De. Nem tudtad, hogy svájci órás volt, aki Oroszországba emigrált és óragyárat (pontosabban műhelyt) nyitott, ahol az arisztokrácia és a sereg számára díszórákat gyártottak?:)
Van egy könyvem (két éve jelent meg) ,,A cári hadsereg kitüntetés-, jutalom- és díly-órái".
NANÁ!!! Írtam róla. Az összes orosz a legnagyobb elismeréssel beszélt rólla (pedig ellenségek voltak), mert nálla kizárt volt a foglyok kínzása. Miután vége volt a harcoknak, neki engedték meg egyedül, hogy megtartsa a kardját és a csapatzászlót (!!!!!!!). A cár küldött neki egy ,,Paul Bure" aranyórát a ,,Legvitézebb ellenségnek" felirattal, amit ő visszautasított.
Megmondom őszintén, hogy példaképpe lehetne a mai magyar nemzedéknek, de sajnos alig ismeri a nagy átlag:((((
1, írjuk helyesen a nevét, megérdemli: Kmetty György 2, volt hadtesparancsnok, de még milyen :)
Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. máj. 24. – London, 1863. ápr. 25.): honvéd tábornok. Volt császári tiszt, 1848-ban a győri 23. honvédzászlóalj őrnagya, dec. 10-től alezredes. Az É-i téli hadjáratban hadosztályparancsnok, Budavár bevételénél hadtestparancsnok. Jún. 13-án Csorna mellett megverte a háromszoros túlerőben levő Wyss tábornokot, a temesvári csatában fedezte a honvédcsapatok visszavonulását. Töröko.-ba emigrált, ahol Kursid pasa néven részt vett a krími háborúban, Karsz vára védelmében. Később Nagy-Britanniában telepedett le, 1853-ban elsőnek írta meg Görgey emlékiratainak bírálatát pamflet formájában – M. Arthur Görgey’s Leben und Wirken in Ungarn (London, 1853); A narrative of the defence of Kars (London, 1856).
(van ahol Kursidnak, van ahol Hursid pasának írják, régi török írást nem ismerem )
kmaty névre is találtam a goole-n 608 találatot, de itt ügye Kmetty György, honvéd tábornokról van szó, a később Hursid pasáról, aki Londonban van eltemetve? Ő akkor már nem hadtestet vezetett egyébként?
/Talán hihetek neki, hisz hadügyminiszter is volt akkortájt! II. kötet 206. oldalon!/
"A főhadsereg helyzete ( a tőle elvágott Kmaty hadosztály nélkül) 1849. július 1-én a következő volt: > /S nem feldunairól beszél, ekkor már!/
A II., III., és VII. hadtest a Komárom elötti elsáncolt táborban volt egyesítve.Az I. hadtest Érsekújvárnál és a Nyitra vize mentén fölfelé, s a VII. hadtest portyázó különítménye Verebélyen és nyitrán állt;..."
...és a VIII. hadtestről nem tesz említést, ill. egy oldallal később a Komáromi táborban elsáncolt hadaink között veszi számba őket!
Írod---Szvsz több mint kétszeres túlerővel szemben a legnagyobb hiba a saját erők szétaprózása, a taktika inkább megfordítva lehet célravezető: a seregrészeket egyesítve harcba szállni az egymástól elkülönülve felvonuló ellenséggel.
Sajnos se igy se ugy nem lehetett volna katonai sikert kicsikarni hacsak...., egy külső történés, esemény (Oroszo-i belső zavargás, kolera elhatalmasodása, Ausztria nyugati hadieseményei stb,) nem történt volna!Ehhez viszont időre lett volna szükség, amelyet viszont a Szegedi ill. Aradi erőösszevonás abszolute lehetetlenné tett!
Egy kicsiny esély a fent említett szerencsés véletlenszerü eseményeket megkövetelve csak a két részre szakított hadi cselekményekkel lett volna elképzelhető, s igy is csak akkor, ha minimum kettő Görgeink lett volna!Ami szinte teljességgel kizárhatónak mondható!
