Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
kisleopard!
Legyünk optimisták és a gyógyszergyárak profittermelő vágyukban bizva, reménykedjünk, hogy adnak pénzt a kisérletekre és okos kutatók sikeresen fognak dolgozni rajta.
Persze, ehhez meg kellene tudni, hogy egyes ráktipusokat mi okozza, mi befolyásolja, hogy a különböző emberek máskép reagálnak a betegségre, a kezelésre és miért.Véleményem szerint csak igy dolgozható ki a hatásos és speciális ellenszer.
Én még bizom benne, hogy sikerül majd a megszállott kutatóknak a fejlesztés.
Még abban is reménykedem, hogy a gyógyszergyáraknak megéri ezt finanszirozni és a terméket majdan előállitani.
Mert a kutatás és a termelés is tőlük függ, hiszen nem jószivűségből csinálják, hanem ők bizony profitérdekeltek.
Én ugyan egészségérdekelt lennék, de ez nem hoz jövedelmet a gyógyszergyáraknak, tehát az ő szempontjukból ez nem egy hasznos vágy.
nagy kérdések, feladatok ezek, nekem most ily későn -kilúgozott agyammal-csak az a szlogen jut eszembe:
gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!
igyekszem magam területén megvalósítani-de gyarló énemmel is tisztába vagyok, a határaimmal is(de feszegetem!):-)
Tölgy! Te komoly megbizható, árnyat adó fa!
Köszönöm amit irtál.
De valóban tennünk kéne, ha lehetséges, hogy ebben az agazatban meg a melléktermékeiben rendet leshessen csinálni. Még akkor is érdemes lehet nekifogni, ha a mi erőnk fogytán van és a kiszolgáltatottságunk egyre nő. Nem godolod?
Bevallom momentán fogalmam sincs, mit lehetne.
Nem igazán ide tartozik, de mai is hír volt a klónozott gyerek megszületése.Miután nem engedik vizsgálni a gyerekeket, jó magyar szokás szerint az ember itt is svindlit sejt.Maradi vagyok,valószinüleg, de egész ember klónózása nem igazán tetszik nekem. Egyenlőre számomra beláthatatlan következményei lehetnek. A kutatók szerint a fő probléma, hogy ivarérett egyedet klónoztak, igy minimum másfél évtizeddel idosebb az elvileg megszületendő gyermek a saját koránál és hamarabb is öregszik. Kiváncsi vagyok, hogy a tudomány ki tudja e küszöbölni ezt a félelmetes önellentmondást.
Fargo!
Most már értem, teljesen amit irtál. Ne haragudj, hogy csak most jutottam oda, hogy benézhessek erre az oldalra.
Megértem, hogy ezek után kiábrándultál a nálunk hagyomásnyos kezelési módból.Csakhogy az orvosi műhiba - ami itt is történt - igazából nem a nyugati orvoslás. Legalábbis remélem. Tudom, hogy a beteg elhanyagolása benne van a pakliban. Azt is tudom, hogy milyen érzés az, hogy betesznek egyedül egy 8 ágyas kórterembe, kezedbe adják a csengő nyomkódóját, csak az éppen nem vezet sehová,nem szól sehol. Tehát teljesen elfeledkeznek rólad a nővérek.Az orvos egyébként sem tud már veled foglalkozni, mert hosszú sorokban állnak a ráváró betegek. Az idő telik. A palackot nem cserélik, pisilni nem tudsz kimenni, senkinek nem tudsz szólni, hogy te még nem halltál meg. Aztán bejött a fiam, akit sikerült a fenti dolgok elintézésével megbizni, mert az életmentő mobiltelefont elértem nagy nehezen.
Majd a harmadik palackot nem sikerült rendesen bekötni, igy a visszaérkezett (egyébként dolgozó)
gyerekem tartott, hogy végre lecsepeggjen. Ez egy sima átlagos kemo kezelés volt egy péteki napon nyár elején d.u.2-től este 1/2 10-ig.A kezelés
ellenére baromi éhes is voltam még a tetejében és
mivel időnként a vércukromat leejtem, plána ha nem eszem ezer szerencsének és a gyermek behozott
kajájának köszönhetően nem lettem rosszul.
Ez nagyon rossz dolog. Nem akarom az orvosokat és a nővéreket érdemtelenül túlbecsülni, de igazságtalan sem akarok lenni. Amikor ez velem történt, ismétlem péntek délután már csak két nővér volt az osztályon fekvő cca 60 betegre. Pénteken délután az orvosok már nagyon igyekszenek
hazamenni, minél korábban, ahogy lehet.Amit magánemberként meg is értek, hiszen valóban hajtanak egész héten. Ilyenkor már csak az ügyeletes van bennt.Hogy az mit csinált nem tudom, de a harmadik palackot már csak akkor jött a nővér megigazitani amikor az akkor 23 éves fiam teli tüdőből orditott a folyosón.
Gondolom ez másokkal is megtörténik.
