Azonban úgy gondolom, korrekt hangnemben itt a topicban is beszélhetnénk a témáról, hiszen ide írtad a véleményed nem magánba. Beszéljük meg, aztán majd meglátjuk, lehet, hogy igazad van!
Dehogy olvastam! Csak úgy hallottam valami ballibestől, akinek mesélték. Nem gondolod, hogy én a kezembe veszek WA-köteteket, ha ebbe a topicba küldök hozzászólásokat?!
Magánban megírom, melyik művét ítéltem én szörnyűnek, és miért. Ez a fórum zengje csak a dicsőségét.
Igen, remélem a negatív lejárató irka-firkák a végén pozitív eredményt produkálnak. Ehhez nem is kell más, mint egyre többen (ha másért nem kíváncsiságból) elolvasnak 1-2 Wass Albert regényt.
Nem szándékozom befolyásolni a Népszabadságról alkotott véleményedet, de vannak kifejezetten rossz könyvei is Wass Albertnek, és egy szépirodalmi könyvről írt kritikánál szerintem még egy "balos" lapnál sem azt nézi a recenzens, hogy mi a lapjuk profilja, és az alapján jól le kell irredentáznia "jobbos" írót.
Már több Wass-könyvről írtak a havonként tematikus blokkban, értékének és az irodalomkritikus ízlésének megfelelően. Azt mondd meg, te olvastad-e az adott könyvet (Elvásik a veres csillag)?
Köszi, tegnap nem kevés keresgélés után én is ezt találtam a leghasználhatóbbnak...
Az, hogy a népszabiban megjelent egy ilyen cikk abból a szempontból pozitív, hogy már ők is foglalkoznak vele, tehát forog a könyveket olvasó közvéleményben.
Abszolute várható volt egy ilyen reakció.
Sajnos, nem a legfrissebb, de nagyon hasznos térkép :-)
Egyébként, szvsz már várható volt egy ilyen durva hangvételű, kimondottan lejárató (szövegkörnyezetből kiemelő, össze-vissza kuszáló, se füle se farka) megnyilatkozás. :-(
azt nem tudom
én a Székelyföld autóstérképen nézegettem meg, az elég részletes
meg van egy sorozat (könyv), ami az erdélyi hegységeket taglalja, mindegyikben van egy nagyléptékű térkép, azt is meg kéne nézni
Ismét voltam Komandón és megbeszéltük a barátommal (helyi lakos, aki elolvasta a Tizenhárom almafát), hogy Tánczos Csuda Mózsi lakhelye nem éppen ott van, igen képlékeny a földrajzi helye.
Azon egy kicsit nevetett, hogy Komandón almafa :))
Mindezt nem azért, mert akadékoskodni akarok, főleg nem csökkenteni az irodalmi értékét, csupán az érdekesség kedvéért írom.
Pl. a Funtineli boszorkányban nagyjából minden a helyén van, meg lehet nézni a térképet.
Szegény székelyek! Nem elég, hogy hazátlanoknak titulálják őket, most még vegytisztán irodalmi képletet is csinált belőlük egy kritikus. Szerintetek járt már ez a kritikus Erdélyben?
Igen. A székelységet, származásunkat, elvesztett hazánkat emlegetni annyi, mint Trianont emlegetni, és most a hazaárulók, a státustörvényt kiherélők vannak fenn. Vass Albert még holta után is szálka a szemükben.
Valahogy az eladási listák egyik legjobb helyezettjét és a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját is (aki nem kapott Nobel-díjat, miért is?) le kell verni a földbe ilyen idézetekkel:
"...hagyományos székely értékei is nagyban segítik, becsülete („én nem csalok, mert nem vagyok zsidó”) és etnikai fölénye („...hat katonalegény. De azok is olájok mind egy szálig, s így háromnál többnek aligha számítanak.”)..."
vagyis: antiszemita
ez most a leghatékonyabb fegyver...szomorú világot élünk
Ez itten nem fogta fel a dolgok lényegét. Lehet, rossz helyre nyúlt. Miért nem elemezte inkább pl. Chikán A: Vállalatgazdaságtan I-II. c. művét?Szerintem az jobban feküdt volna neki.
Minden kommentár nélkül egy "könyvajánló" "Magyarország legnépszerűbb" napilapjából:
Mózsi a vérzivatarban
NSZ • 2002. december 31. • Szerző: Takács Ferenc
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
ass Albert vérbeli székely plebejus témát dolgozott fel ebben a történetben, mely először 1965-ben jelent meg: Tánczos Csuda Mózes – leginkább: Mózsi – székely szegényember hányattatásait a kommunizmus idején, cirka 1946-tól 1958-ig.
Ezeknek a hányattatásoknak a krónikája két részre válik: egy derűsre és egy fájdalmasra. Mózsit kezdetben a hagyományos góbé-szerepkörben látjuk. Kiapadhatatlan furfanggal jár túl a nyakán ülő gonoszok és erősek eszén, becsvágyuk és kapzsiságuk húrjain játszik ravaszul, így fordítja a maga javára dölyfös ostobaságukat. A történet első fele ilyesféle – máshonnan, folklórból-irodalomból többnyire régről ismerős – furfangok vagy cselek laza egymásutánja. Ugyanilyen vegytisztán irodalmi képlet maga a hős is. Mózsi – típusát tekintve – a mítoszok tréfacsináló trickster-istenei, népmesék legkisebb fiai, kópéregények picarói közé tartozik, maga a leleményes Eiron (görög mitológiai alak, róla kapta nevét az irónia), aki folyvást a bolondját járatja a felfuvalkodott Alazonnal.
