Természetesen sulit akartam írni, csak kapkodtam:) Nálunk még nem ennyire rossz a helyzet, mert van még egy éve. De valamiért (akkor még nem tudtam az okot) előjött idén, elég durván, erről írtam is. De tudtam, hogy nincsenek véletlenek: ha ez nincs, nem kapok a soproni terápián! Így viszont kaptam rajta, amint Gyöngyös ajánlotta. Nem bántam meg! Állítólag a figyelemre egy hét terápia is elég. Állítólag a lányom figyelme azóta nem kalandozik el fejlesztésen, annak ellenére, hogy ma is hulla fáradtan vittem, lógott füle-farka:)
Jövő héten szakértői... Délután 1-kor, amikor a csoporttársai alszanak, 150 km-es utazás után... No comment...:( Nagy produkció várható...:(
Köszönöm, azt nem írtam, de már rajtuk is túl vagyok. Itt is gond a nagyfokú mozgássérülés. Pedig azért néztem anno, mert a közelében dolgozom, tehát, ha a lakóhelyünktől messze is van, de mégis naponta jövök a környékre.
Bezs: igen, sehol sem egyszerű, vidéken nyilván sokkal nehezebb. De hogy a fővárosban is ennyire nehéz legyen!
Hópihe! Büszke lehetsz a lányodra!!! Nagylányosan viseli a kötelező kínlódásokat! Hány éves is most? Én azt hiszem, elmaradtam mindenkinél pár évet:) Csak meglepődök folyton olvasás közben, hogy jé, már ők is sulisok lesznek...:D
Matiba! Gratulálok, és le a kalappal! Bármily idős pályakezdő leszel, a saját tapasztalat többet számít bárminél!!! Kitartást és sok energiát kívánok Neked!
Szorka! Nekem pedig épp az a gondom, hogy a lányom értelmileg ép, de mivel lassú, és a figyelme elkalandozik, kellene mellé ember. Én pedig neki nem találok sulit. Azért nem borítjuk fel az életünket, hogy elmenjünk a fővárosba! Nálunk is van ovi (értsd 20 km), de 8-ra a cél: stabil írás-, számolás-, olvasástudás kialakítása... Ez elvileg csak mozgássérültek sulija... Úgyhogy vidéken sem egyszerű, és még választási lehetőség sincs.
Köszönöm, igazán kedves vagy! :) Jól esik, amit írtál! Pedig én csak teszem a dolgomat..., amiről úgy gondolom, hogy nekem is jó, mert igazán ki tudok benne teljesedni, és remélem majd azoknak a gyerekeknek és szüleiknek is jó lesz, akikkel foglalkozni fogok.
Bár nem leszek épp fiatal, mire befejezem, és idősen leszek pályakezdő..., de mindegy, most jött el a lehetőség.
Szorka!
Olvastam az emailt, amint tudok esetleg vmit, jelentkezem, bármi is lesz az. Közben azóta is jár az agyam, gondolkodom, és keresgélek.
Azt nem tudom, hogy hol laktok, de ezt nézd meg. Lehet, hogy nem jó választás, tüzetesen nem is olvastam el, mert dolgozom, ill. dolgoznék, ha nem folyton azon járna az agyam, hogy segítenem kell. Persze, a kell-t úgy értve, hogy én érzem úgy, hogy kell, mert segíteni szeretnék. Itt van ovi, ált. isk., meg spec. szakisk. is, de hangsúlyozom, nem olvastam át az egész honlapot.
Igen, azt mondta a szakértői is (na, erre már nem adok), de beszéltem telefonon a tagozatvezetővel, és ő is megerősítette, hogy 5 éves kortól mehet. Van ugyanis 2 év iskolára felkészítés, és Eszter pont két év múlva lesz sulis. Azért jó lenne olyan helyet találni, ahol most már legalább 14 éves koráig maradhatna, és nem kellene 2 év múlva újra másik helyet keresni...
A Gém utca volt az első, de mikor elmondtam, hol tart most Eszter a fejlődésben (mozgásilag), egyből mondták, hogy szó sem lehet róla, erre nincsenek felkészülve. Pedig a szakértői is őket ajánlotta első körben. De ha nem tudják, melyik intézménybe ki adható, akkor minek is vannak?!
Az egészben csak azt nem értem, hogy 5 éves kortól kötelező valahová járni, de ha nincs hova?
Kíváncsi leszek a holnapi napra, a Csillagházban mit intézek.
