A fáradtságérzés és a kedvetlenség a depresszió tünete is lehet. De pl. a vashiány is aluszékonyságot okoz. Tudom, hogy ez nem népszerű téma, de szerintem nem ördögtől való depressziós állapotban az antidepresszáns gyógyszert szedni. Sok ember van, aki nagyon gyógyszerellenes, pedig lehet, hogy a gyógyszer mellett teljesebb életet tudna élni. Mindjárt felszabadulna egy csomó ideje, hogy a családjával, munkájával foglalkozzon, amire a betegség miatt nincs ereje.
A depressziós elég jól reagál a gyógyszer mellett a kognitív viselkedésterápiára, hasonlóan a kényszerbetegekhez. Pl. megtanulja elterelni a figyelmét a borús gondolatokról. Ezt én átéltem és kipróbáltam, és tapasztalatból mondom, hogy működik. Nemrég volt olyan, hogy már nem is a kényszer borított ki, hanem a gondolat, hogy hogyan lehet így élni? Aztán ez is elmúlik egyszer, de nem magától, hanem tenni kell érte, pl. másra gondolni. Nem szabad annyira elkeseredni, hogy az ember abbahagyja a gyógyszerszedést vagy elhanyagolja a munkáját vagy családi életét.
Nem mondom, hogy csodaszer, de azt állítom, hogy nagy segítség, és nekem hasznos volt ez a tanács. Nem csak az öregséget lehet elképzelni, hanem pl. bármi más, előnytelen beállításban is az imádat tárgyát. Egy Steinbeck idézettel tudnám ezt illusztrálni, ha nálam lenne a könyv. Az Édentől Keletre regényben pl. Dessie Hamilton boltjáról megtudjuk, hogy ott a nők elengedhetik magukat, és fűző nélkül, csúnyán járnak-kelnek, néha még szellentenek is ... (gondolom férfiakról írt volna hasonlót, ha nő lenne a szerző.)
Másik oldalról viszont azt is hozzátenném, hogy a plátói szerelemre hajlamos személy a házastársát talán ritkán látja azzal a glóriával, amit az imádott személy feje fölé kerít. És így megvan a veszély, hogy elmegy az élete fontos pillanatai mellett, miközben az álomkép után fut. Nemcsak azokra a nagy pillanatokra gondolok, mint pl. esküvő, gyerekszülés vagy házépítés. Az intim pillanatokat is csak valós személlyel tudod megélni, amire egy álomkép nem képes. Érintés, összebújás, simogatás stb. olyan dolgok, amik egy kapcsolatot erősítenek, sőt egy kapcsolatban elengedhetetlen. Akkor is ha nem tökéletes ember a párunk (és persze mi magunk sem.)
Írnék még ehhez a témához. Régebben beszélgettem a doktornőmmel, és szóba került egy híresség, egy celeb. A doktornő azt mondta, hogy úgy látja, plátói érzelmeket táplálok iránta. Én ezen nagyon meglepődtem, de rájöttem, hogy igaza van. Viszonylag fiatalon léptem házasságra, és azóta a férjemmel volt néhány hullámvölgyünk is a házasság szépségei mellett. A nehézségek helyett (látszólag) sokkal jobb egy plátói kapcsolatra gondolni. Viszont a plátói kapcsolatban megteheted, hogy olyan idillinek képzeld el, amilyennek csak lehet. A doktornő erre azt javasolta, hogy a rajongásom tárgyáról képzeljem el, hogy pl. milyen lesz öregen.
Volt itt régebben egy olvtárs, ő például attól félt, hogy mi van, ha már a férjével nem tart egy irányba a sorsuk (ezoterikus vagy lelki értelemben). Mai világban már vagy még nem divat a katolikus holtomiglan-holtodiglan. Pedig annak is van előnye, pl. a gyerekek szempontjából. Másrészt szerelem, szenvedély nélkül igen nehéz lehet egy kapcsolatban, bármilyen szeretetteljes is. Ehhez hozzátenném, hogy a szerelem csalóka érzés. Van, amikor kihunyni látszik, van amikor úgy érzed, hogy elemészt ...
Sziasztok! Szeretnek segitséget kérni abban hogy régen is voltak gondolataim..Na de ez ami most van hogy már koncentrálásban is megzavarnak ez már orvost igényelne? Már olyan gondolataim vannak amik zavarnak. Kb egy hete alakult ki egy olyan érzés hogy ürességet érzek,olyan mintha nem én lennék,aludni.akarok mindig,semmihez nincs kedvem....és magátol jönnek olyan hülye gondolatok hogy jár az agyam fojamatosan..megijedtem a skizoféniátol és félek a megörüléstöl,fojamatosan már magamhoz beszélek gondolatban hogy nincs semmi baj... De már az is aggaszt mert ahogy bele gondolok hogy ez nem normális,felidegesitem.magam és nem tudom leállitani....:/ valaki aki volt már hasonlo helyzetben vagy vannem kérem irjon,hogy mi a teendö,hova forduljak.
