Rákerestem a jegyzeteimben, sajnos néhány balhén kívül csak ennyit jegyzeteltem ki a klubról:
Nemzeti Sport 1924. 11. 26. Még régebben a Székesfehérvári TC („régi polgári klub”) élén „baloldali fordulat” történt, a klub „régi hagyományaihoz” hű tagjai kiléptek, és megalakították az Alba Régiát (ARAK). Most az SZTC atlétái léptek ki, mert Flöttmann Jenő, a futballszakosztály vezetője kijelentette a MASZ-ról, hogy „Ébredő banda az egész, legjobb volna felrobbantani”.
Magyarság 1924. 11. 28. Egyesületszakadások Székedfehérváron. A Székesfehérvári Torna Clubot keresztények vezették, és az atlétikát preferálták. 1924-ben „az egyesület vezetését a tüntetően liberális ellenzék ragadta magához, amely természetesen nem késett az egyesületnek addig követett sportpolitikáját is a maga göndör képére átformálni” A keresztény tagok ekkor kiléptek és megalapították az Alba Regiát.
Még valami: átolvastam a korabeli szélsőjobb első számú lapjának, a Magyarság sportrovatát 19-44 között. A lapban bármikor lezsidóztak, szinte bárkit. Schaffert is osztották rendesen, de a származásáról soha nem írtak.
1942 április: Az MLSZ új közgyűlési határozata: a jövőben csak olyanok lehetnek szövetségi, egyesületi vezetők, játékvezetők és edzők, akiknek mind a négy nagyszülője keresztény és házastársuk is.
Schaffer ekkoriban a Róma edzője volt, aztán leült a Fradi kispadjára. 1944-ben került a Bayern Münchenhez. Egyébként 26-ban azt nyilatkozta a Sporthírlapnak, hogy már nem vágyik vissza Budapestre, félig németnek érzi magát, egyébként is, a szülei is csak németül beszéltek. Nem tudom hogy került Dachauba, de hogy nem "zsidó származása" miatt, abban biztos vagyok.
"A Nürnberg sztárja volt, amikor elnevezték Fussballkönignek, de 1944-ben arrafelé (és másutt) már senkit sem érdekelt a csillag, csak a sárga csillag... Magyarországi életrajzai nem tesznek említést erről, ám angol nyelvű megemlékezésekben szembe szökik, hogy azt az embert, akiért a húszas-harmincas években még bolondultak német földön, a második világháború utolsó előtti esztendejében Dachauba deportálták. A lágert túlélte, de 1945 augusztusában, egy németországi vasútállomáson holtan találtak rá, jóllehet csak hét évvel volt idősebb a huszadik századnál. A sírja Prien am Chiem see-ben van; legalább eltemették, megadták neki a végtisztességet..."
TV, többiek; Nem azt írtátok, h Schaffer nem volt zsidó származású? Hegyi mégis azt írja h Dachauba deportálták. Most akkor kinek van igaza?
A Népszabi sorozata ezúttal Schaffer Alfrédról. Itt is szerepel a sétapálcás sztori, hogy a felső kapufáról lógó botot tízből nyolszor eltalálta, de a tizenhatosról, szerintem a félpályáról.
És szerepel a Toldi történet is (Schaffer edző volt a 38-as VB csapatnál a szöv.kapitány mellett ): A csapat be is jutott az 1938-as vb döntőjébe, sőt talán aranyérmet is nyer, ha a csúcstalálkozó előtt az itáliai elöljárók nem hívják meg a magyar vezetőket Mussolinire, illetve az olasz–magyar barátságra hivatkozva, és nem kérik Toldi kihagyását hasonló alapon. Ami biztos: dr. Dietz három poszton is megváltoztatta az elődöntőben a svédeket 5:1-re verő tizenegy összeállítását...
Nem tudom, hol, mior de ezt a történetet finomítottabb formában én is olvastam. Nem Mussolini és nem útlevél, de valahogy az olaszok politikai úton sikeresen nyomást gyakoroltak, hogy ne legyen Toldi a döntőn a magyar csapatban.