Írod---1849. június közepe táján a Görgei-vezette feldunai hadsereg öt hadteste, egyenként átlag 9000 ezer emberrel plusz az elkülönített seregrészekkel (Kmety-hadosztály, Görgei Ármin különítménye, stb.) kb. 53 ezer főt tett ki.
A fenti említett időpontban már nem hívták feldunainak a G. féle sereget és tudomásom szerint 4 hadtestből állott! ( Az I.,II.,III., és a VII.-ből, mely utsó hadtest maradt a feldunaiból )
Ha érdekel a téma keresd ki az 1948-49-es centenáriumra megjelent kiadványokat, cikkeket - meg lennék lepve, ha nem szerepelne benne - akkor már ütötték a "klerikális reakciót", s ez nyilván jó kis ász lehetett az elvtársak kezében.
Egyébként anno az egyetemről emlékeztem rá, csak sem a tanárok, sem én nem tartottam különösebben fontosnak 48-49-el kapcsolatban. Szerintem a jegyzetben is szerepel(t), mint tény.
ezzel nem mondtál újat, egy katolikus püspök állt csak ki nyilvánosan a forradalom mellett. A híveket viszont ez nem igazán befolyásolta, hiába volt az említett állásfoglalás, ugyanúgy több tízezer római katolikus baka harcolt a honvéd seregekben, nem tették lábhoz a fegyvert... Nem a vallás mellett polarizálódtak az emberek, már csak azért sem, mivel teljes vallásszabadságot hirdettek Kossuthék ( ezzel például megvalósították a zsidó emancipációt) - a vallás mindenkinek a magánügye volt.
Mielőtt végleg kidöglik a téma szeretnék egy bejegyzést tenni hátha elolvassa valaki.
Honvéd katonai hagyományőrző csapat szervezéséhez keresek társakat. Elsősorban budapesti vagy környékbelieket keresek. Egy vidéki srácccal közösen tervezünk bár ő más jelegű csapatban gondolkodik.
Hiánypótlásként honvéd zászlóalj szervezésére gondoltam. Ha valakit érdekel a dolog keressen meg.
Azokat akik azért aggodnak hogy a költségek magasak lesznek megnyugtatásul közlöm hogy igyekszünk a lehető legolcsóbban és mégis a legmagassabb szinvonalon megszervezni, csináltatni a felszerelést sok esetben amit lehet magunk elkészíteni.
Ha van modern erőd, vétek nem kihasználni ( legalábbis abban a korban), ha szükséges a csapatokat el lehet vermelni benne ( ha van megfelelő élelem és muníció), más esetben pedig sokkal nagyobb erők kellenek a hatékony blokkolásához, lásd ugyancsak Komárom. Az ostromról nem is beszélve (pl. Buda). A külön-külön megverés ott hibádzott, amit Bem is tudott egyébként, hogy az orosznak további 30 ezer katonája volt tartalékban Bukovinában és Moldvában. Tehát, ha meg is verik csatában, akkor is kb. 10-12 napon belül itt lett volna a friss erősítés. Ahhoz tönkre kellett volna verni, hogy külön külön lehessen leszámolni az ellenségekkel.
"a vár 60 ezer katona befogadására és ellátására volt alkalmas hosszú időn keresztül, bevenni iszonyú nehezen lehetett volna."
Kb. annyit, amennyi a Görgei-féle sereg volt. Szvsz bevenni nem lett volna lehetetlen, a korábbi ütközetekben legalábbis nem a mostani erődök helyén felhúzott sáncok bevételén múlott az osztrák siker. 1849 telén-tavaszán nem is az egész sáncrendszert, hanem a város melletti Óvárt tartotta meg a jóval alacsonyabb létszámú helyőrség, később, Klapka irányítása alatt pedig a szembenálló erők nagyjából kiegyenlítették egymást. Miután Görgei kivonult Komáromból, két napon belül beleütközött Vácnál az orosz elővédbe, nem sokon múlott, hogy az osztrák és az orosz sereg együttes erővel rohanja meg Komáromnál a feldunai hadsereget.