Szorka, a Csillagházba már 5 éves kortól felvennék Esztert? Én nézegettem a fotóikat, de még az iskolaelőkészítősök is sokkal nagyobbnak tűnnek.
Azokat nézted, amiket Deemami? Gém utcai ovi? Egyébként igazad van, a halmozottak leginkább sehová nem járnak, főleg nem ovis korban, de iskolát is kutya nehéz találni nekik. :-(
És minden elismerésem a Tiéd, hogy ezt a nehéz hivatást tanulod! Szerintem nagyon sokat fog számítani, hogy érintett vagy, így sokkal megértőbb tudsz lenni, illetve én szülőként is jobban bíznék ilyen személyben (természetesen, semmi bajom a mostani fejlesztőkkel sem, mind nagyon aranyos és a maximumot próbálják meg kihozni Eszterből, de nyilván máshogy látja ezeket a dolgokat egy érintett).
Talán még emlékeztek rám..., jó hosszú ideje nem írtam, de "mentségemre" legyen mondva, hogy a topicot olvasom, igyekszem követni kivel mi történik.
Ami miatt most mégis írok:
- szerettem volna tudatni, hogy mi okból is tűntem el,
- másrészt Szorka ulolsó hsz-e késztetett arra, hogy belépjek.
Egy szó mint száz: régen ugye írtam, hogy két fiúcskát nevelek, dolgozom - bár most ez sajna kezd képlékennyé válni, mert azt a területet is átszervezi a kormányzat, ahol vagyok - születésem óta vagyok mozgássérült.
Amiért pedig eltűntem:
- 2011. szeptemberétől elkezdtem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karát, az első féléven sikeresen túl vagyok, szerencsére igen jó átlagot tudtam teljesíteni. Így minden időmet leköti a munka, a család és a tanulás. Bár a férjem sokat segít.
Most állok szakirányválasztás előtt. Két dolog miatt jelentkeztem:
- van egy ép értelmű, de tanulási problémákkal küzdő gyerekem a kettő közül,
- érintettként mindig is érdekelt a gyógyped., bizonyos szempontból azt gondolom, kicsit másként látva ezt a világot, mi sérült gyógypedagógusok igenis tudunk segíteni, és kell is segítenünk a hozzánk hasonló gondokkal küzdőknek.
A suli egyébként brutálisan nehéz így munka mellett, de imádom! Tudom, hogy sok van még hátra, de megyek előre, mert meg akarom csinálni!!
Szakirány, amit szeretnék és előzetes engedélyt kaptam rá:
- tanulásban akadályozottak és szomatopedagógia, igen, a szomato, tudom, felmerülhet a kérdés, de hogyan fogok én mozgássérültekkel foglalkozni, amikor magam is az vagyok.
A válasz: nem mozgásnevelő leszek, hanem mozgássérülteket tanító gyógypedagógia tanár, ha a sors így úgy akarja. Amit meg fizikai korlátaim miatt a gyakorlatban nem tudok elvégezni (pl. mozgásnevelés), levizsgázhatok elméletben belőle a gyakorlat helyett, de hatodik osztályig taníthatok írni, olvasni, számolni, fejleszteni, stb.
Így kicsit kitárult nekem a gyp világa, ezért arra kérlek Szorka írj nekem Eszterről priviben kicsit hosszabban. "Körbeszaglászom" az oktatóim és általam ismert személyek között, hátha sikerülne segíteni, valamilyen megoldást, helyet találni a lánykádnak.
Biztosat ígérni, nem tudok és nem is merek, egy biztos, segíteni szeretnék.
Nem szokott publikus lenni az emailem, de most beállítottam, úgyhogy nyugodtan írj!
Igyekszem majd még jelentkezni, addig is vigyázzatok magatokra és a gyerekekre! Mindenkinek kitartást!
Én már tudom - most 40 évesen -!, hogy most léptem arra az útra, ami igazán az "enyém", és hiszem, mégha nagyon nehéz is az élet, minden sérült gyerekben benne van a maximum, csak ki kell hozni belőle!!!
De ahogy egyik oktatóm fogalmazta meg nemrég a suliban: (bőgve jöttem ki az óráról, és nem értette először, miért) tudomásul kell venni, hogy minden sérült ember tehetséges!
(Lehet, hogy nem szó szerint idéztem, de ez volt a lényeg, és boldog vagyok, hogy ott lehetek, hogy ezt végre valaki szájából hallhattam és még ráadásul az évfolyamtársaim is kedvelnek)
Szép napsütéses napot Nektek, és bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredtem..., és önző módon leginkább magamról írtam.
