Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Nem értem a topiknyitót csesztető hozzászólásokat.
A szociopátia (régebbi kifejezéssel: pszichopátia) létező dolog, személyiségzavar.
Olvastam róla elég sokat. Az általam ismert irodalom legfontosabbja (egy népszerű pszichológiai könyv) úgy írja le a pszichopatát, mint olyan embert, akiben nincs lelkiismeret, szégyenérzet (leegyszerűsítve).
Pl. mindenkivel előfordul, hogy hazudik, de az átlagember azért ilyenkor zavarban van, kényelmetlen neki, csak akkor teszi meg, ha valamilyen nyomós oka van. A pszichopata simán a pofádba hazudik, csak úgy, mert ahhoz van kedve. Ha rajtakapják, nem szégyelli magát, legfeljebb bosszankodik a kellemetlen következmények miatt.
Sok emberrel előfordul, hogy megcsalja a társát. Ilyenkor azért a legtöbb ember szarul érzi magát, szégyenkezik, és sajnálja a társát, akinek ez fáj.
A pszichopata nem érez semmi lelkiismeretfurdalást, legfeljebb az zavarja, ha nem kap vacsorát...
Úgy tudom, a pszichopátia nem gyógyítható, egy megoldás van: kerülni az ilyen embereket, menekülni előlük.
Máris itt van egy szociopata. Valószínűleg én az vagyok, mert utálom az embereket.
Merthogy a többségük olyan ellenszenves, mint mondjuk te. Aki képes egy ilyen gusztustalan topikot nyitni, az az én szememben egy görény. Te például hogy lehetsz benne biztos, hogy benned nincsenek szociopatikus vonások? Vagy, ha vannak ilyenek benned, akkor magad ellen is védekezel? Aki meg szociopata, az szerinted mennyire az? Vagy mindegy, csak fel lehessen ismerni, aztán elkerülni? Hát tudod, ritka nagy barom lehetsz.