Szvsz több mint kétszeres túlerővel szemben a legnagyobb hiba a saját erők szétaprózása, a taktika inkább megfordítva lehet célravezető: a seregrészeket egyesítve harcba szállni az egymástól elkülönülve felvonuló ellenséggel.
Nem is az egész fősereg Komáromban tartása - a vár 60 ezer katona befogadására és ellátására volt alkalmas hosszú időn keresztül, bevenni iszonyú nehezen lehetett volna. Hasonló paraméterekkel rendelkezett Pátervárad, mint másik fő erősség. Az említett másik 3 erőd ( esetleg még egy erdélyi) arra lett volna jó, hogy 1-1 hadtestet befogadva térben széthúzza az ellenséget, bonyolítva logisztikáját, sajátot könnyítve. Köztük az említett lovas csapatok az utánpótlás megnehezítésére, a kisebb helyőrségek, csapatok zaklatására. Győzelmi esély így se lett volna nagy, de az idő múlásával egy tisztes megadáshoz valószínűleg igen, (komáromi analógia).
Amit Klapka 1849 augusztusban meglépett a Komárom őrzésére bízott osztrák hadtesttel, jóval nehezebben sikerült volna a komplett osztrák hadsereggel szemben. Korábban a két nagy komáromi csatában sem sikerült döntő vereséget mérni Haynaura, ezek után helyben maradni szvsz késleltetett öngyilkosság lett volna, pár nap alatt az orosz hadsereg is felsorakozott volna az osztrákok mellé Komárom alatt.
Gerilla hadviselésre a honvédsereg alkalmatlan volt, apróbb rajtaütésekkel egyébként sem lehetett volna mit kezdeni egy 250-300 ezres, kombinált haderővel szemben. Nyílt ütközeteket vállalva pedig feltétlenül ki kellett használni az oroszok két gyengéjét. Az egyiket a nagy létszámból adódóan a logisztikai nehézségek jelentették, ennek folytán az egyesített honvéd haderőnek lehetősége nyílott időben előbb, az oroszoktól elkülönítve, kedvező körülmények közt felvenni a harcot Haynauval a Délvidéken. A déli hadsereg pancser vezetése miatt ez a verzió végül elúszott. Az oroszok másik érzékeny pontja az utánpótlás volt, ennek megzavarása valóban komoly zűröket okozhatott (ill. okozott is), efféle feladatra kijelölhették volna pl. a folyamatosan a Felvidéken bóklászó Kazinczy-hadosztályt is.
Egyébként pedig a valós helyzet az, hogy a győzelemre ekkora túlerő mellett gyakorlatilag semmi esély nem volt, mindenfajta utólagos okoskodás pedig legfeljebb a fikciók közé sorolható be.
"mikor Klapka kitört Komáromból és felszabadította Győrt, pár nap alatt 5-6 ezer újonccal tudta megerősíteni a seregét, amiből, ha jól emlékszem 5 vagy 6 zászlóaljat szerveztek Komáromban"
Megvolt ennek is az oka, az állandó visszavonulások miatt a honvédség központi toborzó bázisa az Alföld, a Felvidék és a Székelyföld volt, a Dunántúlon a kezdeti időszakot és a tavaszi hadjárat utáni jó másfél hónapot leszámítva korábban nem nagyon volt idő toborzásra. Ebből a szempontból a Dunántúl még 'megkímélt' terület volt.
1849. június közepe táján a Görgei-vezette feldunai hadsereg öt hadteste, egyenként átlag 9000 ezer emberrel plusz az elkülönített seregrészekkel (Kmety-hadosztály, Görgei Ármin különítménye, stb.) kb. 53 ezer főt tett ki.
Az oroszok ellen rendelt Wysoczki-féle IX. hadtestnek szintúgy kb. 9500 katonája volt, mellette a Kazinczy-hadosztály és a lengyel légió együtt durván 7 ezer főre rúgott.
A délvidéki hadsereg IV. hadtestének plusz a Temesvárt ostromló V.-nek együtt 21 ezer embere volt, a 7 ezer fős erdélyi hadosztállyal és a péterváradi helyőrséggel együtt ez kb. 34 ezer katona.