De ugyanakkor más kórházban, másik osztályon más növérekkel ez nem fordul elő. Két és fél éve járok hetente egy ilyen kemoterápiás kezelésre létrehozott osztályra és van időm figyelni a munkájukat. Ezen az osztályon ilyen nem fordul elő, mert a nővérek az ilyen dolgozót kiűzik maguk
közül.Ezek a fiatal lányok készségesek és emberségesek a betegekhez.Sokat dolgoznak és ahogy Te is tudod, nagyon nagy felelősség van rajtuk, hogy az infúziókat hogyan állitják össze mint a ti esetetekben is.És bizony a nővérnek is észre kellett volna venni a dupla adagban felirt
gyógyszert.Vagy éppen ő csinálta rosszul.Ez csak feltételezés.Ezért majdnem mindeki fél is egy kicsit, mert az adagolás nagy kockázattal jár és baromi nagy odafigyelést követel.De a nővéreknek nem csak ez a dolguk, hanem még sok minden másra is figyelniük kell.
Ezeket nem tudnám, hiszen ez nekem nem szakmám, ha nem járnék ilyen sürün és nem volna időm figyelni a munkájukat.
Én nem a természetgyógyászok ellen vagyok úgy általában. Nagyon is elismerem a kinai, tibeti orvoslás tudását. Csak arról nem vagyok meggyőződve, hogy az aki itt nálunk dolgozik, igazi vagy "kereskedelmi csomagolás".Mert abban minden hiéna biztos lehet, hogy az emberek minden reményt megragadnak és minden pénzt megadnak az életben maradásért vagy annak reményéért. Ez a dolog mint tudjuk igazán jól jövedelmez.
Mint az a dolog hogy Tápió.... (elfelejtettem) határában a domb mágneses és minden azaz MINDENT gyógyit. Az emberek vándorolnak oda és keresik a mágneses mezőt. Senki nem tudja mi a hatása és mire jó. Tehát a "természetgyógyászattal" óvatos vagyok. És egyáltalán nem bizom abban, hogy én ki tudom választani az igazit.
Sok mindent mondanak és csomagolnak tudományos köntösbe, amiről nem tudnak semmit az orvosok.De ez előfordult már velem hires és állandőan hirdetett természetközeli ilyen irányú helyen.
De az orvosom szemembe nézett és megmondta őszintén, hogy nem tudja a betegség kimenetét megjósolni, nem tudja megmondani hogy mikor fogok meghalni.De az emberek hite - az Ő hosszú praxisa alatt leszürt eredménye szerint - élni akarás, deladat tudata, el nem végzett, be nem fejezett kötelezettsége azaz általános mondhatjuk, oka az életre, a tevékenységek folytatása a lehetőségek
szerint nagyon fontos és erőt ad a küdelemre.
Ha ez a természetgyógyász által javasolt teakúra, vagy a megfelelő hatású féldrága kő viselése, vagy a társ szerető ragaszkodása, vagy az a tudoat hogy a gyerekednek vagy édesanyádnak szüksége van rád és ezt te fontos feladatnak tekinted, amit helyetted más senki nem tud elvégezni, vagy ÚGY elvégezni az lehet ok arra, hogy úgy gondold, hogy addig neked még dolgod van.
Nem tudom mi az oka, de a dolog működik.PERSZE, HA MINDEN EBBE AZ IRÁNYBA MUTAT.
dE HA A CSALÁDTAG, AZ ÉLETED TÁRSA NEM IGY ÁLL HOZZÁ, HANEM VAGY NEM TUDJA FELFOGNI, VAGY TASZITJA AZ OPERÁCIÓ UTÁNI HELYZET, BIZONY ELFORDULHAT ÉS AZT MONDHATJA, HOGY KÖSZÖNI DE EBBŐL NEM KÉR. éN MÉG CSAK IGASZÁN EL SEM TUDOM ITÉLNI.Hisz MINDENKINEK CSAK EGY ÉLETE VAN. aZ ILYEN EMBEREK EZT AZ EGY ÉLETET SAJNÁLJÁK A MOSTANI TÁRSRA ÁLDOZNI. Elfogadom avval a feltétellel, hogy az a kapcsolat nem az "igazi" volt és az elöbb utóbb akkori is darabokra hullott volna ha ez nem történik meg.Persze ez az én vélemányem. Félre ne értsétek az én családom
űltalában remekül viselkedtek eddig is. Ennek az állapotnak az egyensúlyát általában a betegnek kell bekalibrálni.Nem könnyű feladat.És tuzlajdonképpen ebben is segithet egy természetgyógyász , de eg y értelmes barát és barát nagy élettapasztalattal igaen jó szolgálatot tesz, tehet.Abban tudnak segiteni, hogy megpróbálhatják a beteg figyelmét a "rögtön meghalok, mert a Gizi is hogy járt" lemeuzekről az igazán fontos feladatok felé irányitani tapintatosan.
Nagyon nehezek ezek a dolgok. Én magam a ferjemet jobban sajnálom mint magamat, mert velem egy idő után már csak megtörténnek az események és remélem egy részét már nem is fogom tudni, vagy érezni. De itt marad egyedül 32 évi igen szoro együttélét után.És neki tovább kell éllnie.
Ha az állapot olyan (ezt még nem tudom és nem is sürgetem az időt, hogy megtudjam),hogy a betegnek már az élet még a nap sugarát sem tudja nyújtani a
hozzátartozónak már godolni kell a fontos elintézendőkre és ha a beteg meg tudja mondani az utolő kivánságát a társának lehetőleg ezt be kell tartani.