Forrás: eredeti Nemzeti Sport. Karácsony előtt pár héttel írták össze a lapnál azokat a sportkifejezéseket, amelyeket magyarosítani szerettek volna a közönség bevonásával. Év végén hirdettek eredményt.
Egy cikkember írtam erről néhány bekezdést: http://www.ketezer.hu/menu4/2003_09/szegedi.html
idézem: Túlmutatna e tanulmány keretein, ha nyelvtörténeti elemzésbe bonyolódnék, ám a korabeli sportnyelv tanulmányozása két szempontból is érdekes lehet. Egyrészt számos sportkifejezés ment át a köznyelvbe: elvesztette a játszmát, jól veszi az akadályt, nem jött ki a lépés, jól helyezkedik, nagy tempót diktál, ugródeszkának használ, nem rúghat labdába, húzza az időt, rossz passzban van, nincsenek egy súlycsoportban, bedobta a törölközőt, övön aluli, egyenesbe jön. Másrészt az eredetileg idegen sportkifejezések magyar megfelelőinek születését meglepően pontosan nyomon tudjuk követni. Ha egy újság a 19. század végén „magyarosan” írt a futballról, az ma épp olyan érthetetlennek tűnik, mint az angol szakkifejezésekkel teletűzdelt cikk. "A játék nyerője az a csapat, mely labdával rugdalván, vagy kézzel-karral való érintés nélkül bármikép hajtván a bőrrel borított gummilabdát, azt ellenpártja kapuján bírja áthajtani" – ismertette a játék lényegét a Sport–Világ. Ám egy tudósítás a magyar és az angol sajátos egyvelege is lehetett: "Ujváry berúgta a labdát a gólba, de a goalkeeper testéről az visszapattant, mire Ujváry átadta a center-forwards Miskynek, ki ismét berúgta a gólba. Ez alatt le is telt az első half time. A lapok a századfordulótól igyekeztek a szakkifejezéseket magyarul megadni, így lett pár év alatt a goalból kapu (a goalkeeperből kapuvédő), a forwardból csatár, a teamből csapat, s a Sport–Világ 1900-ban már olyan kifejezéseket használt, mint összeállítás, fedezet, támadás, félidő, hátvéd. Az 1920-as években azonban a szakkifejezések nagy többségét csak fonetikusan átírva használták. Ekkor a szabálytalan játékosok még rempliztek és faultoltak, esetleg hendszet vétettek. Az ügyesebbek magabiztosan stoppolták, vagy droppal, esetleg oxforddal továbbítottak a labdát, a legjobb csatárok hat-tricket rúgtak. A nagy csapatok derbit játszottak, a krekkek pedig a reprezentatív csapat meccsein is szerepeltek, ahová alkalmanként triálon válogatták ki őket. A játékosok ekkor még dresszben játszottak, treníroztak, kornert rúgtak, taccsot dobtak, dribliztek, és kombináltak, a bekkek ofszájdra állították a csatárokat, a kapusok robinzonáddal is háríthattak lövéseket, a drukkerek a tribünön foglaltak helyet. A sportkifejezések magyarosodása azért sajátos története a magyar nyelv fejlődésének, mert sok esetben pontosan meghatározható, hogy az egyes kifejezéseket ki és mikor fordította le magyarra. A Sportlap 1921 karácsonyán például pályázatot írt ki a hat-trick magyarosítására. A lap szerkesztői Markisohn Benő három javaslatát találták legjobbnak, a csatárvirtussal és a gólháromsággal szemben a – ma is elfogadott – mesterhármas kifejezést támogatták. A Nemzeti Sport 1930-tól éveken át írta ki magyarosító pályázatát, a ma is használatos szakkifejezések jó részét tehát a lap olvasóinak köszönhetjük (1931. decemberében például a következő kifejezéseket magyarosították: dressz–mez, finis–hajrá, ring–szorító, start–rajt, tréner–edző). Így ma már a játékosok fellökik ellenfelüket, szabálytalankodnak, esetleg kezeznek. Az ügyesebbek magabiztosan veszik át a labdát, vagy kapásból, esetleg sarokkal továbbítják azt, a legjobb csatárok mesterhármast rúgnak. A nagy csapatok rangadót játszanak, a meghatározó játékosok a válogatottban is szerepelnek, ahová alkalmanként edzőmérkőzésen válogatják ki őket. A játékosok ma már mezben játszanak, edzenek, szögletet rúgnak, bedobást végeznek el, cseleznek és összjátékkal vezetik előre a labdát, a hátvédek lesre állítják a csatárokat, a kapusok vetődnek, a szurkolók pedig a lelátón foglalnak helyet. Számos kifejezés magyarosításával sikertelenül kísérleteztek (esetleg idővel más magyar kifejezés nyert polgárjogot): a gólt ma kevesen mondanák dugónak, a túrát pedig portyának, mint ahogy a futball nem rugósdi, a prémium nem rápénz, és a tréner sem idomár. Összességében e tudatos magyarosító törekvésnek köszönhetjük azt is, hogy több kifejezésnek ma akár több megfelelője is ismert, azaz a drukkerek futballmeccsre, a szurkolók labdarúgó-mérkőzésre járnak.