Sziasztok! Bár mostanság nem írtam, de olvasni olvaslak Titeket, és örülök a jó híreknek, ahol vannak. Én most eléggé padlón vagyok, még mindig nem tudom, Eszter hová fog ősztől járni. Pedig valahová kell, hiszen a nyáron betölti az 5-öt, tehát kötelező. Tegnap voltunk a Petőben, és oda sem veszik fel, az értelmi problémák miatt. Ez eléggé lehangolt, nem csak azért, mert más helyet kell keresnünk, hanem azért is, mert kénytelen vagyok szembenézni azzal, hogy ő értelmileg sem az enyhe kategória. Nyilván tudtam eddig is, hogy vannak ilyen problémák, de nem tudtam igazán eldönteni, mekkorák. És nincs leírva semmiféle diagnózison, orvosi papíron, hogy milyen szintű az értelmi probléma.
Csütörtökön megyek még egy helyre, ahová az ovi és a szakértői is javasolta, hogy menjek, míg mások meg éppen nem, mert ott nagyon súlyos esetek vannak, Eszter meg szerintük nem az. A Mozgásjavító kihelyezett tagozata, a Csillagház lenne az. Ha oda sem fér be, akkor már tényleg nem tudom, mi lesz. Ugyan hozzánk képest az tényleg a város másik vége, de onnan háztól-házig szállítják a gyerekeket, tehát ilyen szempontból mindegy.
Nem értem én ezt, nem hiszem, hogy csak nekem van olyan gyerekem, aki mozgásilag is és értelmileg is érintett. Ennek ellenére az intézmények nagy része csak egyikre vagy csak másikra van berendezkedve. Hová járnak az Eszterhez hasonló gyerekek?
Szóval, nem elég, hogy az embernek megvan a problémája azzal, hogy a gyerek "más", még az egyéb körülmények is pluszban nehezítettek. Bocsánat, most nagyon ki vagyok lelkileg!
én annyit hallottam,hogy a pethöben voltak a varsóiak,-és bemutattak képzést náluk ,hogyan mivel müködik a fejlesztés-de ez még tavaly május magasságában volt..
asegédszköznél egyáltalán nem értemhogy lehet féllábra irni , és a másikhoz saját uton keresiteka megfelelö párt.. nálunk sem az orthopédus aki eldönti jó lett e a segéd eszköz hanem a konduktor nézi meg.nekem annyit mondtak ha viseli a gyerek, piros nyomodott foltokat kell keresni haa gyerekesetlegesen fájdalmat -nyomásérzékenységet jelez-azontul,hogy utálja az egészet... ha ilyet tapasztalok akkor bevisszük és a konduktor is bevizsgálja agyereken. nekünk is volt amikor teljesen ujra kellett gyártatni az egészet....
mütét elötti labort megcsináltuk... nagyon szorongtam,mert utolsó élménye a civil doktornál jó pár éve volt, amikor azt mondta fehér ruhás van bennt, akkor ö nem megy be... doktora toleranciáján mulik ki hogyan reagál erre- akkor a doktor azt mondta sebaj majd kimegy a váróba és ott nézi meg a gyereket..igy nem volt kényelmetlen és a gyerekemet sem kellett agresszivan beeröszakolni...-de ez az akkori élmény kellö szorongással töltött el- szerencsére nagyon jól sikerült minden-hös nagy lányként megoldottaigy mindenképpen belefértünk a toleranciába.
kisasszonynak is kavarognak a gondolatai a mütét körül- kezdi elfogadni-egyenlöre az a legfontosabb kérdése mindig,hogyan oldjuk meg,hogy valaki ott ülhessen mellette...és nyugodt és nem sirdogál.
Gema! Sajnos normális ortézisünk még nekünk sem volt. Nem tudnám megmondani, hogy ő utálja jobban, vagy mi...:(
Tényleg nem állt le a fejlődésünk! Beindult a farizom, az egyik izom a hátban (ezt a gyógytornász vette észre, nekem ez nem volt látványos:), és a bokamozgás valamelyeset!!! Felfelé már tudja mozdítani a lábfejét!!! Az eddig lábfej mozgás kimerült az ujjak mozgatásában...