Szia, laurikka! Rizsa vagyok, 39 éves nő. Régebben sokat írtam ide. A problémád ismerős nekem is. Sok pasiról, akivel kapcsolatba kerültem, elképzeltem, hogy milyen lenne vele egy párkapcsolat. Tudom, furán hangzik, de sajnos vannak furcsa kényszerek. Ez bizony a párkapcsolatodat is megrontja. Jártam pszichoterápiára, ami sokat segített.
Valaki írta lent a gondolatSTOPot, ez lenne az első lépés. Ha jön ilyen gondolat, akkor próbálj másra figyelni, mindegy mire.
Második lépés a gondolkodásod megváltoztatása, ahogy az olvtársunk írta lentebb. Pl. mit jelent egy párkapcsolat és mit egy futó ismeretség? Nyilvánvaló, hogy nagyon különbözik a kettő. Ha párkapcsolatban vagy, akkor előfordulhat, hogy megnézel másokat. De este a párodhoz fogsz hazamenni vagy találkozni vele. És azért ez hosszabb távú kapcsolat, mint egy futó találkozás, egy felszínesen ismert idegennel vagy távoli ismerőssel.
Új olvasóimnak ezúton ajánlom régi "jó" honlapomat, az ocklubot!:)
Olyan kényszerbetegeket keresek akik szívesen elmesélnék a történetüket egy interjú keretein belül. Ha kell arc nélkül és hangtorzítással.
Ha van olyan közületek, akik szívesen beszélnének erről, az alábbi e-mail címen jelentkezzen: riportanyag@gmail.com, itt meg tudjuk beszélni a részleteket is :)
Mintha nagyon el lennél zárva a saját vágyaidtól. Ezt csak te tudhatod, mire vágysz. Kevés tapasztalatból csak annyit tudok írni, hogy legfeljebb van egy átmeneti időszak, amíg küzdök egy vonzalom ellen, aztán, ha nem is élhetem ki, de elfogadom a létezését, nem tagadom önmagam előtt, ha társadalmilag nem is annyira elfogadott. (nálam jellemzően idősebb családos férfiak)
Leginkább a megvonás segít, legalábbis nekem. Ha nem látom az illetőt, nem hallok felőle, akkor lenyugszom. Akkor megszűnnek az erotikus kisfilmek és intim helyzetekről való képzelgések egy idő után, vagy annyira ritkák lesznek, hogy nem szenvedek tőlük. Kérdés, mit eredményezne a kapcsolat egy nővel, aki lehet, hogy tetszik, de nem biztos... ezt tényleg csak te tudhatod, hogy úgy szeretnél-e meghalni, hogy ez ne maradjon ki az életedből, legalább beszélni vele, hogy kiderüljön. Nincs jó döntés, csak az számít, mi az, amit te meg szeretnél élni, számolva a következményekkel.
Persze, tudom. Ma mar volt több tiszta pillanatok, szóval most eljutott Oda, h igen, szerelmes vagyok a fiuba, de ha a lánnyal beszelgetnék akkor belè is az lennék. De akkor mar eleve tetszene a lány, vagy keresném a tarsasagat, nem? Lehet csak le kene szarni ezeket a gondolatokat ..
A gyógyszer egy dolog, segít, de hosszú távon a terápia is kell. És Igen, olyan módszer is van, hogy "eltolod magad a falig", végigvezeted, és elfogadod az elméleti lehetőségét annak, hogy Igen, mindez lehetséges és akkor mi van, mi lehet. Na, ebben kell pl pszichológus, segít, hogy ne egyedül legyél. És Igen, jön szorongás is, de minél inkább hozzászoksz a gondolatok jelenetéhez, annál kevésbé lesz szorongás.
Nem tudom, az van bennem , ha ez a valóság , akkor nem lehetek együtt a baratommal... mármint ha tetszik a csaj. pesig tudom h akkor is együtt lehetnék vele. szóval ízt mar rég nem arról van szó szerintem h lány vagy fiú biszex vagy mem biszex, hanem étterem attól h elhagy a barátom vagy en nem is ertem
Nem értem, miért nem gondolod tovább. Miért fontos, hogy valóság-e vagy sem? Ha valóság, akkor mi van? Ha nem valóság, akkor abból mi következik? Mitől félsz esetleg a barátoddal való kapcsolódásban, amit megtorpedózol ezzel?