Nyilván ez a vegytiszta irodalmiság indokolja, hogy Mózsi Alazonjai, a kommunizmus hatalmasságai is merőben irodalmias fantáziaszülemények. A székely faluban 1946-tól egy bizonyos Ivanovics Dombolov nevezetű odesszai születésű komisszár az úr, akire Moszkvában – miután úgy-ahogy megtanították magyarul – a Dombi nevet ragasztották; ugyancsak egyenesen Moszkvából jön ellenőr, hogy szétnézzen, hol tart a pártmunka és a kollektivizálás a faluban; a moszkvai főkomisszár tolmáccsal érintkezik a helyi lakossággal, de mikor Mózsival kettesben marad, egyszeriben megérti a magyar beszédet. Nem csoda, hogy a veszélytelen irodalmi fantasztikum régióiba tartozó ellenségein Mózsi rendre diadalmaskodni képes. Ebben persze hagyományos székely értékei is nagyban segítik, becsülete („én nem csalok, mert nem vagyok zsidó”) és etnikai fölénye („...hat katonalegény. De azok is olájok mind egy szálig, s így háromnál többnek aligha számítanak.”).
De valahol félúton a regény hirtelen megkomolyodik, az irodalmias derűből átvált a történelmi rögvalóság fájdalmainak leltárába. Egyre több szó esik a kommunizmusról – az egyik szereplő szerint nem is lett volna ez olyan rossz dolog, de hát elrontották és kisajátították a „románok, zsidók, mindenfélék” –, majd kiderül, hogy Mózsi puskákat rejteget az erdőben. Ezek aztán – a magyarországi 1956 hírére – elő is kerülnek. A hegyen a báró fia és a tiszteletes úr szervezi az ellenállást, a faluban kisebbfajta forradalom tör ki, lövöldözés támad, majd bejön a román katonaság és vérfürdőt rendez. Mózsi ezt még megússza valahogy, de két év múlva már tehetetlen: őt is, mint a többi székelyt, bevagonírozzák és kitelepítik Dobrudzsába, mocsarat lecsapolni és új falut építeni maguknak.
Azaz a góbéviccfüzér – irodalmilag képtelen és a könyvre nézve katasztrofális fordulattal – székelykálváriába csap át, a tisztán irodalmi komikumot tisztán történelmi sematizmussá oldják a „nacreál” pátosz könnyei. A két összeférhetetlen minőség közben persze gondosan semlegesíti, majd véglegesen kioltja egymást. Az olvasó, aki most annyi év után végre hazai kiadásban vehette kézhez a regényt, értetlenül bámul: akárhogy nézi is, üres a keze.
Ami mármost a címben szereplő asztrofizikai objektumot, a „veres csillag”-ot illeti: ez valójában szimbólum, az önkényuralmi jelképek közül ismerős „vörös csillag”-gal azonos. Wass Albert nyilván a tájnyelvi ízek iránti vonzalmában használta a „veres” szóalakot. Jól tette: ennyi veretesség még megjárja, sőt kívánatos. Persze ha elvéti a józan stiláris mértéket, és – ne adj’ isten – „weress”-nek írja, már sok lett volna a jóból. (Kráter, 2002, 1880 forint)
Most kaptam egy körlevelet, gondoltam hátha valakit érdekel.
"Január 9-én (csütörtök) 19.30-tól Simó József tart előadást Wass Albertről a megújuló Karolina Szabadegyetem keretében. Helyszín: Karolina úti
Boldogasszony Kápolna (Karolina út 37. Bejárat a Bocskai út felől)
Hááát...
Szvsz Mózsiék nem a faluban laktak, hanem mellette a hegyen és a határ kijelölésére éppen az ő kertjében került sor, persze jó kis székely furfanggal... :-)
Egyébként, tegnapi info szerint Erdélyben (a Hargitán) még nem esett a hó, így jól gondold meg, hogy érdemes-e ott karácsonyozni ;-)))
"Örülnék, ha más is irna a regényről: mit mondott neki személyesen a mű, milyen hatást váltott ki az olvasása?
/A második, harmadik könyv sztorijait perzse hagyjátok meg meglepetésnek :)/"
Gyökeresen megváltoztatta bizonyos dolgokhoz való hozzáállásomat. Sokan kérdezik, nekem melyik regény tetszett eddig legjobban W.A.-től. Nos, a Funtineli-ben azthiszem kereken benne van W.A. óriási tudása, amit sokkal inkább a sorok között kell keresni, mint a metaforákban.
Na itt vagyok.
Gondolom olvastátok a "Tizenhárom almafát" és a folytatását az "Elvásik a veres csillag"-ot. Pénteken megyünk ki Kézdire Karácsonyra meg Újévre és ismét meglátogatom a barátomat Kommandón, Tánczos Csuda Mózsi falujában.
Tavaly elvittem neki az Almafát, ki is olvasta, de amint azt gyanítottam, sok minden kicsit sántít földrajzilag W.A. regényében és ezt ő is megjegyezte. Ezzel nem csorbítani akarom a munkásságát, csupán mint érdekességet mondom.
Marci barátom "bőcs"-székelyesen magyarázta nekem, hogy a határ nem a falut szelte ketté, hanem túl volt a falun. Amúgy a neve határőrséget jelent, (Grenzenkommando) régen így is jelent meg a térképeken.
Most a Verescsillagot viszem nekik.
Különben legutóbb, amikor jártam náluk, épp nagy szerencsétlenség érte a családjukat. Ellopták 4 lovukat, ami nekik akkora érvágás volt, hogy azt elmondani nem tudom.
A faluban 3 éve leállt a fafeldolgozó részleg, mindenki alkalmi munkából él, ami nagyjából az éhenhalást jelenti ott fönn a Kárpátokban. Gombát gyűjtenek, epret szednek és néha akad valami kis fakitermelés.
Nagyon szomorú.