Felvetődött Székesfehérváron egy nyilvános beszélgetés lehetősége Dévényi Tiborral a Máv Előre elnökével. Az lenne a jó, ha minnél többen lennénk, különben nem lenne értelme, érdekel vkit?
"A második 1938-as VB-je volt az érdekesebb: a legenda szerint Mussolini annyira tartott az akkor csúcson lévő Tolditól, hogy a döntő előtt bevonta a csatár útlevelét, mert állítólag lejárt, így pályára sem léphetett. Ki tudja mi történik, ha játszik... /a hivatalos verzió szerint sérülése gátolta meg a pályáralépésben/ "
Jó kis legenda.:) Vajon mégis hogy a csudába tudta volna bevonni a Duce Toldi útlevelét - Franciaországban?...
Az orosz wikipédián csak azt jelzik, hogy 44-ben deportálták Dachauba (a magyaron azt is írják, hogy zsidó származása miatt). De az orosz alapvetően rendben van, csak annyit ír, hogy a tábor felszabadítása után néhány hónappal halt meg a Prien-am-Chiemsee nevű bajor kisvárosban. (Был интернирован в концлагерь Дахау, где встретил освобождение в 1945 году. Скончался несколько месяцев спустя в местечке Прин-ам-Кимзее, в Баварии.) A magyar wikis lapjáról mutat egy hivatkozás a zsidó származású magyarok lapra is...
Vajon miért deportálták Dachauba? Ha egyáltalán igaz. De el tudom képzelni, hogy igen, és ezt annak köszönhette, hogy külföldi állampolgár volt.
1944-ben Schaffer a Bayern München edzője volt. Nem akarok ízléstelen lenni, de ez többet "ér" bármilyen keresztlevélnél. Nem ismerem a családfáját, de szerintem ő száz százalékig német volt. Egyébként 42-től csak az lehetett nálunk edző, aki bizonyítani tudta nem csak magáról, de még a házastársáról is, hogy nem zsidó. Na ekkor lett Spéci a Fradi edzője.
a születési anyakönyvek 1895 előtti mikrofilm változatai az országos levéltárban vannak ez eddig jó de Pozsony ma totoknál van ezért a levéltárban ez csak részlegesen van meg. Azt kellene tudni, ha megházasodott akkor mikor és hol! A házasságnál meg kellett adni a vallást is.
tudsz valami információt arról bárhol, hogy NEM deportálták, és keresztény volt? Mert ha igen, akkor frissítem a wikipedia oldalakat, hogy ne írjanak már hülyeséget. Tudom, hogy az, hogy 1942 után edzősködött (ráadásul Jaross Andor csapatánál....) már önmagában bizonyíték, de a wikire nem lesz elég.
Most vagy a zsidólexikon szerkesztői (és az a újságíró, aki 1944 nyarán könyvet írt Foglékről) tévedtek nagyot, vagy a honlap szerkesztői :-)
Mondjuk a Schafferről már azt is olvastam valahol, hogy a holokauszt áldozata volt. Ami, tekintve, hogy 1945 auguszutsában hunyt el, érdekes állítás...