Sajnos (ez nehezen emészhetŐ) a világ nélkülünk is mükődik tovább.Ha jól éltünk mi átlagos emberek
akkor a barátaink, bennünket kedvelő emberek a szülőjét szerető gyermek, esetleg unoka vagy testvér, de a jó társi kapcsolatban élő házastárs szivében az ember tovább él.És amig az eberre emlékeznek addig nem hal meg.Csak az akit elfeljtettek.Ezeket a dolgokat pedig még életünk során kiérdemeljük.
De persze eszünkben sincs itthagyni őket.
Nem tudom a módját az egészségügy megjavitásának, de gondolkodjunk rajta! Másnak több esze van és esetleg nagyobb fantáziája.
Várom a javaslatokat.
Üdv:kmeduza
Ilyenkor mindig él az emberben a gyanúper, hogy ha nem tökölnek vele 10 napot a kórházi ágyon, vagy neadjisten nem kezelik félre elôtte hónapokon keresztül, akkor nem lesz különösebb baja.
Én is tisztában vagyok vele, hogy egy 75 éves embernek vajmi kevés esélye van egy súlyos betegség túlélésére. De itt nem errôl van szó, hanem az általánosan trehány, nemtörôdöm hozzáállással. Ez az ami felháborít.
A családban két kéz kellene a félrekezelt és ennek következtében elhunyt vagy szenvedô emberek megszámolásához...
Hogy mást ne mondjak a Nagymamámat bevérzett gyomorral órákig várakoztatták a folyosón egy kerekes ágyon, mondván hogy "öreg, úgysem éli túl". A gyomra perforált, erre "végre" megoperálták. Túlélte. Jóval késôbb a kórházban a hanyag higiénia és a trehány ápolók miatt a sebe elfertôzôdött, belehalt.
Öregapám: dettó, csak egy évvel késôbb.
Engem nagyon kicsi koromban gyomorhurut gyanúval koplaltattak-szomjaztattak, mire kiderült hogy tkp skarlátos vagyok, már teljesen kiszáradtam. Infúziót kaptam és vérátömlesztést. Rossz vért kötöttek be, majdnem belehaltam. A keserű poén hogy a kórház akkoriban kiadott egy 12 lapos asztali naptárt, mint aranyos kiskölyköt, lefotóztak, az egyik lapon rajta van a fényképem amint éppen csorog belém a B-s vér.
Apámat 2 évig kezelték valami hülyeséggel, azt mondták valami emésztési zavara van, igyon sok citromos teát. Közben meg savlekötôt kellett volna adniuk, mert éppenséggel sok gyomorsava volt. Ennek következtében összeszedett egy jó kis fekélyt.
A betegünk kemoterápiás gyógyszerét decemberben túladagolták, majdnem belehalt.
Ugyanennél a betegnél tüdôembóliát sejtettek, azonnali CT-re utalták. Mikor szállították vissza a vizsgálatról a kórterembe, valamiért betolták egy üres szobába -- az ôt furikoló embernek biztosan fontosabb dolga akadt. Megmondták neki hogy a hordágyról nem kelhet fel mert meg is halhat. Majd órákra ottfelejtették, egy szál lepedôvel letakarva a nyitott ablakú-ajtajú szobában. Szombat lévén a kutya nem járt azon a két épületszárny közötti részen, hiába kiabált, rá sem hederítettek. Ha egy véletlen ötlettôl vezéreltetve nem hívom fel a mobilján vagy véletlenül nem veszi magához a telefont akkor valószínűleg már nem él, így megúszta egy jó kis megfázással.
Soroljam még? Ezek csak azok a tapasztalatok amiket saját magam éltem meg a közvetlen környezetemben. Ezen felül kétségkívül találkoztam még rendes orvosokkal és kórházi személyzettel is, de sajnos szerintem nem az a jellemzô...
Gonosz vagyok ha azt mondom, mázlija volt az epeelzáródással és nem szenvedett végig ezt meg azt? "Csak" már elment édesanyám okán vagyok érintett és láttam amit láttam. Senkinek sem kívánom.
Amikor nemrég a Czeizel valamelyik műsorban azt mondta, az emberek 2/3-a abban hal meg, amiben valamelyik szülője, megborzongom. Nem tudom, hogy tudnék e foggal körömmel kapaszkodni az életbe.
Nekem az a velemenyem, hogy nagyon nagyon keveset tud a tudomany a rakrol. Es a termeszetgyogyaszat is. Egy olyan betegsegben, aminek ennyi fajtaja van, es ahol a gyogyulasban ekkora szerepe van a lelki allapotnak, ahol az, hogy milyen korulmenyek kozt, milyen csaladban elsz nagyon nagyon fontos, ott nem lehet csak ugy kitalalni egy gyogyzert, ami majd segit.
A dednagymamanak mellrakja volt a hatvanas evekben. Akkor meg egyaltalan semmi nem volt. Mindket mellet levettek, de eleg keson, ugyhogy eleg rossz eselyei voltak. Es akkor meg hol volt az orvostudomany a mai allapotokhoz kepest? Magara volt hagyva. Megis meggyogyult, senki sem tudja mitol. 89 evet elt. Ezerjofuteat ivott minden reggel, es tudta, hogy kell a csaladnak, mert ott volt a lanya ozvegyen a gyerekekkel, akiket meg tanittatni kellett. Lehet, hogy ot egy noveny gyogyitotta meg, lehet, hogy az semmit nem hasznalt.
