Nem gyakran előfordul, hogy az ember nem jó vonatra száll. Például, én egyszer Firenzében tettem ezt: Pontessievébe akartam utazni, de ez nem végállomás, a Borgo San Lorenzo felé kell tartó vonatra kell szállni. Csak azt nem tudtam, hogy oda két irányban is megy vonat, és Pontesieve - nem tudom, miért - csak az egyik irányon van rajta. Elég kalandos utazás lett.
Igaz, ezen nem segített volna, ha a figyelmneztetést bemondják, mert olaszul ezt nem (sem) értettem volna meg.
Mindez azt bizonyítja, hogy a kifogásod nem nyelvi, így állításom érvényét nem csökkenti: a kifogásolt mondat nyelvileg helyes.
Nekem még így se tetszik, de igazából az egész mondat értelmetlen, mert tkp azt akarja mondani: Kedves utasunk, tudjuk, hogy ön nem egy lángelme, ezért figyelmeztetni szeretnénk, hogy nem minden vonat ugyanoda megy, ezért, ha ön nem csak azért akar vonatozni, hogy a szabadidejét eltöltse, hanem valami konkrét célja is van, akkor...
Ne tévedjünk. A mondat nem jó. Az más kérdés, hogy rendelkezünk azzal a képességgel, hogy a rosszul fogalmazott mondatot valamiképpen helyére tegyük.
Ha arra gondolsz, hogy a mondat grammatikailag helyes, akkor igazad van, azonban a grammatika nem minden. Valaki utalt a kettős felszólító módra. Attól a mondat még nem hibás, különös tekintettel a célhatározói alárendelésre. Ha a mondat így hangzana:
Gondoskodjanak róla, hogy a helyes vonatra szálljanak fel!
nem lehetne semmmiféle kifogásunk.
Alapvetően tehát az a gond, hogy kifogásolt mondatban a főmondat nem alkalmas arra, hogy célhatározói mellékmondatot involváljon, nemcsak formájában, de jelentésében is intranzitív.
Jónak jó, mert megérted, hogy mit akarnak tőled, de hogy nem szép, abban egyetértünk... mondjuk talán úgy, hogy ez egy általános iskolás diák dolgozatában lenne, piros hullámos vonallal húzná alá a tanitónéni...
Az még elmenne az elején udvariassági kényszerből, bár ez a győződjenek meg róla is idegenes fordulat, a magyar valami olyasmit kívánna, hogy ellenőrizzék stb. Én pl. kiütést kapok az "ezt fejezd be" rémségtől is (angolszász tükörford.), a magyar azt mondja: hagyd abba!
A nyitva tartás szókapcsolatot külön kell írni. A helyesírási szabályzat legutóbb 1984-ben változott, és mivel ez az írásmód a szabályzatból következik (jelölt határozós viszony esetén egyetlen képző általában nem ok az egybeírásra), ezért nem is módosulhatott (egy-két konkrét szó írásmódja változott 1984 óta, de ezek száma legfeljebb a 10-et haladja meg, a 20-at biztos nem – ezek persze nem a szabályzatból magából következő esetek).
Webes helyesírási szótárról én sem tudok. de ha valaki unalmában beszkennelné a Magyar helyesírási szabályai szótári részét, akkor talán el lehetne intézni, hogy felkerüljön a MAgyar Elektronikus Könyvtárba.
Annál is inkább, mert a szöveges része letölthető jelenleg WinWord, RTF és WinHelp formátumban a http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/nyelvtud/mhsz11/. Magam is ebből másoltam be a szabályok szövegeit.
Az ésszerű nem összetett szó, minthogy -szerű, csakúgy mint a -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű nem egyszerű szóösszetételi egységeknek, hanem speciális, ún. képzőszerű utótagnak számítanak. Így írja erről a Magyar helyesírás szabályai 11. kiadása:
94. ... A -szerű utótag sz-ét általában csonkítva (azaz toldalék módjára; vö. hússzor) kapcsoljuk az sz végű szavakhoz: ésszerű, mésszerű stb. – Nem egyszerűsítünk viszont akkor, ha a -szerű-t kettőzött sz-re (ssz-re) végződő szavakhoz kapcsoljuk: dzsessz-szerű, expressz-szerű stb. – Hasonlóképpen: puff-féle (ülőke) stb. (Vö. 62.)
141. A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű és -szerű képzőszerű utótagot a közszókkal egybeírjuk: másfajta, többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, ésszerű stb. – A tulajdonnevekhez a -féle és a -szerű szóelemeket kötőjellel kapcsoljuk: Eötvös-féle, Petőfi-szerű; Jedlik Ányos-féle; stb. (Vö.: 171.)
Felsorolásban az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött képzőszerű utótagra kötőjellel utalunk: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék; Tömörkény- és Gárdonyi-szerű; stb. [Vö. 262. c)]