Nem igazi sajt lehet, ezt elhiszem. Az epe a zsírokat emulgeálja alaptételként, jó zsíros juh, bivalytejnél van esélye zsírt találni,(a fókatej zsírosabb, de azt nem fejik a hunok) de a lótej pl. nem egy zsíros cucc, hanem cukorban gazdag. Azt pedig éppen a kül. gombák bontják alkohollá például, mint a kumiszban.
Ez nem igaz. Európában, Közel Keleten, Kelet Afrikában nagyon sokan (a többség) megőrzi a laktóz toleranciáját felnőtt korban és meg tudják emészteni a nyers tejet ill. a tejtermékeket.
Egy kicsit hunos amit írok. A "Vitéz Belizárban" olvastam hogy Belizár a hun segédcsapatoktól valami maszát vagy élesztőt kobozott el amivel a hunok a szeszes- italt gyártották és nem nézte el hogy részegeskednek.
Ez az ún. oltó,egy enzim, de ezt csak a szopósborjú vagy szopós bárány oltógyomra tartalmazza. Lehet szárítani is, ebből egy kicsi adag megalvaszt 1-2 l tejet és az olyan lesz, mint a joghurt, kefir, aludttej. De csak olyan, mert az előbbieket gombafaj oltja meg!
Igen, a keleti népek sohasem itták nyersen a tejet, mert nem tudják megemészteni (igazából senki nem tudja 2 éves kor felett). Ezért kell erjeszteni, az vagy tehéngyomorból, vagy juhgyomorból származó bektériumflóra kivonat volt.
Akárcsak a szóját, amelyet nem véletlenül erjesztenek tofuvá, ugyanis a szója igen sokféle mérget tartalmaz; ezért nem szabad soha napi 25 grammnál többet fogyasztani... éljenek a húspép+szójagranulátum felvágottak!
Utánna kell néznem melyik fajta italról olvastam, a kumisz vagy valami más. Az volt a lényeg hogy a harcos reggel valamit beleszórt a tejbe és az egész napos lovaglás rázkódó hatására estére tápláló italt kapott. Lehet az a kefir?
Száraztészta ügyben nem tudok állást foglalni, de viszont "Tesco gazdaságos levespor" ügyben már jól álltunk. Gondolok itt a porított húsokra.. Nem tudom hogy a kefirt hova soroljuk mikori találmány, de a kumisznak kifejezetten jót tett a sok lovaglás.
Arrafelé rosszabb is volt az éghajlat komolyabb növénytermesztésre. Amúgy tudtak volna, hiszen a kínai rabszolgák tömege értett volna a földműveléshez. De a száraz, hideg pusztákon csak a ritkás fű nőtt, ami legelőnek se mindig jó, de ha jobb nincs, megteszi. A kínaiak békeadóban meg hoztak elég rizst és akármilyen terményt, csak ne támadják meg őket a hunok!:)
A magyarságra is Levédia és Etelközben tartózkodásakkor azt mondták hogy nomád nagyállattartó törzsek. De tudunk földmüves tevékenységről is, abban a térségben. Az ázsiai hiungnuk esetében olvastam téli és nyári szállásokról, a legelők ilyetén váltásáról. Tehát ők valszeg nem földmüveskedtek. A nyugatra vándorolt hiungnuk, és később az európai hunok (az Uralon inneni) esetében nem kifejezett nyári és téli szállásról tudósítanak csak a legelő lelegelése utáni tovább vándorlásról. A KM-ben pedig a hunok már nem vándoroltak akkora távolságokat észak dél irányban mint pl. a mai mongol gazdák. Épp ezért szvsz. Attila hunjaira is áll a "nomadizáló" nomád kifejezés.
Ráadásul mindkét kultúra kevert volt, azaz egyik sem volt tiszta nomád, sem tiszta földműves. Azt a kifejezést szoktam hallani, hogy nomadizáló, amely kevert földműves/kereskedő/nomád.
A sivatagi homokban mumifikálódott halottak sem nagyon voltak mongolos külleműek, inkább kaukázusiak. Azaz, már nagyon régen volt arrafelé is ilyen is, olyan is. És keveredtek is, ahogy a déli hunok pl. a kínaiakkal, az első nemzedék máris mongolos küllemű lett, ha az egyik szülője vörös-szőke, fehérbőrű, kék-zöldszemű lett volna is.:)
nadehát pont erről beszélek. ezért nem azonos az egyik "hun" a másikkal. a hefaliták nem azonosak attila hunjaival, akik nem azonosak mao-tun hsziungnujaival.