Ma en nem erzem ugy, hogy az orvosok magamra hagynanak, es nem panaszkodhatom. A Kekgolyoban nagyon szerettem az orvosomat, nagyon sokat segitett, lelkileg is, es soha nem fogadott el semmit sem. En soha nem tapasztaltam, hogy elhanyagoltak volna ott az orvosok. Talan szerencsem volt. Ugyanakkor valahogy nem tudok abban hinni, hogy az orvostudomany eleg ahhoz, hogy meggyogyitsa a rakot. Mikor megtudtam, eloszor, hogy rosszindulatu daganatom van, csak az jart a fejemben allandoan, hogy mi lesz velem, a terveimmel. Kijottem az egyetemrol, azt hittem, most kezdodi az elet, es meg allasom sem volt, amikor kiderult. Akkoriban jottem ra arra, hogy mennyire bonyolult rendszer a szervezetunk valojaban. Szoval en nem bizom abban, hogy lesz itt valamikor tuti gyogyszer, mert szinte lehetetlen.
Itt azt volt nehéz elfogadni hogy a beteg akár még hosszabb ideig is élhetett volna ha nem hanyagolják el. Ha nem húzzák-halasztják 10 napig a kivizsgálását akkor valószínűleg még ma is élne...
A radioban es tv-ben az ev elejen tobb alkalommal lehetett hirt hallani, hogy uj, a gyomorrak kezelesere alkalmas uj gyogyszer jelent meg a gyogyszertarakban, amelyet a TB is tamogat. Van valakinek konkret infoja errol ?
Az igazság az, szerintem, hogy ahány daganat annyi féle. Vagy legalább is nagyon sok különböző tulajdonságu daganat van. A gyógyszereket igy személyre kell szabni. Ezenkívűl számit a beteg kora és általános állapota is. Mondjuk az itt valahol olvasott 75 éves májdaganatos hölgy esetében már biztos senki és semmi nem segített volna, mert májat csak átültetni lehet és ha van egy donor akkor bármilyen kegyetlen is kimondani, feltehetően egy fiatal beteg kapná.
Azt hiszem nem illô itt késhegyre menô vitákat folytatni, nem szolgál a topic épülésére, én ezennel ki is szállok belôle.
Ha építô jellegű információm lesz, azt megosztom a T.opictársakkal...
"Nos, körülnéztem, söt folyamatosan nézem ezeket és nem látom az állitólagos eredményeket."
Úgy tűnik rossz helyen keresgélsz. Kétségkívül sok a kuruzsló meg a semmirekellô vajákos, de nem szabad ezekkel egy kalap alá venni a valóban gyógyító termézetgyógyászokat. Akit én ismerek az Kínában szerzett orvosi diplomát. Viszont 10 év alatt egyetlen betege halt meg...
"Én elsösorban gyógykészitményekre gondoltam,..."
Vannak olyan "készítmények" amelyek szerintem leginkább a szerencsétlen beteg lehúzására készültek. A természetgyógyászunk pl. elmondta hogy nagyon sok más éghajlaton termett gyógynövény teljesen hatástalan az európai emberre, holott hatásos ott ahol megtermett. Ugyanakkor az európai gyógynövények meg "odaát" nem érnek semmit. Kivételek persze vannak. Viszont szinte mindenne adott a helybéli megfelelôje. Ami ott a narancs, az itt az alma...
"... de hasonló dolgok igazak az eljárásokra is."
Én azt látom (érted? LÁTOM, a saját szememmel, tapasztalom, már több mint fél éve, rendszeresen,) hogy a természetgyógyász eljárásai igenis működnek. Működik az akupunktúra, működik a masszázs, működik a többi is. Az onkológus is látja de nem érti.
Gondolom te a hókuszpókuszkodó sarlatánokból vonod le a következtetéseidet. Erre mondtam hogy kinevetteted magad :-/
Jó lenne esetleg közelebbrôl megismerkedni olyasvalakivel aki komolyan műveli a gyógyítást.
"...ha van ezeréves tapasztalat és müködik, akkor miért nem lehet tudományos módszerekkel, ellenörzött körülmények között bebizonyitani?"
Mert tudományos módszerekkel csak ugyan azokon a tudományos módszereken alapuló dolgokat lehet bizonyítani.
Hiába mondod el egy ovosnak, hogy az akupunktúra hogyan működik, az csak gúnyosan röhög amikor a meridiánokhoz érsz. Pedig azok még mérhetôek is.
Én meg akkor röhögtem gúnyosan amikor a kínai prof egy akupunktúra-tanfolyam alkalmával a sportkórházban (asszem) 3 nap alatt talpra állított 4 olyan beteget akivel hónapokig nem tudtak mit kezdeni...
Kicsit kínos volt?
"...a holdutazást, a genetikát és atöbbi nem az ezeréves tapasztalatnak köszönhetjük."
Hát persze. Ezek minden elôzmény nélkül "csak úgy sikerültek"...
Amúgy a genetikusok nem tudják megmagyarázni, miért nem tudnak rendesen klónozni. A folyamat elvileg tökéletes, minden hiba kizárva, a dolgok úgy kapcsolódnak egymásba mint korrekt fogaskerekek, de a végén mégiscsak gnómok születnek. Hiányzik nekik valami. A csökött materialista agyukkal képtelenek felfogni hogy a lélek nem gyártható...
"Vagy nem müködnek."
De működnek. Maradjunk ennyiben. Én látom a bizonyítékát, te meg nem tudod cáfolni...