Erdélyben a VI. hadtest (valójában inkább hadsereg) 32 ezer fős volt, a gyulafehérvári várőrséggel együtt 37 ezer.
Akkoriban szerveződött a 9 ezer főnyi tartalék, amelyikből később a X. hadtest alakult meg.
Összevissza ez körülbelül 149-150 ezer regisztrált honvéd, akiket a kiképzettség, fegyverzet terén nem ritkán fényévek választottak el egymástól. Semmi esetre sem voltak nemzetőrök, ezekből már 1848-ban is több százezer akadt az országban, de max. rendvédelmi feladatokat voltak képesek ellátni.
A soron következő ellenérv valószínűleg az lenne, hogy legfeljebb papíron létezett ennyi katona. De pl. amikor Görgei vezette hadsereg három hadtestét közvetlenül a világosi fegyverletétel előtt összeszámolták, az 5 ezer újonccal együtt 29 900 fő jött ki végeredménynek. A csökkenés a június közepi állapothoz képest alig pár ezer főt tesz ki, ez lényegében egyenlő a menet közben elszenvedett harci veszteséggel. Magyarán a valós helyzet és a regisztrált létszám túlnyomórészt fedte egymást.
Egy felvetés: miután kiderült, hogy az osztrák, orosz túlerőt nem képes legyőzni mozgó háborúban a honvédség a felmorzsoló csaták helyett nem lett volna szerencsésebb a seregeket egy-egy jól védhető erőd védkörleteiben elhelyezni, s ki-kicsapással ( mint Klapka tette Győrbe, illetve Csallóközbe) zaklatva az ellenséget? Közben pedig tárgyalni a nemzetiségek vezetőivel, valamint bízni, hogy az orosz seregeket nem akarják tartósan lekötni Mo.-on, ráadásul nem készültek fel a téli hadviselésre.
Ezek a várak lehettek volna: Komárom és Pétervárad - mint fő bázisok, kisebb seregekkel megszállni Munkácsot, Aradot, Krasznahorkát. Az Alföldön, Dunántúlon, Székelyföldön pedig kisebb lovascsapatokkal, néhány fogatolt löveggel háborgatni az ellenség kisebb helyőrségeit, logisztikáját.
A középiskolás tk-nál nyilván vannak pontosabb, hadtörténeti források. Viszont az újoncozás "nehézségéről" mindent elmond az a tény, hogy mikor Klapka kitört Komáromból és felszabadította Győrt, pár nap alatt 5-6 ezer újonccal tudta megerősíteni a seregét, amiből, ha jól emlékszem 5 vagy 6 zászlóaljat szerveztek Komáromban. Pedig ekkor lenn délen már a végjáték zajlott.
"A központi kormányzat nagy erőfeszítések árán, a helyhatóságok – helyenként érezhetően lanyhuló – támo- gatásával még 50-60 ezer embert tudott a zászló alá állítani. A szabadságharc végéig szakadatlanul folyó újoncozás eredményeként a honvédsereg létszáma június közepére 150000, egy hónappal később pedig – legmagasabb létszámát elérve – 170 000 főre emelkedett. "
Egyébként a közipsikolás tankönyvben (legalábbis az én időmben) az állt, hogy 1949 nyarán az orosz beavatkozáskor a honvédség létszáma 170.000 (újoncokkal)
A hadszervezés tetőpontján minimum 150 ezer fővel lehet számolni, már ha a tavaszi hadjárat utáni időszakot nem tekintjük 'fénykornak'.
Hm.
A szabadságharc végéig szervezett összes honvédzászlóalj, fennmaradt sorezred, huszárezred, vadászcsapat, külföldi légió etc. etc. TÉNYLEGES, szabályzatilag előirt létszámadatait figyelembevéve "csak" 117 ezer jön ki.
Az már meg más kérdés, h például a nemzetőrségeket - melyek papiron a harc végéig léteztek -, számolva meg kb. 400 ezer jön ki. :)