Van valakinek tapasztalata gyerek méretű normális ortézisekről, amik valóban hasznosak és nem embertelenek egy gyerek számára? A lányka most kapott egyújabb kiscsizmát a bal lábára, merthogy az achilles rövidülni látszik. A jobb lábára nem kapott. A bal lábára új cipőt kell vennem, amibe belefér a kiscsizma, a jobb lábára viszont olyan cipő kell, ami csizma nélkül jó, merthogy arra nem kapott. Ugyanakkor a bal láb magasabb is lesz 4-5 miliméterrel, mert ott ez a csizmatalp, a jobb viszont ebből következően alacsonyabb helyzetű. Nem okoz ez problémát a csipőnek, mármint hogy nem egyforma "hosszú" a két láb? Egyszerűen nem értem, hogy bár orvosok felírják az ortézist, fogalmuk sincs arról hogyan fogja azt majdan használni a gyerek. Egyenlőre én is gondban vagyok.
A jobb kezére is kapott egyet, mivel ott a hüvelykujj belesimul a tenyérbe és ez már izületi torzulást is okozott. Olyan gipszminta alapján készült marhaságot kapott, amiben a keze eléggé rendellenesen áll, mivel a hüvelykujj a mutatóujj mellé simul. A kéztő csontjait pedig belepaszírozza a sinbe. Szerintem az lett volna jó, ha tőle eltávolodik, mert az izület ebben a távoli tartásban jobban nyúlik. Ismétlem szerintem. Szerintem nem jó az ortézis, de ki a fenének szóljak érte. A doki, aki kiírta, meg sem nézte, majd csak 1 hónap múlva, eddig én sem tudtam, míg el nem készült, hogy milyen lesz, tehát nem is mondhattam, hogy szerintem mi lenne a jó. A másik: miért nekem kell látnom, hogy ami készült, nem használható, miért nem tudja automatice aki készíti, hogy az jó lesz-é. Másfelől gyerekről mintát venni sem egy leányálom. A lányka izmai már erősebbek, mint én, sokszor valósággal le kell teperjem, ha nyújtani akarom az inakat. Birkózunk. Délután teszek fel róla képeket.
Azt nem értem, hogy felnőtteknél mér jól beváló bantázsokat miért nem lehet gyerekekre készíteni.
Ja, hallotta valaki, hogy a varsói Olinek központból voltak néhányan Pesten és ott kezeltek gyerekeket?
Persze,teljesen igazad van.És így érthető.Szerencsére nálunk nem volt még gond a beültetés óta.Tudom, h ilyen szempontból tényleg szerencsések vagyunk.
Deemami! Öröm olvasni a hozzászólásodat, sugárzik belőle a pozitív energia, érződik a boldogságotok!!! Ilyen intézmény is van, itt, Magyarországon? Ezt is öröm olvasni...:)
Südve: képzeld el! Friss utcai Iskolától el vagyok ájulva :) Szuperül felújított épület és udvar :) MAkulátlan tisztaság bent, tágas tantermek, szépen felszerelve, sokféle eszköz, külön konyhaterem, mert a nagyobbak péntekenként maguknak főzik az ebédet :)
Van logopédus, gyógytornász, masszőr :) Itt egy pillanatig sem probléma, hogy súlyosan mozgássérült a gyerek :) Mindent megoldanak :)Az igazgató egy lenyügöző ember, nagyon-nagyon szimpatikus. A hozzáállása a gyerekekhez, a speciális dolgokhoz, az egész iskola rendszerhez :) A gyerek besorolása "legyen" min. középsúlyos értelmi sérült és már fel is van véve :) (mármint ne súlyos legyen... bár arra is van megoldása :) )
Szóval nagyon szépen köszönöm, ez a legszimpatikusabb iskola, amiben eddig jártam és nálunk szóba jöhet :)
Örülök a TMS sikerekhez :) Sajnos mi egyelőre csak álmodozhatunk róla... de valamit megpróbálok én is :) (persze az anyagiak miatt... :( )
Hópihe: próbáld meg a lánykát bevonni a dolgokba. Most már vannak tényleg könnyített gipszek, meg egyebek, talán neki sem lesz olyan nehéz, ha látja rajtad, hogy mennyi mindent mérlegelsz, mikor úgymond a feje felett döntesz. Eri egyébként még a 4 napos pihenőt sem bírta ki gipszben, amint tudott, ráállt a lábára. Biztos, hogy fájt neki, de ő akart járni, hajtotta a kis motorja és végig, amíg a lábán volt a gipsz, ugyanúgy használta, mint a másikat, és a földön is kúszott vele, mert akkor még az volt a megszokott módszere. A konduktor is azt mondta, hogy terhelni kell a lábat, nem szabad feküdni. Volt egy hasonló kisfiú, ő sokat panaszkodott és csak feküdt a gipszelt lábával. A műtét ezért nem vezetett eredményre.