"Mindjárt megesik a szivem szegény üldözötteken."
Ezért nem is hozom nyilvánosságra, nem adom tovább, hogy ki segít a betegünkön. Nekem elég annyi hogy meggyógyítja. Akinek az kell, szedjen mérget, lelke rajta. Aki meg belátja hogy ez nem járható út, az majd keres magának természetgyógyászt. Nekem szerencsém volt, könnyen rátaláltam az alkalmas személyre. Mindenkinek ezt kívánom, de a fentiek fényében sajna nem adhatom tovább az adatait. Sorry...
(Csak azért mert e-mailben már többen rákérdeztek. Akinek megígértem, annak még megpróbálok segíteni, hátha összejön...)
"Ezeregy eset volt, amikor a vajákosok "keféltek el" betegeket. Őket nem is próbálják felelősségre vonni, hiszen ők nem is gyógyithatnak és nem is tudják."
Pedig de. Volt egy ismerôs akinek egy csontkvács lepattintott egy kis darabot valamelyik csigolyájából -- el is ítélték. Ha vajákos, akkor inkább ne gyógyítson. E felôl nincs kétségem. De szép számmal akadnak akik rendesen gyógyítanak, csak ehhez nem mérgeket meg radioaktív sugárzást használnak.
"Nem tudom miröl beszélsz, a legtöbb rákgyógszer teljesen ingyenes, jóllehet tizezrekbe kerül sokszor egyetlen injekció is."
Egy frászt. Mondtam már, illetve leírtam hogy a betegünk gyógyszerét csak az elsô dózis erejéig támogatta a TB. Ha akarod beszkennelem neked az elutasító határozatot. Gondolom nem egyedi eset...
"A te logikád szerint akkor akár a felére is lehte csökkenteni mindenkinek a fizetését a buszsoförtöl az egyetemi tanárig, hiszen ö vállalta, úgy kell neki."
EZ a demagóg duma, megbocsáss...
"Persze, miután az 5-6 ezer forintos tarifát kifizetted."
Mondom hogy egy kanyi vasat sem fogadott el, ne próbáld bebeszélni hogy nem így van. HIVATÁSTUDATBÓL gyógyít, de nem ebbôl él. Eddig egy üveg mogyoróolajat fogadott el, azt is csak azért mert a testvérem a saját boltjából adta neki. Semmi (értsd: SEMMI) egyéb ellenszolgáltatást nem volt hajlandó elfogadni. Sem pénzt, sem egyebet. Remélem az nem tekinthetô ellenszolgáltatásnak hogy amikor jön hozzánk akkor néha én hozom-vizem és gondoskodok a kajájáról meg a szállásáról...
"Nagyon érdekes, hogy a kökörcsinkrémre, a javasasszonyokra, halottlátókra, távdiagnosztákra nem sajnálják az emberek a tizezreket, de ha a pár száz forintos gyógyszert kell kifizetni, akkor sirnak."
Hehh...
"Kökörcsinkrém" ugyan nem szerepelt a felírt szerek között, de körömvirágkenôcs igen. Az a pár száz forint a gyógyszerre a mi esetünkben havi 360.000 (háromszázhatvanezer) forint (lett volna).
Aki "távdiagnosztákra" meg hasonlókra költ az hülye. De itt nem errôl van szó...
Talán kicsit jobban körül kellene nézni "alternatív gyógymódok" tekintetében, és nem tömény badarsággal égetni magadat.
Kösz, haver. :-| Nos, körülnéztem, söt folyamatosan nézem ezeket és nem látom az állitólagos eredményeket. Én elsösorban gyógykészitményekre gondoltam, de hasonló dolgok igazak az eljárásokra is.
Ami nincs hatszor igazolva kísérletekkel, az mind "csoda" és "spontán gyógyulás". A sok esetben több száz vagy ezer éves tapasztalatra visszatekintô orvoslás az smafu.
Olyan egyszerü pedig: ha van ezeréves tapasztalat és müködik, akkor miért nem lehet tudományos módszerekkel, ellenörzött körülmények között bebizonyitani? Egyébként meg nem sokra tartom az ezeréves tapasztalatot önmagában: a holdutazást, a genetikát ésatöbbi nem az ezeréves tapasztalatnak köszönhetjük.
Sokáig így voltak az akupunktúrával, az íriszdiagnosztikával, a különbözô masszázsokkal, a fényterápiával. Aztán elkezdték felismerni hogy ezek mind működnek,
Vagy nem müködnek. Attól mert valami alternativ, az már jó is? Röhögnöm kell amikor látom a Zenit tv-ben meg hasonló nivós helyeken a mágust behunyt szemmel, percenként 240 + áfáért "diagnosztizálni". Aztán ha nem müködik, akkor megmagyarázza, hogy miért nem. De sosem azt mondja, megfigyelted, hogy "hát bizony ez a módszer csak 30%-ban eredményes", hanem hogy késön jött már, nem tartotta be az utasitásokat, etc.
tudják "tudományosan", leginkább leugatják, üldözik, ellehetetlenítik a természetgyógyászokat.
Érdekes, akkor miért lehet belölük Dunát rekeszteni? Mindjárt megesik a szivem szegény üldözötteken.
A dokumentálható eredményeiket meg betudják "spontán gyógyulásnak".
