Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Olvastam valami Maratonról japánban, ahol lemondták a futóversenyt, de a nevezési dijat nem fizették vissza, söt, át Sem lehetett vinni a jövö évi eseményre. Az indulási jogot igen, de a nevezési dijat nem. Nem tudom tényleg megcsinálták, az elsö hírek szerint ez volt a terv
Aztán, ha még a túra előtt 1-2 héttel is járvány lesz, legfeljebb lefújják, a nevezési díj egy részét (ami nem ment el addig szervezési költségekre) is visszafizetik.
Idetévedek, és mit látok? "Betelt". egy pillanatra megállt bennem az ütö, de aztán megnyugodtam. G50-et bármikor lehet csinálni, nem érdekel igaziból. :)
"The form Felmérés a nyelvtanulásról és nyelvi kompetenciákról is no longer accepting responses. Try contacting the owner of the form if you think this is a mistake."
:-) maximum 98 és valamennyi ugye... :-) Persze ha a lépcsőnek nevezett kortárs építőművészeti alkotásig (illetve annak elődjéig) elsétált, az már talán megüti a százat :-D
Hiszem és vallom, valami új születésének vagyunk szerencsés tanúi.
Az első gondolattal egyetértek, viszont teljesen másképp látom a mű genealógiáját.
Szerintem az alkotó zsenialitása eleve teljesen ösztönös, poszt-racionalizált tudásállapotból ered: nem meghaladja, még csak nem is szintetizálja a szakmát, hanem nemes egyszerűséggel (mondhatni egy talicskával) betonba önti annak összes metafizikai kontextusát.
Többszöri megtekintés után a mű a maga esendő, de vitathatatlan vertikalitása Szent Ágoston vergődését juttatta eszembe az idő fogalmával vívott nagy szellemi csatája során.
Kinizsi százason kétszer voltam, valószínűleg nyitottabb vagyok a fenomén (K100) át- vagy újraértelmezésére. Részemről ez a lépcső nem csak a K100 és a nemK100 közti dimenziók átmenete, hanem a cél utáni végső kontempláció, szembenézés és megtisztulás helye lett. Védjük, ápoljuk. Oklevélen háttérképnek javasolnám, minimum.
Az itinerben mindenképp dukál egy figyelmeztetés, fénykép a túrázóknak, hogy ez a lépcső a valósághoz tartozik.
Továbbá egy első pillantásra "off" kérdésben kérem a segítségeteket :)
De csak első pillantásra, hiszen valójában a nyelvtanulás számos párhuzamot mutat a hosszútávú túrázással, mert kell hozzá motiváció, kitartás, és ugyanúgy egy hosszú, izgalmas, változatos utat kell bejárni, hullámhegyekkel és völgyekkel, olykor kissé gyötrelmes, de máskor pedig felemelő pillanatokkal. Van, amikor úgy érezzük, könnyen és gyorsan haladunk előre, máskor pedig nehezen jönnek a következő állomások. És ezek még csak a legalapvetőbb párhuzamok :)
Arra kérlek, ha van 5-10 perced, tölts ki a szakdolgozati kérdőívem. Akkor is segítenek és fontosak a válaszaid, ha jelenleg épp nem érdekel a nyelvtanulás, vagy soha nem is tartozott a főbb érdeklődési területeid közé, sőt. Ezért is osztom meg itt, nem pedig egy kifejezetten nyelvtanuló topikban.
Valahol olvastam (sajnos most nem találtam meg a cikket), hogy az ember által épített környezet szigorú szimmetriája, monoton ismétlődése ill. az ilyen struktúrák látványa valójában mennyire nem tesz jót az emberi szellemnek, hosszú távon akár depressziót is okozhat, és mennyire szemben áll a természetben megjelenő véletlenszerűségekkel, kiszámíthatatlansággal, aszimmetriával, fuzzy dolgokkal.
(ez sajnos nem az említett cikk, csak illusztráció)
Úgy gondolom, a kifinomult alkotó ezt az ismeretet tudatosan alkalmazta a lépcsősor gondos tervezése és kivitelezése során, figyelve a kellő véletlenszerűségre, játékosságra, minél jobban próbálva elkerülni a túlzott szabályszerűséget, monotonitást. Így valóban egy újfajta, előre mutató kezdeményezésről beszélhetünk, mely egyszerre mérnöki és művészi bravúr, és a legkevésbé sem bug, hanem feature.
Azt pedig talán hangsúlyozni sem kell, hogy a Kinizsi Százast követően, a természetben eltöltött csaknem egy teljes nap után újra az épített környezetbe érve, mennyire kiemelt jelentősége van, hogy ne egyszerre, minden átmenet nélkül zuhanjon vissza az ember az említett monoton, struktúrákba, hanem segítsenek neki az ilyen, természetet, szabálytalan sziklalépcsőket idéző formák, mint a tóvároskerti vasúti megállóhely sínpálya felé néző lépcsősora.
Azért olyan, mert éppen egy május végi vasárnap reggel mentek felmérni, és látták, hogy milyen heterogén járásképességű utasok mozognak ott. Ez így a jó. Mindenki kiválaszthatja az optimális útirányt.
Idén, munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudtam indulni, de egy pontőrség belefért. Azért az sem kis kihívás. Kocsmában, melegben, jó hangulatban................ Remélem megértesz:-). Hát igen, elég nagy csalódás, hogy nem tudtad 18 óra 34 alá szorítani a teljesítési időt. Én még emésztem:-))))) Örülök a találkozásnak, és le a kalappal, mint mindig!
Igen, az is jó lenne, csak ahhoz új kiállásokat és berendezéseket kell kiépíteni, olyanokat, amelyek télen a használat utáni víztelenítést is megoldják. A régi nyomós kutaknak a hengeres kifolyócsonkját kellene egy kb. rövid babapiskóta keresztmetszetűre cserélni, és akkor egy hengeres tömlőt már nem lehetne tömítetten ráhúzni, rábilincselni. Az alárakott edény (vödör) persze egy másik probléma, de azt legalább cipelgetni, emelgetni kell. Ezt is megoldaná a kifolyócsonk szűkítése kb. 1 liter/perc térfogat-áramra. Így egy köbméter két műszaknyi idő alatt csurogna ki.
