lévő hézagoknak csökkent voltát pl. tapintó eszközzel és időméréssel is meg lehet állapítani bármelyik haladó mozdonyból.
Mérni illúziót is lehet. Azt hiszem, itt konkrétan meg kell adnod a mérés kivitelezését, mikéntjét: méterrúddal méred, vagy fényjelekkel, háromszögeléssel, stb.
Hraskó Péter professzor úr - 2002-ben megjelent Relativitáselmélet c. könyve 73. oldalán feladványként felidézi J.S. Bell egyik gondolatkísérletét, mely egy hosszú rúd vasúti szállításáról szól. A rudat két egymástól távoli - közös vágányon közlekedő - mozdony fogja vinni, a tetejükre téve. A mozdonyok a sín rendszerében egyszerre indulnak, és azonos módon gyorsulnak: távolságuk a sín rendszeréből vizsgálva ezáltal mindvégig konstans marad.
Hraskó Péter jelzi, hogy a rúd idővel leesik, mégpedig a hosszúságkontrakció - azaz a rúd fizikai megrövidülése következtében.
Hamarosan megjelent egy engem folyton trollkodással vádoló ellenségeskedő figura ezzel a szöveggel:
* Eléggé tisztességtelen dolog Hraskó Péterre fogni olyasmit, amit nyilván nem mondott, csak te szeretnéd ezzel alátámasztani a hülyeséget. Nem "hangolódik el semmi a gyorsulás miatt és a hosszúságkontrakció sem "fizikai megrö"vidülés".
A rúd a saját rendszerében ugyanakkora, mint indulás előtt. Az egy másik kérdés, hogy a rúd saját rendszerében a vonatok távolsága nagyobb lett, így nincs mit csodálkozni azon, ha leesik. *
Nem reagáltam e rágalomra, mert volt, hogy kitiltottak - perpatvar miatt.
Később viszont jeleztem, hogy a hátsó mozdonyban lévők szerint a két mozdony közti talpfák összesűrűsödtek - a mozdonyok gyorsulása folyamán.
Ott erre már nem reagáltak, talán mert ez nagyon bizarr (fejre állt a józan ész?), minthogy a vágány rendszerében a köztes talpfák száma kisebb, és mindvégig fix.
Hmmm. Végül is, ha megengedjük, hogy a tubus változatos módon össze is lehessen nyomva (mint egy fogkrémes tubus), akkor még olyan dolgokra is illik ez a név, mint mondjuk egy tüntetés, amelynek időben változik a helye és az alakja. Bár ennyi erővel mondjuk gyurmának is nevezhetnénk :). Szóval ilyeneket kéne mondanunk: "Tekintsük a téridőben azokat a tubosokat...", ill. "Tekintsük a téridőben azokat a gyurmákat...". Azért ezek nem hangzanak valami jól.:(
". . .szomorú, hogy elterjedt, hogy a görbült téridőből következne a tömbuniverzum . . . "
Miért kell ehhez görbült téridő? Már a specrel görbületlen Minkowski térideje is maga után vonja a tömbuniverzumot, ha feltételezzük az egyidejűségi reláció tranzitivitását. De ezt maga a relativitáselmélet nem tartalmazza. Sőt az általános relativitás görbült téridejében általában globálisan még csak nem is értelmezhető az egyidejűség fogalma.
". . . a QM minden elvi vagy kísérleti eredménye magyarázható realista elmélettel."
Az EPR típusú jelenségek egyedül akkor egyeztethetők össze a realizmussal (vagyis, hogy a fizikai állapotok mindig meghatározottak, és sohasem csak a megfigyelés hozza létre őket), ha pillanatszerű távolhatást feltételezünk. Ezt egyértelműen mutatja a Bell egyenlőtlenség sérülése, amit Aspect első kísérleti igazolása óta számtalan egyéb mérés is alátámasztott.
Ki a realizmust engedi el könnyebben, ki a lokalitást, mind a kettőt nehéz megemészteni, de valamelyiket muszáj.
