Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
oszinte legyek?? En szomoru lennek,ha nem lenne unokam,bar elfogadnam,ha a gyerekeim igy dontetenek.
Nekem akkora a korkulonbseg a gyerekeim kozott /20,13,3 es fel/,hogy a nagylanyomnak boven kijutott a kistestverekbol,ezert o biztos nem fog 20 evesen gyereket szulni,mint en annakidejen.Nehez is lenne,mert mar elmult 20:)
fiuk-lanyok...ez a hozzaszolas lehet,hogy eros volt gezoo-tol,de azt tudni kellrola,hogy nagyon "nőies" bizonyos szempontbol pont a korulmenyei miatt.Naluk neki kellett atvennie a nő es az anya szerepet,ezert nagyon kozelrol ismeri az apasag erzeset es nem tudja elkepzelni,hogy amit o olyan mamoritonak tart,azt miert nem tartja mas is annak.
Anyukámat befenyítettem,azt mondta neki minnél többször kérdezi annál később lesz!Bevált,csak nagyon ritkán hozza fel a témát!Apukám meg egyáltalán nem!Jó fejek!
Mellékelve a tündéri kutyusom, sajnos már nem él :-(
Minél többet gondolkozok Gézoo hozzászólásán, annál idegesebb leszek.
Azt ugye tudod Gézoo, hogy annak a pasasnak, aki halálra vert és kínozott egy kutyust pár éve, gyerekei vannak? Haha...akkor már ugye csak jó ember lehet? Mert gyerekei vannak?
Régen mindíg magyarázkodtam,hogy ezért meg azért nem,de mára már elegem lett.Most már csak azt mondom:még nem akarunk,majd pár év múlva és próbálom lezárni a beszélgetést,ami nem mindíg sikerül és akkor jön az a hülye vigyorgás.........
"Különben megértelek. Nem lehet mindenki melegszívű."
Kedves Gézoo!
Én eddig tiszteletet éreztem a higgadt és reális meglátásaidért. De ne is haragudj, de kikérem magamnak ezt a személyeskedő és mindent összemosó csúsztatásodat. Eddig hitelesnek tartottalak, de mostantól átértékeltem ezt.
Azért még, mert nem vagyok oda az apaság gondolatáért (ha figyelmesebb lennél, akkor tudnád, hogy pasas vagyok) nem vagyok egy lelketlen, szívtelen aberrált barom.
A kölyökkutyás példád meg korlátoltságodat árulja csak el. Nézd meg a nevemre klikkelve a honlapomat. Ugyan nem tartozom neked magyaázattal, de ott megláthatod, hogy van két kis spániel kutyánk, a párommal, akiket nagyon szeretünk és sokat foglalkozunk velük, plusz a lehető legjobb körülményeket biztosítjuk nekik. Van továbbá két tengerimalac és egy teknősbéka is, szintén jó sorban.
Szóval ilyen egy aberrált szívtelen önző szemét.
A párom nővérének kisfiát pl nagyon szeretem. Nyáron vittem őt autókázni, csomó mindent veszünk neki ajándékba, mert szeretjük őt.
Annak ellenere hogy mindig ugy gondoltam majd szeretnek gyereket, azert en sosem vagytam eszeveszettul egy gyerekre. Sot. A mas gyerekemeg most sem tud meghatni...(nehany kivetel persze van)
...de miutan lett egy babam, kezdtem ugy erezni, hogy barmennyire tokeletsnek es teljesnek ereztem addig az eletem, egy gyereket nem tud semmi potolni.
Engem anno az is riasztott a gyerekvallalstol, hogy lattam magam korul az anyakat, akik a gyereken es haztartason kivul semmivel nem foglalkoznak, illetve azok a szulok, akik minden felelossegerzet nelkul 'nevelgetik' a porontyukat.
Bottom line szerintem: az ember nem abnormalis, csak mert nem dulik benne az anyai/apai oszton. Viszont mivel a legtobb embernem van gyereke, igy megertem miert kivancsiak sokan ha valakinek meg 30+ evesen nincs.
Persze,nyilván nem direkt csinálják...vagy mégis? Múltkor egy étteremben végignéztem, hogy az anyuka evett, a kisgyerek meg a szalvétát beleveregette a tányérjába. Az anyuka rászólt, erre a gyerek tovább csinálta. Utána már erélyesebben szólt rá, mire a gyerek ádáz fejjel a tányérba teljesen belemászva csapkodott. Minél inkább rászóltak, annál jobban csinálta.ez nem direkt van?!
Attól, hogy valaki nem szereti a gyerekeket, még nem feltétlen aberrált barom. Ugyanakkor a pedofil szereti a gyerekeket, mégis egy aberrált barom :-))))) komolyra fordítva a szót: lehet, hogy az az illető, aki belerúgott a kutyába, otthon úgy prüntyög a gyerekével, hogy azt mondanád rá, micsoda rendes pali. Én egy nagyon érzelmes ember vagyok, és nagyon tudok szeretni. A szívem szakad meg, ha azt látom ,hogy valaki bánt egy állatot! Főleg ha kutyáról van szó! De a gyerekeket nem szeretem. Viszont igazságos vagyok. A gyerek nem tehet róla, hogy én ilyen vagyok, tehát igyekszem őket is megkímélni attól, hogy velem kelljen társalogniuk, valamint magamat is. Egyébként pedig több ízben kerültem már olyan helyzetbe, hogy a gyerekimádó üngyüm-büngyümöző családtagok, akik állíásuk szerint IMÁDJÁK a gyerekeket, a jelenlévő kisgyereket leszarták, nem törődtek vele, pedig a gyerek mindent elkövetett, hogy felhívja magára a figyelmet. Ilyenkor MINDIG én vagyok az, aki megsajnálja a kis szerencsétlent és elmegy vele játszani, pedig semmi kedvem nincs hozzá, csak éppen tudom, milyen magányos kisgyereknek lenni. Akkor most mi a helyzet? Elég csak mondani, hogy "imádom a gyerekeket",és minden oké????
Mondjuk engem még nem nagyon ...szogatnak, sőt meg is döbbennének, ha szülni akarnék, mert még hátra van másfél évem a főiskolán. De ha elvégzem...mi lesz akkor! Jaaaajjjjj.... :-(