A történetírók butaságát nem lehet nem szabad dogmatikusan értelmezni és ragasz- kodni hozzá, mi több "támaszkarókat" gyártani a megtámasztásukra. Tudott hogy a mongolok a birodalom alapitók népe, a tatárok pedig a mongolok ellenségei voltak. Dzsingisz kán apja halála miatt megöletett minden tatárt aki a kerékagynál alacsonyabb volt. De viszont később már nem engedte tatárnak kereitnek merkitnek najmannak stb. neveztetni magukat hanem egyszerüen mongolnak. Az hogy Batunak csak csekély létszámú "vérmongol" jutott nyugati hadjáratára egy másik dolog. Hogy IV. Béla királyunk a "tartarosz ördögeivel" az akkori írástudó szerzetesek jámbor istenfélő leirataiban szereplő "tartarosz,tatarosz,tatar" hordákkal csatázott az is egy dolog. Ezt a tévedést számolják el a papok. Azok a papok akik azt irták hogy "tata- roszok" tatárok mészárolják a magyart szvsz. nem is tudtak egy igazi tatár nevű népről akik Batu ükapját megmérgezték Attól ők még mongol hóditó seregnek tartották mondták magukat, Dzsingisz Bogdo kijelölt útját követve. Ha ezt az utat akarjuk taposni miszerint Attila seregében harcoló (gót,gepida,szkir,tur- ciling stb) nép hun volt vagy nem, akkor azt kérdezem hogy Magyarországon élő a magyar vezetés fennhatóságát elfogadó (besenyő,kabar,kun,székely) népesség magyar vagy nem. A kalandozások korában nyugat nem azt kiabálta hogy ... kunok,kabarok,besenyők... nyilaitól ments meg Uram minket, pedig bizton mondom voltak jócskán.
egyszerűen arról van szó, hogy a nomádoknál ezek a dolgok máshogy működnek. a magyarországot dúló tatárok neve mongóliából származik, az emberek viszont a földközi tenger északi partjára települt kunok leszármazottai voltak, őket hívták tatárnak. a hun haderő jelentős részét európában vazallus germánok alkották. ők is hunok voltak? vagy a kunok tatárok?
Valahogy így. Keletről bármilyen etnikummal összetétellel érkező a nyugati fülnek és kiejtésnek egzotikusnak és kínaiasnak nevezhető népek neveit egyszerübb formában próbálták viszaadni. Igy történhetett ez a hiungnukkal (hun, hunni, hunnu), nevekkel is. És akkor még egyszerű a képlet, mert más népeket rendesen kiforgattak.
Láttad a múlt hetekben a Duna tv heftalita hun sorozatát? Elég világosan levezette az ő útjukat. A hiung-nu mai kiejtésére a "hunnu" nagyon megfelel...
Ez mindenképp nagyon érdekes vita. Nevezetesen a hiungnu-hun azonosság vagy másság. Mert az még nem teljesen bizonyos hogy nem volt köztük kapcsolat. Ezen még vitatkoznak egyesek.
Az bizonyos hogy I.sz. 49 környékén a Mao-tun és fia Tou-man által létrehozott törzsszövetség (bizonyos fokig nemzet) északi és déli ágra szakadt. Ha feltételezzük és elfogadjuk hogy ők hiungnuk voltak ( a szövetség kb. I.e. 219 körül alakult Mao-tun vezetésével) és az eltelt kb. 270 év nem változtatta meg gyökeresen a népet,
akkor a nyugatra vonult Csicsi sanjü népe még többé-kevésbé hiungnu volt.
Azért is feltételezhető hogy hiungnuk mert I.sz. 200 körüli hiungnu leleteket találtak, és köztük vaskengyelt is.
Ha I.sz.200 körül még hiungnuk és használnak vaskengyelt, akkor Csicsi sanjü népe még hiungnu.
Ott a hazájukban is még hiungnuknak tekinthetők mert I.sz. 195 vagy 220 körüli sanjükról van feljegyzés a kínai krónikákban és ők következetesen huingnuknak nevezik az északi barbárokat.
Tehát ha a nyugatra vonult huingnuk (Csicsi sanjü és az őt követő hullámok) még hiungnuk akkor a Tarim-medence körzetében kellett valami "robbanásnak" bekövet-
keznie ami miatt az Uralon átlépő törzsek már nem tekinthetők hiungnuknak, csupán egyszerüen hunoknak.
Kb. 150-160 év alatt változtak át hiungnukból hunokká, vesztették el a lábuk alól oly mértékben a talajt hogy az Ural nyugati oldalán már nem ismerték a vaskengyelt.
Márpedig nem ismerték mert nem találtak.
Hogy nem találtak vaskengyelt, ennek lehet oka épp a vándorlás is. Lehet hogy nem voltak képesek annyi fémet vonulás közben feldolgozni megmunkálni hogy a fegyve-
rek mellett kengyeleket is gyártsanak.Lehet hogy amit tudtak kiváltottak más anyaggal. Dél-Amerikában marhabőr és fa elegyű kengyelt használnak. Ez hamar elpusztul a földben.
A kengyelnél maradva egyik pillanatról a másikra kell hogy elfeledjék mert különben akad mester aki emlékszik a gyártásra.