Az a baj, hogy ezek nem dokumentációk tudományos értelemben. A csodálatos magyar találmányok közül egyedül a Béres csepp lett gyógyszer, de az se olyan indikációval, amire szánták, mert egyszerüen nem tudta igazolni hatását.
Magyarországon folyik. Egyszerűen felháborító, gyomorforgató, egyben hihetetlen amit az orvosok gyógyítás címén művelnek. (Persze tisztelet a kivételnek, én általánosságban beszélek.)
Nem tudod, mit beszélsz. Amit mondasz, szerencsére az a kivétel és ezt próbálod meg általánositani.
De hogy hihetetlen arroganciával utasítanak el minden felelôsségrevonást amikor elkefélnek egy-egy beteget, az már kicsit túlzás.
Ezeregy eset volt, amikor a vajákosok "keféltek el" betegeket. Őket nem is próbálják felelősségre vonni, hiszen ők nem is gyógyithatnak és nem is tudják.
Ez talán érthetô is. De mi van akkor, amikor egy olyan ember rákgyógyszerét nem támogatja,
Nem tudom miröl beszélsz, a legtöbb rákgyógszer teljesen ingyenes, jóllehet tizezrekbe kerül sokszor egyetlen injekció is. Persze nyilván, mint korábbi megjegyzésemben is irtam, limitált keret van erre is, tehát a meglévö összeget valamilyen módon el kell osztani.
Ha orvosnak áll az ember, akkor egyrészt tudja, mire vállalkozik: az orvosok hivatalos fizetése alacsony.
Másrészt nem kötelezô orvosnak állnia, ha ezt választotta, ne sírjon az alacsony fizetés miatt.
Vagy lássa el a dolgát rendesen, vagy húzzon el lángossütô kisiparosnak.
Ez egy hihetetlenül demagóg szöveg, pont ugyanezért csökken a tanítás szinvonala is. Ha jó teljesitményt akarunk, akkor azt meg kell fizetni. A kedvenc mondásom: ha mogyoróval fizetsz, majmokat kapsz. A te logikád szerint akkor akár a felére is lehte csökkenteni mindenkinek a fizetését a buszsoförtöl az egyetemi tanárig, hiszen ö vállalta, úgy kell neki.
Harmadrészt engem nem tud meghatni az orvosok nyafizása: mindenki pontosan tudja hogy sok pénzt kapnak paraszolvenciaként.
Hát pont ez a baj, ez a legundoritóbb az egészben, pont ezért kellene megemelni a fizetésüket és amennyire lehet, üzleti alapra helyezni a gyógyitást is.
Ezzel szemben a természetgyógyászra az utóbbi fél évben csak egy üveg mogyoróolajat lehetett rátukmálni, meg az ebédet amit akkor kap amikor nálunk van.
Persze, miután az 5-6 ezer forintos tarifát kifizetted. Vagy ez az úr szerelemböl gyógyit? Nagyon érdekes, hogy a kökörcsinkrémre, a javasasszonyokra, halottlátókra, távdiagnosztákra nem sajnálják az emberek a tizezreket, de ha a pár száz forintos gyógyszert kell kifizetni, akkor sirnak.
"Egyszerűen felháborító, gyomorforgató, egyben hihetetlen amit az orvosok gyógyítás címén művelnek. (Persze tisztelet a kivételnek, én általánosságban beszélek.) Az egy dolog hogy java részük pénzéhes, ignoráns és a sötétben tapogatózik.
Ezek alapján vegyem úgy, hogy a férjemnek különleges szerencséje van? Ugyanis az első műtétet végző orvos kivételével soha, egyetlen orvos és ápoló nem fogadott el semmit a 3 év alatt, mióta beteg. Viszont mindenki maximálisan segítőkész, és ami nagyon fontos, partnernek tekintik azokat az embereket, akik gyógyulni kerülnek hozzájuk. Ilyen is van...
"Az alternativ gyógymódok jellemzője az, hogy lehetőleg távoli országból származó, ismeretlen hatású anyagot próbálnak eladni iszonyatos árakon. Ez a gyógynövények sohasem itt teremnek az árokparton, hanem Peru és Burma öserdeiben."
Talán kicsit jobban körül kellene nézni "alternatív gyógymódok" tekintetében, és nem tömény badarsággal égetni magadat.
Egyébként ez a hozzáállás nagyon jellemzô az orvosokra, számukra sarlatánságnak számít minden, ami nem a jólmenô intézetekbôl, laborokból származik. Ami nincs hatszor igazolva kísérletekkel, az mind "csoda" és "spontán gyógyulás". A sok esetben több száz vagy ezer éves tapasztalatra visszatekintô orvoslás az smafu.
Sokáig így voltak az akupunktúrával, az íriszdiagnosztikával, a különbözô masszázsokkal, a fényterápiával. Aztán elkezdték felismerni hogy ezek mind működnek, de mivel megmagyarázni még mindig nem tudják "tudományosan", leginkább leugatják, üldözik, ellehetetlenítik a természetgyógyászokat. A dokumentálható eredményeiket meg betudják "spontán gyógyulásnak".
Én nem vagyok természetgyógyász, csak a betegünk, betegeink gyógyítása kapcsán látok bele egyre mélyebben abba, ami ebben a témában Magyarországon folyik. Egyszerűen felháborító, gyomorforgató, egyben hihetetlen amit az orvosok gyógyítás címén művelnek. (Persze tisztelet a kivételnek, én általánosságban beszélek.) Az egy dolog hogy java részük pénzéhes, ignoráns és a sötétben tapogatózik. De hogy hihetetlen arroganciával utasítanak el minden felelôsségrevonást amikor elkefélnek egy-egy beteget, az már kicsit túlzás.