Vannak rögzítő rendszerek is, amit le lehet venni, azt hiszem az Otto bock régebbi honlapján olvastam erről. Fürdéskor leveszik, utána vissza. Ehhez persze az kell, hogy megfelelő pozícióba rögzítsd az adott végtagot, amit egy kisgyereknél meglehetősen nehéz végrehajtani.
Okos nagylányod van, meg fogja érteni, hogy nehéz döntést kell hoznod, de csakis őérte teszed.
Bezs: azt hiszem, mi is fogunk próbálkozni, kérek időpontot és megyünk a vizsgálatra. Bár az Olinek központ is nagyon tetszik, ez egyelőre elérhetőbbnek tűnik.
Az, hogy túl sokat kockáztatnék. 2010-ben gyakorlatilag az Amerikai úton laktunk, hatszor műtötték a gyereket (3 elzáródás, 1 hasi szár csere, 1-szer mindent kiszedtek a fejéből, aztán visszakapta), olyan isten nincs, hogy a mostani stabil állapotát bármivel is veszélybe sodorjam.
Nem könnyű a helyzeted Hópihe! Még nem voltam ilyen helyzetben, mert a lányom még nem érti (bár a Sopronban tapasztalt után - jobban érti, mint gondoltuk - már lehet, hogy csak nem kérdez...)... Sok-sok erőt és kitartást. Fiam egészséges ugyan, de én is mindig elmondom őszintén a dolgokat és nem köntörfalazok... Nincs értelme, hiszen úgyis tudják, látják, érzik... Nem ildomos alakoskodni előttük. Igazad van! Add ki magad, neked is könnyebb lesz, és ő sem attól érzi magát majd rosszabbul, hogy te elmondtad, hanem a saját félelmeitől.
Nem ment el a fülem mellett az infó, ugyanis papírom, sőt papírjaink vannak erről a negatív idegrendszeri problémáról. Látod, vakon te is azt mondod, gyanús volt. Na, ők hittek a negatív leleteknek...
Ennek ellenére igaz, hogy nem mindenben vagyok befogadó. Néha, amikor sokkos hírt mondanak (mint egy hete a doktornő), én hajlamos vagyok lehúzni a rolót, a férjem ezt látja, és átveszi az irányítást:)
Südve!Én megkérdeztem emailen a soproni drnőt(Dr.Mállyi JUdit),hogy ez a kezelés alkalmazható-e shuntös gyerekeknél.Ő pedig azt írta vissza, hogy "igen, mert itt fókuszáltan ingereljük a mozgató pályát." Persze még így is vannak fenntartásaim. Neked mi a véleményed?
bezs én nagyon örülök,hogy ti is ilyen jól jártatok.. felfogható ez egy anya gyerek kétszemélyes fittnesz nyaralásnak ,de tul a pszichés hatásain fizikailag is remek amit leirsz....
és nyilván, ugy érzed most,hogy kicsit elmozdultatok valamerre....
amiröl irsz,hogy idegrendszeri probléma- nem lehet,hogy korábban amikor felvilágositottak nem jutot be hozzád az információ?nem akarlak megbántani félre ne értsd... de a munkahelyemen mi is naponta találkozunk hasonlóval,hogy a szülönek csak az megy be amit abban a pilllanatban feltud dolgozni, és képes elfogadni.a szakemberifelvilágositás viszont nem lehet olyan naturális,hogy ugy vágják az arcunkba- hogy rögtön felkössük magunkart az elsö fára ami szembejön, tehát vannak kisimitottab gondolatok...és ugye mindig ott van a csoda lehetösége is amit ma már a legracionálisabban gondolkodó doktor sem hagyhat ki a számitásból.
nekem annak idején mikor meséltél- és hangsulyoztad nincs idegrendszeri probléma- nagyon furcsállottam-mivel a körülmények amiket lefestettél, nekem teljesen azt mutatták,hogy valami van még emögött...
valszeg most voltál nyitott és befogadó ,hogy bejusson ez az információ.lehet,hogy más stilusban közérthetöbben kaptál képet a gyerekröl...