Szerdán voltam pszichiaternel , mondta , hogy ezek kenyszergondolatok, írt fel gyógyszert , tegnap mar sokkal több tiszta pillanatom volt, de úgy érzem, most erosodott a szorongás. Most mar azon is panikolok, hogy nem fog segíteni a gyógyszer Es, hogy ez mind a valóság, amit gondolok. Elképzelem az életemet a baratommal, ilyen hülye gondolatok nélkül, Es elönt a boldogság, erre bekapcsolnak megint a gondolatok Es komolyan lever a viz.
Amikor nincsenek ezek a gondolatok, annyira boldog vagyok Es annxira tiszta, h mennyire szeretem a barátomat, de aztán beüenem a gondolatok Es egyből elkezdek szorongani Es majdhogynem panikrohamot kapok
Azt hiszem, tanulásnál volt hasonló. Egyik pillanatban meg voltam győződve róla, mi a nekem való hivatás, aztán negyed óra múlva vagy másnap már totálisan más elképzelésem volt, teljesen átélve, abban a pillanatban teljesen azonosulva az adott elképzeléssel. Nagyjából ezért is tartok ott, ahol. Sehol. Ha meg ráerőszakoltam magamra valamit, hogy mostmár aztán történjenek a dolgok, akkor totális kiábrándulás és energiavesztés következett.
Ez nekem már magas. :) Nem lehet simán azt elfogadni, hogy egyszer tetszik neked, egyszer meg nem? Senki sem úgy emlékszik a vele történt dolgokra, ahogy valójában megtörténnek. Az emlékezet is folyamatosan alakul.
fogalmam sincs. Előbb láttam a munkahelyen, Es az elso gondolatom az volt, hogy oké nem tetszik, de egy perc utan megint kezdte, hogy újra Es újra esújra kepzeljem el magamban a fejét meg elemezzem a jelenetet mikor találkoztunk, h biztos nem tetszett-e. Próbálok erről leállni, mert még jobban belevisz, de amikor 1 perccel később tok máshogy emlékezett vissza az agyam, mint, ami a valóság volt, akkor meg mar tényleg hihető volt, hogy tetszett. Másnál is ennyire hihetőek a kenyszergondolatok?
Szeretik manapság a nőket azzal nyomasztani, hogy legyenek biszexek. Nem inkább tudat alatti megfelelés? "Ha nem vagyok olyan, mint a pornófilmben, akkor nem vagyok igazi nő"?
Sziasztok! Köszönöm a válaszokat. Annyira nem mondanám magam gyereknek, 24 éves vagyok. 😀 egyebkent tegnap este pont ugyanezen gondolkodtam, hogy a fiú mellett azert jöhet jobban elo, mert ott mindig muszáj elemeznem a lány fejét, hogy biztosra menjek, hogy nem tetszik, csak a fiút szeretem. Es az is nagyon igaz, hogy néma gondolatok zavarnak, hanem a rá adott reakció, hogy szorongok, ha eszembe jut a lány feje Es, hogy olyan, mintha ez a szorongás elnyomná az összes erzesemet a fiú iránt. Voltam tegnap dokínál, írt fel orvosságot. Kivancsi leszek...
Ezek tipikus kényszeres gondolatok és késztetések. A kényszer trükkos: amikor elbánsz egy gondolattal és megnyugszol, hogy nem igaz, akkor más oldalról támad és mindig ott, ami aktuálisan leginkább fontos Neked 😣 A lényeg, hogy mindahhoz, amihez szorongás társul, az biztosan kényszer és nem kell vele foglalkozni (tudom, nehéz), fogd fel egyfajta hatterzajnak, ami zavar, hallod, de nem kell vele foglalkozni.
A jelentéktelenné tevés az, ami használ, ha ez sikerül, akkor magától elmúlik majd. A rágódást, bizonyosság keresést és megerősítést ha lehet kerüld, ezek csak felerosik a gondolatokat, te magad teszed naggyá, "eteted" őket.
20 éve küzdök ezzel, sok mindent próbáltam, de csak az használ, hogy a te reakciódat valtoztatod meg egy adott gondolatra (tehát nem reagálsz ra), magát a gondolatot megszüntetni nem lehet és nem is kell. De ha helyesen reagálsz rájuk, akkor maguktól visszavonulnak. = Viselkedésterapia, nem véletlenül ez a legsikeresebb kezelési módja az OCD-nek.
Ha tudsz angolul, akkor rengeteg irodalmat tálalsz ehhez a témához pl Dr. Phillipson vagy Dr. Schwartz írásait.