Ha valami mással kiváltották (helyettesítették) akkor meg bizony a hunok is hiungnuknak tekinthetők, csak a szegényebb roszabb körülmények közt élő vándorló
hazáját épp a szabadság szeretette és fel nem adása miatt elhagyni kényszerülő
hiungnuknak akiknek a nevét nyugaton már nem tudták oly "kínaias" hangzással kimondani.
Az pedig tudott hogy a görög és a latin történetírás a népek neveit mennyire kiforgatta.
Ha összehasonlítjuk a kínai,görög,latin neveket egy azon népről.
...Nem ilyen egyértelmű viszont, hogy a nevek azonossága mögött milyen történeti összefüggések rejtőznek. Ha ugyanis a népnév és az általa jelölt nép vagy népek közé egyenlőségjelet tennénk, akkor a Kr. e. 3. századi hiungnuktól az 5. századi heftalitákig és az európai hunokig bezárólag a legtöbb nomád népet elkönyvelhetnénk mint hunokat. Ez esetben valahogy oda jutnánk, mint a középkori krónikás, aki a hunok 4. századi {53} megjelenése után minden keletről jövő nomád népet hunnak nevezett. Bizonyos szempontból a középkori krónikásnak igaza volt, s nekünk is igazunk lenne, ha így tennénk. Egy hatalmas nomád birodalom neve ugyanis messze túléli a birodalom politikai fennállásának idejét. A birodalomban élő népek a vezető törzs nevét is felveszik mint politikai hovatartozásuk jelét, s ez a név akkor is élhet még, ha a birodalmat szervező vezértörzs már régen letűnt, felszívódott, szétszóródott.
Ezek figyelembevételével a következőképpen képzelhetjük el a hun név elterjedésének a történeti hátterét. A hiungnuk nagy belső-ázsiai birodalmat hoztak létre a Kr. e. 3–2. században, amelynek történetét az előző részekben felvázoltuk. A hiungnu nagyhatalom leáldozása után egyes csoportjaik délre vonultak, s Kína északi részeit elfoglalták, majd beolvadtak a kínaiakba. Más csoportjaik több hullámban nyugat felé, a Kazak-steppére vándoroltak. Két ilyen hullámról tudunk forrásainkból, az egyik a Kr. e. 1. század közepén (Csicsi hiungnujai), a másik a Kr. u. 1. század végén zajlott. Az észak-mongóliai őshazában levő hiungnukat a Kr. u. 2. század közepén a szienpik döntötték meg. Ettől kezdve a hiungnu név eltűnik a mai Mongólia területéről, de nyilván csak a név, a maradék hiungnuk a szienpik, illetve a belőlük kiváló topák politikai uralma alatt éltek. Mikor a 4. században új hatalom volt szerveződőben, a megmaradt hiungnu törzsek is részt vettek a zsuanzsuan törzsszövetség megszervezésében, sőt a zsuanzsuanok nyugati vándorlásaiban is ott találjuk őket, így juthattak el hiungnu csoportok Toharisztánba is.
Mindezek a névegyezések tehát csak a politikai történet szempontjából mondanak valamit, a nevek mögött rejlő etnikai valóságról nem tájékoztatnak. Az, hogy a zsuanzsuan törzsszövetségben részt vevő hiungnu elemeknek mi közük van és van-e egyáltalán közük Maotun hiungnujaihoz, nem deríthető fel pontosan. Így a Deguignes által kezdeményezett hiungnu–hun azonosítás, bár nyelvileg helyesnek bizonyult, történetileg nem sok hasznot hoz. Ezért ajánlatosnak tetszik, hogy e népnév különböző formáit ne használjuk tetszőlegesen egymás helyett. Alapelvünk az lehet, hogy egy adott elnevezés kronológiailag és földrajzilag egy adott politikai egységet vagy törzsszövetséget jelöljön. Így a hiungnu terminust időben a Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 4. századig használom a kelet-belső-ázsiai birodalomra, illetve az onnan kiinduló nyugati vándorlások (Kr. e. 46–36 és Kr. u. 91) népére. Hjón elnevezéssel illetem a 350 körüli kelet-toharisztáni nomád bevándorlás népét a 350 körüli–557 közötti időben, 456-tól ugyanerre a népre a heftalita dinasztikus elnevezést is használhatjuk. Zsuanzsuannak nevezem a 395 tájától az 550-es évekig Kelet-Belső-Ázsiában egyeduralkodó népet, s végül hunnak csak a 370-es évektől a 460-as évekig Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt szereplő népet. Mindez a különbségtétel gyakorlati jellegű, s a még nagyobb kavarodás elkerülése érdekében történik. Ily módon az „ázsiai hunok” bevett, de kissé félrevezető terminusát kiiktatom, mivel Maotun és Attila népe közé történetileg semmiképpen sem lehet egyenlőségjelet tenni.
Vmit láttam én is ilyesmit. De a mai kínai fickó nem tudta genetikailag bizonyítani a római őst, de az iránit igen! Azok is ott serte-pertélhettek a régi hun táborban valaha! Majd sok déli hun elkínaisodott...