Hogyan meri magát valaki gyógyítónak, orvosnak titulálni, aki az ünnepekre tekintettel magasról lexarja hogy a betege egy hete magára hagyatva fekszik a kórházban, aki csak a vállát vonogatja mikor bebizonyosodik hogy a tudatlansága miatti túladagolásba majdnem belehalt a beteg. Micsoda egészségügy az, ahol egy 75 éves idôs embert 5 órán keresztül váratnak, mert senkit sem érdekel hogy egy súlyos betegnek ágyat kellene mihamarabb adni?
"A vitaminkészitményeket egyáltalán nem támogatja a TB."
Aha. Ez talán érthetô is. De mi van akkor, amikor egy olyan ember rákgyógyszerét nem támogatja, aki kerek 50 (ötven) éven keresztül fizetett nem kevés pénzt a TB-nek, és az indok csak vállvonogatás meg annyi hogy "már öreg"?
"Az orvos érdekeltsége nélkül szintén nem lehet elvárni az eredményes gyógyitást."
Ez így persze nem igaz.
Ha orvosnak áll az ember, akkor egyrészt tudja, mire vállalkozik: az orvosok hivatalos fizetése alacsony. (?)
Másrészt nem kötelezô orvosnak állnia, ha ezt választotta, ne sírjon az alacsony fizetés miatt. Vagy lássa el a dolgát rendesen, vagy húzzon el lángossütô kisiparosnak.
Harmadrészt engem nem tud meghatni az orvosok nyafizása: mindenki pontosan tudja hogy sok pénzt kapnak paraszolvenciaként. De az ápolókat is rendszeresen jutalmazzák, ezt személyes tapasztalatból tudom, legalábbis két vidéki kórház tekintetében.
Ezzel szemben a természetgyógyászra az utóbbi fél évben csak egy üveg mogyoróolajat lehetett rátukmálni, meg az ebédet amit akkor kap amikor nálunk van.
Korábban, mikor még csak a vegyszer-hívő ortodox orvosok írásait ismertem
Az orvosok általában nem vegyszer, ill. pontosabban gyógyszerhivők, hanem tudományhivök. A sarlatánságokban tényleg csak hinni lehet, ezekben viszont bízni, hogy azt tudják, amit bebizonyitottak róluk.
mióta láttam, milyen hatása van a kemoterápiának
Ez a "haláltáboros" kemoterápia fél évvel hosszabbította meg egy közeli rokonom életét. Ha ezt jelentéktelennek gondolod, akkor még nem voltál ilyen helyzetben. A kemoterápia önmagában valóban kevés esetben segit, de például leukémiában igen. Ha olvastad pl. a Gyerekrák c. könyvet, annak minden borzalma ellenére végülis mégiscsak ez gyógyitotta meg a gyereket.
náthára rettentően erős (és nagyon drága) asztma elleni narkotikumot ír fel
Ilyen nem létezik, hogy asztma elleni narkotikum. Konkrétan micsoda? Az persze lehetséges, hogy az orvosod tájékozatlan a gyógyszerek között.
én azért elgondolkodom, hogy mi a fontos ma az orvoslásban - az ember egészsége, vagy a gyógyszergyár profitja és az orvos jutaléka
Ez igy együtt, bármily meglepö. Olyan rendszert kell kiépiteni, ahol ez összejön. Nem könnyü, az biztos. De profit nélkül nincs kutatás, nincs új gyógyszer sem. Az orvos érdekeltsége nélkül szintén nem lehet elvárni az eredményes gyógyitást.
Mellesleg elárulom neked, hogy az alternatív gyógymódok jellemzője éppen az, hogy az
Az alternativ gyógymódok jellemzője az, hogy lehetőleg távoli országból származó, ismeretlen hatású anyagot próbálnak eladni iszonyatos árakon. Ez a gyógynövények sohasem itt teremnek az árokparton, hanem Peru és Burma öserdeiben.
Meg aztán egy hatalmas mennyiségű természetes
alapanyag feldolgozásával előállított vitaminkészítménynek igen nehéz helyzete van az árversenyben egy szabadalom alapján szintetikus úton olcsón előállított "gyógyszer"-rel szemben, melynek közel 100%-át a TB kifizeti.
Itt két különbözö dolgot keversz össze. A vitaminkészitményeket egyáltalán nem támogatja a TB. Az pedig, hogy egy olcsóbb előállítású szer előnyben van egy drágábbal, azt hiszem, természetes.
Így persze az sem csoda, ha ma Magyarországon többet költünk gyógyszerre, mint alapvető élelmiszerre és az sem, hogy a fizetésünk majdnem felét a TB-nek adjuk, az egészségügy mégis krízishelyzetben van.
1. A töredékét költjük gyógyszerre, ez egészen biztos. Egyes nyugdijasoknál elöfordulhat, hogy ez igaz, de általában és föleg átlagosan egyáltalán nem.
2. Az úgymond TB-nek adott pénz fele a nyugdijalapba megy, az egészségügy pedig az utóbbi 1000 évben pedig folyamatosan krizishelyzetben volt és lesz is. Ez persze nem jelenti azt, hgy nem kéne javitani rajta, de sajnos az egészségügy is abból a pénzböl él, amit megtermelünk. Ha keveset termelünk, kevés jut neki is.