Sziasztok! Nem tudtam visszaolvasni az összes hozzászólást, ezért nem tudom felmerült- e hasonló kenyszergondolat. Kiskorom óta kenyszergondolatokkal küzdök, azonban 2 éve jött a legdurvább, mikor azon kezdtem el agyalni, hogy mi van ha leszbikus vagyok. Minden egyes lányra , akit láttam az utcán, vagy láttam a tv-ben , azt gondoltam, hogy tetszik Es folyton elemeznem kellett oket, hogy tényleg tetszenek-e vagy nem. Azt azert szeretnem hozzátenni, hogy a kenyszergondolatok között sem volt soha szexuális gondolatom lányokkal, kizárólag az arcukra irányult az egész, h szépnek latome oket vagy nem. Miután tudatositottam magamban, hogy túlságosan szeretem ahhoz a ferfiakat, hogy leszbikus legyek, arra állt rá, hogy akkor biszexuális vagyok, azonban az is tudatosult bennem , hogy egyáltalán semmi vonzalmat nem érzek a lányok iránt, szóval az, hogy mindenkiről azt hiszem , hogy tetszik, viszonylag abbamaradt. Ehelyett jött az, hogy konkrét emberekre állt rá, olyan lányokra, akiket mar ezer éve ismerek, Es soha egyetlen ilyen gondolatom sem volt roluk. Amikor a fókuszba kerülnek ezek a személyek, teljesen hihetove válik, hogy tetszenek, de , ahogy jött, úgy el is tűnik a gondolat Es kinevetem magam, hogy megis hogyan gondolhattam azt. Azonban pár hónapja van egy udvarlom, Es azt vettem észre, hogy ahogy elkezdek komolyabban érezni valaki iránt az agyam egyből blokkolni akarja. Ebbe a fiuba szerelmes vagyok, Es amikor eg tudatosult bennem, az agyam ismét megpróbálta blokkolni. Van egy munkatársa, akit hónapok óta ismerek Es max annyit gondoltam róla, hogy kedves, de ennyi. Előző hét szerdán még beszéltünk is erről a lányrol Es mondtam, hogy kedves, majd a következő nap álltam a munkahelyem teraszan, mire megláttam ezt a lányt háttal Es Annyir gondoltam, hogy miLsem vékony, bizros azert , mert sokat fut (mert láttam képeken, hogy szokott futni). Na erre elindult a lavina, hogy azert gondoltam ezt, mert tetszik. Ezek utan , úgy mint eddig mindig állandóan csekkolnom kellett a képeit, hogy tetszik-e vagy nem. Mindig megnyugodtam , hogy nem, de ez kb 1 percig tartott es kezdődött elölről. Most mar addig fajult, hogy azt próbálja velem elhitetni, hogy nem is az udvarlomat szeretem, hanem eht a lányt, Es csak atverem a fiút. Az a fo problémám, hogy komolyan, engem az sem érdekelne, ha tetszene a lány, de most ez a kenyszeresseg ráállt a fiúra, hogy biztosan nem szeretem Es mar ott tartok, hogy szorongok Es panikolok mielott talalkozunk, pedig mikor vele vagyok nagOn boldog vagyok. Es az is érdekes, hogy amikor egyedül vagyok, vagy valami baratommal, Es bevillan a csaj feje, akkor nem érdekel, de mikor ezzel a fiúval vagyok, akkor sokkal jobban kikeszulok, ha bevillan a lány feje, mert olyan, mintha ez gátolná abban, hog szerezhessen. Valamelyik nap , amikor csokoloztam a fiúval , bevillant a lány feje, Es ettől annyira leesett a libidom, hogy el is ment az egesztol a kedvem. Es amikor tudom, hogy nemsokára találkozni fogok a fiúval , el kell kepzelnem a csaj fejet h megbizonyosifjak róla, hogy biztos nem tetszik, mintha biztosra akarnék menni, hogy nincs akadálya annak, hogy szerezhessen a fiút.
a legnagyobb baj számomra megis az, hogy anikor bevillan a lány feje akkor érzem azt a szorongó erzest, Es mar tényleg teljesen hihető, hova tetszik, csak azt nem értem, hogy hónapokig nem gondoltam ezt róla, szerdán is láttam magam elott a fejet Es nem érdekelt, erre 1 nappal később meg totál ráállt az agyam. Mi erről a véleményetek?
köszi az infot, megpróbálom igy. Valszeg én ennél jóval kevesebbel kezdhettem, mondjuk olyan 1g-mal vagy még annyival sem, de lehet fokozatosan növelem, naponta.
Egyébként nem kimondott piálásra gpondoltam, hanem mondjuk pár sörre alkalom adtán és abban teljesen igazat adok, hogy a másnaposság gyakran nekem is egy rémálom volt, ezért ezt kimondottan kerülöm (már amennyire tudom :) ).
Egyébként hol hallottál erről a tippről, konzultáltál erről valakivel (orvossal, más szakemberrel), mielőtt bele kezdtél?