----------------------
rólunk még annyi én egyenlöre hallgatok,mert a lányka erösen tagadott-nem tudja még,hogy meg van az idöpont-amikor kipostázzák az elökészületekhez szükséges papirokat és élesedik minden akkor kezdek el ujra beszélni vele erröl..és mindezt teszem majd ugy bátoritva,hogy el kell ismernem én is félek.
nwm tudok már ugy anyukája lenni,mint az elsögyerekemnek aki ilyen szempontból akkor egészséges volt és én is fiatalosabb lendülettel vettem minden akadályt.. nála már egy nagyobb esés lehetösége is rettegést okoz-mert ha már rendezödött ahogy alakult és fejlödött és agyilag ép lett nehogy most nullázodjon le...és nyilván hatnak rám azok is amivel bennt a melóban találkozom...szóval olyan ez mint amikor a hóhért akasztják....miközben azt is tudom,hogy nem számit,hogy én mit gondolok érzek, erre szükség van,én hozok döntést és neki kellll végig élnie a vele járó fájdalmakkal együtt...emlékszik rá,hogy akkor neki fájt és nem tudott lábra álllni,hogy elsorvadt és erötlen volt és gyakorlatilag ujra a nulláról indult... és sajnos azt is hallotta amikor a doktor közölte,hogy nem igér semmit,mert lehet,hogy semmi értelme nem lesz.... igy ö azt érzi,hogy én ki akarom tenniegy olyan fájdalmas utóéletö történetnek aminek lehet,hogy nem lesz eredménye....
Sorban: az új diagnózis, amit senki nem vett észre, pedig nyilvánvaló volt mindkét doktornőnek: idegrendszeri bénulás, ami magzati korban történt oxigénhiány miatt következett be. Mindenki azt hitte, azért nem mozgatja a lábát, mert túl nagyok az izületi deformitások... Most szeretnénk menni havonta, hogy miből, egyenlőre nem tudom, de megoldjuk... Amíg látom a fejlődést, KELL és kész! Beszéltem anyukával, akik sokadszor voltak, és nem mindegyik után látványos nekik a javulás, de azt mondja, jönnek, mert tudja, hogy hatásos, és nem adják fel! Az előző nem használt nekik, most úgy mentek haza, hogy szépen tartja a fejét a kicsi.
Kérdezd meg Gyöngyöst, hogy privátban mennyi apróságnak tűnő dolgot kérdeztem, ami nekem sokat számít...:) Ezt a helyet úgy képzeld el, mint egy panziót. Van egy szobád, ami csak a ti világotok, oda senki nem megy rajtatok kívül, kulccsal zárod. Van benne fürdőszoba zuhanyzóval, hűtő, vízforraló, tévé. Van közös konyha, ahol van mikró is, ott melegítettük a megrendelt ebédet. Több helyről lehet rendelni. Én még a szobát is átrendeztem, összetoltam az ágyakat, gondolom ezzel nem vagyok egyedül:D
Mivel nem kórház, az a lényeg, hogy a kezeléseken megjelenj. Azon kívül jöhetsz-mehetsz a városban. Könnyű a dolog, mert ez a hely közvetlenül a belváros szélén van, így 5-10 percen belül mindent elérhetsz kényelmes sétával. Mégis csendes hely, nagy, belső udvarral, ahol állítólag jó időben nagy közösségi élet zajlik:)
Doktornő írja ki a kezeléseket, és jelezheted, ha valami nem jön be, vagy szeretnél még valamit. Pl. mivel a lányom még kicsi, és a térde nem hajlik, fel sem merült, hogy Motomed-re üljön (ez egy "szobabicikli", ami önmaga megy, tehát passzívan jól átmozgatja az izületeket a bokától a csípőig). Én kértem, hogy próbáljuk ki, és megoldottuk egy szék szélére ültetve:) Bejött nagyon:)! Itt a masszázs is nagyon finom, élvezte, és most nem voltak fájdalmas részek, nagyon óvatosak, az a lényeg, hogy a sok-sok torna után ellazítsák az izmokat. Érdemes kicsit erőszakolni:)
Nem olcsó, de megéri, nem szeretnék ide árat írni, de pontosan ki tudod számolni a honlapjukról, nincsenek rejtett árak, nincs titok.
Én azt mondom, hogy aki ki tudja préselni az árát, az próbálja meg!!! Én is úgy voltam vele, hogy ha nem hat, akkor ugyan kidobtam a pénzt az ablakon, de mindig bennem lenne, hogy mi lett volna, ha...? Ezt éreztem az utolsó esélynek... Szerintem már 2 év is eltelt, mióta semmit nem fejlődött. A kis lépés is hatalmasnak tűnik hozzá...
Hópihe, veletek vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bocs az önzőségemért, csak fel vagyok pörögve!