Másrészt közismert, hogy emberek százezrei dolgoznak papiron minimálbérért és ennek megfelelöen fizetnek TB-t.
Ettöl még az is igaz, hogy iszonyatos pocsékolás megy a TB rendszerben, a kórházakban, hogy az orvosok nagy része ellenérdekelt a hatékonyság javitásában, stb., stb.
A macskakarom egy nagy marhaság. Még tucatnyi ilyet lehet felsorolni. Nemrég halt meg egy közeli rokonom, ö szedte amig birta, semmi hatása nem volt. A másik nagy zöldség - amit szintén szedett - a nagy magyar találmány, valamilyen pécsi által feltalált aminosavkeverék, a Culevit. Szerintem egy dologra jó, hogy optimális táplálékot biztosit a ráksejteknek. Ennek ellenére komolynak látszó emberek, fehér köpenyben ajánlgatták nem is olyan régen a tv-ben. Havonta jelenik meg egy-egy csodaszer, amelyik a reumától kezdve a rákig mindent gyógyit.
Szerintem ne csak fontolgassák! Annyi ilyet hallottam már, hogy az elkeserítő! Én nem tudom hova lettek manapság a becsületes, lelkiismeretes orvosok?!! Felháborítónak tartom, hogy tényleg hisztériázni, követelőzni - vagy előre(!!!!) fizetni kell, hogy egyáltalán az embert komolyan emberszámba vegyék, odafigyeljenek arra, hogy mik a panaszai, és elvégeztessék a "méregdrága" kivizsgálásokat - mellesleg abból a pénzből amit a beteg évek óta a TB-nek fizet... Mi történt az orvosokkal? Miért lettek ennyire érdektelenek? Hogy nincsenek túlfizetve, azt én értem, de ennyire a pénz reményében választották a hivatásukat és nem azért, hogy segítsenek az embereken??!
Tudom, hogy a család fájdalmán mit sem segít egy per - sőt, legtöbben azért nem vágnak, vágunk bele, mert nem szeretnek hónapokig, vagy akár hosszú évekig bíróságra járkálni.
Fargo: fogadd őszinte részvétem, tényleg felháborító ez az egész. :(
Karácsony elôtt derült ki, hogy a családban egy idôsebb nagynéninek daganatos betegsége van.
Elôtte fél évig járkált orvoshoz hogy rosszul érzi magát, de mindig elhajtották "aszpirinnel". Végül november elején a fia elrángatta egy vérvételre, ahol kiderült hogy nagyon pocsék a vérképe. Ezután mindenféle kivizsgálásokra járt, de teljesen félrediagnosztizálták, a szívével kezelték. December közepén besárgult, rövidesen rájöttek hogy májdaganata van. Karácsony elôtt be is vonult a kórházba, ahol a 75 éves nénit 5 (öt) órán keresztül várakoztatták, mire elfogyott a fia türelme, elkezdett asztalt borogatni, ekkor néhány perc alatt találtak neki egy ágyat. Ezt követôen 10 (tíz) napon keresztül csak fektették meg nézegették, az ünnepek alatt nem foglalkoztak vele, az egyik doki a másiknak passzolta. Újabb asztalcsapkodás után végre valamelyik bevállalta, elkezdték kivizsgálni, kiderült hogy idôközben elzáródott az epevezetéke, kritikus az állapota, meg kell operálni. December 31-én volt egy majd' 4 órás műtétje. Január elsején 7.45-kor meghalt, állítólag a műtéti sokkot nem bírta a szervezete.
A család pert fontolgat.
Néhány éven belül ez lesz a második.
Tudod, én is úgy gondolom, hogy az segít, amiben hisz. Ezért aztán le is álltam a tukmálásról (természetgyógyász, Flavin7, macskakarom), amit első (második, harmadik...) kétségbeesésemben tettem. Inkább adom neki rendületlenül 2 naponta a Roferon injekciókat.
Nekem az a bajom, hogy amelyikben POA van, az azt hideti tutinak, amelyikben Toa az meg azt. A cápauszony meg amazt, és így tovább. Nme vagyok ellene a természetetes gyógymódoknak, de hát akkor az egész gyógyszeripar és kutatás csak egy nagy összeesküvéselmélet az EOPtól a pénzek lenyúlására? VAlamelyest kell hogy mqködjön, méghozzá tudományos alapon. Azért vizsgálják a daganat fajtáját és próbálnak egy annak megfelelö kezelést beállítani. Kinek milyem fajtát, dózisút.
És a férjednek igaza van, fö a bizalom meg az optimizmus. Szorítok nektek.
Férjem a 30 szemes peruit szedte, ez tablettánként 5 mg pentaciklikus oxindol alkalidot (POA) tartalmaz, napi 1 tabletta kell belőle. 1 doboz patikában kb. 7000.-Ft volt.
Állítólag az a jó, amiben csak POA va, szemben azzal, amiben TOA (tetraciklikus oxindol alkaloida).
Hatásról igazán nem tudok beszámolni, mert abbahagyta a szedését. Jobban bízik az orvosában és az általa adott kezelésben - ami eddig használt is. Szvsz itt a bizalom és a hit fontosabb, mint a kemikáliák vs. természetes gyógymódok.
